Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-04-22 / 16. szám
2-ik oldal. április 22. 16. szám. KÖZÉRDEK Ruhát fest és vegyileg tisztit Haufel Sámuel = Nagykároly, = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Első helyen is föl kell említenünk a pálinkát, ezen általános mérgei, mely napról-napra szedi áldozatait a nép köréből és a társadalom ezen rémmel szemben tehetetlen. A paraszt fiú már az anyatejjel szívja magába a mérget. Egyes vidékeken még azon szokás is dívik, hogy a gyermek szájába öntenek pálinkát, mert azt hiszik, hogy attól megerősödik. A nép fanatikus és buta, a mit egyszer elképzel magának, azt még a pap sem veri ki a fejéből. A fiatalság felnő, alig 10 éves, malis pálinkára szoktatják és az alkoholizmus terjedése és pusztítása igy válik a legfontosabb okok egyikévé, hogy a népek degenerálódnak. Azonban más okok is játszanak itt nagy szerepet. Ezek közölt ugyancsak fő helyen kell megemlítenünk az általános nyomort és az avval járó erkölcstelen életmódot. A pálinka izgató hatással bir és bizony a munkás, ha pálinkát iszik és egy kis kenyeret eszik nem érez éhséget. így szokik rá a pálinkára, mert húst nem nem vehet, pénze nincsen, az adó, egyéb más kiadások felemésztik a szerzett pénzt, a nyomor nő és evvel párhuzamban terjed az alkoholizmus. Szemmel láthatólag beigazolódnak ezen állítások a felvidéken lakó népeknél. A kenyérkereset hiánya, a bérek alacsony volta, a drágaság, mind hozzájárul ahhoz, hogy a nép degenerálódjék. A nyomor, a szegénység az egykori hires erkölcsöt is megdönti. Az erkölcstelenség nő, a törvénytelen gyermekek száma szaporodik. Látott-e valaki erőteljes gyermeket, ki apja n«vét viseli? Okokat fel lehet hozni sokat. Ankéteket is lehet tartani, de azért e bajon hathatósan segíteni senki sem akar. A kormány nem igen gondol vele, a társadalom nem mozdul meg. A jövő évi sorozásokig el fogjuk felejteni újból a satnyulást s a jövő eszlen- dőben újra sopánkodhatunk e miatt pár napra, de az bizonyos, hogy a degeuerá- lódás meggátlására intézményeket létesíteni, eszközöket keresni senki sem fog. Mert sopánkodni könnyű, de annál nehezebb cselekedni. Gyomor-belhurutnál és elhájasodásnál a Ferencz József-keserüviz gyógyhatása páratlan. Dr. Leube tanár, a Würzburgi klinika igazgatója, különösen ebben az irányban próbálta ki ezt a csodás összetételű gyógyvizet és véleményét a következőkben összegezte: „Bel- kórodámon nyert eredményeim alapján bizonyítom, hogy a „Ferencz József"-viz hatása, biztos és még akkor sem okoz kellemetlen i mellékhatást, ha nagyobb adagban használjak. Sőt még oly esetekben is, hol a bélnyákhár- tya izgatott, jelesül a hashártya izgatottsággal párosult vakb.'lgyuladás idiilesi szakában, a Ferencz József-Jvi fájdalom nélküli székletétet okoz“; A valódi Ferencz József-keserű vízből mint rendszeres adag egy boros pohárral regge- éhgyomorra véve elégséges. Az ásványvizkeresl kedések árusítják. Betiltott szerencsejáték. Szatmár város kezdeményezte. Egy'követésre méltó példa. „Szamos“ laptársunk írja: Mióta a megboldogult részvénylázt megölte a baisse, a könnyű nyereségért izguló derék publikum részvény helyett a gyorsan népszerűvé vált „tott“-ba dőlt be. Talán fölösleges is megmagyaráznunk, í hogy mi az a „totálisaiéul*“ avagy becéző j nevén „tuti", mert hiszen az lehet, hogy van ember Szatmáron, aki nem tudja, hogy mi az a betterment vagy például, hogy miben áll a progresszív adózási rendszer, sőt való-’ j szinüleg olyan is akad, aki nem fogja tudni, hogy a zsidók miért esznek most kenyér helyett pászkát, de olyan ember alig lesz, akit a totit ne ösmerné. De mégis - mit nem lehet tudni a gyöngébbek kedvéért nem árt ha fölös óvatossággal elmondjuk, hogy a totit kártyával játszották, még pedig két pakli kártyával. A bankár egyik pakliból eladott egy- • egy játékosnak 1 -2 -6 —4 lapot tetszés szerinti tétért, a másik pakliból pedig kirakott kilenc lapot az asztalra. Ha a kirakott kártyák közül valamelyik (természetesen a másik pakliból) a játékosnál volt, akkor a bankár megfizette 1—2 -3—4-szeresét a tétnek a. szerint, hógy hányadik sorban jött ki a lap. Ha pedig kilencediknek jött ki, akkor a játékos üzszeres pénzt kapott. Szóval a toti ama nemesebb kártyajátékok közé tartozik, amelyhez nem kell ész, csak - ami minden egyébhez is kell: pénz. Esténként, sőt délutánonként is hatalmas tömegek csoportosultak egy-egy kávéházi asztal körül, ahol hatalmas garmada pénz előtt ült a bankár, körülötte állottak -ültek a kipirult arcú játékosok, egy vagy több kárlenőr a pénzügyigazgatóságnál. Alázatosan bocsánatot kért, hogy merészkedett az asz- szonykát követni, de valami megmagyarázhatatlan érzésnek engedett, amikor ezt tette és eleve sietett kijelenteni, hogy neki a lehető legtisztességesebb szándékai vannak. Az asszonyka eleinte megijedt e nem várt for- dúl attól, de a férfiú olyan alázatosan és szépen beszélt, hogy félénksége eltűnt és a férfiú beszédjére ő is felelt egy-két szót. Jármay pedig mindennap hűségesen várta Piroska asszonykát. És egyre melegebben, egyre nagyobb hévvel beszélt. Most már kezdte belátni az asszony, hogy gyerekesen cselekedett, amikor ebbe az ismeretségbe belement. Hova fog ez vezetni ? És mit fog szólni a férje, ha mindezt megtudja? Es az asszonyka kétségbeesése csak fokozódott akkor, amikor Jármay egyszer megkérdezte, hogy mely időtájt nincsen otthon férje, valami fontos közlendője volna, amit esetleg levélben megírna. Az asszonyka meglepetésében szót sem szólt, hanem ott hagyta a férfiút az utcán és sietve hazament Aztán egy hétig nem ment a piacra, mindent a cselédjével hozatott. Piroska férje egyszer szokása ellenére délelőtt hazajött. Dolga volt a városban, tehát lopott magának egy negyedórát, hogy az asz- szonykával egy kicsit beszélgessen. A férj J jókedvűen fogyasztja el az ozsonnáját, amitj hirtelen az aszzonyka készített neki, amikor nyílik az ajtó és belép egy adóhivatali szolga. Kezében levél van és keresi a Béla szobapincér úr feleségét. Piroska fülig elpirúl, a szobapincór csodálkozva néz feleségére, majd a szolgától megkérdi: — Ki küldte ezt a levelet? — J.ármey Aladár tekintetes ur. — No jól van, hagyja itt. A szolga otthagyta a levelet és a szoba- pincér szótlanúl nyújtotta át feleségének. Az asszony kezébe veszi a levelet, felbontja, olvasni kezdi és minden sornál mélyebb pir borítja el arcát. Nem is olvasta el egészen, liánom az asztalra dobta és keservesen pityer- gósbe fogott. A szobapincér értelmetlenül nézett. Majd felvette a levelet és olvasni kezdte. El is bűit a bámulattól. Jármay űr vagy négy oldalon keresztül vallotta a szerelmét Piroska asz- szobynak, hangsúlyozva különben a legtisztességesebb szándékait és esedezett egy találkáért, — No adok én ennek! — kiáltott fel dühösen a férj és a levelet magáhozvéve, elrohant. Az ügy nem végződött párbajjal. Jármay a dühös férjnek valahogyan kimagyarázta magát. Az asszonyka nem tehet serrmiről és ő sem oka semminek. Mikor először meglátta, nem tudta, hogy asszonynyal van dolga, azt hitte, hogy leány és kedvessége, ízen de tekintete annyira elbűvölte, hogy formálisán szerelmes lett belé. 0 arról nem tehet, neki azt senki meg nem tilthatja, liogc kibe legyen szerelmes. De ő nem akar egy boldog családi életet megrontani és becsíletszavára ígéri, hogy egy héten belül más Pirosba helyezteti magát. Jármay megtartotta szavát. Téiyleg áthelyeztette magát a szomszéd AAroskáia és most már mi sem veszélyeztette a fiatal jár boldogságát. Nemsokára változás állott be a szobapincér helyzetében. Egy más városba hívták szálló-vezetőnek oly előnyös feltétebk mellett, hogy a szobapincér egy percig sen habozott, hanem elútazott új állomáshelyére. Az asszony- 1 kát otthon hagyta azzal, hogy ő majd körülnéz, lakást vesz ki és pár hónap nűlva őt is el fogja vinni. Piroska asszonynak egyhangúan teltek napjai. Nem csoda, ha egy alkalomnál szinte örömmel fogadta a szomszédságban levő lány indítványát, hogy menjen vele ki a majálisra, amit a városi tisztviselők tartottak. A majálison meglepetés érte. Jármayval találkozott. Sok régi cimborája voh a városban, a kedvükért átjött egy kicsit mulatni. A tánc, a beszélgetés, a sörözés elkerülhetetlen volt, Jármay majd elolvadt az örömtől és mikor megtudta, hogy az asszonykának nincs itthon az ura, hevesen udvarolt neki és nem tágított mellőle. Késő este volt, mikor a majálisról haza mentek. Jármay karöltve kísérte haza az asszonykát és szerelmes szavakat súgott fülébe. Piroska a tánctól és sörtől szinte mámoros volt, szótlanul hallgatta Jár- mayt és nem ellenkezett, mikor a szobába is bekísérte. Bóditó tavaszi levegő ömlött be a szobába és Jármay az asszony kezét kezében tartva, beszélt. Mii tudta a gyerekasszony, hogy mit tesz? Mit tudta ő azt, hogy éjnek idején ennek a férfiúnak nem volna szabad a hitvesi hajlékban lenni és szerelmes szavakat suttogni fülébe. Még a majális hangulata uralkodott lelkében és nem ellenkezett hagyta, hogy a férfin kezét, arcát, nyakát csókolgassa . . . Mikor Jármay elment, végtelen borzadály futotta át az asszony minden tagját és görcsös zokogásba tört ki. Most már tudatában volt annak, hogy mit tett. Egy alacsonylel kü férfiú környékezte meg, akit ő nem szeret, akit utál és ő elég botor volt és ráhallgatott. Gondolkodott. Az éjjeli vonat fél óra múlva megy. Igen, azonnal elutazik férjéhez, mert érezte, hogy nélküle egy percig se tud élni, hogy reggelre öngyilkos lenne szégyenében. És úgy tett. Bezárta a lakást, kiment az állomásra és vonatra ült, Csabay Germán.
