Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1911-09-16 / 37. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK 37-ik szám. szeptember 16. RÓTH LIPÓT Deák-tér. vaskereskedése NAGYKÁROLY. Deák-tér. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát szőlőprésekben es szőlözuzókban jutányos árért és jó minőségben. . Tanuló fizetéssel felvétetik. ■ ran fordulnak elő gyanús megbetegedések és halálozások, addig Magyarország hónapokon át meg tudta tartani tisztaságát és elkerülte a borzalmas kolera veszélyt. Nem képezhet kétséget, hogy a fiumei koleraeseteket vagy a triesti vagy az olasz- országi kikötővárosokból hurcolták be és igy most módunkban állana visszaadni a kölcsönt és barbároknak nevezni azokat, akiknek a révén a járványhoz jutottunk. Csakhogy mi azt tartjuk, hogy ilyen esetekben nem anv- nyira szemrehányások,, mint inkább óvintéz­kedések szükségesek. Es hogy ezeket az óv­intézkedéseket országszerte több helyen eré­lyesen véghez vitték, abban hatalmasan nagy része van Téry Ödön dr.-nak, a belügymi­nisztérium egészségügyi osztálya vezetőjének aki fáradságot nem kiméivé, nagy tudással és erős kézzel vezette azokat az intézkedése­ket, amelyek elkerülhetetlenül szükségesek egy kulturállamban arra, hogy magát a fer­tőzéstől megóvja. Még nem mondhatjuk, hogy áthaladt fe­lettünk a veszély, még nem mondhatjuk, hogy a fekete rém nem terjed szerte az or­szágban, de mindenesetre megnyugtató az a tudat, hogy országszerte lelkiismeretesen tel­jesítették azokat a védelmi intézkedéseket, amelyek nyugalmunkat a lehetőség szerint biztositják. Tengerpartunk és ennek révén az azzal kapcsolatos vonalak mindenesetre ma is nagy veszélyben forognak, mert úgy az olasz, mint a dalmát partokon nemcsak hogy nem szű­nik meg, hanem folytonosan terjed a járvány és a hajóközlekedésnél olyan szigorú eljá­rásra, olyan szigorú ellenőrzésre van szük­ség, hogy azt csak a legnagyobb apparatus­és a legielknsmeretesebb elővigyázattal lehet foganatosítani. Sajnos Nagykárolyban keveset törődnek ezzel a kérdéssel, de legalább a vármegyénk­ben mindenütt foganatosították az egészség- ügyi rendelkezéseket, azt a vármegye t. fő­orvosának jelentéséből örömmel láttuk, de megvagyunk győződve arról is, hogy most a fővárosi koleraesetek után Szatmárvármegye intelligens népe még fokozottabb mértékben fogja azokat a rendszabályokat végrehajtani, amelyek végrehajtása bennünket a veszede­lemtől megóvhat. A kulturember tiszta és maga körül is tisz­taságot akar látni. A tisztaság pedig kizárja a kolerát. Xe féljünk tehát, hanem ügyeljünk arra, hogy elérjük azt a kulturmértéket, amely megvéd, a fekete rém pusztításától. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 12-én rendkívüli közgyűlést tartott melyen tárgyalás alá kerültek az ismeretes versed átiratok is. A közgyűlés megkezdése előtt egy szo­morú hir járt a teremben, amelyet Péchy ■Manó hozott magával, Németh Elemérné vá­ratlan haláláról legmélyebb részvéttel, a mé­lyen sújtott család iránti meleg együttérzés­sel értesült mindenki. Pontosan fél 11-kor nyitotta meg a köz­gyűlést Csaba Adorján főispán, akit a te­rembe léptekor megéjjeneztek. Ugyancsak minden oldalról felhangzó helyeslés követte a főispánnak azon kérelmét, hogy a politikai vitát tartalmazó közgyűlés nyugalmára való tekintettel, a felszólalók kerüljék a szemé­lyeskedést, maradjanak tárgyilagosak, hogy a vita méltó legyen Szatmárvármegye mél­tóságához. Az első ponton hamarosan túlesett a köz­gyűlés. A kereskedelemügyi minister leiratát a Fehérgyarmattól Nagyeesed, esetleg Bör- velyig vezetendő szabványos nyomtávú li. é. vasút előmunkálati engedélye tárgyában, tu­domásul vette. Ezután következett a nap