Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-10-21 / 26. szám
I. évfolyam. Melléklet a „Közérdekhez. 26. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1911. október 21. Felelős szerkesztő : SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak : Értarcsa : SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton déf- után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Ermihályfalva. ◄ ŐSZI ÚJDONSÁGOK ► u. ni.. posztók, szövetek, barettetek és flanelek megérkeztek BlumTestoérek = női divatáru üzletébe = ÉRMIHALYFA Llf A N. (Kereskedelmi Banképületével szembe.) Előre haladott idényre való tekintettel ugyanott fehérnemű vásznak méterje . . 18 krajcártól kanavászok „ . . 18 „ kartonok „ . . 20 „ feljebb legnagyobb választékban kaphatók. 99 Társadalmi betegségek. Vannak, vannak. Nevezhetnék bűnnek is, ha ellenségei volnánk a fajtánknak és nem tudnánk, hogy csak az a bűn, ami öntudatosan gonosz és az ami öntudatlanul ostoba, csak betegség, vagy évszázad szokásaitól megszentelt tévedés, mint az ipari munka lenézése, Bármennyire tiltakozzunk is ellene, nálunk a tétlenség imponál, az a tétlenség t. i., amely a reá maradt anyagi javakból táplálkozik, anélkül, hogy kényszerítve lenne valami komoly munkára. Annak van tekintélye, i aki kedves nemtörődömséggel, a holnappal mit sem törődve, költi az apja örökét és j legfeljebb egyet gondol és elmegy — „dolgozni“ — képviselőnek, az országházba. A földbirtokos, sőt a kishivatalnok is — még a dijnok is nagyobb ur, mint a boltos, aki talán a mellényzsebéből kifizethetné a túlterhelt ingatlant és a végletekig vitt adósságot, de még sem ur, mert mások szolgálatára áll, és még sem ur, mert nem kell neki kétségbeesve haját tépni, hogy honnan vegyen pénzt, ha szüksége van valamire és még sem ur, mert az a fogadom, hogy csak az lehet ur, aki legalább is hivatalából él, átment a köztudatba és a megdo- hosodott eszméket nem lengte még át az egészséges forradalmi szél fuvalma. Pedig ebből még nagy baj lesz, nemcsak egyes jobb sorsra érdemes családokban, hanem az országban minden vonalon, mert ez a veszedelmes betegség, a kézzel végzett gyakorlati munkának a lenézése és a tolinak, még a 2 K 10 fillérrel napidijazott dijnoki tolinak is a tekintélye, megélője lehet generációknak, ha nem rázzuk le magunkról ezt a bajt és a józanság fegyverével nem harcolunk a betegséggel szemben. Az emberek agyonnyomoritják magukat a képzelt dolgokért. Szobákban görnyednek nevetséges összegekért, a melyből még tejet sem tudnak venni vérszegény, sápadt gyermekeiknek, agyondolgozott beteg feleségüknek, ahelyett, hogy becsületes bátorsággal suszterkötényt kötnének, műhelyekbe mennének, vagy más gyakorlati munkához fognának, amely az egészséges élet feltételeit magában foglalja és hagynák a kisded dijnoki és egyéb efféle d(Agakat átmeneti foglalkozásképpen azoknak a férjre vagy valami jobb állásra váró leányoknak, akik egg-két esztendőt eltölthetnek irodákban, a nélkül, hogy rájuk nézve abból nagyobb veszedelem származna. De hogy tenné azt meg valaki, aki Írni megtanult, hogy szerszámot fogna a kezébe. Hogy lenne valaki „majsztram“, mikor rövid kis életét el tengetheti mint téns- vagy tekintetes ur — vasárnap akár nagyságos is — valamely tekintélyes épületben napi 2 koronáért íróasztal felett görnyedve, de hogy is fogna egy is szerszámot, varrótűt, — vagy miért ne? — ásót, kapát a kezébe. Ha látok egy-egy vasárnapi kiránduló családot. elgyötört, sáppadt férfit, szomorú, agyon- csigázott asszonyt, vérszegény gyerekekkel a szabad levegőt, mint az Életnek valami rendkívül nagy adományát élvezni, úgy szeretnék hozzájuk menni, rábeszélni őket, menjetek az istenért, mig nem késő, keressetek egy darab földet, éljetek embernek való életet, hiszen az élet drága és az az Úristen legszebb adománya és nem azért adta, hogy egész napi görnyedés után hatodmagatokkal pusztítsátok, egy nedves, sötét odúban. Megtenném, de úgy is hiába volna. Mert az élet csak élet, a pénz a jólét, kivánság, de a hivatal: hivatal, amely igazi vagy képzelt tekintélyt még mindig ad ebben a mi szép, cifra hazánkban. Reflexiók a „Villanyvilágítás“ cimli cikkre. Az „Ermellék“ múlt heti számában a villanyvilágítás ügyében beadott ajánlatok felől megjelent cikkre vonatkozólag, Gück Benő ur az alábbiak közlésére kérte fel szerkesztőségünket : A cikk, amely Ermihályfalva nagyközség villanyvilágítására beadott ajánlatok ismertetéséről megjelent, nélkülöz minden tárgyilagosságot, amennyiben a való teljes elferdítésével kizárólag a Kolling György és fia cég ajánlatának előnyeit mutatja be az olvasó közönségnek, bölcsen elhallgatván az általam beadott pályázati feltételek előnyeit és a községre nézve feltétlenül gazdaságosabb voltát. Nem szándékom a cikkírót terjedelmes leírásában követni, csupán nehány megjegyzésem van a cikkben foglaltakra. Egyáltalán nem felel meg a valóságnak az, hogy én a község által kiirt részletes feltételeknek megfelelő ajánlatot nem adtam volna be. Igenis beadtam még pedig 50 gyertyafényü lámpákra 10 ivlámpával 7000 korona átalányért, a melylyel szemben a Kolling cég 9 ivlámpával 8000 korona hozzájárulást követelt. De épen abból az indokból kifolyólag, hogy a községre nézve gazdaságosabbnak tartottam kisebb méretű lámpák alkalmazását, tettem az alternatív ajánlatot 200 drb 40 gyertyafényü lámpára 6000 koronára, mig a Kolling cég 36-os gyertyafényü lámpákért 5000 koronát kér. — Itt tehát a differenciát nem a kilátásban levő üzleti nyereség, de a lámpák nagysága közötti különbség okozza. A magánfogyasztásnál mutatkozó hekto- vattókénti lényeges megtakarítást Kolling azzal akarja ellensúlyozni, hogy a többfogyasztásnál helyez kilátásba engedményeket, pedig ez nem állhat fenn, mert ennél a kérdésnél az én ajánlatom mindenben fedi a Kol- lingét. Ami a községi középületek áramfogyasztását illeti, e téren kimutatott előnyök egyáltalán nem állanak fenn, amiként az sem való, hogy az én ajánlatomban tartalék gépekről gondoskodás nem tétetett volna, mert a malmomban üzemben levő gépem 75 lóerős és az ajánlat elnyerése esetén egy 100 lóerős gépet fogok beszerezni. Elhalgatta a cikkíró az általam a község részére nyújtott előnyöket, csak egyszerűen odavetőlegesen jegyzi meg azt, hogy az üzletből tiszta nyereséget sohasem fogok kimutatni. Ez pedig nélkülöz minden valóságot. Ugyanis én arra tettem ajánlatot, hogy a tiszta nyereség 50 u/9-át a községnek adom, de viszont arra is tettem kötelező ajánlatot, hogy ha a községben a lángok száma 1500-at eléri az üzleti nyereségtől eltekintve 1000; 2000-nél 2000; 3000-nél 3000 koronát fizetek be a községi pénztárba. — Ez pedig oly előnyt nyújtana a községnek, hogy 5 év alatt a község utcai és középületek világítása egy fillérbe sem kerülne. Nem kivánok kiterjeszkedni a cikk további részleteire, különösen a személyeskedésre nem, amely mindenkor elítélendő. Jóllehet nem is vagyok szakavatott villany- szerelő, de bizonyára az általam alkalmazandó egyén fog birni oly szakértelemmel, mint a milyet a vállalat igényelne. Különben is az ajánlatok e téren nagy szakavatottsággal biró egyéneknek lettek kiadva véleményadás céljából, ahol a frázisok mit sem érnek, csakis az ajánlati feltételek lesznek az irányadók. Várjuk be hát a szak- véleményeket és ne igyekezzünk felesleges szócsépléssel egyik vagy másik ajánlat mellett hangulatot kelteni. Tisztelettel Glück Benő. Iskolaöltönyök megérkeztek Óriási választéhban, legolcsóbb árakon, szolid és pontos kiszolgálás mellett szerezhetők be r “ férfi- és gyerr^elgryOra. á,r~u.lrá,:zá,'ba.rr DEBEECEU, Piac-utca S3BOCIÉNTESTVÉREK
