Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-90-30 / 39. szám
. szeptember 30. 39-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal Ruhái fest és vegyileg tisztit = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. Valóságos népcsődület támadt vasárnap az egyetlen nemzetközi közönséggel dicsekvő magyar fürdőhelyen, Pöstyénben, ahol a fürdő várószobája előtt egy szegény szegedi alsótanyai magyar, Kisguczi Illés szivének túláradó érzései közben leborult az Istenáldotta anyaföldre és csókolgatta, becézgette, simogatta, mert ennek a csodatevő, gyógyító iszapja tette egészségessé, újra vígan járókelővé, a nemrég mankókon bicegő magyart. Egyszerű eset, nincs benne semmi raffinéria, de meg van benne a hálás emberi szív leggyönyörűbb érzésének legtermészetesebb nyilván ulása. Ez tükröződik a közvetlen keresetlenség- gel lejátszódott megindító jelenetben, mely önmagát eléggé jellemzi, kommentár sem kell hozzá. Megtörtént. Képzeljék el a munkabíró, a dologtevő földművelőt, amint olyan baleset éri a szerencsétlen véletlen folytán, melyet kihever ugyan, úgy — ahogy, ám mind a két lábára megsántult. Pöstyénbe kerül és a remek gyógyered- ménnyel kecsegtető s reményt be is váltó iszap meggyógyította a sérült izületi részeket, puhábbá és inozgathatásra alkalmasabbakká tette az Ízületek tájékát, végül oly annyira eredményesen hatott ez a mesés gyógytényező, hogy eldobta mankóit, bottal járt, majd ezt is sutba vetette és tökéletesen meggyógyult két lábára állva, hálát adott a Teremtőnek, akinek jóvoltából im valóságos csoda történt vele. Ez csak a legtermészetesebb valami, ha most, amikor eltelt lelke a hála érzésével, könny szökött a két szemébe s a jó magyar orcáján jobbról-balról végig pörgött ez a könnyű, leborult a földre, amelynek gyógyító iszapja újból egészségessé, munkabíró, dologtevővé tette és amelynek nemcsak sokat, de mindent köszönhet. A gyilkosságról részletes tudósításunk a következő: Régebb idő óta haragos viszonyban éltek Ifj. Simon János czimbalmos és Báni József hangszerhordozó. Gyakorta fordultak elő közöttük kisebb-nagyobb összetűzések, a melyek azonban rendesen kibéküléssel végződtek. Szerdán virradóra egyik éjjeli kávéházból tértek haza. Közöttük volt Sinka Ferencz is, Simon János régi haragosa. Mielőtt lakásukra mentek volna rendes szokás szerint betértek a Rosenberg Zsig- mond Fény-utezai bodegájába pálinkázni. Az elfogyasztott italok hatása alatt heves szóváltás támadt Báni és Simon között, a melynek vége dulakodás lett. A vendéglős hamar kitessékelte őket az utczára, ahol folytatták a verekedést, miközben Báni kést rántott elé, a melylyel Simont meg akarta szúrni. Simon egy vékony pál- czával védekezett, de Báni mind jobban szorongatta, miközben Sinka egyre biztatta, hogy szúrja le a gazembert, „öhl meg Józsi!“ hogy szakadjon ki a bele s ezzel a biztatással az amúgy is részeg embert teljesen fenevaddá tette. Simon egyre hátrált, mig végre egy kerítés állott útjába, ahol Báni utolérte és zsebkésével bal mellébe döfött. A szerencsétlen ember még 10 lépést tett, majd hangos jajjkiáltással összeesett és pár percznyi kínlódás után meghalt. A gyorsan előhívott orvosok már csak a beállott halált constatálták. Az esetről jelentést tettek a rendőrségnek ahonnan Csorba Gyula rendőrkapitány ment ki a helyszínére és a tényállás megállapítása után úgy Bánit a gyilkost, mint Sinkát, a felbujtót, letartóztatta, ma jd kihallgatásuk után átkisértette a járásbírósághoz. A szerencsétlen áldozatot felbonczolták és megállapították, hogy a szúrás a szivet érte és feltétlenül halálos volt. Temetése tegnap délután folyt le nagy részvét mellett. kedöt impreszáriónak is akarta szerződtetni. Erre gondolt egy merészet, mert famíliája be nem fogadta, lakásokat bérelt, igy egy kaplony-utcai házigazdánál 2 szobát, másiknál napokig teljes ellátást élvezett, de mindezekért nem fizetétt s előadta odavonu- lása alkalmával, hogy ő egy volt képviselő elvált felesége, kinek birtokai vannak, s ő itt akar megtelepedni s ide azért jött, mert távol akar lenni férjétől, aki már tengersok pénzét elpocsékolta. A mi jó falusiaink felültek a mesének és volt hely, ahol 2 hétig koszttal, kvártélylyal kitartatta magát, volt hely, hol csak egy napig, sőt ennél is kevesebb ideig, sőt van hely — a Royal — hol egy pár, nem is az ő papucsa és egy szoknyája hirdeti otttartózkodását. S ha volt hely, ahol ráismertek és meg mondták, hogy kicsoda, egész ártatlanul védekezett, hogy nem ő az, ő is hallotta annak a hírét, csak igen hasonlít hozzá és ez neki oly kellemetlen. Mikor pedig biztonságban volt, etette, itatta magát a szegény jó falusiakkal, akik örömmel szolgálták ki a hercegek és grófok barátságával dicsekedő és azoknak levelet iró (de választ ezektől soha nem kapó) fogyatékos elegánciáju „Nagyságát.“ Hát szó sincs róla, szép-szép a komédia, ha van hozzá kedve is az embernek, de minduntalan azt hallgatni szegény emberek és asszonyoktól, hogy igy tartotta ki magát a dúsgazdag, elvált képviselőnő, ez egy kicsit sok, ez már a Közérdekbe is tartozik, hogy megóvjuk polgártársainkat. Kérdjük az illetékes hatóságot, nem lehet-e ezt valamikép orvosolni, talán úgy. hogy — hallomásunk szerint — a „Nagysága“ Érendréden született, nem-e lehetne rávenni, hogy kis meséit ott az édes szülőföldön folytatná ? ! ? SLILICNFCLD J P elsőrangú nöikalap-divatáru üzletébe ® i :: NAGYKÁROLY, Nagyhajduvaros :: • • MEGÉRKEZTEK • az őszi és téli legelegánsabb, legszebb és legfinomabb kivitelű kész NŐI KALAPOK, amelyek nagy választékban állanak a vásárló közönség rendelkezésére. Dús raktár női gyászkalapokban, melyek úgy helybeli mint vidéki rendelésre 24 óra alatt készülnek. Hogy kell olcsón élni?! A szélhámos művésznő! Hercegek barátja! Mai vihgban az emberek legnagyobb része- munkmélkül, vagy ha munkával is, de minél kevesebbel igyekszik megélni. A modern XI. században az emberek száz és százféle módját találják ki a könnyenélés- nek. Imf egy példát hozok fel. Ez A tavaszán a „Nap‘- c. újság naponként s;enzációs cikkeket közölt Andaházy Szilágy Balog Böske Nagykárolyból származó irileányról, akiről — a nevét értve — csak í Szilágyi és Böske a való név, mig a tölvi bizonyára újságírói koholmány, mert édeskyja Szilágyi Pál egyszerű írnok volt a pémigyigazgatóságnál. Ez az urleány, amióta betéte a lábát (nem jószántából, de a budapesti főkapitány határozatából) minduntalan he ezt, hol azt hallat magáról. Magát mind- u;talan színművésznőnek nevezi s igy V. karmestert is körútra hívta és ígérte a fiuk értsd hires pesti színművészek) lejövetelót, le bizony ez sem vált valóra, dacára hogy; )gyik helybeli németül is tudó könyvkeres- ! Rémes gyilkosság! Ismét a kés! Öld meg Józsi! Rémes gyilkosság történt szerdán virradóra városunkban a Fény-utczán, melynek áldozata egy városunkban közkedvelt czimbalmos, akit régi haragosa, barátja biztatására úgy szivén szúrt, hogy alig pár percznyi kínlódás után meghalt. VENDÉGLŐ ÁTVÉTEL Van szerencsém Nagykároly és vidéke n. é. közönsége szives tudomására hozni, hogy a Kálmánd-utca sarkán levő és kitűnő hírnévnek örvendő „KI S PIP A“ VENDÉGLŐ vezetését a mai napon átvettem. Kényelemről, jó ételekről, kifogástalan italokról állandóan gondoskodni főtörekvésem leend. — Október hó 1-töl kezdve abonomákat is elvállalok. Egyben tisztelettel felhívom a közönség figyelmét azon körülményre, hogy lakodalmak, keresztelők és társasvacsorákhoz igen jutányos árak. mellett teljes és igen csinos terítéket kölcsönzők. A n. é. közönség szives pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel GUFFÁRT ANTAL, kezelő. HÍREK. Személyi hirek. Csaba Adorján vármegyénk főispánja f. hó 29-én Szatmárról, ahol a jubileumi kiállítás alatt tartózkodik, városunkba érkezett, elnökölt az árvaügyi felebbviteli küldöttségében és este visszautazott Szatmárra. — Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató, Obholczer Gyula számvevőségi főnökkel a f. hó 24. és következő napjain a szatmári kir. adóhivatalt vizsgálta meg. Gazdák figyelmfbe. Debrecen, Piacutca 43. szám Bacher—Melichár—Johnston gépgyárak fióktelepén.
