Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1911-09-02 / 35. szám

szeptember 2. 35-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal RÓTH LIPÓT Ajánlja dúsan felszerelt raktárát szöllőprésekben ÓB —— vaskereskedése Deák-tér. Ej NAGYKÁROLY. Deák-tér. szöllőzuzókban jutányos árért és jó minőségben. — Tanuló fizetéssel felvétetik. Hj X fa tűröm öos? tanít MÉM. Dühös cinizmussal, tipor el az elszánt kormány minden szabad véleményt. Példát-! lan vakmerősége, amellyel terrorizálja, sőt i exisztenciájukban megrendíti azokat, akik nyíltan be merik vallani, hogy nincs Ínyükre a szemforgató nemzetcsalás, az ország erő­szakos tönkrejuttatása. Csak nemrégiben tör­tént, hogy Zichy János gróf kultuszminiszter felosztatta a Mag} arországi Tanítók Szabad Egyesületét, most újabb merényletet köve­tett el a kultuszminiszter a magyar tanítóság ellen. Példátlan eset: Zichy gróf egyszerű rendelettel eltiltotta Werner -Jenő székesfővá­rosi tanítót, a tanítóegyesületek szövetsége hivatalos lapjának,a.,Tanítónak“ szerkesztésé­től. Eltiltotta, mert — amint az indokolás mondja —nem tűri, hogy tanítók kormányt támadó lapot szerkesszenek. A kultuszmi­niszternek ebben a dologban a főváros ta­nácsához intézett leirata szó szerint ezt mondja: „A Tanítók Országos Szövetsége Tanító című hivatalos lapjának felelős szerkesztőjeként Werner Jenő székesfővárosi községi iskolai ta­nító van megjelölve. Minthogy a szóban forgó tanügyi lapnak iránya, valamint nevezett taní­tónak abban megjelent cikkei a tanítóságot egye­nesen a kormány ellen tüntető zajos állásfog­lalásra buzdítják; nevezett tanítót a lap szerkesz­tésétől ezennel eltiltom. Nem vagyok ugyanis haj­landó eltűrni, hogy tanítók agitatórius irányú és a közoktatásügyi kormány intézkedéseit tá­madó) lapot szerkesszenek. Budapest, 1911. évi julius hó 8-án. Zichy s. k. “ Leplezetlen elszántsággal mondja ki Zichy János: egyszerűen nem tűri, hogy tanítók tá­madni merjék a kormányt, hogy a tanítóknak egyáltalán véleményük, meggyőződésük lehessen. Á szemérmetlen erőszakra méltó választ adott a magyar tanítóság, mely erélye­sen tiltakozott a kultuszminiszter merény­lete ellen. íme, az ideális liberalizmus legújabb haj­tása ! Azt hiszem, ezt a rendeletet nem kell elemezni, nem kell magyarázni. A minisz­ter ur ebben az esetben nagyon világos stilisztának bizonyult. 0 nem tűri, hogy az ő intézkedéseit és az ország kulturális álla­potát tanitók bírálják, vagyis olyan emberek, akik értenek a dologhoz. És ha akad tanító, aki ezt mégis megmeri tenni, annak a kezé­ből egyszerűen kiüti a tollat ő nagymóltósága. Mert a tanitók számára nem volt 1848 már­cius 15-ike, ugyebár? A tanitók számára nem teremtette meg a sajtószabadságot a 48-as törvény, ugyebár? A tanító nemcsak a ke- nyértelenség koldusa, hanem a legelemibb polgári jogoknak is koldusa, ugyebár? .... Az 1848. évi XVIII. törvénycikk 1. §-a ezt mondja: „Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti.“ Mindenki! Tehát a tanító is. Ezt mondja törvény. És ez a törvény még ma is érvény­ben van. Valamikor régen — tán 1893-ban — az egyik közoktatásügyi miniszter rende­letet bocsátott ki, amely szerint tanitók és ta­nárok csak miniszteri engedelemmel szerkeszt­hetnek lapot. (Vagyis csak kormánypárti la­pot szerkeszthetnek, csak az uralmon levőknek a tolibérencei lehetnek.) Ezt a rendeletet a a mostani miniszter fölujitotta. Ámde a gon­dolatok szabad közléséhez és szabad terjesz­téséhez hozzátartozik a lapszerkesztés joga is. Ettől a törvényadta jogtól miniszteri rendelet­tel senkit megfosztani nem lehet. Az a tanitó, aki tiszteli hazája alkotmányát, köteles azt a bizonyos miniszteri rendelet nemlétezőnek te­kinteni, mert amely rendelet a törvénnyel ellen­kezik, az nem érvényes. Nem tudom, a „Ta­nító“ szerkesztője kért és kapott-e a szerkesz­tésre engedelmet a minisztertől? Ha kért: hibázott. Ezt a hibáját most jóvá kell tennie azzal, hogy a törvény ellenes miniszteri tila­lom ellen a közigazgatási bírósághoz fordul jogorvoslatért. Elvégre éppen a tanítónak kell tisztába jönnie azzal, hogy Magyarországban a törvény uralkodik-e, vagy a miniszteri önkény? Mert hiszen a tanitó van arra hivatva, hogy az ifjúságot törvénytiszteletre nevelje és ha ö arról győződik meg, hogy a törvényt