Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

Érmellék, 1911-12-30 / 36. szám

I. évfolyam. Melléklet a „Közérdek ‘ hez. 36. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1911. december 30. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. f Ermellék TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi Gyürgy-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Ermihályfalva. I tos tudat nehezedett a szenvedélyes lélekre s bizony ez nem egy sötét tervet fojtott visz- sza fakadó Helyére. Vagy tiz év óta azonban mintha ez a biz- í tos tudat már nem lenne annyira biztos. El­fogta a lelkek egy részét az az úgynevezett „félszeg humanizmus.“ A békés, dolgozó polgárok biztonsága semmi, a humanizmus abban áll, hogy a gazemberek minél bősé­gesebb kegyelmet és minél kényelmesebb ellátást találjanak. Másik körülmény, amely megrendítette a büntető jogszolgáltatás biztonságát, az esküdt­szék hatáskörének kberjesztése volt a sajtó­vétségekre s afőbenjáró bűncselekményekre is. A „félszeg humanizmus“ és az esküdtek laikus keze alaposan megtágitották azt a burkot, mely eddig nálunk a gyilkosok nya- j kát fenyegette. Az idei év azonban mintha valami szük­séges reakciót hozott volna. íme, az esküd­tek is akasztanak már. Az esküdtekre sem lehet ma már mindenütt önképzőköri frázi­sokkal hatni. Érzik azt a rettenetes erővel előtörő áramlatot, mely az emberi aljasságok­ból a törvény szigorának első lazulása nyo­mán mint lávafolyam terjed szét — s fele­lősségük tudatában a szakbirák szigorával igyekeznek ezt a pokoli áramlatot visszaszo­rítani, Hever da Máriának csak egyszer tapsoltak : í de mintha annak a tapsnak a szégyenéből ta­nultak volna esküdteink. flki tagadja, hogy megverték! Megkerült csirketolvajok! Megzavart lakoma! Nemes Sándor érmihályfalvai ácsmester vadházasságban él Sándor Zsófiával. A jeles házaspár nem ismeretlen a csend­őrség előtt s nem egyszer voltak már gya­núsítva kisebb-nagyobb lopások elkövetésé­vel, de mindenkor sikerült nekik tagadással menekülni a törvény büntetése elől. A napokban azután utolérte őket is a nemezis. Rupprecht Józsefné libájára fájult meg a foguk, amelyet sikerült egy csomó paszuly és krumpli kíséretében elemelniök. Már az eltakarításnál tartottak, amikor a szomszédok észrevették a turpisságot és a jeles párt oly alaposan eltángálták, hogy az ütések nyoma ma is látszik rajtuk. Időközben a csendőrséget is értesítették a libatolvajok leleplezéséről, amely gyorsan megjelent a helyszínén és vizsgálatot tartott a háznál, amikor is a konyhában egy fazék­ban egy kövér tyúkot talált, mely ünnepi lakomára készült, amelyről szintén kiderült, hogy nem a hetivásár alkalmával lett vásá­rolva s csak úgy véletlenül jutott a Nemesék birtokába. A jeles házaspárt vallatóra vették, akik a leghíresebb ügyvédet is lefőzték volna, amennyiben nemcsak az összes lopásokat tagadásba vették, de a testükön levő kék foltok dacára azt is tagadják, hogy a szom­szédok közül valaki őket tettleg bántalmazta volna. A csendőrök azonban minden tagadásuk dacára a kihallgatott tanuk vallomása alap­ján megállapították a tényállást most azon fáradoznak, hogy reábizonyitsák Nemesekre azt a sok liba-, kacsa- és csirkelopást, amely napirenden volt a városban. István-napja. Karácsony másodnapján az ismerősök és barátok közül igen sokan ke­resték fel Rovass István nagybirtokos, az „Érmihályfalvai Takarékpénztár“ igazgatójá­nak vendégszerető házát jókivánataik tolmá­csolása végett. Este nagy vacsora volt, mely alatt számos felköszöntőben ünnepelték a köztiszteletben álió szives házigazdát és ked­ves és bájos leányát, Ilonát. Eljegyzések. Katz Jenő, az „Érmihályfalvai első cementgyár“ tulajdonosa, eljegyezte Weiszhaus Márton nyirbogádi földbirtokos kedves és bájos leányát, Friduskát. — Róth József, a Pollák cég üzletvezetője, jegyet váltott özv. Klein Benjáminné érmihályfalvai mészkereskedő bájos leányával, Szelünkével. Nagy beteg úrnő. Mint a legnagyobb rész­véttel értesülünk Szoboszlay Sándor, lapunk értarcsai főmunkatársának kedves neje tiidő- gyuladásban súlyosan megbetegedett. A tisz­tes korú matróna jóttevő angyala a vidék szegényeinek, sőt az ég gyermekkel nem áld­ván meg, eddig 14 idegen gyermeket nevelt fel, iskoláztatott s biztos megélhetést nyúj­tott számukra, akik arra kérik a Mindenha­tót, hogy tartsa meg részükre azt, akinek oly sokat köszönhetnek. A szegények hála­imája pedig meghallgatásra talál a Minden­hatónál s így bizton reméljük, hogy rövid idő alatt teljes felépüléséről adhatunk örven­detes birt. Vadászat. Fényes vadászatot rendezett hétfőn a nagyváradi káptalan bagaméri bir­Goldstein Miksa bor- és cipofelsoresz­s: kereskedése • o • • Ajánlja az idény alkalmára tetemesen megna­gyobbított és különféle árukkal felszerelt üzletét. ♦ * Cipész-iparosok részére különféle box- és sevrau-árukat. Üzletében minden cipőfelsőrészt gyorsan és pontosan készit. Csizmadia-iparosok részére elsőrendű bivaly-talpakat, tehén- és Pitiing-, valamint juh-bőröket és mosószéleket. Kereskedőknek viszontelárusitásra bivaly-talpakat, jutányos áron bocsátja rendelkezésükre. 1 A humanizmus megint fel fog jajdulni: halálos Ítéletet mondottak ki Nagyváradon egy kétszeres gyilkosra; már pedig manapság annyira fel- világosodottaknak kellene lennünk bizonyos zavart agyak felfogása szerint, hogy első sorban az apagyilkosok úri jólétéről és ké­nyelméről volna szükséges gondoskodni. Az apagyilkos néhány heti kórházi tar­tózkodás után hadd élje világát, akkor lesz gondolkodásunk humánus és akkor fognak bennünket igazán modern embereknek tar­tani. Ebben az évben ez a negyedik halálos Ítélet Magyarországon. Megdöbbentő szám: négy halálos Ítélet egy évben! Es a mellett ott vannak azok a gyilkosságok, a melyek elkövetői — hála bizonyos orvosi szakvélemények modern fel­fogásának — szabadon élik világokat, mint „korlátolt beszámítása“ egyének, vagy ame­lyek elkövetői néhány évi raboskodás után ismét könnyed léptekkel róhatják az aszfal­tot. Az embereknek önkéntelenül is a régi betyárvilág jut eszébe s azt kérdezi: hát azok a hires modern elméletek csak anyit érnek, hogy ma épp olyan bizonytalan az ember élete, mint volt Rózsa Sándor idején. Nem nehéz ennek magyarázatát találni. A betyárvilágot kipusztotta Ráday gróf vas­keze. — Utána a szenvedélyeket féken tar­totta a szigorú büntetőtörvény, mely a gyil­kost kötéllel fenyegeti. Tudta mindenki, hogy a ki előre megfontolt szándékkal embert öl, az gyalázatos halállal fog lakolni. Ez a biz­Weiszhaus Friduska Tlyirbogád és Kaíz Jenő Ermihályfalaa —Jegyesek. (TTÍinden külön értesítés helyett.) Klein Szeréna és Róth Jakab Érmihályfaba-s^l Jegyesek !«^=­(TTlinden külön értesítés helyett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom