Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1911-02-04 / 5. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK 5. szám. február 4. ^ /1 12 P I I \r r_ Y í I í fi 12 év óta fennálló üzletébe a legkiválóbb minőségű KflBELJK QTULd butor márványlapok SZOBRÁSZ ES SÍRKŐ RAKTARA = NAGYKÁROLY = gyártását veszette lse. hogy a külföldi nemesség éppen ezek­kel növeli folyto.n vagyonát. Ugyanez áll a külföldi pénzintézetekre nézve is, amelyek közt alig van egy, a mely ne volna érdekelve valamely ipari vállal­kozásnál. Hiszen nem abszolúte hiányzik ná­lunk a vidéki pénzintézetek érdeklő­dése az ipar iránt, példa erre a „Köz- gazdasági bank részvénytársaság — amely nem régen vas-és lemezáru gyár részvénytársaság alakulását segítette elő,— csupán relative csekély a vállal­kozási kedv, pedig nincs vidék az or­szágban, amely valamely uj ipartelepre ne volna alkalmas. Senkise mondhatja például, hogy Szatmármegye dús földjén több a gyár, mint kellene. Nyerstermény, az van óriási mennyi­ségben és messze tőlünk, idegenben kerül feldolgozásra, idegeneknek ad kenyeret, jólétet. Pedig az ipari cikek gyártása ma nem titok többé ; a szak­értő vezetők és munkások mindenütt egyforma minőségű iparcikkeket tudnak produkálni. Hónapok, évek múltak el, a mig egy pénzintézet ipari vállalkozásáról hirt adhattunk. Ugyan jön-e még idő, a mikor Nagykároly város valamelyik részében még egy gyárkémény fog füstölögni pénzintézeteink jóvoltából ? Fehérgyarmati járásbíró­ság botránya. Kiküldött tudósítónk jelentése. Alig múlik el egy hét, hogy a fehérgyar­mati járásbíróságnak valami senzátiója ne volna. Most is egy szenesében 10 tagú csa­ládos ember tragédiájáról értesít bennünket fehérgyarmati tudósítónk. Pár nappal ezelőtt egy kis hir jelent meg a „Szamos“ cimü napilapban, mely szerint Nagy Lajos börtönőr a fölötti bána­tában, hogv egy rab a fogházból megszö­kött, megőrült E pársorocska kinos s méltó kozott. Szemei felragyogtak s egy megvető, lesújtó tekintettel mérte végig a hűtlent, ki eisápadt arccal, remegve állott meg előtte zavarában . . . Az idő múlt . . . Migay boldog volt, s előléptetését re­mélve szorgalmasan készült vizsgáira, mig bájos menyasszonya rokonainál nyaralt. Margit — az első, — férje mellett kit nem szeretett — nap-nap után sorvadt, pusztult. A városban suttogták, hogy még mindig Migayt szereti. Azalatt pedig Migay szép mennyasz- szonya igen jól mulatott a vidéki nagynéninél. Fiatalemberek serege vette körül s az ifjú leány szivét a jelen öröme egészen be- tölté, elfoglaló. Jegyesére nem sokat gon­dolhatott, mert újabban képzelete mindig egy fess katona-uniformis körül csapongóit... A főhadnagy ur pedig kitünően tudott attakirozni . . , Az attak sikerült, a csatát megnyerte a katona s a várért, — a szívért — mit felháborodást keltett Fehérgyarmaton, ahol mindenki tudja, hogy mi volt az előmozdító oka ez esetnek. Ezen szerencsétlenség nyo­mán előbb csendben,’suttogva, utóbb azon­ban már egészen nyíltan, sőt zajosan törtek elő oly hangok, melyen nemcsak ezzel az esettel, hanem régebbi dolgokkal is fog­lalkoznak, s amelyek uton-utfélen Balázs Zoltán vezető járásbiró ellen irányulnak. Ezen esetek olyanok, melyek igen alkalma­sak arra, hogy az utóbbi időben különben is megrendült bírói tekintélyt még mélyebbre ássák, s miután immár egy népes község társadalmi életének nyugalmáról van szó, a felettes hatóság részéről sürgős intézkedést igényelnek. Csodálatos, hogy habár a fe­hérgyarmati tarthatatlan állapotokról több fővárosi és vidéki lap is megemlékezett, a felettes hatóságok a legnagyobb közönyt tanúsítják s nem Jetnek véget Balázs Zoltán ténykedéseinek, s ezzel közvetve előmozdí­tották azt, hogy a f.-gyarmati jbiróságnak egy mindenki által tiszelt és becsült pontos és szorgalmas hivatalnoka azon kijelentés után, hogy az emberfeletti sekaturát tovább tűrni nem tudja, öngyilkos lett Ugyanaz nap egy másik hivatalnoknak oly súlyos ideg­baja esett, hogy a tszéki orvos véleménye szerint hivatalának viselésére teljesen kép­telen. Pár hét múlva pedig egy börtönőr őrült bele, a hivatalnokok majd mindegyi­kének idegzetét tönkre tevő sekaturába, tehát aránylag rövid idő leforgása alatt há­rom kiváló ember, részint az élőhalottak, részint a halottak birodalmába került és igy családjuk most már kezébe veheti a kol­dusbotot. MegszáThlálhataílnnok Balázs Zol­tán ilyenfajta ténykedései, sok volna ezt itt leírni, s csupán jellemzésül közlünk itt né­hányat. Balázs Zoltán hosszú évek óta harag­ban van nemcsak tisztviselőivel, hanem biró