Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1911-05-27 / 5. szám

2-1 k oldal. május 27. 5. szám. Műkedvelői előadás. A „Kereskedelmi kör“ által rendezni szándékolt műkedvelői elő­adásra nagyban folynak az előkészületek. A szereplők már fellettek kérve s a jövő héten i megkezdődnek a próbák is. Az előadás iránt élénk az érdeklődés. Halálozás. Súlyos csapás érte Koch Géza köztiszteletben álló kereskedő nejét. Édes anyja Száz Eleonora élete 70-ik évében f.- hó 24-én elhunyt. Temetése 26-án folyt le nagy részvét mellett. Könyvelöválasztás. Az „Érmihályfalvai Hi­telbank r. társaság“ Vácz Miklóst, a dettai takarékpénztár segédkönyvelőjét, másodköny­velőjévé választotta meg. Pénzintézeti közgyűlés. Az „Érmelléki Hi­telbank részvénytársaság“ f. hó 24-én rend­kívüli közgyűlést tartott Fráter István elnök­lete alatt, melynek tárgya az alaptőkének 400,000 koronáról 600,000 koronára való fel­emelése, az ezzel járó alapszabály módosítása és egy igazgatósági tag választása volt. A közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta el a felmelésre vonatkozó tervezetet, valamint a felemeléssel járó alapszabály módosításokat, Az igazgatóság iránti bizalmat fényesen iga­zolja az, hogy a határozat kihirdetése után, az összes részvényeket nem csak le, de 186- tal túl is jegyezték. Az újonnan rendszere­sített igazgatói állasra egyhangúlag Balássy József érkörtvélyesi nagybirtokost választot­ták meg. Közgyűlést követőleg az intézet helyiségében dejenner volt, ahol az uj igaz­gató megköszönve a beléje helyezett bizal­mat, kijelentette, hogy minden törekvése az intézet érdekei előmozdítása leend. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Fráter István elnök adott kifejezést Grósz Béla vezérigaz­gató előtt a részvényesek hálájának azért a fáradtságot nem ismerő tevékenységért, me­lyekkel az intézetet az érmellék legnagyobb j alaptőkével rendelkező és legkeresettebb pénz­intézetévé tette. A társaság a legnagyobb kedélyhangulatban délután 2 óráig maradt ! együtt. Selyemgubó beváltás. A földmivelésügyi m. kir. miniszter 5886—1911. sz. rendeleté­vel Érmihályfalva község elöljárósága kezé­hez selyemgubó vételárak kifizetése céljaira 9000 koronát utalt ki. Vasérc kutatás Biharmegyében. Nagyfon- tosságu s siker esetén messze vidékre kiható horderejű munkálat indult meg a napokban Biharmegye északi részén. A múlt évben ugyanis Bagamér és a szomszédos községek határában (Vértes, Nagyiéta, Kokad, Álmosd, Vámospércs stb.) felfedezett gyepvasérc min­tákat a nagybányai és Selmecbányái vegy- elemző hivatalok megvizsgálván, azokban ipari célokra alkalmas jó minőségű vasat constatáltak és pedig 50—70 '■/„-ban. A rima- murány—salgótarjáni vasmű r. t. igazgató­sága még a múlt év őszén kiküldötte Baga- mérba Mauner Kálmán főmérnököt és Sol­tész rajzolót, kik mintegy 6 heti munkával a területet felmérték és arról pontos térké­pet készítettek. A napokban aztán megjelent Bagamérban Holczman Gusztáv mérnök, egy furómester és 2 bányamunkással s itt foga­dott munkások segélyével, modern fúró gé­peikkel hozzáfogtak a vasérc felkutatásához. Itt és a környéken mintegy 3 hónapi mun­kára van tervezve a próba fúrás ideje, mely ha sikerre vezet, a feltárás s üzembe vétel aránylag rövid időn belől megkezdődik. Hir szerint a társulat a vámospórcsi vagy a nyir- ábrányi fővonal mellett szándékozik felállí­tani a kohókat, honnan a kibányászandó területen végig vasutat vezet. A környék la­kossága nagyfokú és érthető érdeklődéssel kiséri a fúrási eredményeket, melyekről azon­ban — a bányatársulat emberei mély hall­gatása miatt — még eddig semmi pozitív hir ki nem szivárgott. A tudomásunkra jövő eredményekről időről-időre kötelességünknek tartjuk értesiteni lapunk olvasóit. Házassági idyl. Nagy ribbilliót csapott ked­den a főutcán Balogh György bagaméri ci­gány, a vele vadházasságban élő Gombos Rozáliával. Ütötték verték, sőt a hitvesi gyön­gédségben annyira mentek, hogy harapták és rúgták egymást. A csendőrség lefülelte őket és hűvösre tette, hogy bóküljenek meg, illetve aludj ák ki a pálinkázás által okozott mámorukat. ÉRMELLÉK Bizonyíték. Bagamérból Írják: Egy ottani anyai örömökben részesült leány, aki meg­lehetős változatos múltra tekinthetett vissza, veszett fejszének nyelét akarván megmenteni, egy volt gazdáját, perelte be a bíróságnál gyermektartási díjért, erősen állitván, hogy az uj szülöttnek az ő volt gazdája az apja. Kérdi a biró a leányt, hogy mivel bizonyítja állítását. Erre a leány a legjámborabb arccal s bizonyítékának döntő súlyát erősen re­mélve, azt mondja: azzal instálom, hogy a kis gyermeknek is kopasz a feje, mint a volt gazdámnak. Általános derültség fogadta az alapos bizonyítást s a biró az igazságát ke­reső leányt keresetével elutasította. Székelyhid. Egy vezércikkről (x.) Biharvármegye egyik eldugott sáros fészkében, világtól teljesen elzárt, modern haladást nem ismerő községben, amelyben ha járásbíróság és adóhivatal nem volna, soha nem fordulna meg idegen, de amely arról nevezetes, hogy a nadrágos ember utálja a gatyás parasztot és viszont, ahol a tisztvi­selő megveti a kereskedőt és iparost, ahol a társadalmi élet egyáltalán nem létezik, ahol a vezetés egy klikkhez tartozó nehány egyén kezébe van letéve, egy lapot alapítottak „Székelyhídi Hírlap“ címen. A lap szerkesztője egy orvos és gyógy­szerész, akik hivatásuknál fogva sohasem lehetnek a sajtó igaz képviselői, sőt vállal­kozásukat joggal tarthatjuk merényletnek a március 15-iki ifjak legszentebbb vívmánya, a sajtószabadság ellen. Ézuttal nem vitatjuk azt, hogy mi kész­tette e két exhirlapirót a lap megindítására, eljön annak is az ideje s akkor kíméletlenül lefogjuk leplezni a tulajdonképeni célt, most csak a lap legutóbbi vezércikkével akarunk foglalkozni, amelyben a cikkíró pálcát tör a vidéki hírlapirodalom felett s csecsemő gyer­mek létére elvtelenséggel, részrehajlással vá­dolja meg az ország 8694 sajtóját azért, hogy maga mellett dobot verjen és fennen han­goztassa a legnagyobb valótlanságot, amely a sajtóban elhangzott: „hogy a lapot a közjó érdekében indították, teljesen önzetlenül szol­gálják“. Legelső sorban is kijelenjük, hogy elfo­gadjuk és lekötjük s lapban foglalt következő kijelentést : „Ebben a sajtóban csak oly cikkek fognak látni napvilágot, amit a város társadalmának vezetői helyesnek, lelkiismeret ükkel megegyező­nek tartanak “. Tehát kötelezettséget vállalt a lap szer­kesztő magára, hogy csakis olyan cikket ir a lapba, amely kedves és kellemes az ottani társadalom vezetőinek. De hát kik a vezetők ? Erre volnánk mi kiváncsiak ? Kikből állanak ? Mi a foglalko­zásuk ? Mert mi ismerünk Székelyhidon négy féle társadalmi vezetőséget. Az elsőbe tartoznak a tisztviselők egy része, az ügyvédi kar, az orvosok és a gyógyszerészek. Ä másodikba a kereskedők, a nagyobb iparosok, a kisebb tisztviselők. Á harmadikba a szegényebb ipa­rosok és nagy gazdák, végül a negyedikbe a gatyás parasztok. Hogy ezen társadalmi osztályok minde- nilce képviselve lenne a lapnál, aligha hisz- szük, mert értesülésünk szerint a szerkesztők nem szívesen szorítanak kezet a kérges te­nyerű iparossal, a munkától izzadt gatyás paraszttal, sem pedig az általuk annyira megvetett, foghagyma szagu kereskedővel, helyesebben szatócscsal. Marad tehát egy klikk, amely a felsőbb tízezrek közé képzeli magát s vezetője akar lenni egy községnek és népének, amelynek szokásait nem ismeri, nem kiváncsi a bajára, fájdalmára, de vezetni akarja, hogy egyes alkalmakkor felhasználhassa célja elérésére. Ezért lapot alapítani bűn, ezért sípot verni ily hangon maga mellett vétek, ilyet Írni az országösszes vidéki sajtójáról merényletasajtó- szabadság ellen, amelyről ha Lassale élne sokkal terhelőbben nyilatkozna, mint amit a cikkíró a cikkben idéz. Amily merész és kacagtató a cikkírónak a vidéki sajtóról mondott véleménye, holott önmagáról adott ugyanakkor lesújtó nyilatko­zatot, ép oly merész az az állítás is, hogy a lap szerkesztői teljesen önzetlenül szerkesztik a lapot. Teljes hitelt érdemlő kutforrásból állíthat­juk, hogy van ennek a vállalkozásnak üzleti szaga is. A lap kiadóját a jövedelemből 75”/„, a szerkesztőket 25"/,, illeti s ez bizonyára ha ném is lesz tekintélyes összeg, elég lesz a háznál egy év alatt elfogyasztandó gyufára. Ne vegye hát tollára a cikkíró a vidék sajtóját, de helyesebben teszi, ha arról ir vezércikket, hogy mi az oka annak, hogy Székelyhid 10 év alatt nem fejlődött annyit, mint Biharvármegye legszegényebb faluja? Miért nincs összetartás a székelyhídi külön­féle társadalmi osztályok között ? Kik a hi­básak ? Mi hátráltatja Székelyhid fejlődését ? Miért rozogák az iskolák épületei ? Miért sárfészek a község ? Miért nem boldogul Székelyhidon iparos és kereskedő ? Ez mind szép és magasztos téma. Ha a társadalmi vezetők ezt megengedi)fc ? ? ? és erről ir, üdvös javaslatot terjeszt elő a helyezet javítására, meghatjuk előtte az elis­merés zászlóját, de addig tiltakozunk a sajtó- szabadság nevében elkövetett és elkövetendő hasonló merényletek ellen. Képviselőtestületi közgyűlés. Székelyhid vá­ros képviselőtestülete f. hó 25-én Dobi Jó­zsef főbiró elnöklete alatt gyűlést tartott. Közgyűlés az aszfaldjárda készítésével az Angol aszfalt-járda készítő társulatot bízta meg; a Bercsényi-utcán fúrt kút vállalati diját kiutalta; kiskorú Gebei Julianna s test­vérei illetősége elutasittatott. Szabadságolás. Reick Mór adótiszt junius hó 1-én — megrongált egészsége helyre­állítása végett — egy hónapi időre Bártfára utazik. Vizsgá’at. Vertán Péter belügyminiszteri titkár, f. hó 24-én a székelyhídi kerületi ál­lami anyakönyvvezetősóg ügykezelését meg­vizsgálta s a tapasztaltak felett a legnagyobb megelégedésének adott kifejezést. Viszavont petició. A legnagyobb örömmel értesülünk, hogy Fráter Loránd székelyhídi képviselő választása ellen beadott petíciót az utolsó aláíró is visszavonta, igy a már ki­tűzött tanú kihallgatások nem lesznek meg­tartva s a községbe visszatér a béke, a melyet a tárgyalás bizonyára megzavart volna. Ezzel a visszavonással a „Székelyhídi Hírlap" ala­pítási reménye is fucsba ment. A „zsír“ és a „sir“. A szerkesztők foglal­kozását híven visszatükröző mulatságos sajtó­hiba csúszott be a „Székelyhídi Hírlap“ 2-ik számába. A „Dévaivatio 1911-ben“ cim alatt arról volt szó, hogy egy sonka megfordult zsírjában, (milyen merész fantázia. Szedő) e helyett a lapban az jelent meg, hogy a sonka megfordult sírjában. Mi egyáltalán nem csodálkozunk ezen, hiszen gyógyszerész és orvos szerkesztőkről van szó. Az egyiknek a zsir, a másiknak a sir foglalkozásába vág. Mértékhitelesités. Palustyák György anagy- váradi kerületi mértékhitelesítő vezetője, f. hó 22-én Székelyhidra érkezett a városi mér­legek felülvizsgálata és esetleges kijavítása céljából. Táncmulatság. A székelyhídi iparos és ke­reskedő ifjak 1911. évi junius hó 4-én, pün­kösd első napján, a Kossuth-szálloda összes termeiben, az iparos önk. egylet és a szé­kelyhídi elaggott iparosok segélyalapja ja­vára szigorúan zártkörű pünkösdi táncmulat­ságot rendez. Belépti-dij: személyenként 1 K 20 f. Családjegy 4 K. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hir- lapilag nyugtáztatnak. A zenét ifj. Kővári Ferenc közkedvelt zenekara szolgáltatja. A meghívó kívánatra előmutatandó. Nagyratörö csemete. Postarik Elemér 11 éves lelencházi gyermek f. hó 19-én össze­szólalkozott egy tanuló társával. A vita he­vében Postarik hirtelen bicskát rántott s azzal Perecsenyi Ferenczet homlokon szúrta, kit első segélyben tanítója, majd dr. Nádai Sámuel részesített.

Next

/
Oldalképek
Tartalom