Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-03-25 / 12. szám
12-ik szám. márczius 25. KÖZÉRDEK '8-ik oldal. OLCSÓN JÓ BITORT NAGYKÁROLYBAN eí>y O m/ tt/\ i fryrW'Xil 4 \Í\T T^rV 4 1\T mübuiorasztalos butorraktá* JlI IJ 1j Vv/j A JA 111 I ▼ rában kapható Jókai-u. 7. sz. ®sr Állandóan kés&ités alatt saját műhelyében 10 szobabútor, Fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhákat kifogástalanul és a legszebben KONCZ JÓZSEF DEBRECEN, Arany János-utca 10. Gyűjtés bűnügyi költségekre.* Kúlmáiul, 1911. március hó Iá. E la]> 3-ik számában a hírek között fenti cini alatt tárgyilagos közlemény jelent, meg, melyre „a hitközség egy tagja" lapunk 6-ik számába egy_ levelet küldött, rehabilitálni akarván — Ő vele szemben elvitázhatatlanul elévülhetetlen érdemeket szerzett bérrna- atyját, az „érdemes plébánost“. De sajnos, meg kell állapítani, hogy ez csak szándék maradt. Mert azt, hogy a plébános1 úr az oltárról hívta fel a híveket bűnügyi költségekre való adakozásra, nemcsak meg nem cáfolja, de elég tapintatosan levelében nem is említi. Nem olvasunk levelében a templomban a keresztre elhelyezett perselyről sem és hallgatólag elismeri azt is, liogy az | elöljáróság tagjai közt — ellenkezvén az eljárás saját véleményükkel s ismervén érre vonatkozólag a községben uralkodó véleményt — tényleg nem akadt senki, ki nevezett gyűjtést eszközölte volna. Miért is a hirt egész terjedelmében fenntartom s kijelentem, hogy a „levelet1' válaszra sem érdemesítek | tem volna, de mert oly sötét színekkel festi j ifjúságunknak a templomban való viselkedé- --------— ‘J elen közlemény azért Iái ily későn napvilágot, mert i munkatársunk már egy alkalommal postán beküldött j kézirata érthetetlen okokból nem jutott kezeinkhez s Így azt kénytelen volt személyesen beadni hozzánk közlés végett. — Se .. . se ... git.. . ség! S a zakatoló, pöfögő gép, mint megvadult J szörnyeteg rohant előre ... a halálba ! Jobbra kanyarodott az ut. A szerelmesek j mind közelebbről látták a szakadék fölött emelkedő falat.. . Már nem lehetett menekvés előle. A gépkocsi nem kerülheti már el! — Meghaltok — kiáltott rájuk Dévay és ördögi kéjjet szegződött rájuk a szeme. Ö is látta a szakadék rémesen sötét árnyékát, de azért politikai nyugalommal állott a kormánykerék mellett, görcsösen kapaszkodva beléje. Az automobil aztán rettenetes zökkenéssel neki vágódott a falnak. Lezuhant a mélységbe. Vérfagyasztó sikoltás. . . Kétségbeesett hörgés hallatszott fel a mélységből. A kocsi kerekei még forogtak, a motor még zakatolt . . . pöfögött. . . aztán csönd, halotti némaság lett, újra úrrá a környéken. Másnap hajnalban egy paraszt ment el a szakadék mellett. Ott, a gépkocsi tömelékei közt három rettenetesen összeroncsolt holttestet látott. .. Egy ideig nézte, elindult aztán, meg visszanézett, majd a falu felé vette az útját, boszusan dörmögve : — A pokolba is azzal az ördögi szörnyeteggel ! Megint lesz mit irniok a lapoknak. sét, mintha Írója annak valódiságáról alig 4 havi itt léte alatt személyes tapasztalatból győződő# volna meg. Í gy felfúj egyes dolgokat a fel ismerhete tie őségig, hogy most már csakugyan „rósz megvilágításban“ látja a „Közérdek" olvasóközönsége az egész dolgot