Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1912-12-30 / 52. szám
Nagykároly, 1911. december 30. 52-ik szám. IV. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TT1EZŐG AZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijait felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Főszerkesztő : Dr. BISITZ BÉLA. Felelős T :erke ő : SIMKÓ ALA114R. Főműnk atár- : Dr. MERTS LÁSZLÓ. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3'— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Egyes szám ára 20 fillér. Kérelem a közönséghez ! Január hó 1-én ötödik év folyamba lépünk. Felkérjük mindazokat, kik eddig bizalmukkal kitüntettek s lapunkra előfizettek. hogy pártfogásukat most se vonják meg tölünk. Mint eddig, most is kötelességünk az lesz, hogy minden befolyástól menten, az igazság és meggyőződés fegyverével fogunk harcolni. A köz érdeke lebegvén szemünk előtt, nem holmi szenzációhajhászás, lapunk iránya, tehát továbbra is az marad, mi eddig volt. A nemzeti eszme harcosai leszünk továbbra is, a mezőgazdaság az iparosok és kereskedők érdekeit lankadatlan buzgalommal védeni t(HL jffóo h t&iii 'xátárunn, azi edtivtTJaf) t ó cőt t fogjuk-, hol látni fogjuk, hogy a köz érérdeke, holmi személyeskedések miatt, mi sajnos többször fordul elő, veszélyestetve volna, irgalmatlanul lerántjuk a leplet. A nemzeti eszmék diadalra vezetése a ; közgazdaság, az ipar 'ér, kereskedelem fellendítése érdekében küzdőnk és harcolunk továbbra is olyan fegyvefáukel, melyek csak dicsőségünkre válhatnak. Bátran lépünk az újévbe, mert szentül megvagyunk győződre, fi újij eddigi működésünk által csak bizalmat érdemeltünk ki magunknak, a mi minket annál jobban fog ösztönözni arra# iy>ug feladatunkat annál hivebben, pontonii''an teljesítsük. Kivé ' tisztelettel a „Kibérelek—Érmellék“ * szerkesztősége. ROSSZ VÁJÁRJA. ■ Ju77i\ "vvi^e leid s;. .itt alános a panasz a nag-; üzlettelenség, a rossz közgazdasági helyzet s a jövedelmek ijesztő módon való csökkenése felett Az egész ország kereskedelme, mintha megbénult volna, egyszeribe olyan' pangó állapotba jutott, hogy a kereskedőink szinte kétségbe esnek a jövendő felett. Magyarázzák ezeket a visszás közgaz dasági állapotokat különféleképen. A pénzszűkénél, a pénzdrágaságánál fogva. Az olasz-török háborút is sokan okolják a nagy üzlettelenséggel, közben azonban közgazdasági intézményeink, kereskedőink, iparosaink elvéreznek s nékik azután már semmiféle magyarázat sem segíthet. Az esztendő mérlege így tehát nem jó eredménnyel zárul majd. Mert az az üzlettelenség nem mai keletű. Érezhető volt hatásában az egész esztendőn keresztül, de az év végi depresszió ezidén még erősebb, mint más esztendőkben s erre a nyomott hangulatra a külpolitikai viszonyok mindenesetre befolyással lehetnek. Semmi kilátás sincs arra, hogy egyhamar a kedvezőtlen gazdasági konjunktúrák megváltozzanak. A külpolitikai helyzet változatlanul aggodalmas, sőt félénké bbek a tavaszra egy általános európai SPITZ BELA divatáruházt, Hám János-utca I. sz. i Jutányos jak! Pontos kiszolgálás! ) TÁRCZA.-eä£-*Egy éjszaka. Irta: C. M. A legsajátságosabb kaland volt, melyen életemben általában keresztül mentem — beszélte el Lorrain százados — és annak a furcsa talizmánnak köszönhetem ezt, amelynek erejénél fogva mi katonák bármely idegen otthonába „jogosan“ betolakodhatunk, vagyis inkább be kell tolakodnunk, mert ez a talizmán: — a kvártélycédula. Megszállottak Iglót. Hadgyakorlat közben. Este nyolc órakor ama ház felé indultam, mely szállásomul volt megjelölve. Egy előkelő külsejű magánház. Valamennyi ablaka sötét volt, kettőt kivéve az első emeleten. Az öreg szolgáló, aki ajtót nyitott, egy pár szót hebegett, amelyeket nem értettem. Mindazáltal köettem őt a lépcsőn és fönn egy úrral talállcztam. Egy őszhaju és szakálla öreg uiai, kinek az arcán könnyek nyomait láttam Minthogy ráálltén tekintett rám, tágra- meresztett szelekkel, megneveztem magamat s elmontai jövetelem okát. — Oh, — londotta — bocsánat a sajátságos fogadtatiért, melyben önt részesítem, de akaratlanul.s nagy fájdalmat okozott ön nekem., — Én — írdeztem csodálkozva. — Igen t. A gyermekem ... az én egyetlen leán;m súlyosan, nagyon súlyosan beteg; mig fte. mint ön, tüzérszázados és Afrikába liajott át. Leányom most a végét, járja ... a gét ... és mi táviratoztunk neki már mokkái előbb. Ma vagy holnap meg kell nel jönni. Talán későn jön, talán nem is jön < talán az öröm, hogy viszont láthatja a fát, csodát fog nála végbevinni, j Mi ugyan ru hisszük, de . . . reméljük. A reménység szalmaszála ez, melybe kapaszkodunk. Es most, amint a csöngetést és az ön sarkantyújának pengését hallottam, azt hittem, hogy ő az, és most . . . Es az öreg ur lopva szárította könnyeit. En egy pár sajnálkozó szót hebegtem, mikor hirtelen egy gyönge, alig kivehető hang hatott át hozzánk: — Claude, Clauda . . . jer hát! Tudom, hogy itt vagy . . . hallod papa ... 6 itt, itt van ... jer hát . . . jer . . . hiszen már olyan régen várlak, . . . — Félre beszél — mondja az aggastyán, így ,tart ez már 7 nap óta. Es újra hangzott a hang. Most már sziv- szaggatóan: — Miért nem jösz? ... Jer Claude, jer, hiszen hallak téged, miért állsz ott azajtónál? Az öreg halálsápadt lett. — Hallotta önt — suttogta s hirtelen találkoztak szemeink. Az övé esdve, az enyém kérdően. A legcélszeübb újévi ajándék Gyermekeknek télikabát vagy rub • férfiaknak sőrme bekecs, városi vagy utazó bunda és lábzsák. • ÓRIÁSI VÁASZTÉK! • SZOLID, SZABOTT ÁRAK! Szántó Mór és Társa featmár (a színházzal szemben). Kocsis dolmány-öltönye és rózsás szűrök állandóan raktáron!