összes vihar­jainak központja, a verseci átirat, amelyet az állandó választmány Uosvay Aladár alispán ellen véleményével szemben 3 szavazattöbb­séggel, azzal a javaslattal terjesztett a köz­gyűlés elé, hogy hasonló értelemben Írjon fel az országgyűléshez. Uosvay Aladár alispán volt a vita első szónoka s azt fejtegette, hogy aki az obst- rukciót kárhoztatja, az a véderőjavaslatot he­III. A nábob másra gondolt. Megakarta menteni a gyermekét és meg­akarta menteni a büszkeségét is. Pénzért mindent lehet kapni. Van aki megszorul és eladja csontvázát — még éle­tében. Miért ne lehetne egy kis szivet is kapni Bandikának? Megvásárolt egy nagyhírű színésznőt, tra- gikát, hogy játssza el Bandika ágyánál na­ponta az aggódó, szerető édes anya szerepét. Az ötlet kitűnő volt méltó egy nábobhoz, hogy mégis megbukott, — az á színésznőn múlott. Bandika szemlátomást javult, gyarapodott, összeszedte magát. Úgy látszott sikerül a kegyes csalás s a tudós tanárok nem tehet­tek mást, megcsóválták a fejüket s gratulál­tak. A boldog apa pedig már azon törte a fe­jét, ha felgyógyul Bandika biztosítani kell a visszaesés ellen, abbahadják az alakoskodást feleségül veszi a színésznőt, hogy Bandika ne tudja meg soha se a csalást. A színésznő ott ült a Bandika ágya szé­lén és készült a szerepére, ha felébred a gyer­mek. Bandika pedig nem aladt, hanem szokás szerint félig lehunyt pillái mögül komolyan, elgondolkozva nézte hol az apját, hol a szí­nésznőt. Azután megszokhat gyenge, vékonyka hangja: — Apácska! szeretsz? — Bandikám! — a nábob megfordul és csókot hint feléje. — Es anyácska, te is szeretsz, ugy-e? Imádlak szivecském! - és a színésznő simára csókolja lázas, redős homlokot. Csönd. Azután Bandika újra megszólal és okoskodik, a gyermek csudálatos és éles logikájával. Apácska szeret engem, anyácska is szeret. Akkor apácska miért nem szereti anyácskát? És nvügösködve folytatja: — Apácska csókold meg anyácskát! És apácska vére az arcába szökik, de azért nyugalmat erőltet magára. Meg kell tenni Bandikéért. És átöleli anyácskát, hogy megcsókolja. De a színésznő aiegfeledkezik szerepéről, ellöki magától és kíméletlenül, élesen felkiált!-- Pardon ez nincs a szerepemben, báró! És Bandika aznap otthagyla apácskát, aki oly rutul megakarta csalin őt és elment az istenkéhez, megkérdezni, hogy hol az ő mamácskája. A kemény, hajthatatlan náböb pedig ak­kor éjjel egy táviratot adott fel vajakinek. „Bandikét is elvetted tőlem. Verjen meg az Ég!" IV. A szálas gyertyák sápadt, reszketeg fé­nyét mohón nyelik el a puha sötét kárpi­tok. Ott fekszik Bandika a ravatalon. Es ott fekszik reá borulva a kemény, hajthatatlan ember és száraz szemeiben nincsenek köny- nyei már a sírásra és tikkadt torkában nincs már hang a zogogásrn. Nyílik az ajtó besurran egy fekete asz- szony. Szomorú alakja a ravatalhoz lejt és lehajol. Es ime az édes anya csókja nyomán vér­piros rózsák fakadnak Bandika sápadt orcács- káin és felkacag édesen, hangosan. A gőgös kemény ember pedig felemeli felét és mintha parányi üvegharangok ezüstös csillingelését i hallaná, sokáig hallja még a Bandika kaca- gósát. Te kevély, kemény ember és te dacos, szomorú asszony, kiket elválasztott a szen­vedélyek szennyes áradata — össze vagytok kötve eskünél jobban szerelemnél jobban, ti­teket összeláncol az a kis kék koporsó, amelyben benn fekszik Bandika. Benn fek­szik és keskeny, kékeres kacséival átölel ti­teket és fületekbe súgja békéltetőn, szemre­hányóan. — Apácska, csókold meg anyácskát. Levesek, Mártások, Ih1/*rjI» D/jVIVIVUIV előállított húsleves használunk. kitűnő, erőteljes ízt kapnak, ha azok elkészítéséhez a MAGGI húsleves-kockából, Darabja 5 filler.

Next

/
Oldalképek
Tartalom