társaival is, úgy, hogy ezek nem kö­szönnek neki. A kezelő személyzettel dur­ván, gorombán bánik, leszamarazza őket indokolatlan szójbeli rendeletekke) gyötri, üldözi, képes őket összevesziteni kibékü­lésüket megakadályozni olyképen, hogy becsületszavukat veszi, miszerint egymással ki nem béküinek. Rosszindulatú minden tisztviselőjével szemben, azokkal lealázó módon érezteti fejebbvalói hatalmát, egy iv elrontott papirt megvétet a hivatalnokaival, ha valamelyik tisztviselő akár tisztviselő társával, akár idegennel szóba áll, s Balázs megnyert a főhadnagy ur, hajlandó volt leoldani kardját is. Egy napon kis csomag érkezett a Mi­gay Kálmán részére a jegyesétől . . . Mohó sietséggel bontotta ki a küldeményt. Egy kis arany karikagyűrű volt benne, s egy parányi levélke ... A parányi levélben egy parányi sor csupán: „Másé leszek, nem magáé!“ Migay elszédiilt, majdnem eszméletét veszté. Szederjes lett az ajka, lerogyott Író­asztala mellé és sirt . . . Másnap a különben gőgös Migay szo­katlan udvariassággal köszöngetett ismerő­seinek . . . Estve hazament, kihúzta Íróasztala ol­dalfiókját, melyben levélkék, arcképek ösz- szeszáradt virágok törmelékei s egy — re­volver feküdt . . . s aztán . . , aztán leült s megírta egész nyugodtan áthelyeztetése iránti kérvényét a minisztériumhoz . . . ezt megtudja, nyomban felcitálja, kérdőre vonja, mit beszélgettek, kiről beszélgettek és aztán durván lehordja őket. Ügyfelekkel sértő módon jár el, a tanukat lemarházza, szóval a legtürhetetlenebb módon bánik velük. Fizetéses spicliket tart, akikkel kém­lelted a tisztviselők magánéletét, családi ügyeit, hogy ki mit evett, mit ivott kikkel beszélgetett és az ilyen spiclik besugásából fegyelmit akaszt a nyakukba. Fehérgyar­maton páriáin et pubíice tárgyalják olyan dolgait, amelyek társadalmi téren is meg- renditik a bíróság tekintélyét. így azt, hogy cselédjeit rendszeresen üti-veri, családtagjait éjjel kikergeti hajlékukból, feleségét többek szemeiáttára ütlegeli. Felettes hatóságainak valótlanságot jelent, s ezáltal alantasainak anyagi kárt okoz. Sok volna és hosszú dolog elmondani a sok vérlázitó esetet mely szomorúan jel­lemzi, hogy micsoda hivatali életet teremtett Balázs Zoltán a fehérgyarmati jbiróságnál. A legjellemzőbb a legnagyobb forron­gást előidéző Nagy Lajos féle esetről tudó­sítónk a következőket jelenti : Pár nappal ezelőtt a kora reggeli órákban Nagy Lajos börtönőr a szokásos hivatalos bejelentését tette meg Erre a napra Balázs Zoltán egy baltanyé! elkészítését bízta reá. A baltanyél úgy látszik nem nyerte meg a járásbiró tetszését, mert emiatt csúnyán leszidta a börtönőrt, aki magából kikelve kiáltotta: „de most már vége legyen járásbiró ur a macerálásnak, inkább vegye a baltát és daraboljon szét darabokra, de ezt tovább tűrni nem tudom“, miközben a járásbíróság szobájából kétségbeesett jajgatással kezeit tördelve kirohant a folyosóra és az ott levő ügyes bajos emberek előtt sírva panaszko­dott „nem győzöm tovább ezt a szekatúrát, kénytelen vagyok magam mint a szegény Ötvös főbelőni“. A járásbirósági hivatalno­kok nem tudva mire vélni a dolgot, kiro­hantak a nagy lármára s tanúi voltak a je­lenetnek. Még az nap a börtönőrön az őiültség jelei mutatkoztak. Minden ember­ben a ki hozzá jön, a járásbirót látja, nem ismer meg senkit és mindig azt kiabálja „jaj! jön a járásbiró!“. Midőn egyik isme­rőse meglátogatta azt hívén, hogy a járásbiró, őt ezen szavakkal kergette ki szobájából „még itt sem hagy békén, még ide is bejön, menjen ki! menjen ki!“ Sőt mikor a járásbiró szemé­lyesen ment öt meglátogatni, ágyából kiu- gorva ezen szavakkal „jaj! a járásbiró!“ neki akart menni és csak a felesége és az ott jelenlevő embereknek köszönhető, hogy teíleg is nem inzultálta. Balázst az eset meg­rendítette és meleg ételt küldött a sze­rencsétlen embernek még az nap délben tudva azt, hogy felesége a lelkiállapota miatt főzni nem tud. Ezt a „jóságát“ azon­ban visszautasították. Nagy Lajos családja iránt általános a részvét. \ / Fest és vegyileg tisztit min­dennemű ruhákat kifogásta- :: lanul és a legszebben :: Koncz József QEBHECZEH, Arany János-utca 10. Alapit!atott 1903. évben. Telefon iOl. szám. \ / pzafi miien. Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetűit W ^|^ fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; |lflS^I|| ifillfl szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, «■•Siliíiy tJUllU koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben. fogtechnikus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom