Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-07-29 / 30. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK julius 29. 30-ik szám. Játék, norinberqi és MM «sr Legolcsóbb bevásárlási forrás! -sx MM y Himzőselymek. y -------------------- MM -----------——---------------------------------------------- MM —-----------------------dí szműáru raktár. FI rr Rl if 8 ■ n r JSS HTinden alkalomra s Első Nagykárolyt Bazar s-----T7 agy választék kézimunkákban. MM célszerű ajándéktárNflG^KÄf^OLy, f)eák-tér. Kaufmann Jakab-féle ház. y___________________ér demet megillető jutalmazást és tért nyit olyan elemek előmenetelének, melyeknek a magasabb állásokba való feljutása nem kívánatos a köz- szolgálat érdekeinek szempontjából. A kvalika- cionális törvény előtt ez az érv talán még némikép helytálló lehetett volna, de amióta- a törvény minden állásra megfelelő kvalifikációt ir elő azóta nincs jogosultsága annak a feltevésnek, hogy a nagyobb felelőséggel járó állások ügykörét az automatikus előléptetés könnyen veszélyeztetné. Abszolút biztosságot abban a tekintetben, hogy a fontosabb állások megfelelő munkaerőt kapjanak, az automatikus előléptetés természetesen nem nyujhat, de ilyen bizonyosságot a választási rendszer sem nyújt. Es | azzal sem lehet folytatólagosan érvelni, hogy a választási rendszer mellett legalább meg j van a lehetősége annak, hogy az előléptetés az állás követelményeinek megfelelő módon \ történjék, mert ez a lehetőség az automatikus módszer mellett is biztositható. Törvényes intézkedés történhetik abban az irányban, hogy az a tisztviselő, aki hivatalának a körében elegendő szorgalmat nem fejt ki, vagy aki képtelennek bizonyul teendőinek kielégitő elvégzésére, az előmenetelben meggátoltassák. A tisztviselők a legjobban ismerik a saját bajaikat s ha ők az automatikus előléptetést kérik, azzal már megnyilvánul az ö felfogásuk ab-1 bán a tekintetben, hogy a választás utján történő előmenetelt érdekeikre nézve sérelmesnek tartják. S ez a rendszer valóban sérelmes is. A választásnál, ahogy az ma megy végbe, a legnagyobb mérvben érvényesül a protekció. Az előnyös összeköttetésekkel biró tisztviselők a legkönnyebben és igen rövid idő alatt emelkednek fel a magasabb állásokba, mig mások, ha még oly tehetségesek és szorgalmasok is, elkoptathatják magukat az alacsonyabb fokokon, a mig feljutnak a magasabb állásba, ha egyáltalában feljutnak. Az emberi viszonyokban egy pályán sem lehetséges a teljes igazságosságot megvalósítani, az összes jogos érdekeket kielégíteni. De minthogy az emberi viszonyokat maguk az emberek szabályozhatják, javithatják, mu- laszthatatlan emberi kötelesség arra törekedni, hogy a teljes igazságosságot minél jobban megközelítsük. Már pedig tagadhatatlan, hogy ha törvény biztositja a tisztviselők fokozatos előmenetelét, ha az az előmenetel rájok nézve csorbit- hatatlan joggá lesz, akkor az igazságosság elve a tisztviselői érdem honorálásában mégis csak jobban valósul meg, mintha annak az elvnek a megvalósulása egyének, pártok, frakciók kényének és személyének van alávetve. Utánozzák a vármegyei tisztviselők a bírákat: ne ta.. «inak semmi áron az automatikus előlépt eres követelésétől. Egy vármegyei tisztviselő. Reflexiók a három, egy nyomdában megnyomott Qemidor cikkekről vagy a mi nagy és bölcs Demidorunk megfejelése, kireperálása. írta: Dr. Werts László. Három újság nyomódik a Kölcsey- nyotndában. E három újságban névtelenül irt cikkek Demidort mentik fegyelmi ügyében. Egyikben a cikk írójaként „P“-betü van aláírva. Úgy látszik nem merik a cikk irók nevüket aláírni. Talán félnek a nyilvánosságtól ? Bizony elég rossz ügy védelmére keltek ! Különben a „P“ betű „pénzért“ is jelent. Visszaidézem emlékembe 190b. év hónapjait márciustól kezdve Ekkor indult meg a „Szatmárvármegye“ cimii politikai hetilap, duzzadva a hazafiasságtól. E lapban szinte egy állandó rovat szólt Demi- dor Ignácról s itt reá a legenyhébb kifejezés a „törvénytudatlan“ volt. A lap nem Is emlékezett meg máskép róla mint „Pakfon Náci, démidor (hamis arany)“ kifejezéssel. Ez évben indult meg a kérelem is felfüggesztése iránt. Ezeket vezette a „Szat márvár megye“ szerkesztősége kiket most mint a „Nagykároly és Érmellék“ szerkesztőit látjuk. De hajh! azóta eltelt 5 esztendő. Változtak az idők, változtak az emberek. Talán változott Demidoris!? —Óh nem. Demidor maradt, a ki volt 1906-ban. S mégis dicshimnusz szól róla, mint a ki nagy tudással, legjobb akarattal vezeti a város ügyeit ?! ?! Szó sincs róla. 0 is úgy van s ép hasonlókép felelhetünk, mint az egyszeri zsidó, a kit hitelezője szorongatott s kérte pénzét s azt felelte: „mit kér? pénzt, jól van az a legkevesebb (értse ebből volt neki legkevesebb) — igy Demidor is felelhetné „ész kell,tudás kell ? hisz ez van mindakettő “ Lehet, hogy akarata van Demidornak, ezt concedálom, de hogy egyik baklövést a másik után követi el. azt meg sajnosán kell megállapítanom. A ferde ítéletek, — meg nem felebbezhető ítéletek — légiója a tanúm, hogy mily kevéssé ismeri a törvényt Demidor Ignác. Tiszteljük, becsüljük mi a hivatalnokot s hogy valaki jó hivatalnok legyen kell is, hogy értsen hivatalához De mit látunk, Demidor ehhez, nem ért. Nem is csodálkozunk rajta. Ő Cl szabóságot tanulta, nem pedig a jogot s bizonv ezt tudva nem szabad volt neki Ha akarod asszony, hogy itt hálhass, teljesítsd a Bálsem szent pap kívánságát és add neki fiadat, de ha nem teljesíted úgy úti lapu lábad alá és menj Isten hire vei!“ Ezek a zord és szigorú szavak megrémítették az asszonyt. De feltámad benne a határtalan anyai szeretet és visszautasítja a kérését és eltávozik a szállásról. Didergő hideg volt. A csillagok fényesen ragyogtak, a tiszta légben jól hallatszik a közeli faluból az esti harangszó. A nő dideregve áll csemetéjével. A hideg levegő egészen átjárja belsejét. A kis fiú már megvan majdnem fagyva. A ruha jég hideg rajta és rongyos gúnyáján könnyen jár át a téli szél. Szivet tépően kéri anyját: — Kedves anyám ne hagyj elveszni, könyörülj rajtam, menjünk vissza a melegbe, mert már dermedtek tagjaim. Az anya zokogni kezdett. A hideg őt is megvette már. Fájdalommal kiált fel. „Édes Istenem mit tegyek? Dobjam oda egyetlen reményem, mondjak le mindenről?“ E lelki dráma után végre jobban átgondolta a dolgot. Kiragadta magát az anyai önzésből és okosabban foglalkozik fia helyzetével. Felébred benne az élni vágyás, amely aztán legyűri a határtalan anyai szeretetek Megnyugtatja az a tudat, hogy az a férfiú mily szelid kinézésű, mily komolysággal Ígérte neki, hogy atyai szárnyak alá veszi kis fiát. Végre megtörve mondja: Hát legyen, oda adom, bizonyára Isten akarta ezt! Ezzel kézen fogja kis fiát és visszatér a szállásra. Féldermedve érkeztek oda. A szállásadó megörült visszajöttükön. Az anya elmondja határozatát és átadja gyermekét a szállásadónak, hogy vigye el a csoda férfiúnak. így tehát az isteni végzet teljesítette a Balsemtov, óhaját. Meghatóan búcsúzik az anya fiától. Átöleli, megfüröszti könnyeivel, egész erejével magához szorítja. — El kell válnunk drága, egyetlenegy fiam. Vigyázz magadra, fogadj szót nevelő atyádnak. Tanulj, ne térj le Isten útjáról. Gondolj reáin anyádra is, ki téged még a siron túl is szeretni fog. Ezzel elváltak. A fin és Balsemtov hazautaztak. Tanítani kezdi a kis fiút és meglepi a fiúnak roppant éles esze. Az idő múlt, a kis fiú felserdült, nagygyá lett testileg, lelkileg ki volt művelve Nagy „Ille“ lett belőle. Hamar hire futott nagyságának. A dúsgazdagok mind rajongtak érte, mind vejüknek akarták s ebbeli szándékuknak kifejezést is adtak, midőn felajánlották leányaikat a nagy tudo- mányu ifjúnak. De Balsemtov nem is hallgatott rájuk, mivel a fiú részére már egy leány ki is volt jelölve. Végre midőn a fiú abba a korba jutott, hogy már nősülhet előhivatja a gabbeját (csoda rabbi féle szolga) és levelet ad át neki, hogy vigye el * * városba és ebbe a helyiségbe és adja át a címzettnek. A gabbe elindult. A dúsgazdagok eközben zúgolódásba törtek ki, hogy Balsemtov, csak lenézte őket és nem akart beleegyezni a házasságba. A gabbe ezalatt elérkezett a kijelölt helyre és egy csoda rabbi hivő cha- sidjához megy be és kérdezősködik az illető után. Ezek azonban mit sem tudtak az illetőről. Beszélgetésüket kihallgatja egyik szolga és azt feleli, hogy ő ismeri azt az embert, ez egy földhöz ragadt szegény férfiú, ki vállain hordoz zsákban zöldségeke! házról- házra és ebből tengeti az ő és leánya sanyarú életét. Igen megörült acsodarabbi titkárja vagyis gabbója, hogy célhoz ért. Oda akar menni a lakására, de azt mondják neki, hogy rövidesen itt lesz ő is, mert mindennap jön kínálni zöldségeit. Úgy is volt. Rövid idő malva egy rongyos, sovány elcsigázott férfiú érkezett a házhoz vállán szennyes zsákkal. Nem is gondolta, hogy mily szerencse,, vár ő reá. Nem is gondolhatott ő ilyenre. 0 és a szerencse két különböző fogalom. Életének nagy részét már leélte, folyton küzdött a sorssal, verejiékes munkájával kereste a mindennapiját. Ő reá a szerencse még nem is mosolyFogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készitek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetiül fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus.
