Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-12-09 / 33. szám
ÉRMELLÉK december 9. 33-ik szám. 3-ik oldal. óra- és ékszer-üzletében Érmihályfalva, Fő-utca. Mindenféle arany- és ezüst-tárgyak, férfi és női zsebórák, láncok, karperecek, gyűrűk, függők, szem- üvegek, tajtékpipák, fali- és ébresztő-órák a legnagyobb választékban jutányos árak mellett. — Rend- kivüli kényelmes TÖRLESZTÉSI KEDVEZMÉNY úgy zseb- mint fali-óráknál, valamint ékszereknél. Székelyhid. A kis ember hitele. Közgazdaságunk egyik legnagyobb baja, hogy a kisember nem vergődhet zöld ágra. Nincsen érzék az iránt, hogy a lakosság többségének megkönnyítsék az élet fentartá- sát. Csak a már megerősödött tényezők élvezik azt a kizárólagosságot, hogy minden oldalról kényeztetik őket. Példa erro az iparpártolás is. A gazdag gyárosokat államilag támogatják, a kisiparosok legnagyobb részének ellenben azt tanácsolják, hogy ne folytassa a mesterségét, hanem legyen napszámos a gyárban. Még feltűnőbbek a viszonyok hitel dolgában. A jómódúak hitele, ha nem is korlátlan, mégis mindenesetre aránytalanul nagy. Ellenben az, aki leginkább szorul hitelre, nem juthat hozzá, ha szorgalma, megbizhatósága s talán kis vagyona révén is, érdemes volna reá. Ezelőtt csak horribilis kamatra kaphatott a kisiparos kölcsönt, Valóságos rablógazdálkodás kapott lábra a hitelezés körül. — Szövetkezetek, tőkepénzesek, ügynökök és közvetítők a leghihetlenebb címek alatt fosztották meg a kisembert keservesen keresett koronáiktól. Ez ellen fellázadt a közvélemény és a hírhedt szövetkezetek egymásután kénytelenek voltak bezárni boltjaikat. Azt kellene hinni, hogy ezzel a kisemberek fölségesen meg vannak elégedve. De ime, most még azért panaszkodnak, hogy nem kapnak uzso- rakamatra kölcsönt — egyáltalán nem kapnak kölcsönt. Igen kényelmes a kérdést akként megoldani, hogy hát ne vegyen igénybe hitelt, ez épp oly jótanács, akár az, hogy a kisiparos álljon be a gyárba napszámosnak. Mert ahogyan a kisiparos a gyári csekély napszámból nem tarthatja fenn magát és családját, épp úgy lehetetlen, hogy csekély tőke nélkül tovább folytathassa üzletét. Igaz, hogy égbekiáltó biinezt a kényszerhelyzetét kihasználni és tőle uzsorakamatokat szedni, de ennél még sokkal nagyobb csapás tőle még ilyen hitelt is megvonni. Ha előbb a kisiparos 100 korona tőke után negyedévenkint 10—20, sőt 25 korona kamatot fizetett is, mégis megvolt neki az az előnye, hogy a 190 koronát keze munkájának segítségével gyiimölcsöztethette és — ha nagy megerőltetés árán is — mégis fentarthatta magát és övéit. Az erkölcsi szempontból any- nyíra megokolt újítás azonban megfosztja őt ennek lehetőségétől. Nem lehet őt perelni, nem lehet nála zálogolni, árverezni, de meg van neki engedve, hogy ezzel a megnyugtató érzéssel — éhen vesszen. Tiszta dolog, hogy, ez nem lehet a helyes megoldás. Százezrek érdeke kívánja, hogy az ilyen atyai gondoskodástól meg legyenek óva. A józan emberi ész követeli, hogy a pénzkölcsönöket kisebb hitelek nyújtásától nem szabad megfosztani, sőt inkább arra kell törekedni, hogy a kisember szorgál- mának megfelelő hitelhez juthasson. A nemzet jólléte függ e kérdés helyes megoldásától. Az általános jóllét a tőke összpontosítása által nem mozdittatik elő, a nem zetgazdaság ereje a kis existenciák jóllétében gyökerezik. Ok alkotják többségét a lakosságnak a