Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-05-13 / 19. szám
KÖZÉRDEK május 13. 19. szám. 2-ik oldal. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és- (vulkánit kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. A kápolna azonban napról-napra omladozik s nincs aki falait helyreállittatná, nincs aki az ősi szentemléket becsben tartsa, gondoskodna annak helyreállításáról. Pedig milliókat mondhat magáénak a jelenlegi tulajdonos, pedig minden katho- likus egyesület élén a vezető szerepet viszi és nevét gyakran hozzák ?.z újságok hasábjain, mint nemesszivü, hitbuzgó adakozóét. A kápolna helyreállítása aligha igényelne annyi költséget, amennyit évenként urasági inasoknak, lakájoknak borravalóként kioszt, aligha annyit, amibe kerül az, hogy nevét fővárosi újságírók mint nagylelkű adakozóét világgá kürtöljék. Közönyös időket élünk. A jelennel igen, de a múlt szent emlékeivel nem törődik senki! De mielőtt végleg eltűnnék e tisztes emlék a föld színéről, egy reménysugár biztat bennünket arra, hogy még sem jut a végső elpusztulásra. Ha már a körülötte fekvő területet eladta az uradalom, eladja bizonyára a kápolnát is. Hiszen úgy látjuk, az uradalomnál minden eladó! Vegyék kezeikbe az ügyet városunk derék, érdemes plébánosa főtisztelendő Récsey Ede ur és igazi segítő társa htacskó István plébános helyettes. Indítsanak gyűjtést úgy a helybeli, mint a vidéki katholikus körök között. Ha kell, az országos gyűjtéstől se riadjanak vissza s vásárolják meg a Károlyiak ősi birtokából ezt a részt s javitassák ki vagy épitessék újra a kápolnát. Mi hisszük, hogy a gyűjtés fényes eredményre fog vezetni s újra felépül az a hely s újra felhangzik a hívők ajkáról i az ájtatos szentének ott: ahol egykor Rákóczi Ferencz buzgó imát küldött a magasba az Eg urához! Simkó Aladár. A főorvos választásról. Taub Géza dr. lapunk múlt heti számában vezércikket irt, mely széles körben nagy érdeklődést keltett. Általában kialakult az a vélemény a közönség körében, hogy tekintettel a veszedelmes orvos hiányra, idegenből kell orvost hozni. Hogy ki legyen az, azt mindenki a legjobb meggyőződése szerint bírálja el és válassza ki, nekünk csak az volt a célunk, hogy városunk közegészségügyéi megóvjuk a fenyegető nagy veszedelemtől. A „Nagykároly“ azonban nem tudja megérteni, hogy miért a nagy tülekedés az általa évi 600 K-ra becsült főorvosi állásért? Mi meg tudjuk érteni, hogy a „Nagykároly“ mórt nem tudja megérteni. Laptársunk aközérdekü dolgokat, az önérdek szempontjából bírálja el. Megtudjuk érteni tehát azt is, hogy mivel Nagykároly városának főorvosi állása I 600 K évi, tehát heti 11 K 84 fillér dotációval jár, ez az önérdek szempontjából olyan elenyésző csekély, hogy neki „unesztetikus“ j dolog ezen kérdéssel bajlódni és ezért felmentettnek érzi magát lapunkkal tényleg foglalkozni. A „Nagykároly“ tehát felmentő ítéletet mondott ki önmagáról és ez a felmentő ítélet és ennek üzleti szagu indoka képezi a j mélységes űrt, mely bennünket ezután végleg elválaszt egymástól. Mi Nagykároly városának főorvosi állását nem az önérdek szempontjából bíráljuk el. Nem nézzük, hogy ezért mennyi fizetés jár és nem a fizetéshez szabjuk, ! hogy érdemes-e evvel a kérdéssel foglalkozni, I vagy sem. Mi egyedül Nagykároly városának érdekében foglaltunk állást azon elvi kijelentés mellett, hogy az itt letelepedett j orvosok, most, kedvező egészségügyi viszo- I nyaink között sem képesek a szükségletet kielégiteni. Ilosvay Aladár vármegyénk alispánja is a csütörtöki megyegyülésen előterjesztett jelentésében, közegészségügyi viszonyainkról lesújtó képet nyújtott. Egy fél év \ alatt Szatmármegyében 1904 ember halt el orI vosi gyógykezelés nélkül. Ezen számból hány percent esik Nagykárolyra, az nincs kimu- ! tatva, de mi, akik ismerjük siralmas köz- í egészségügyi állapotainkat, tudjuk, hogy itt . Nagykároly vezető szerepet visz. Keresni kell j tehát a városnak az alkalmat, hogy módot nyújtson idegen orvosok letelepedéséhez. Ez : a helyi orvosokra legkevésbbé sem sérelmes, mert ezek gondtalan, nyugodt megélhetése biztosítva van, mig a Nagykáróly állítása szerint a 600 K fizetéssel dotált főorvos ebből nem tud megélni. Fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhákat kifogástalanul és a legszebben K0NCZ JÓZSEF DEBRECEN, Arany János-utca 10. Alapittatott: 1903. évben. :: Telefon 701. szám. Ki ne ismerné azokat a kinokat, melyeket a gyakori székrekedés okcz ? És miiyen szívesen elkövetne az, a ki e bajban szenved mindent, csakhogy szenvedéseitől biztosan szabaduljon, erre nézve csak egy biztos mód ismeretes: szabályozni kell az emésztést ! Ha ez sikerül, akkor a székrekedés és az azzal járó bajok : hányinger, vérto- dulás, szívdobogás stb. maguktól megszűnnek. Az emésztés szabályozására a legkíméletesebben, legkellemesebben és legbiztosabban a világhírű természetes Ferencz József kese- rüvizünk, elmaradhatatlanul, mindenkor hat. É kitűnő tulajdonságai vívták ki az egész müveit világ legkitűnőbb szaktekintélyeinek elismerését. Dr. Fehling tanár, titkos udvari tanácsos Stuttgartban, például a következőket Írja róla: A Ferencz József források vize az összes előttem ismert keserüvizet felülmúlja hatásos alkatrészekben. Az orvosi tekintélyektől inegálhinni, hogy nem is volt igaz, álmodta azon a délután. Az álom megmutatta neki az utat a boldogság felé. Hisz mi hiányzik körülötte ? Egy szeretü, gondos nő. Megismert sok leányt. De egynek sem volt olyan gyönyörű szeme. Nem is a szépsége, a nézésében volt valami angyali, valami felemelő! Egy alkalommal, éppen egy újabb látogatásra indult. Elgondolkodva haladt az utón, ha épen ők lennének azok s végre feltalálná. És amint egy kerten áthalad érzi, hogy egy irányban kell néznie s ott ült a pádon gyönyörű szemeivel, ugyanabban a ruhában. Lába gyökeret vert. Nagyon különös arcot vághatott, mert a leány elmosolyodott s másfelé nézett. Megszégyenülve ment tovább. De teljesen letett a látogatásról. Leült egy távoli padra a háta megett s nézte ruhácskájának fodrát, melyet a fáktól láthatott. Feltette magában, meg kell tudnia, hogy ki, utána megy a világ végére is. Ugyan miért ül itt? Mindjárt megtudta. Egy 4 év körüli leányka futott elibe nagy csomó virággal. — Soká jöttem kis anyám? — Bizony soká Edithkém, most már sietnünk kell, apuska vár. Ah tehát asszony! Vége minden álomnak. De nem, továbbb beszélnek. — Mind az anyuka sírjára visszük ugye ? —- Hát apuka Íróasztalára nem adsz egy szólat?- El is feledtem. Hogyne adnék! így hát testvérek lehetnek. Ment utánuk távolról, észrevétlen. Vissza nem néztek soha. Mikor bementek egy házba, azt jól megfigyelte hazament. Pedig mily nehezen vált meg látásától! Hogy szerette volna követni otthonába. Milyen lehet az a ház a íol ő lakik? Megismerkedef az apjával. Látogatást nem tehetett, nem fogadnak senkit úgy vette ki szavaiból. De egy alkalommal beszélni valója volt az apával. Bátorságot vett elmenni hozzájuk. Remegve nyomta meg az előszoba csengőt. Valami cselédféle nyitott ajtót. Kér- dezősködésére azt a választ kapta:- A tekintetes úr nincs itthon. A kis Edith nagy beteg a kisasszony ápolja; de azért tessék bejönni az irodába, az úr nemsokára haza fog jönni, mert szó nélkül távozott az imént. Belépett. Ah micsoda szoba volt az! Pazar fénnyel berendezve. De jobban megfigyelve mindent úgy találta, hogy nem any- nyira a bútor értéke, hanem az elrendezése oly vonzó. Egy gyöngén finom kéz nyoma csillog az egész szobán Az íróasztalon egy csokor virág és arcképek. A falon festmények, kézimunkák. Minden felé egy egy habkönnyű selyem párna. Önkéntelenül összehasonlitoatt ; az ő irodájával most olyannak tűnt fel, mint S egy börtön. Hogy is nem tűnt ez neki fel eddig? Most hirtelen, felnyílt egy ftiggönyös ajtó. Azt hitte álom. Ö állt, ott fehér ruhában meglepődött arccal. Végtelen bánat szomorúság tükröződött rajta. ; h —- Bocsánat Uram ! Apámat keresem, nem tudtam, hogy vendége van, — szólt fályolo- zott hangon. — Én is őt keresem, a cseléd biztatott, hogy hamar fog jönni — felelt a meglepetéstől s bámulattól alig érthető hangon — Azután bemutatkozott. — Tehát nincs itthon ? Akkor a leányt elküldöm az orvosért, kis húgom úgy látom utolsó perceit éli. Engedjen meg tehát, hogy magára hagyom. — Mivel nincs sok időm igy én is távozom — szólt meghajolva. Rövid üdvözlés után a leány lenge alakja eltűnt a fügöny ajtón. A férfi nem tudott látásától megválni, utána nézett. Az ajtók végig nyitva voltak. Egy harmadik szobában, hófehér függönyös, csipkés ágyacska előtt térdelt. Ott pihegett a lázas kis beteg. Könyörgött neki, nyissa fel mégegyszer, gyönyörű szemeit, ne hagyja itt ő is, ki lesz az ő testvérkéje. Maradjon köztük, még százszor jobban fogja szeretni, becézgetni, kényeztetni. Csak ne hagyja el. Ruhát fest és vegyileg tisztit = Nagykároly, = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902.
