Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-02-11 / 6. szám
6. szám. február 11. pénz vagyonnal jóváhagyatott. — Végül a választásokra kerülvén a sor s egyhangúlag elnöké Szabó Károly, alelnöké Kürthy Károly, diszelnökül nagytiszt. Asztalos Kálmán ev. ref. és Rédey Károly ág. ev. lelkészek választattak meg. Ugyancsak egyhangúlag választatott meg Balázs Márton pénztárnok, ifj. Éles Ferenc igazgató, Helmeczy József ellenőr, dr. Hegedűs István ügyész és Kö- röskényi Timót tb. jegyző. A nagykárolyi Zenemükedvelők Egyesülete lolyó hó 12-én. vasárnap d. u. 5 órai kezdettel a polgári leány iskola nagytermében estélyt rendez. Beléptidij 1 kor. A tutor mint Nimród. A vakmerő nyúl, vagy a megtréfált vadász. Nem messze innen van egy kis falu, ahol svábok laknak, akik eltérőleg attól a közmondástól, hogy hatan sem mernek egy nyulra vadászni, egyedül is mernek menni. Ez a falu arról is nevezetes, hogy a pap és jegyző Castor és Poluxként szeretik egymást. E falu egyik nagy vadásza a községi tutor, aki nemcsak az árvákra, de vadakra is vadász. Egy este úgy szürkület előtt a mi hősünk kiment nyúl lesre, s megállott felhúzott puskával az erdő szélétől 20 lépésre levő bozóttal körülvett leshelyen. A lesen várt 5 percig, amikor is a tisztásra szembe vele kijött egy jól fejlett nyulanya s jókat kacsintva vadászunk fe'é, leült s mivel tetszett neki a vadász, hátsó lábaival fülét legyezve intett, vadászunkat hiva egy barátságos enyelgésre. A vadász kapja magát céloz és lő, s a nyúl a lövés után 2—3 lépést előre megy s leül s int a vadásznak. A vadászban forr az indulat, rádupláz a nyulra és uramfia, a nyulmama erre sem ügyel, hanem feláll s egész méltósággal sétál vadászunk magas színe elé, meghajtja magát s néz, néz erősen a vadászra, mintha mondaná: „Te is lőni akarsz barátom?“ és azután megvetéssel hagyja ott és sétált be az erdőbe. Vadászunk kénytelen-kelletlen nézi üres puskájával a távozó nőstény falatot s eszébe jut, hogy eljár az idő, vénül biz’ már ő is, nem lő már úgy, mint régen. A földmivelésügyi miniszter szigorúbb rendszabályokat kíván. A száj- és körömfájás egyáltalán nem akar megszűnni, mig az egész ország hasított körmü állat- állománya keresztül nem esik rajta. A vármegyék hatósága a törvényes intézkedéseket megtette, a kormány rendeletéit végrehajtota; rendkívüli intézkedéseket azonban nem tett, mert ilyeneknek szükségét nem látta. A földmivelésügyi kormány már megsokallotta, hogy a betegség még mindig nem szűnt meg: nehogy hónapokig eltartson az állati kór, a rendszabályok megszigorítását rendelte el. A zár alá helyezett udvarokkal biró községek forgalmát szigorúbb felügyelet, illetve ellenőrzés alá veszik s igy remélhetőleg, gyorsabbén elfojtják a kevésbbé veszélyes, mint inkább kellemetlen s részben káros járványt, mely az állatállományt túlságosan lesoványitja és elgyengíti. Első rendű gazdasági érdek, hogy az állati betegség a tavaszba ne húzódhassák, mert ha a tavaszi mezőgazdasági munkálatok megkezdődnek, a betegség súlyos károkat idéz elő. 0 11 BAKTERIUM-MENTES 0 0 természetes ásványvíz ÜDIT-GYÓGYIT. ÜDIT-GYÓGY1T. Vese- és hólyagbajoknál, a vesemedence idült hurutjainál, hugykö- és fényképződésnél a légutak és a kiválasztó szervek hurutos bántal- mainál kitűnő hatásúnak bizonyult. — Orvosilag ajánlva. Főlerakat: KEREKES ÖDÖN cégnél Nagykárolyban. KÖZÉRDEK Kinevezés. Beke Gyula városunk fiát munkácsi kataszteri mérnököt a minisztérium m. kir. kataszteri hitelesitő mérnökké kinevezte, s szolgálattételre Kolozsvárra helyezte át. Mibe került a népszámlálás ? A népszámlálás nagy munkáját az egész országban 32.000 népszámláló biztos végezte, akinek működését 8000 ellenőr vizsgálta felül. A népszámlálás költsége az állam