Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
Érmellék, 1911-05-06 / 2. szám
2-ik oldal. ÉRMELLÉK Uj pénzintézet. Csak nem régen emlékeztünk meg arról a dicséretre méltó nemes eljárásról, hogy a „Népsegélyző Bank“ igazgatósága Danczinger Lajos vezérigazgató indítványára elhatározta, hogy a város fejlődését és szépítését előmozdítandó díszes, emeletes székházat épit; most az intézett újabb mozgalmáról adhatunk tudósítást. Ugyanis az intézet igazgatósága kimondotta, hogy a szövetkezet bevonásával egyelőre 150,000 ko róna alaptőkével, önálló pénzintézetet létesít. A javaslat szerint 750 drb 200 K névértékű részvényt bocsájt ki, amelyre vonatkozó aláírás lapunk hirdetési rovatában olvasható. Mint örvendetes eseményt meg kell jegyeznünk, hogy a részvények nagy része jegyezve Van és az uj pénzintézet legközelebb megtartja alakuló közgyűlését is. Madarak és fák napja. A madarak és fák napját szerdán tartották meg a városban. A tanuló ifjúság Szőke János lelkész, Uroghy Sándor és Blum Sámuel tanítók vezetése alatt kivonultak a gazdasági iskola helyiségébe, ahol Derzsy Kálmán igazgató-tanitó tartott tartalomban ingen gazdag előadást a gyermekeknek. Indítvány. Hintalan Ede, Ruszkai Elek és társai, akiket azért nem nevezünk meg, mert rés teljük, hogy a város derék, józan gondolko- zásu polgárai között még akadtak olyanok, akik őket romboló munkájukban követik, indítványt adtak be vasárnapra ujabbi közgyűlés összehívása iránt, melyben az állandó választmány választása és a selyemtenyésztésre vonatkozólag hozott határozatok megsemmisítését kérik. Reméljük a város intel- ligentiája váltvetve a derék iparosok a város érdekeit szivükön viselő derék gazdálkodókkal nagy szótöbbséggel hozott üdvös határozatait épségben tartásával, illő leckében- fogják részesíteni az önös céljuk elérésére tolakodókat. Uj főkönyvelő. Jakabovits Sándor az Ér- mihályfalvai Népsegélyző Bank újonnan megválasztott főkönyvelője f. hó 1-én vette át hivatalát. Újabb fizetésképtelenség. Weisz Kálmán füszerkereskedő beszüntette fizetését, az egyezkedés folyamatba van téve. Gyermeknap Gáborpetriben. Április hó 30-án Gáborpetriben az Országos Gyermekvédő Liga javára népünnepéllyel egybekötött gyermek . majálist és táncmulatságot rendezett, Kosa Zsigmond ref. s. lelkész, Török Imre jegyző és Weszprémi Bálint, helyi bizottsági tagok. Az erdőn rendezett majális a gyermekek lelkes örvendezése és a közönség j Vidám kedélye kíséretében fél 7 óráig tartott. Aztán táncmulatság volt az iskola helyiségében, mely vidám hangulatban a reggeli órákban ért véget. Úgy a majális, mint a bál kedves emléket hagyott hátra a közönség között. A két mulatság tiszta jövedelme az Országos Gyermekvédő Liga javára for- dittatott. — Felülfizettek: Fráter Yinczéné, Fráter István, Fráter Gábor, Takács Zsig- mondné, Bottá Miklós, Jakab István, Papp József, Zádori Károly, Gábos Albert, Ászalós Lajos, Speth József, Orovecz János, Weszprémi György, Kiss János, Nagy Zsigmond Érmihályfalva), Sass Károlyné, Márton Lajos. Garázdálkodó cigány. Csütörtökön délután Balázs Lajos piskolti cigány megtámadta az utón Weisz Sámuel kereskedőt és szekerét megállítva, egy bottal ráütött. A csendőrség megállaprtván a tényállást, Balázst, kihallgatása után, aki részegséggel védekezett szabadon bocsátotta, de ellene a feljelentést megtette. A Népsegélyző bank építkezése. A Népsegélyző bank által létesíteni szándékolt díszes emeletes üzleti helyiségre beadott ajánlatokat vasárnap bírálta el az intézet igazgatósága. A beérkezdtt ajánlatok közül — mint legkedvezőbbet — a Katona Ferencet fogodta el a vezetőség, aki az épületet a tervek szerinti kivitelben 57,600 koronáért vállalta el. Az építkezést a vállalkozó a szerződés értelmében a jövő hót folyamán kezdi meg a október hó végére be kell fejeznie. Csaló lókupec. Tóth Pál a cigánybiró hűséges és elváltozthatlan társának újabb áldozata van. Ezúttal Gilite Pál penészleki lakost csapta be egy kehes ló eladásával 280 K erejéig. Hiába vitte vissza a lovat uj tulajdonosa az eladónak, hiába tett feljelentést a csendőrségen, a pénz elúszott s a bíróság keze a magyar igazságszolgáltatás legnagyobb szégyenére kötve van, az ilyen csalóbandával szemben. Égő vonat. Nagy riadalom volt Pénteken az érmihályfalvai vasúti állomáson. Nagykárolyból délután 4 óra 10 perckor Ér- mihályfalvára érkező gyorsvonat egyik kocsijának fedele valószínű a mozdonyból kiugrott parázstól tüzet fogott. A tüzet csak az állomáson vették észre. A vonat utasai ész nélkül rohantak a kijáratok felé s ezer szenese, hogy beleset nem történt. Az állomás személyzete lázas siettséggel fogott hozzá a tűz eloltásához s azt teljesen eloltván, a kocsi folytathatta útját. Az utasok, midőn látták, hogy elmúlt a veszedelem, újra elfoglalták helyüket a veszteglő vonaton. Ha az állomáson észre nem veszik a tüzet, a kocsi összes utasaival menthetetleuül elpusztult volna, mert gázrobbanás álhatott volna be. A kár jelentéktelen. Érmihályfalva, éjjeli örök nélkül. Lapunk egyik számában hirt adtunk arról, hogy az éjjeli őröket a csendőrség több alkalommal lakásukon alva találta s e tárgyban jelentést tett a szolgabirói hivatalhoz. A szolgabirói hivatal érzékeny birsággal büntette meg a város alvó őreit s a csendőrség azóta folytonos éberséggel kisérte szolgálati tevékenységüket s nem volt alkalmuk ahhoz, hogy a Benedek-féle iroda pamlagán pihenjék ki a napi munka fáradalmait. A szigorú ellenőrzés, de az érzékeny birság, annyira elkedvetlenítette eddig kényelmes hivataluktól, hogy egyszerűen lemondtak arról s most a város teljesen éjjeli őrök nélkül áll. Az elöljáróság jelentést tett az esetről a szolgabirói hivatalnak, ahonnan azonban eddig semmi intézkedés nem lett téve s igy a város köz- biztonsága most csak a Mindenhatóra lenne bízva, ha a derék csendőrség nem őrködne éjjeli őrjáratokkal, a város polgárai személy és vagyonbiztonsága felett. Sok a kiadás, kevés a tisztviselökar jövedelme hangzik országszerte a panasz. Aránytalanul emelkedtek az élelmezés, a lakás költségei, ma már nem csak a családos, de a nőtlen urak is kénytelenek a ruha beszerzésénél takarékoskodni. A drága mértékruha helyett szívesebben vásárolják a rendkívül ízléses homeopoun vagy más divatszövetekből rendelésszerüen kószüit öltönyt, felsökabátot, mely csak felényibe kerül és ép oly elegáns ós tartós, akár a legdrágább rendelt ruha. Rendkívüli Ízlésről, legjobb elkészítésről tanúskodnak Kendénél Debreczen, Piac-utca 55. Hungária mellett, direkt a tisztviselő kar részére különös gonddal és rendelésszerüen készült divatszövet, lüszter, tennis nyers selyem és vászon öltönyök, melyeket a vásárló közönség szives figyelmébe ajánlunk. Selyemliister, szegedi vászon, nyers- selyemből legszebb szabású rendelésszerüen készült m\Éii Versenyen kívüli olcsó szabott árak !!! kész és a tanító. A kultúra eme két fárad- hatlan harcosa arról volt nevezetes, hogy vállvetve, egymást támogatva küzdöttek a nép művelődéséért, előhaladásáért. jóvoltáért s eme céljukban a nemes egyszerűség mind szorosabbá tette közöttük azt a kapcsot, a melynek alapja isteni kijelentésen nyugszik s ez a kölcsönös becsülés és szeretet. Nem ismerték az önzést, nem ismerték a gyűlölködést, jóllehet úgy a lelkész, mint a tanító lakása magán viselte az idők vasfoga minden pusztítását, boldognak érezték magukat s nemes hivatásuk teljesítésében csak egy cél lebegett szemeik előtt: nevelni a nép gyermekét, naggyá, erőssé tenni a nemzetet s a hazafias érzelem mellett a testvéri szeretetet oltani be a gyermek fogékony leikébe. A rozoga Istenházába és a cultura templomába a két apostol ajkáról minden egyes alkalommal hallható volt ez a kijelentés : „Szeresd felebarátodat, mint tennma- gadat.~ Az Er vize, mely lassan folydogál a város alatt, lia olykor-olykor fel is duzzasztották a tavaszi vagy őszi esőzések által megáradt patakok, boldogan nézte a szép egyetértés és munkálkodást s háborgó hullámait visszatartotta medrében, nehogy ártson annak a városnak, ahol a magyar kultúra két lánglelkü bajnoka lakott. * * * A jelen: Változott a kép. A nemes jólelkü lelki- pásztor megtért övéihez, a szép és minden jóért rajongó tanító nyugdíjba ment s a rozoga templomot is kijavította a hívők kegyelete. A lelkészi állást uj emberrel töltötték be, a tanító idegenből került, jóllehet volt a városban egy pályázó, akit egy a városi Mikhez tartozó egyén minden áron beakart juttatni erre az állásra s csak a székelyhídi polgárság józan gondolkozásán múlott, hogy hogy önző célja nem sikerült s csúfos vereséggel volt kénytelen visszavonulni. Á bukás pedig fáj mindenkinek s megérleli lelkében a bosszút. De nemcsak a kép változott meg, de megváltoztak a viszonyok is. Egy darabig békés egyetértésben élt az a két egyén, akiknek kötelessége lett volna elődeik nemes példáját követni s a nép vallásos érzületét és hazafiasságát ápolni. A gyűlölködés magva azonban már el lett vetve közöttük, talán épen azok által, akiknek fájt az, hogy miért nem lett az ő jejöltjük diadalra vezetve, talán azok által, akik megirigyelték azt, hogy létezzen két ember a városban, akik békés egyetértésben élnek egymással. Heves temperamentumu ember került mindkét állásra, úgy a papi, mint a tanítói tisztségre. Talán az utóbbira még hevesebb, akit minden legkisebb érzékenyen érintett, aki nem tanulta még meg a sorstól, hogy ha az ember boldogulni akar az életben, a legelső főkellék ahhoz az, hogy tanuljon meg tűrni és szó nélkül szenvedni. Hamar eljött az az idő, hogy már nem az együttműködés érzete tartotta össze szivüket, már nem a nép naggyá, erőssé tétele lebegett előttük s ha fel is csendült az Istenházába a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat“ gyönyörű idézete, már hidegen hagyta szivüket s a kölcsönös gyűlölködés szikrája, csak egy szelő fuvalatra várt, hogy kitörjön s lángba borítsa, megsemmisítse az elődeik által emelt gyönyörű művet. Eljött a képviselőválasztás napja is. Két pártra oszlott a két apostoli működésre hivatott férfiú. Még gyengébbé váltak a szálak, melyek május 6. 2. szám. Kende Ignátz férfi-, fiu- és gyermekruha telepe a „Hungária“ kávéház mellett. A múlt és jelen. Székelyhid, 1911. május 2. A múlt: Evekkel ezelőtt volt Érmelléken egy város. Nevezzük e városkát Székelyliidnak. Ebben a városkában mintegy 5000 lelket számláló lakosság között, élt egykor két ember. A lel-