Azért neki vélek szolgálatot, teljesíteni, midőn tárgyilagos válaszomat a következők-/! ben adom meg : A hitközség e zsenge tagja oly község ifjúságáról irl mesébe illő dolgokat, kikről érdemes plébánosuk — csak pár évvel ezelőtt igy nyilatkozott „A károlyi kerületben a legszelídebb és legvallásosabb hívek a) kálmándiak és vállajiak". Arról, hogy e két j község hívei tényleg szelídek és vallásosak: — személyes tapasztalatból magam is meggyőződvén — mint igaz tényt, örömmel magam is aláíróin. Már most kinek állítása valószínűbb, azé, ki a ..levél" Írója szerint is mintegy 30 éve plébános a községben, mely idő alatt, ha meg nem ismerte volna híveit, mint lelki vezérük, az reá nézve egyenesen szomorú dolog volna, avagy azé, ki ifjúságunkat, — bár alig 4 havi itt léte alatt meg sem ismerhette — neveletlen, minősíthetetlen megbotránkoztató viselkedésűnek mondja ? Legyen azonban bármint, kérdem a „hitközség tagjaitól", hogy a bűnügyi költségek ilyetén módon és helyesen való gyűjtése megjavitotta-e hát az ifjúságot"? S ha nem, j miért kellett hát egy nagyon is magánügyet * közérdekűvé tenni ? Hisz ez Ón szerint „magánügy", jó lehet elmefuttatásának további részében már „nem magánügyről, liánéin hitközségi ügyről" ír. Vájjon az ilyen j eljárás nem többet árt az ügynek, mint hasz- j nál'? Hisz’ az elmarasztalt kurátor a jövőben , vígan s esetleg fokozatabb mértékben gorom- baskodhatik, mert ha elmarasztalják is, fizet j helyette a per.sel y. N em lett volna-e helyesebb, ha — mielőtt bírói útra terelődött a dolog — itthon békés utón intézték volna el ? S tudja e ifjú „levél" író barátom, hogy ezt a plébános úr hiúsította meg azzal, hogy nemcsak nem ajánlotta (mert különben megtörtént volna) a békés utón való elintézést, de mint jó forrásból értesültem — biztatta az aggódó kurátort, hogy „0 majd megvédi“ (t. i. a bíróságnál). Én a plébános úr helyzetében, tehát erkölcsi kötelességemnek tartottam volna a „szegény életjáradékos“ kurátor helyett a felmerült 80 vagy 85 korona bűnügyi költséget kifizetni s akkor annak ily módon és helyen való gyűjtése nem vált volna szükségessé s nem szolgáltatott volna okot hívei nagy részének a megbotránkozásra. Ami az ifjúság „minősithetlen“ viselkedését illet, annak oka nem egyedül s nem elsősorban az ifjúságban keresendő. Erre vonatkozólag csak annyit említek meg, hogy mig Baumli Antal teljesítette a felügyeletet, nemcsak a bírósághoz nem tétetett ellene feljelentés tetlegesség vagy gorombaság miatt, de lekisebb panasz sem volt hallható s mégis a legpéldásabb rend uralkodott. Legyen a felügyelő az ifjúsággal, ha kell szigorú, de igazságos, következetes és pártatlan s akkor hiszem, hogy az egyháztanácsnak a jövőken nem kell „törvénnyel ellenkező“ határozatot hozni, a kurátorokat sem kell a felügyelő mellett megbízni „rendőri teendőkkel“ a templomban s a biróság sem fog elmarasztalni senkit goromba bánásmód miatt. Neki ront azután „levél“ írója mindazoknak, kik e dologbau nem velük — azzal a nehány „meg nem botránkozott“ úrral éreznek s „összeférhetetlen természetüeknek“ mondja őket. I )e csak nem amiatt a bizonyo* S * * 8 189 korona miatt teszi, melyet „Mátyás bácsi“ evés, ivásra költött el, midőn a kántort, ennek rokonaival s nehány jó emberével titokban fog-adta és az „összeférhetetlenek" az akkor felmerült, fenn említett összegnek a hitközségi számadásból való törlését követelték '? Jónak látja ugyanezeket „feltűnni vágyó s „érvényesülni nem tudó“ titulussal megtisztelni, épen azokat, kiket a megtestesült szerénység jellemez. Érvényesülés dolgában pedig „meg nem botránko- zott“ és megbotránkozók között csak az a különbség, hogy előbbi törvh. bizottsági tagnak ajánlva let t, de senki sem jelölte. Az rí érvényes ülni nem tudók“ közül pedig egyhangú lelkesedéssel jelöltek s megválasztatása is biztos lett volna, de nem fogadta el. Majd jóakarata atyai tanácsokkal látja el „levelezőt“ s ajánlja, hogy „jó példával, helyes tanácsadással igyekezzék a vallásosságot, az illendő viselkedés hasznosságát hirdetni a szülők s ifjúság közt“. Ha azonban e „levél" Írója ismerné a „levelezőnek“ a nevelés- és oktatás terén l(j év óta végzett munkáját, ismerné egyéni és családi életét, ismerné továbbá a kezei közt levő — bármikor felülmutatható — s ami fő az érdemes plébános által kiállított működödési bizonylatait, ezt aligha tette volna. Épen azért kijelentem, hogy egyszerűen be tudom fen- héjázó, kiforratlan természetének s megbocsátok. Arra azonban — minden egyéb ajánl- gatása nélkül kérem, hogy a jövőben kutyakorbáccsal ne járjon a templomba, megbotránkozására a híveknek, világi dalt se játszók szentmise alatt, mert jólehet az a nehány „meg nem botránkozott“, talán ezután sem hallaná, de miként voltak, úgy valószínűleg ezután is lennének vallásos hívek, kik mélyen elitélnék érte. Végül azt mondja a „meg nem botránkozott“; hogy mennyire nem botránkoztak meg a liivők, mutatja az, hogy a bűnügyi költségek gyűjtés utján már be is folytak. Erre kérdéssel felelek. Miért volt hát a kérdéses persely még elmefuttatásának megjelenése után is kitéve a keresztre '? S mikor levették s tanuk előtt kinyitották,' mennyi pénz volt benne ? Én jóforrásból úgy vagyok értesülve, hogy kétszer lett a begyült pénz tanuk előtt kiszedve. Először volt benne 14 kor. s egy nehány fillér, (közötte 1 drb 10 koronás ! !!) Másdodszor 10 kor. és szintén egy nehány fillér. Összesen 24 vagy 25 kor. A bűnügyi költségek összege pedig volt 80 vagy 85 korona. Hogy már most mennyire folytak be gyűjtés utján a bűnügyi költségek s mennyire nem botránkoztak meg a hívők, annak elbírálását az elmondottak után a „Közérdek“ olvasó- közönségére bízom. A levelező. IIa fa) a feje, ne tétovázzék, hanem használjon azonnal BeretTZ'á.s-^pSbSztillé/t, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migrain és fejfájást elmulasztja. Ára 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti: Borotvás Tamás gyógyszarész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás. Tiz krajcárért szalmiák. (Igaz történet.) Égjük megyei város gyógyszertára előtt az elmúlt hót egyik éjszakáján jókedvű tár-, saság állott meg. Lehettek vagy tizen. Az égjük rángatni kezdte a csengőt és szidta a patikárus lelkét, hogy minek alszik olyan mélyen, amikor előnyős üzlet kínálkozik számára. Végre megnjült az ajtó s bevonultak a tizek. Az egyetlen s alig pislogó lámpa világításában szörnyen rejtelmes volt a kom-