részéről 1,250.000 koronába került, mig tiz évvel eze'ött csak 800.000 koronába. Ebből az összegből azonban csak a számláló lapok nyomtatási költsége, a központi statisztikai személyzet fizetése és bére fizetődött. A számláló biztosok a helyi hatóságoktól kapták a fizetésüket. Ez szintén legalább két millió korona. Szóval a népszámlálás nem épen a legolcsóbb állami szórakozások közé tartozik. Az ezen évbeli szőlőoltványok, amint szakköröktől halljuk, majdnem általánosan nagyon gyenge fejlődésüek és szőlők telepítésére alkalmatlanok, mert azok a peronospora elégtelen leküzdése folytán — mely kárttevö az elmúlt nyáron épen pusztitólag lépett fel — igen nagyon szenvedtek és zöld lombozatukat igen hamar elveszítették Annál érdekesebb lesz a T. C. szőlőbirtokosokra nézve az, hogy mi azon kellemes helyzetben vagyunk hogy itt egy szölőteLpet felemlíthetünk, ahol sikerült a peronosporának felette szorgos és szakadatlan leküzdésd által, aszőlőoltvanyokat oly szép lombozattal megtartani, hogy azok ez évben eszn é íyi szépen fejlődtek, ez a „Küküllőmenti E sö Szőlöolt- ványtelep“ Medgyesen Nagy-Kiikü'lőmegye. Tulajdonos Gaspari Frigyes. Praktikus emberek. Kádárné be-bejár házas fiához a városba, ki ott szorgalmas munkából tartja el családját. Kádárné, mint afféle takaros vidéki asszony meg nem állja, hogy menyének egybe-másba bele ne szóljon. „Attól félek“ — mondja egyszer — hogy sokat használtok fel. A husdrágaság és a nehéz megélhetés dacára mindig húsleves van az asztaltokon. Soh’se féljen ipamasszony — válaszol nevetve a menyecske — az a fő, hogy az ember é.tse a módját. Azzal, hogy Maggi készítményeit használom, melyek ma is csak oly olcsók, mint azelőtt voltak, képes vagyok mindenkor jó és egészséges étkeket tálalni s amellett még pénzt, időt és munkát takarítok. Bizony édes szülém — vág közbe a kis Imre „nézze csak meg a takarékkönyvemet: nincsen liómp, hogy ne tennénk félre!“ Egész évben szabad vadhúst árusítani. A földmivelésügyi miniszter rendeletet adott ki, hogy ezután a vadhús árusítását a a lötilalom ideje alatt is megengedi, ha az illető kereskedő vagy vállalkozó a szükséges hütőkamarákka! rendelkezik. A miniszteri rendelet kihatással van a husdrágaság csökkentésére, amennyiben a vadhús árusítása eddig az év néhány hónapjában volt megengedve csupán. Dörmögő Dömötör tekintetes ur ugyan a Vaskapuhoz indult utazásra, de egyelőre Egerig jutott el, a hol sok nevezetes és mulatságos kalandnak lett szereplőjévé, a mint ezt annak rendje és módja szerint megírja Sebők Zsigmond a Jó Pajtás legújabb, február 5-iki számában. Sebők Zsigmond és Benedek Elek kedves gyermeklapjának ugyanezen számában vannak még versek Benedek Elektől és Koós Páltól, elbeszélés Szemere Györgytől, cikk a kis hadseregről (képekkel), japán mese Elek nagyapótól, mesék a feledékeny királyról Bartáné Sz. Atáriától, az oroszlán rokonairól, mulatságos kép Vadász Miklóstól, regény folytatás Rákosi Viktortól. A „Kis Krónika“ rovat aktualitásai, a rejtvények és szerkesztői izenetek egészítik ki a szám érdekes tartalmát. — A Jó Pajtás-t a Franklin Társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 K 40 f, félévre 5 K, egész évre 10 K. Egyes szám ára 20 f. Előfizetéseket elfogad s kívánatra mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala (Budapest Egyetem-u. 4.) Vér az aszfalton! Újra a kés! Utcai idyl. A járó-kelő közönség f. hó 5-én este fél 9 óra tájban verekedésnek volt tanúja a Nagypiac-téren Fiatal duhaj legények és élemedett családapák a bor gőzétől felhe- vülve ütötték, verték, bicskázták egymást. Az eset története az, hogy a Rosner-féle korcsmában mulattak Mittereiter József, Lő- rincz József, Lang József, Len István és Bodon Mihály nagykárolyi iparosok. Valamin összeszólalkoztak s hogy a mulatság teljes legyen, egymásnak estek, ütötték, verték egymást ököllel s amikor már a tágas korcsma is szűknek bizonyult, kimentek az utcára és ott a magyar virtus szerint bicskára kaptak s miközben Lang József fején 5-ik oldal és arcán 2 szúrástól találva esett össze. Folyt a vér, de a verekedők a vértől feldühödve folytatták tovább s ütések, jajkiáltások zajától volt hangos az utca. így tartott ez közel félóráig s az csak akkorszünt meg, mikor a kvittolás mindkét részen teljesen megtörtént, így fest a nagykárolyi közbiztonság exlatáns példája. A verekedők közül Lang életveszélyes sebben fekszik, nem különben súlyos beteg Bodon Mihály és Len István, is, akik egymást kölcsönösen az ügyészségen feljelentették. Városunkban azóta, hogy hasonló esetből kifolyólag egyes haláleseteknél az esküdszék oly enyhén Ítélkezett, a szurkálások napi divattá váltak duhaj ifjaink közt s az a virtus, aki minél nagyobbat tud kanyaritani pajtása testéből. Szigorra a van szükség s felhívjuk a rendőrség figyelmét, az ügyészség és bíróságot, hogy ennek a haramia állapotnak vessen véget, az igazság ostorával sújtson, retteneie'sen, mert hova-tovább oda jutunk, hogy végrendelkezés nélkül a hazunkból ki sem mehehetiink. Befagyott ugyan a kirakat, de aki szép órát, gyűrűt, ékszert akar venni, az keresse fel Kohn Antal órás és ékszerész Gróf Károlyi György-térí üzletét. Pannonia szálloda Tasnádon, a város legforgalmasabb helyén lOszoba. Fürdő szoba. Minden vonat éhezésnél társask^csi. Külön étterem. Színház és tánctermek. Káveház. Kitűnő ételek és italok. Minden este Kosz:a Dezső kiváló cigányprímás hangversenyez. Tulajdonos: Grusz Sándor. ER1ELLEB. Érmiháíyfalva. A cigánybáró. Bérlőnek adta ki magát. A dzsentrik pertu barátja! Ermihályfalván lakik egy Tóth Pál nevű cigány. Foglalkozása lókupecség. Apja még sátoros cigány volt és soha sem hitte volna, még álmában sem, hogy fiából valaha földbirtokos, bérlő és egy pár vidéki dzsentri pertu barátja legyen. Tóth Pál arcbőre fehér, lovagló nadrágban jár, bőrkabátot és magasszáru csizmát visel, lakása úri kényelemmel van berendezve. Minden heti és nagyvásáron megjelenik és lovakkal kereskedik. A lókupeckedés igen szépen jövedelmez neki, amennyiben minden eladás 1—200 koroiiávai gyarapítja a fényes háztartáshoz szükséges összeget. Eáy csa.ha- tatlan rendszert űz s ez abban áll, hogy két kehes lovat visz a piacra s annak betegségét valami szerrel felismerhetetlenné teszi s jó áron eladja. Rövid idő alatt kiderül a turpiság a vevő visszaadja a lovakat az eladónak s követeli a pénzt. Pénz azonban már nincsen s ha a vevő a bíróság elé viszi az ügyet ő megígéri, hogy ha pénze lesz visszafizeti a vételárát s Így a vétsége meg nem állapítható. A ló ezalatt többször cserél gazdát s a perek egymást érik, de a bíróság ezzel a furíanggal szemben tehetetlen. Alig pár héttel ezelőtt igy csapott be egy állami utbiztost, akinek 600 koronája siratja a kitűnőnek látszó vásárt. Vásárok után rendesen áldomást iszik a vevővel s a pezsgőző fehérarcu imponáló alakban senki sem sejti a volt sátoros cigányt s pertut iszik vele földbirtokos, jegyző egyszóval mindenki s a cigánybáró előkelő mozdulattal dobálja a tízeseket, a vendéglőben muzsikáló cigánynak. Ha azután kiderül, hogy ki hát az, kivel az előkelő földbirtokos egész éjjel mulatott és baráti csókokat cserélt, az illető hallgat és nem hozza a dolgot nyilvánosságra. „De addig jár a korsó a kútra, amig füle szakad.“ Ez a magyar közmondás beteljesedett Tóth Pálon is s az ő pünkösdi királyságának is alighanem vége nem lesz s viszatérhet régi mesterségéhez a vályogvetéshez. Az elmúlt héten Mátészalkán csapta M USC HONG * B UZIÁSF BUZIASIPHÖNIX^