melyből a nemzet hatalmát nyeri. Az uzsorásokat természetesen ártalmatlanokká kell tenui, amig nem késői Helyettök azonban tizztességes elemek gondoskodjanak arról, hogy a kisemberek létfentartását olcsó hitel nyújtásával megkönyitsék. Ne hazudjatok urak! Nag^léfa, 1911. dec. 5. Minden esztendőben összeülnek az ország nagyfejü urai virágokkal s ezüsttel gazdagon feldíszített asztaloknál, jóillatu pecsenyék s zamatos borok mellett keseregnek azon, hogy milyen huncut és zsivány a paraszt. Minden esztendőben tömegesen vándorolnak ki az országból s az itthonmaradottak pedig nem igyekeznek pótolni az eltávozottak helyét. A férfiak rossz hazafiak, kivándorolnak, az asszonyok pedig erkölcstelenek. Az egyiknek a hívei. Az Istennek se akarnak egynél több gyermeket szülni. Bábákkal, tudós asszonyokkal elpusztítják a méhmagzatot, mielőtt életre kelne. Mélyen tisztelt bankettező urak! Ne csodálkozzatok azon, hogy az asszonyok nem akarnak gyereket szülni, amilyen gyalázatosán kicsi a kereset, nagy az adó, amilyen gyalázatosán drága a megélhetés egy gyereket is keserves felnevelni s kenyérrel eltartani. Azon se csodálkozzatok, hogy a férfiak kiszöknek Amerikába. Hogy miért teszik ezt! Erre nézve egy rikító példát Írunk meg. Apátkeresztur kicsike község Biharmegyé- ben, 402 lakosa van, felerészben református, felében román. A községnek van 2771 hold földje, ebből 87 családnak van 910 hold földje, a többi 1863 pedig a nagyváradi püspöké, aki nagykegyesen fizet a szegény parasztoknak 60—70 fillér napszámot. Mindezt azért írjuk meg, mert ebből a községbiil 340 férfi, vagyis a családapák felerésze készül útlevelet váltani túl a nagy vizen Amerikába. Hát urak, ne nagyképüsködjetek, hanem mondjátok ki magatok is amit jól tudtok, hogy nincs föld, és napszám, azért mennek a férfiak Amerikába és azért nem akarnak gyermekeket világra hozni az asszonyok. Ti vagytok ezért felelősek. Mert ti tartjátok fenn szuronnyal ezt a mai istentelen rendet. — D . . . Képviselőtestületi gyűlés. Székelyhid község képviselőtestülete f. hó 4-én rendkívüli kőz- I gyűlést tartott. A gyűlés első tárgya Gerst- ner—Szúnyog vállalkozó cég kérelme volt, aki a Nagyiéta—Székelyhídi vasútra 30,000 kor. hozzájárulást kért. A képviselőtestület megmaradt az előbb már megszavazott 25,000 kor. mellett. — Az 1911. év végével kilépő képviselők névjegyzéke bemutattatik. Tudomásul veszik. — Besenczki Anna óvónő fizetésemelés iránt benyújtott kérelme felett úgy határozott, hogy a két óvónő fizetését együttesen rendezni fogja. — Az államépi- tészeti hivatalnak a járdára vonatkozó észrevételeit kinyomatni s a képviselők közt kiosztani rendeli. — Gerendái Móricot nem ismeri el székelyhídi illetőségűnek. — Angyal Lidia s Juliánná illetőségében hozott felsőbb hatósági döntés fellebbezését elrendeli. — Végül kimondotta, hogy az északmagyarországi szinészegyesiiletbe való belé- nem tartja szükségesnek. Vasúti állomás világítása. Már több mint egy éve annak, hogy Székelyhid község képviselőtestülete kérvényt adott be a Bihar h. é. vasutak üzletvezetőségéhez, melyben kérte a vasúti állomásnak oly módon való kivilágítását, hogy az érkező vonatoknál minden szerencsétlenségnek eleje vétessék. Azóta sok viz lefolyt az „Er“ folyón anélkül, hogy a világítási mizériákon segítve lett volna. A téli idő beáltával újból aktuális lett a kérdés, a miért is felhívjuk a képviselőtestület figyelmét, hogy most már a világítást ne csak kérelmezze, de követelje is s ha a vasút ezt teljesíteni vonakodnék tegyen jelentést arról a szolgabirói hivatalnak és kérje a pályaudvarnak személybiztonság tekintetéből való megvizsgálását. Leégett dohánypajta. F. hó 1-én nagy tűz pusztított Bay Sándor birtokos álmosdi tanyáján. A délelőtti órákban kigyuladt a dohánypajta és a benne levő dohánykészlettel együtt porrá égett. A kár 5000 korona. A tüzet a megejtett vizsgálat szerint K. Bihari Imre cseléd okozta, aki a pajtában tilalom ellenére égő pipával járt. Antiszemitísmus Álmosdon. Krausz Ernő álmosdi szegény zsidó betért Kaufmann Lövy boltjába vásárlás végett. A boltajtóban áldo- gáló Ácsorgó Menyhért, Ácsorgó László és Veres László gazdálkodók gúnyt űztek a szegény emberből és fajára nézve nem a leghizelgőbb jelzőkkel illették. Krausz erélyesen tiltakozott az oknélküli durva insul- tusok ellen, mire a három ember a szegény zsidót agyba-főbe verte. A brutális embereket a csendőrök feljelentették a bírósághoz. Galamb tolvajok. Bika István érselindi vasúti elöljárótól ismeretlen tettesek 8 drb fajgalambot loptak el. A tetteseket a csendőrség Sütő Lajos és Sütő Károly legények személyében kinyomozta akiknél az ellopott galambokat is megtalálták. Kiderült régi bűn. Még a múlt óv deczem- ber havában történt, hogy Boros Ferencz és Szilágyi Gábor albisi lakosok pincéjét feltörték és onnan nagyobb mennyiségű bort vittek el. Most végre egy évi nyomozás után sikerült a csendőrségnek a tetteseket Szilágyi József, M. Szilágyi József, Puskás Károly és Csordás Gáspár albisi legények személyében kideríteni. Hamis pénzek. Az 1907. évben kibocsátott 20 koronás bankjegyeknek Szókelyhidon elég sikerült hamisítványa került forgalomba. Ä hamisító a valódi bankjegy magyar- és német képéről photomechanikai utón és rajzolással, az alapnyomatról s a kék jegyképről lemezeket készített s a hamisítványt a valódi pénzjegy színének megfelelő színnel fehérpapirra nyomta. A számjelőlés nyomdai betűkkel fekete színnel van rányomva. — Ha felületesen nézzük a bankjegyet, kopott 120 koronásnak látszik. Figyelmesebb vizsgálatnál észrevesszük a papír vastagságát s a valódi bankjegytől nagyon elütő lágyságát. Legjobban felismerhető a következőkből : A német oldalon az „Oesterreichisch- ■ Ungarische Bank“ cégjegyzésben az „Oester- reichiseh“ szónál az első eh ilyen alakú: CH, az .Ungarisch“ szónál: C H, a valódi jegyeknél mind: CH alakban. Általában a hamis bankjegyek a következőkből ismerhetők fel: A papír puha — nem ropogós — még az egész uj hamisítványnál is; ha ösz- szehasonlitjuk egy valódi bankjegygyei, feltűnően kisebb, mivel az előállításnál használt vegyi szerek a papirt összehúzzák. A profil fejek vagy nagyon előtünők, vagy nagyon homályosak; rajzuk esetlen; az eszményi fej körül levő díszítések hibásak, el- mosódottak s a német- és magyar oldalon levő díszítések egymásnak teljesen megfelelnek, a valódinál nem. A magyar állam címere a hamisítványnál nagyon üres — feltűnően világos. Kiadó földbirtok. Penészleki határon 475 hold fekete és homokföld, továbbá Érmihályfalván a téglagyár mellett levő 15 hold belsőség téglagyár lótesi- és éhez rendkívül alkalmas terület szabad kézből jutányos áron eladó. — Értekezhetni Csiri Sándor tulajdonossal. Érmihályfalva,
