Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-10-07 / 24. szám
I. évfolyam. Felelős szerkesztő: SIMKG ALADÁR. Főmunkatársak : Értarcsa : SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid : LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Melléklet a „Közérdekéhez. 24. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1911. október 7. Emellek Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a ..Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissia. TÁRSADALMI HETILAP. Nyilttér sora 50 fillér. Ermihályfalva. Október 6. Hazánk, nemzetünk örökéletü édes atyja, a nagy Kossuth Lajos mondotta egykor e történelmi nevezetességű szavakat: „Leborulok a nemzet nagysága előtt“ ; és igaza volt, mert nagy volt a magyar nemcsak a megpróbáltatás ama nehéz napjaiban, de nagy volt annak- utána is. Nagy volt hazája, szabadsága, függetlensége védelmében mindenha ; nagy volt nagyjai iránti hálában s kegyeletben, nagy a feledésben, nagy a megbocsátásban, nagy a rajta sokszor méltatlanul ütött sebek eltakarásában! Én is leborulok e napon amaz oltár előtt, melyet a nemzeti kegyelet emelt e gyász nap emlékére. Visszafojton erővel kitörni akaró könnyeimet, feledni akarom a multat, melyet „megbünhődőtt már e nép“, túlszárnyalni akarom a jelent összes dicsőségével és — hitványságával; egyedül a jövőn csüggve, óhajtva epedö tekintetemmel, hogy mit hoz az, mit rejt méhében? A nézetek változtak-e örvendetesen, avagy az emberek: képmutatóan ! ? 0 tempore, o mores! Keblemre kulcsolt kezeimmel szivem dobogását megfékezem, vérzését titkolom s ama bizonyos „fátyol“-t teljes erőmből nyomom reá, „hogy ne fájjon, ne sajogjon.“ De miért is szakgatnám fel a heg- gedő sebeket, miért rezegtetném a hurt, melyeknek fájó, bus hangja jaj-szót, fájdalom-kiáltást csalna ajkainkra! ? Hisz’ oly rég volt már az, amiről most megemlékezem ! Kik akkor még gyermekek voltak, ma már csak a múlt nagyságán, dicsőségén, a jelen törpeségén, tehetetlenségén S csak a bizonytalan jövő vízióin tépe- lödő aggastyánok. Távozzatok innen sötét képzeletek! ne susogjátok folytosan fülembe, hogy hallgassuk szégyenkezve, szemlesütve, hogy „nagy volt hajdan a magyar.“ S most ób, most....!? Én népem, mely nagyra termettéi, mely nagy voltál mindenha mindenekben: légy nagy a vértanúid iránti kegyeletben is és „ne felejtkezzél el azokról a dolgokról, melyeket láttak a te szemeid.“ (V. Mózes 4. r. 9. v.) Értarcsa Szoboszlay Sándor. Személyi hír. Flrber Samu az Ermelléki Hitelbank (Hollandi biztositó társaság) biztosítási osztályvezetője, délvidékről, ahol egészségének helyreállítása végett 4 hetet töltött, hazaérkezett és azonnal átvette az osztály vezetését. Szabadságon. .Jakab Rezső főjegyző f. hó 7-én kezdi meg egy hóra terjedő szabadság- idejét. Ezen idő alatt a főjegyzői teendőket Berényi Sándor jegyző teljesiti. Helyettesítés. Jakab Rezső főjegyző a lemondás folytán megüresedett városi irnoki állásra Timanóczy Gyulát helyettesítette. Ermihályfalva örömiinnepe. Vasárnap ünnepi díszt vesz fel Ermihályfalva község magára. Ünnepet ül, mert eljön választói körébe a járás szeretve lisztéit képviselője, hogy megtartsa beszámolóját egy évi képviselői működéséről. De megjelenik támogatására gróf Károlyi József Nagykároly város országgyűlési képviselője, a pártonkivüli függetlenségiek vezére is, hogy lelkes szavakban ecseteljék a nemzeti jogokért folyó küzdelmet a választók előtt. Ezt az alkalmat felhasználja a város közönsége arra, hogy újabban is kifejezést adjon ennek a szeretetteljesragaszkodásnak, a melylyel nemcsak képviselője, de az ország kiváló férfiai iránt viseltetik s Ermihályfalva újabb tanúbizonyságot tegyen tántarithatlan függetlenségi érzelmeiméiről s fiz ősi hagyományokkoz való ragaszkodásáról. Gróf Károlyi Józsefet, a ki a kora reggeli vonattal érkezik Érmihályfalvára, küldöttség fogadja s Lovass Sándor lakására kiséri, ahol kipiheni az ut fáradalmait. Fráter Lóránt déli fél tizenegykor a Bihar h. é. vonattal érkezik. Az állomáson — élén lovasbandériummal — a dalárda fogadja, majd Szőke János róm. kath. plébános üdvözli, a mely után a közönség a Kispiactérre vonul. Szatmáry Sándor ref. lelkész megnyitó beszéde után Fráter Lóránt megtartja beszámolóját. Ezután gróf Károlyi József mond beszédet. Beszámoló után a Németi szálloda éttermében társas ebéd lesz, melynek árát a rendező-bizottság 2 K 40 fillérben állapította meg. A rendezőbizottság, melynek élén Lovass István nagybirtokos áll, mindent elkövet, hogy úgy a fogadtatás, mint a beszámoló méltó legyen Érmihályfalva polgárságához. Villanyvilágítás. A községi villanyvilágításra beérkezett ajánlatokat vasárnap bontotta fel a kiküldött bizottság. Két ajánlat érkezett be. Az első a Kolling György és fia malom tulajdonosoké, két alternatívával, a következő feltételekkel: a) a pályázatban lévő adatok mértékül vétele mellett, 200 drb 50 gyf. fémszállas izzólámpáért és 10 drb 500 gyf. 10 ampér ivlámpáért évi 8000 korona hozzájárulást kér, melylyel szemben a község a telepet már 20 év után megválthatja, b) attól eltérőleg, általánosan elterjedt s használatú 36 gyf. fémszállas izzólámpa és 10 drb 300 gyf. nagyfényü izzólámpáért (Wolframm lámpa) évi 5000 korona hozzájárulást kér, mely esetben szintén fennál a község megváltási joga. Kolling ajánlatában arra is kötelezte magát, hogy egy teljesen uj 120 lóerős gépet állít, valamint az áram- fejlesztő gépekből szintén ugyanolyan nagyságú tartalék gépet, még azonkívül egy megfelelő nagyságú accumulator battériát állít fel, ugyannyira, hogy ott bármily üzem- akadály teljesen ki van zárva. A második. Glück Benő malomtulajdonosé, a ki az árlejtéstől eltekintve, 36 gyertyafény mellett 6000 korona hozzájárulást kér a községtől. Az ajánlatok felett a bizottság csak a szak- vélemények beérkezte után fog dönteni, mely célból több tekintélyes szakembert kér fel véleményadás végett. Jövő évi költségvetés. Az 1912. évi költségvetés összeállítását most teljesiti Jakab Rezső főjegyző. Az előmunkálatokból kitet- szőleg — jóllehet a költségvetés több fontosabb és a már eddig megszavazott kiadásokon kívül a rendőrség ujjászervezési költségeit is magában foglalja — a pótadó emelkedni nem fog, a mely, a kivetés alapját képező államadó növekedésében leli indokát. Mostoha gyámkodás. Szalacs község egyik legfontosabb érdeke a Tasnád—érmihályfalvai vasút kiépítése. Megírtuk annak idején, hogy e célra a község által megszavazott 100,000 korona hozzájárulására vonatkozó határozatot a miniszter megsemmisítette, mert azt tul- magasnak találta. A képviselőtestület újabban 80,000 koronát szavazott meg, amelyet most a vármegye nem hagyott jóvá s igy Szalacs község jóllehet bármily anyagi áldozatra is kész volna a tervezett vasút kiépítésénél, a sok gyámkodás mellett képtelen arra, hogy egy oly tekintélyes összeget szavazzon meg a vasút létesítéséhez, amely a kérdés megoldását elősegíthetné. A népapostolok müve. A fekete földek osztályozása immár nagyrószben befejeztetett s előttünk áll az eredmény, amely szerint a Hintalan és Ruszkai által kierőszakolt uj osztályozási munkálat 6141 kor. 82 fillérrel emelte a birtokosok megterheltetése alapját. Az ez után fizetendő adótöbblet összege 1913-ig évig 1500 koronát, 1913-tól kezdve pedig évi 1200 koronát tesz ki, tehát ezen két ember tanácsára a félrevezetett nép magát ily nagy összegű adóval terheltette meg. Ebből az esetből is beláthatja a lakosság, de különösen az érdekelt birtokosság, hogy a népapostolok hiányos törvónyismerete, mily károkat okozhat és az az állítás, hogy az uj osztályozási művelet a kisgazdák terhét mérsékelni fogja, mi alappal sem birt és végeredményében a kisgazdákat sulytotta legjobban. Reméljük ezek után óvakodni fognak a kisgazdák a két népapostol üdvös tanácsait elfogadni, mert ezúttal is drágán fizették meg hiszékenységüket és azt, hogy a törvények teljes ismeretével biró főjegyző és adóügyi jegyző erélyes tiltakozása ellenére kérelmezték az uj osztályba sorozás elrendelését. Tűz. Hétfőn éjjel leégett özv. Báthory Gáborné szalmakazla. A tüzet — melynek oka ismeretlen — a gyorsan megjelent tűzoltóság oltotta el. Verekedések. Most, hogy az újoncok berukkolnak, nap-nap után fordulnak elé verekedések. Csütörtökön délbe szalacsi, kóczi és peéri legények rendeztek valóságos háborút a piaczon, ahol a Nádai-féle czigánybandával verekedtek össze. Egy pár bevert fej volt a vége a háborúságnak, a melynek levét a szegény vendéglős itta meg, akinek temérdek üvegét és poharát törtek össze. Hogy ezek és a hetivásárokon állandóan előforduló verekedéseknek eleje vétessék, arra kérjük a El ne mulassza Kende őszi és téli hirdetését elolvasni!