nem kell tisztelni, akkor a jövőben nem fogja az ifjúságot arra a konvencionális hazugságra tanítani, hogy: igenis, tisztelni kell a törvényt. Fest és vegyileg tisztit mindennemű ru­hákat kifogástalanul és a legszebben KONCZ JÓZSEF DEBRECEN, Arany János-utca 10. Alapittatott: 1903. évben. ;; Telefon :: 701. szám. ME&FOFOZTA a felesége csábítóját. Idyl az állomáson. (Saját tudósitónktól.) Szerdán reggel a személyvonat prüsz­kölve, zakatolva érkezett be a szatmári állo­másra. Ebben nincs semmi rendkívüli. A vonatok általában mind prüszkölnek és za­katolnak. A kupék ablakaiból szakajtó nagyságú kalapok merednek ki. Ez is megszokott do­log mostanában. Mostanában mindenféle sza­kajtókat lát az ember a nők fején. Az egyik szakajtót bájos, fitos orrú asz- szonyka viselte a fején. — Újabban a szakajtókat a fejükön hordják a hölgyek, te­hát ez a körülmény sem rendkívüli A kérdéses szakajtó elragadóan szép tu­lajdonosa egy elegáns fiatal ur izmos kar­jára támaszkodva siklott ki a vonatból, aztán boldogan összesimulva mentek a perronra. Ebben a pillanatban történt a rendkívüli esemény. Az asszonyka elsápadva összerezzent és felsikoltott. Hatalmasan megtermett férfiú toppant a ! HÍREK. Személyi hírek. Csaba Adorján vármegyénk főispánja szerdán hivatalos ügyei elintézése céljából Szatmárra utazott, a honnan csütör­tökön délután tért vissza székhelyére. — Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügy igazgató szabadságáról viszatért és m. hó 28-án átvette hivatala vezetését. — Dr. Serly Jenő kir. járásbiró múlt hó 28-án szabadságáról vissza­tért és átvette hivatala vezetését. Bucsuestély. Herpay Árpád postatisztet, a nagyváradi postaigazgatóság Munkácsra he­lyezte át. Távozása alkalmából barátai és ismerősei bucsuestélyt rendeztek tiszteletére Kinczler Frigyes Fény-utcai vendéglőjében, melyen az összes helybeli hivatalok tisztikara képviselve volt. Az első pohárköszöntőt a távozó 8 éves barátra, lapunk felelős szer­kesztője mondotta, melyért az ünnepelt meg- hatottan mondott köszönetét. Felköszöntöt mondottak még Koszka Mihály, Csipkés Jenő, Papp János és többen. A kedélyes összejö­vetelnek csak a hajnali órák vetettek véget. Esküvő. Weisz Samu nagybérlő kedden tartja esküvőjét Munkácson özv. Kroó Adolfnó kedves és bájos leányával Nellikével. Meghívó. A nagykárolyi atlétikai club, választmánya miután az aug. 26-ára össze­hívott rendkívüli közgyűlés határozat képes­ség hiányában megtartható nem volt, szept. 5-ik napjának délutáni 6 órájára a fény utcai sporttelepre uj rendkívüli közgyűlést ugyan­azon nap d. u. 5 órájára pedig választmányi ülést hiv össze. A közgyűlés a megjelent ta­gok számára való tekintet nélkül határoz a tárgysorozat felett. Egyedüli tárgyát képezi a közgyűlésnek elnök és alelnök megválasz­tása, melynek megejtésére a választmány a club tagjait ez utón hívja meg. Jótékony adomány. A „Jósziv egyesület“ budapesti igazgatósága vármegyénk főispán­jához 2000 koronát küldött a Kölcsey tüzká- rosultak javára kiosztás végett. Rendkívüli közgyűlés. Szatmármegye tör­vényhatósága f. hó 12-én rendkívüli közgyű­lést tart. ügy értesülünk, hogy a közgyűlé­sen tárgyalás alá kerül az ismeretes verseci átirat is. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. fiatal pár elé és se szó, se beszéd, irgalmat- matlanul képen vágta az asszonyka kísérőjét, akinek kalapja messze elröpült az esemény színhelyétől. A lovaggá avatott fiatal ur a meglepődőttségtől szóhoz sem jutott, amikor a második pofon is elcsattant. Ezután a har­madik, a negyedik ... Az asszonyka folyton sikoltozott, az uta­sok pedig körülvették a dulakodókat, de senki sem mert beleavatkozni a „magán ügybe.“ Végre is az állomási csendőr vetett vé­gett a kínos jelenetnek. Nyugodt felsőséggel álit a dulakodók közzé s ceruzát, noteszt véve elé, kijelentette: — Az urak kihágtak a közcsend ellen. Igazolják magukat. A közrendészeti aktus megtörtént. A marcona férfi, aki a pofonokat osztogatta, karonragadta a megrémült asszonykát, az elegáns fiatal ur pedig sietve eltűnt a tö­megben. Ez az előzménye annak a tárgyalásnak, amelyben a marcona ur a járásbiró által in­tézett kérdésére csak annyit fog felelni: — Az a hölgy az én feleségem volt! . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom