Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-02-25 / 8. szám
2-ik oldal. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a. gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kfutschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások? u- ni.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. KÖZÉRDEK ______________ fe bruár 25. 8. szám. László Jenő fogtechnikus. karat ezekbén is éppen olyan divatos, mint a kávéházakban és kaszinókkan. Tessék csak megnézni szombaton este egy-egy korcsmát, vagy helyesebben le- bujt. A korcsmaasztaloknál borgőzös fejjel ülneK a heti keresménnyel iparossegédek, munkások, napszámosok. Akik isznak, a keresetből legalább egy napibért adnak alkoholért és ugyanannyit megkockáztatnak a kártya lapjain. És bizony nem ritkaság, sőt gyakori a szomorú esel, hogy a munkás elkártyázza egész heti keresetét. A veszteség fölött érzett keserűsége aztán az elfogyasztott alkohol hatása alatt otthon kitör. Goromba, kötekedő lesz, a sírásba temetkező asz- szonyt üti. veri, gyermekeivel nem törődik. Ezek azok az emberek, akik közül a legtöbb verekedő kerül ki és akiknek feleségeit olt látni szombaton este a muka- bér kifizetéseknél, a mikor férjeik heti- keresetét ők veszik fel, mert különben az uruk elpucolná. Szomorú kép az is, . amikor rongyos fuháju asszony vezet az éjszakában kézen egy kis gyermeket és korcsraáról-koicsillára fázva, kérdezi: „Nem látták itt az uramat?“ . . . A hatóságnak a fent elsoroltakról ép úgy van tudomása, mint nekünk és igazán érthetetlen, hogy mit sem tesz az elharapódzott játékszenvedély megfékezésére. Fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhákat kifogástalanul és a legszebben KONCZ JÓZSEF DEBRECEN. Arany Jánas-utca !0. Áiapittatott: 19G3. évben, :: Telefon :: 701. szám. Járványos betegségeknél mint kolera, typhus vagv lázas betegségeknél fő a viz. Legbbiztosabb óvszer a KRONDORFI ALKALIKUS TERMÉSZETES SAVANYUVIZ mint nyálkaoldó szer úgy magában, mint meleg tejjel vegyítve köhögésnél, rekedtség nél, tiidőhurutnát stb. legjobb gyógy sikerrel ajánl tátik. NstlGZGIl emésztő gyomorhurutnál Kitűnő hatása van. Vizelethajtó gyógyital i Kérjük minden kávéházban és vendéglőben* bor vagy pezsgőhöz :: mindenkinek kitönöen fog izieni. :: Történetek a jégről. Vasárnap délután volt. Engem is kivitt a .jégre a nágykár'olyi vasárnap délutánok lelket 'ölő,..elmét fárasztó;egyhangú csendessége. Szólt a zene s u jégen kipirult arcú fiatal leányok, asszonyok,: gavallérok, meg nagyon sok diákgyerek áldozott ennek a szép, lélok- nemesitő sportnak. Mo'részen görhtHű. finom vonalú iveket rajzolt a jégre a fényes acél korcsolya, ive- í:ket,..int'kye.kuek másba fonódva, ki i szál tan vezettek ezek az ivek és én csak kérésiem, hogy hol, hogy mikor lesz már végük '! Nevelés,. csengő-bongó kacaj, vidám,- friss lárma vegyült a. táji levegő hullámai közé s ez a sikongva fátkározó tarka-barka tömeg, mintha életet kölcsönzött volna a fehér, egyhangú hómezfinek. A templomként fáiról egypár varjú kelt légi útjára s mintha túl akarták volna, kiabálni a zene egyhangú melódiáit, élesen, rikácsolva kiáltották bele a bus liangkhaoszba: „Kár-kár-kár.“ Elrepültek a varjak is, sokáig néztem imbolygó, lendület, merészség nélküli repülésüket, egészen addig, amig el nem takarta őket előlem a kastély fáinak sötétlő szürkesége. Csapongó jókedv uralkodik körülöttem és én arra gondolok, hogy a varjak ennivalót mentek keresni. Halomra bukott egy csomó ember, egy kis sikongatás, aztán újra talpon vannak s megy tovább, újra, változatlanul a mulatság. Fiatal leányok korcsolyáznak. Egyik egy fiatal emberrel ös-zefogódzva. Bizalmasan villanik össze a szemük s ebben a szemvillanásban benne volt a lelkűk, a szivük, minden érzésűk. Beszédjüknek csak egyes foszlányait hozza el hozzám a szellő: Te édes — egyetlen — te drága. Aztán indultam háza felé. Az alkony szürkesége kezdett reá borulni a tájra. A zene még szólt, iveztek a párok s a' fényi utón egy kőtög faágat cipelt hazafelé, gör- nyedezve egy töpörödött, öreg anyóka. Közönség köréből. Tekintetes Szerkesztőség ! Lapjaknak folyó évi február hó 4-én megjelent 5. száma véletlenül kezembe kerülvén, megütközéssel tapasztaltam, hogy abban „Fehérgyarmati járásbíróság botránya“ cím alatt személyemet és a hivatali állapotokat illetőleg minden tekintetben minősithetlen rágalmakat tartalmazó közlemény jelent meg. Miután a tudósító a névtelenség homályéban rejtőzik s ez okból vele érintkezésbe nem léphetek, arra kérem a lek. Szerkesztő- r#getg,;!jiogy az említett, közleményt megfelelő: módon i-éktiíikaink szíveskedjék-, esetleg Jiözölni velem, a. tudósító nevét és lakhelyét, bogy vele. szemben az erkölcsi és anyagi elégtételt megszerezhessem. Nem gondolom, hogy a tek. Szerkesztőség e kérésein teljesítése elől kitérjen, meri hiszen minden higgadtan gondolkozó úri ember jól tudja, hogy a közleményben felsoroltaknak megtörténte bíróságnál teljesen ki van zárva. De liá kizárva nem lenne is, a bíróság beléletében előforduló egyes eseteket a főnök személyével kapcsolatba hozni vakmerő dolog, mivel úgy ennek, mint a Idő előtt elhervasztotta bájos arcának rózsáit s megtörte keserves csalódásokba lökött hófehér lelkét, szerelmes kis szivét. Szerelemittasan suttogta bűnös szerelmesének nevét s lázasan csókolta titkon meg- kaparitott arcképét, mig a gyöngéd apa kéjes sóvárgással szemlélte szerelmes leányának kínos vergődését. Agyában egy pokoli gondolat háborgott szüntelen ; elcsábítani ártatlan gyermekleányt, szeretőjévé tenni, mint öngyilkos édesanyját. E vadállati ösztöntől sugalva, titkos találkára hivta a mitsem sejtő, boldogtalan leányt, a ki nem álmodta volna, hogy rajongva szeretett édesapja tűzi fejére a vértanuság töviskoszoruját. Földöntúli szerelemmel csüggött bűnös szerelme tárgyán s nem látta a csábitás reverendába bujt ördögét, a ki szerelmes mosollyal csábította, húzta le magához a posványba. A szegény kis áldozat mitse látott az ártatlansága ellen szőtt merényletből, csak ment, ment a Kálvária utján és irta lángoló, szerelmes leveleit az édesapjának. A főtisztelendő apa pedig vad gyönyörrel ölelte, csókolta karjaiban vergődő leányát, azután ellökte magától, hogy jobban megj gyötörje és megtörje a becsületét védelmező, ártatlan teremtést. ..No hagyjon annyit szenvedni, — irta szegényke. - Legyen egy kissé jó hozzám és bocsásson meg, 'ha valamit tettem önnek. Viselkedése beteggé tesz, mert nem bírom elviselni azt, hogy ön haragszik én reám. Ne fcétellcedlen bennem, mikor oly kimondhatatlanul szeretem!“ S, a leánya testére éhes főtisztelendő apa kihajtotta a plébániából az édes leányát, mert nem akart a szeretője lenni! A szerelmében oly iszonyúan csalódott gyermek megimdorodott az élettől, búcsúlevelet irt összeomlott hálványkápének. Vérző szivvel tudatta vele, hogy lemond a világi életről s a zárdái magányba fogja elsiratni szerencsétlen szerelmét. „Gondoljon néha reám, — irta búcsúlevelében, — s, jusson eszébe, .hogy volt önnek egy kis Ágneskára, a ki Önt nagyon, de nagyon szerette ! Isten önnel, kedves főtisztelendő ur, éljen boldogul. Ott fönt ismét látjuk egymást, ha van egy jobb lét. Legyen boldog és ne, feledje az Önt sirig szerető, boldogtalan Agneskáját. “ S nem is kívánta többé látni élete meg- rontóját. Lemondott a földi boldogságról, melyért oly hiába küzdött. Szomorúan tengette tovább bánatos életét s csak szomorú emlékeinek élt, melyek nemsokára lekisérték j korán megásott sírjába ... . . . Hosszú, Idnos szenvedés után, a halotti szentségek felvétele nélkül, hunyta örök álomra megtört, szép szemeit s az Ur Jézus Krisztus kegyelmébe ajánlva meggyötört, j fehér lelke boldogan kiszenvedett. Ifjú életének tizenhatodik évében váltotta meg a halál szenvedéseitől s harmadnapon i aludni vitték a kerepesi-uti temetőbe, hogy ! kipihenje tragikus életének tizenhat évi szenvedéseit. Ennyi volt csupán az a tövisekkel szegé- j iyezett rövid ut, mely az örökkévalóságba megtérő kis halott boldogtalan életét határolta. Szép lelke megvetette a földet s lerázva magáról az élet rabbilincseit, elment oda, a hol nincs bűn, nincs szenvedés. Elment oda, a hol megbocsátják neki szülői vétkeit, miképen ő is megbocsátott halálos ágyán az ellene vétkezőknek. Most már boldog, szép álma végtelen a sírban, hol nem táj a szerelem. Ruhát fest és UQIlfol- Nagykároly, = \ “J 111 11Q 1 a római kath. templom mellett. vegyileg tisztit íldUlul UUI11U U1 Áiapittatott 1902.
