Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

Érmellék, 1911-07-05 / 10. szám

I. évfolyam. 10. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1911. julius 1. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak : Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. r Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- keiyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melldklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Sajtóviszonyaink. — Szerkesztői üzenet vezércikkben. —. Aktuálissá teszi ezt a kérdést egy beszélge­tés, amelyet számbavehető, komoly helyről hozzánk intéztek és amely egy cikk kapcsán szemrehányó hangon emliti, hogy mi nem méltányoljuk kellőképen azoknak a munká­ját, a kik a köz érdekében dolgoznak és ez­zel kedvét szegjük az érdeklődőknek, fásultá tesszük őket, mert minduntalan a hibákat hangoztatva, elernyedést, kishitűséget ne­velünk. Hogy komolyan fogjuk föl hivatásunkat, azt legjobban bizonyítja, hogy ezzel a kér­déssel ezen a helyen foglalkozunk. Mindig szívesen vesszük a megnyilvánuló vélemé­nyeket és mindig örömmel honoráljuk azo­kat, ha látjuk, hogy azzal közelebb jutunk célunkhoz, amely bennünket a legszorosab­ban odavon a közérdek szekeréhez, hogy a nyilvánosság és igazság erejével meg-meg- mozgassuk azt, ha kátyúba akad és még a saját érdekeinket is félredobva, becsülettel szolgáljuk azt az Istent, amely szivet, lelket, munkát és lelkesedést kíván azoktól, akik szolgáivá szegődtek. ujS mialatt ezt a munkát végezzük, gyak­ran látjuk azt, hogy az Érmellék kö­zönsége nem tudja kellőképen méltányolni a saját sajtója működését. Rendesen lenézés­sel akarja elintézni saját városának lapját. Ez pedig enyhén szólva, balga cselekedet. Aki ismeri a fővárosi lapok születését, aki csak egyizben is végignézte, hogy miképen lesznek azok a lapok olyan kövérekké, az hamarosan meglátná, hogy a vidéki sajtó az ország vérkeringése, amely folyton táp­lálja a központi szervezetet. Nem kicsiny­léssel, nem lenézéssel, hanem támogatással és buzdítással illik a vidéki sajtót és annak munkásait illetni. Mindazok, a kik a köz érdekében dol­goznak, becsülést érdemelnek és a sajtó a maga részéről mindenkor szívesen segíti az igaz törekvéseket és lelkes örömmel segíti azokat, akik az önző hétköznapiasság párá­jából kiemelkedve, a magasabb légkörök üde levegőjében dolgoznak. Ámde ez az elismerés még nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a hibákat, a hiányokat elhallgassuk és a reánknézve kel­lemetlen kérdésekről ne beszéljünk. A hát- ramaradottság csak akkor szégyen, ha azt föl nem ismerjük, avagy ha azt titkolni akarjuk. Amint azonban fölismerjük, amint azt nyilvánosan tárgyaljuk, máris egy lépést tettünk a haladás felé. Ebből a szempontból kell tekinteni a sajtót is, amikor rá mutat a hiányokra és ostorozza a hibákat. Mert nem azért tárjuk mi föl a valóságot, nem azért mon­dunk sokszor keserű igazságokat, hogy azzal va­lakinek ártsunk, hanem tisztán csak azért, hogy az igazság kimondásával egy ügyet, amely még szendereg, avagy a kelleténél lasabban halad, gyorsabb mozgásra késztessünk. Ha a sajtó és a közönség együttesen lel­kesedik a közügyekért, a közigazságért és kölcsönös becsüléssel tekint egymásra, úgy a közügyek terén mindig meglátszik ennek a megértésnek a hatása, amelynek áldásos eredményét sohasem a sajtó, hanem a közönség aratja le. Szenzációs elf ogatás ! Tanyákon kóborgó jegyzősegéd. Megszökött, mert sikkasztott. Érdekes elfogatásról értesít érmiliályfalvai levelezőnk. Az ottani csendőrség egyik jár­őre kedden délelőtt a városhoz tartozó Go rove tanyán egy intelligens úri kinézésű fiatal em­bert látott csavarogni, a ki a közeledő csend­őrök látára menekülni igyekezett. A szemfüles csendőrök azonban csakha­mar utolérték és igazolásra szólították fel. Az illető eleintén félre akarta vezetni a csend­őröket, idegen nevet mondván he, de a ke­resztkérdések alatt teljesen megtört és beva- lotta, hogy Lukács Imrének hívják, a rácz- petrii jegyzőnél volt mint segéd alkalmazás­ban, ahonnan azonban 150 korona elsikasz- tása után megszökött. Az elsikkasztott pénzt barátaival elmulatta, majd félve a büntetés következményeitől gyalog indult útnak s na­pok óta tanyákon bujdokolva az emberi kö- nyörületességből tartja fenn magát. , A csendőrök letartóztatták és bekísérték Érmihályfalvára, a honnan táviratilag intéz­tek kérdést a ráczpetm körjegyzőhöz a sze­mélyazonosság megállapítása iránt. A jegy­zőtől meg is érkezett a válasz a mely iga­zolta Lukács állítását, de egyben kijelentette a jegyző a táviratban, hogy az eltévelyedett fiatal ember megbüntetését nem kívánja. A csendőrség a szerencsétlen fiatal embert átkisérte a szolgabirói hivatalhoz a hol való­színű csavargásért fogják megbüntetni s ille­tőségi helyére toloncolják. Álvásárbiró és álfőszolgabiró! Megvert vásárosok! Megkínzott nyomorék koldus. Érmihályfalván divatba jött, hogy egyes egyének berúgott állapotban hatósági köze­geknek adják ki magukat s ennek örve alatt brutálitásokat és visszaéléseket követnek el. A keddi nagyvásár örömére alaposan felöntött a garatra Holhos János kovácsmester és Ke­lemen József kötélverő. Kimentek a vásáro­sok közzé és kiadván magukat vásárbiró és főszolgabírónak és a margittai iparosokat ütni és verni kezdték, majd boszujokat egy nyo­morék kolduson — a ki szalonnát sütött — töltötték ki, a kit az égő tüzbe dobtak, de szerencsére azon túlesett s mind a kik jól végezték a dolgukat eltávoztak a vásárból. A csendőrség a hová ez ügyben panasz lett téve, másnap vallatóra vette a főhivatalno­kokat, a kik beismerték ugyan tettüket de részegséggel védekeznek. Szabadon bocsá­tották de a feljelentést ellenük megtették a székelyhídi kir. járásbíróságnál a mely bizo­nyára elfogja venni a kedvüket a főhivatal viselésétől. Kinevezés. Miskolczy Ferenc biharvármegye főispánja Dr. Andrássy Ernő szalacsi köror­vost a pályázat mellőzésével az érmihály- falvai járás orvossává s egyben tiszteletbeli vármegyei főorvossá nevezte ki. A kinevezés hire az egész járás területén általános örömöt keltett, mert Andrássyt mindenki mint ki­váló orvost s rendkívül kedves társadalmi egyént ismeri. Eljegyzés. Schvarcz Dezső nagyváradi fa­kereskedő az ifj. Schvarcz testvérek előkelő nagyváradi cég beltagja, kedden tartotta el­jegyzését Fóliák Mór nagykereskedő leányá­val Jolánkával. László napja. Múlt hó 27-én a jóbarátok és ismerősök közül sokan keresték fel Dra- veczky László földbirtokost jókivánataik tol­mácsolása -végett, a ki vendégei tiszteletére fényes villásreggelit adott. Kocsár Árpád földbirtokos, az érmihály- falvai társadalom kedvelt tagja állapotában örvendetes javulás álott be, úgy, hogy' már el is hagyta az ágyát s remélhető, hogy 14 nap múlva körünkben üdvözölhetjük. Óvoda bizottsági gyűlés. Az érmihályfalvai ovodák felügyelő-bizottsága múlt hó 25-en gyűlést tartott Lovass Sándor elnöklete alatt. A bizottság elfogadta az 1910. évi számadást és számadónak a felmetvény megadása mel­lett, a pontos kezelésért köszönetét nyilvání­totta. Az óvónők azon kérelmét, hogy a szün­idő január hónapról augusztusra helyeztessék át, a kérvényben felhozott indokok alapján teljesítette. Kimondotta végül a bizottság, hogy az eddigi 3°/0-os községi hozzájárulást tekintettel az egyre szaporodó költségekre az ovodák fentartására elengedőnek nem tartja és javasolni fogja az elöljáróságnak, hogy tekintettel a község mostoha anyagi helyze­tére, kérelmezze az óvodáknak állami keze­lésbe való átvételét. Feljelentett bérkocsis. Szekász Ferenc ren­dőrbiztos feljelentést tett a szolgabirói hiva­talnál Landa Vilmos bérkocsitulajdonos ellen, hogy az érkező vonatoknál nem jelent meg. Minthogy ezen eljárást az összes bérkocsisok szokásba vették, az utazó közönség érdekében kérjük Dr. Bujanovits Rudolf szolgabiró urat, hogy érzékeny birság kirovásával szorítsa ezeket az urakat kötelességeik pontos telje­sítésére. Cigánybáró balesete. Pórul járt a cigány­báró. Hétfőn a nagykárolyi hetivásár alkal­mával, egy ló arcába rúgott. Talán bosszút akart állni azokért a sok kehes dögökért a melyet eddig büntetlenül sózott a hiszékeny vevők nyakába. Egyideig pihenhet a csend­őrség, ezzel a cifferblattal nem adhatja ki magát vidéki földbirtokosnak, mert a bőrka­bát dacára kinevetnék. Panaszok az adókivetés ellen. Nem csak kereskedő, de az iparos osztály körében is általános a felháborodás a székelyhídi adó ■ kivető bizottság működése ellen. Különösen az iparosság van elkeseredve, mert az adó­kivető bizottság elnöke Dr. Hajós Emil állí­tásuk szerint a midőn az előadó javaslata ellen tiltakoztak, azzal utasította el őket, hogy ha nem tudják fizetni az adót, adják be iparukat. Az elkeseredést fokozza az is, hogy Lóvay Vince kereskedő, a ki érdekeik megvédésére volna hivatva egyáltalán mit sem törődik a polgárság ügyével, egyedül Fábián jegyző és P. Kovács Sándor főbíró az a kik nemileg enyhíteni igyekeznek a tulszigoru megadóztatást. Az adózók nagy része fellebezést ad be a kivetés ellen s ha a felszólamlási bizottság nem segitene a helyzeten, a kerület országgyűlési képvise­lőjét kérik fel sérelmeik orvoslására. A ki­vetés igazságtalanságát bizonyítja az is, hogy egy földhözragadt szegény piaci árus adóját 50 koronában állapította meg a bizottság, mely ellen tiltakozni Lévay bizottsági tag Házlebontás miatt táron leyöjórfí, női s gyermekharisnyák, mindennemű hatóságilag engedélyezett végkiárusitás az összes rak­táron levő férfi, női s gyermekharisnyák, mindennemű kézimunkákat minden elfogadható árban kiárusítom. D E B B E € E 1, Piac-utca 12. szám. - v.---:— (Stenczinger-féle ház.) FüstösDezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom