Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-11-25 / 47. szám
u Nagykároly, 1911. november 25. 47-ik szám. IV. évfolyam. KÖZÉRDEK > C* ... EF5MELLEK '<s KERESKEDELEM, IPAR ÉS TT1EZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP * k ■ % Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Főszerkesztő : Dr. BISITZ BÉLA. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatárs: Dr. WERTS LÁSZLÓ. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3'— kor. Vidékre postán küldve egy évre T— kor. félévre 3'50 kor Egyes szám ára 20 fillér. Közigazgatásunk. (S.) A közigazgatási ügyvitel keretében nehezebb, felelősségteljesebb és sokoldalúbb hivatást a községi és körjegyzőnél senki emberfia nem tölt be. A községi élet minden iigye-baja az ö vállára súlyosodig a közigazgatás megannyi szövevényes és tekervényes szála az ö kezében fut össze, a tömérdek felmerülő, változatos, fontos és kevésbbé fontos ügy elintézése reá tartozik ; adókirovó, adóbeszedő, végrehajtó, úti munkára kergető, anyakönyvvezető stb. egy személyben. A nép hozzáfordul minden panaszos dolgában, tőle kér, vár tanácsot, remél segítséget, de tőle többé kevésbbé retteg, mert a jegyző felsőbb zaklatásokra kénytelen-kelletlen a legkellemetlenebb dolgokba ártania magát. A lain pennájának valóságos ezermesternek kell lenni. Úgyszólván napot- éljelt tölt görnyedő, verejtékes munkában, mindenre telik idejéből, restánciája kevés akad, lelkiismertesen, kötelességszeriien elvégzi teendőit. Valóban hazafiasabb, ügy- buzgóbb és kötelességteljesitőbb testületé nincs az országnak a jegyzői karnál. Hi hetetlen munkabírással, nem lankadó ener- ; giával és szívós kitartással intézi rengeteg ügyeit. Kedvét nem szegi a sokféleügy, a néppel tud bábui, eligazítja bajaikat, a polgárság természetét, lelkületét, eszejárását ösmeri, úgyszólván össze van forrva a néppel, amely között él, amelynek ügyeit intézi,‘vezeti és ellátja. A polgárságnak is csodálatos bizalma van a falu nótáriusához, tudja, hogy amit ez ; mond, az helyes, amit ez javasol, az célszerű, amit magára vállal, azt teljesiti is. [gaz ugyan, hogy a községi és körjegyzők nyakába varrott kellemetlen ügyek intézése miatt a polgárság előtt — ami természetes is — némileg veszítettek nimbuszukból, de a falu pennája érthetően tudja megmagyarázni egyszerű népnek, hogy ő felsőbb utasításra, köteles- ségszerüen cselekszik ilyképpen. Az államérdek végrehajtása pedig nagyon fontos I és lényeges dolog. Ez ellen tenni nem lehet, de nem is szabad. Midőn még a Széli-kormány felszínre vetette a közigazgatás egyszerűsítésének szép tervét, a fatu jegyzői fellélegzettek: No, végre-valahára megvirrad nekünk is. Kavics-homokbánya az év minden szakában üzemben. Gőzüzemű berendezés. Mindenféle vasbeton és betonmunkához kiválóan alkalmas Szamosfolyam-kavics. Vasúti állomás Szatmár-Udvari. — Rendelmények bármikor és bármely meun<piséyben a legrövidebb idő alatt elintéztetnek. A ránk nehezedő, minket lenyűgöző ter- hekröl egy és más elkerül máshová, szabadban mozoghatunk majd s következésképp ; valutában élhetünk igazi hivatásunknak. Derék jegyzőink megcsalatkoztak. A közigazgatás egyszerűsítésének terve papiroson szépen festett, de gyakorlatilag megvalósithatlannak bizonyult. Keresztülvitele még nagyobb zűrzavart, bonyodalmat és kavarodást idézett elő. — Maradt tehát minden a régiben és az állam- súlyokat tovább cipelték a jegyzők. De hát örökké nem akarnak, vagy legalább is nem szeretnének emberfeletti munkát végezni, noha zúgolódás, panaszkodás nélkül ellátták és ellátják mindenkor ösz- szes teendőiket. Megvannak azonban győződve, hogy hovatovább tarthatatlan a helyzetük. Az ország községi és körjegyzői kongresszusra jöttek össze a fővárosban, hogy érdemlegesen megbeszéljék ügyüket. Nemcsak személyes érdek hozta egybe őket, amely körülmény felette di- cséretreméltó. hanem a községi közigazgatás helyes mederbe való terelésének módját, tehát a nép helyzetének javítását is célozták. Megrendelések Bikfaivy Albert tulajdonoshoz cimzendők BEHEND, posta és táviró állomás Szatmár-udvari. — Vagy BEER SÁMUEL, Szatmár-Németi, Bánya-utca 17. sz. ■■ Telefonszám 264. TÁRCZA. A fejedelem. — Irta: Hadnagy Ist-sz-ám.. — A „Közérdek“ eredeti tárcája. Az ebesfalvi kastélynak hat ablaka világot szór az éjbe. Rekedt danolás, izetlen kacagás veri föl a csendet. Egy-egy tompa ütődés után néma csend pár percig, akkor is fuldokló köhögés rémiti a hallgatózót, de ez már a kastély másik feléből jön, onnan, hol nem világítanak az ablakok. A fejedelem mulat. Nagyságos, nemes és nemzetes Apaffy Mihály uram, Erdélynek választott fejedelme. A kivilágított ablakok mögött ott iszik, dajnál, röhög, aki csak valaha Apaffy uram barátjának érezte magát Ebesfalván. A Telekyek, Bánffyak, Béldiek nem értek rá most Apaffyval mulatérozni. Az öreg Teleky valahol vizitába cipelte a fiatal Apaffy Miskát, hadd felejtessék el szép női szemek a fiatal gyerekkel, hogy van Erdélynek egy megtépázott, földhözvert és ismét kisubickolt nagy vaskalapja, amit úgy neveznek paraszt nyelven: fejedelmi süveg. Ha az öreg el tudta felejteni jó borért, jól járó óráért, hogy milyen nehéz ez a vaskalap, mért ne felejtené azt el fia, ki még fel sem is próbálta? Tudta az öreg róka, hogy mit csinál! És amikor az ember akkorára nő fel Isten kimagyarázhatatlan kegyelméből, hogy már a fiát is vizitába cipelik, fene bánja, erre már lehet inni egy cseppet. Nagyságos Apaffy Mihály borért kiáltott kora délután. Estefelé pajtások után kiabált. A felesége, az összeesett Bornemissza Anna jött be a nagy kiabálásra. Ahogy bejött, a nagy pipafüst rászállott a mellére s rákezdett a száraz, fojtó köhögésre. A fejedelem bambán bámult reá. — Apaffy, ma nem mulatunk. — — No, no Anna. — — Tudhatja kegyelmed, hogy mily igen nagy veszteségeink valának a legközelebbi múltban, azt is tudhatja, hogy az idén a jövedelmek a jégverés, a mezei károk miatt nem futották a hadak zsoldját, azt is . . . — Semmi azt is. Pajtást ide, a birót, Elczner uramat, akárkit — ordított fékeve- szetten Apaffy. Az asszony feldühödött a goromba beszédre. Arcát pir lepte el. Egész testében kiegyenesedett. Olyan volt, mint egy szép, hosszú nubiai párduc, mikor ugrani készül. — Apaffy, tudja kigyelmed, hogy a trónusa ingadozik. Kelmedet iszákosnak, részegesnek mondják. Azt mondják, hogy szaj- házik. A trónják kívánják, érti-e", a trónját, a trónját! — Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. Lászlú Jenő fogtechnikus.
