Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-14 / 2. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK január 14. . szám. R I ] KdBELIK QTULd SZOBRÁSZ ÉS SÍRKŐ RAKTÁRA NAGYKÁROLY 12 év óta fennálló üzletébe a legkiválóbb minőségű bútor márványlapok — gyártását vezette be. i*i ■ m Utazás a színház körül. Lapunk múlt számában röviden megírtuk már, hogy a Szatmári szinügyi bizottság kibővítve önmagát a nagykárolyi kiküldöttekkel a szatmári színházat s igy vele együtt a mienket is Balla Kálmán volt pozsonyi színigazgatónak adta ki. Azóta csinos kis hecc kerekedett ki a dologból, a minek az lett a következménye, hogy Szatmár város tanácsa a város és a törvényhatóság zugó hangulatának presszi- ója alatt olyan javaslatot terjesztett a közgyűlés elé: semmisítse meg a törvényhatóság a szinügyi bizottság határozatát utasítsa uj választás megejtésére, a mely választásból azonban Nagykároly nem vesz részt. Ezt a javaslatot, a mely mögé Hevesnek a városi magistratusban levő ellenségei igen ügyesen elbújtak a törvényhatóság hangulata elől, a közgyűlés el is fogadta. Ezen tehát túl vagyunk és ha Szatmár város közgyűlése úgy látta jónak, hogy Nagykárolynak semmi hozzá szólása nincs a saját színháza ügyéhez, Nagykároly viszont megtalálja majd a módját annak, hogy Szatmár város törvényhatóságának még kevesebb köze legyen hozzá. Egészen más szempont azonban az, a melyből mi ezt az ügyet szóvátesszük. Nem Nagykároly és Szatmár verseny- gésének jeleit látjuk meg benne, nem azt kívánjuk vizsgálni, hogy nekünk van-e igazunk vagy a szatmáriaknak, hanem azt a szempontot, a melyet áldatlanul bele temettek a herce-hurcába, a mely azonban mégis legfontosabb az ügyben: a színháznak, a színházi közönségnek a szempontját. Mert ha eljön a szinházbajárás ideje és — a mit nem kívánunk — Balla Kálmán társulata szolgáltatja majd részünkre a művészetet, ha Hevesné Balla Mariska helyén Balláné Csik Irén (született 1870-ben) nehézsúlyú művészete szoktatja el a tapstól tenyerünket, ha a szolgálatkész, figyelmes, előzékeny Heves Béla helyett a főúri allűrökkel dolgozó, fenhéjázó Balla Kálmán dirigálja színházunkat, — igazán nem fog bennünket sem izgatni, sem kárpótolni az a tudás, hogy kitetttink-e Szatmárral vagy nem. Azok az urak, a kik Nagykároly képviseletében megjelentek a szinügyi bizottságban, a titkos szavazás előtt kijelentették, hogy ők Heves ellen vannak. Ösmerjük őket olyan korrekt uraknak, hogy ezt a kijelentést állották a titkos szavazáson is és Baliára szavaztak. Mert nekik Heves nem tetszik. Itt van az egész dolog bibije. A színházat tudvalevőleg nem a négy kiküldött tartja fenn, nem is az ő kedvükért van, hanem a város közönsége kedvéért. Már pedig a ki csak egy kicsit ös- meri a város közönségének e tárgybani véleményét, az tudja, hogy a színházba járók igenis meg vannak elégedve Heves társulatával, A kik pedig Nagykároly közönsége nevében színigazgatót választani mentek Szatmárra, azoknak az lett volna a kötelességük, hogy arra adják a voksot, a kit a közönség és a közvélemény akar, nem a kit ők akarnak. Már pedig mi határozottan állítjuk, hogy a nagykárolyi közönség nemcsak nem akarja Balla Kálmánt, a kinek igazgatásától mindenkoron hangos a fővárosi lapok botrány-krónikája, — hanem ragaszkodik Heves Bélához, a kinek társulata felveszi a versenyt bármely vidéki színtársulattal. Úgy halljuk, hogy most már Szatmá- ron Heves Bélát választják meg. Ismételjük, hogy nem tekintjük a kedvünkre való választásnál, hogy a szatmáriak esetleg mellőzik a nagykárolyi kiküldötteknek a közönség kívánságát egyáltalán nem fedő magánvéleményét és mi örülni fogunk, ha színházunkban Heves Béla lesz továbbra is az igazgató. rultak nem tudnak bánni a pénzzel s pálinkára megy az amin füteniök kellene sők maguk hajléktalanok. Nem győzzük eléggé sürgetni a szegényügy radikális rendezését. S most, a tél, a tulajdonképpeni zordon tét küszöbén, ismét aktuális ez a kérdés. Összeszorul az ember szive, ha látja ezt a nyomorúságot, ezt a kint, ezt a szenvedést. Hisszük, hogy a város polgármestere, akinek van kellő akaratereje, ügybuzgalma, nem fogja tovább parlagon hév értetni ezt a fontos kérdést s keres módot arra, hogy a szegény-ügyet okszerűen és modernül rendezhesse. Szüksége van erre egyrészt a városnak, mert bizony cseppet sem esztétikus látvány a társadalom lázárjainak kóborló serege, de szükségük van rá a szegényeknek is, hogy végre pálinka helyett meleg ételt, meleg lakást adjon nekik a közönség jószívűsége. Kispipa vendéglő. Kezelő: Hank János. <-------------------------------u-----------------------------—» Ti sztelettel felhívom a nagyérdemű közönség szives figyelmét Nagykárolyban, a Kálmánd- utca sarkán évek óta fennálló „KI5PIP9“ vendéglőmre, a hol a leggondosabb kiszolgálás mellett kitűnő magyar konyha, érmelléki, pelei, tusnádi és csányi borok állanak a fogyasztó közönség rendelkezésére. “Seien hal- és hurkaestély. Egyben tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy minden lakodalmak, vendégségek, estélyek részére szükséges evőeszközökből, u. m.: tányérok, tálak, kések, villák, kanalakból (rendkívüli csinos chinai ezüstből kiállítva) nagy raktárraj rendelkezem, a melyet csekély használati dij mellett kölcsönzők ki. Becses pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel :: Abonensek HANK JÁNOS felvétetnek. vendéglő-kezelő. volitani. A nyolc esztendős fiú kisebb öcs- csének magyaráz valamit olvasókönyvéből, amit az iskolából kapott. Szakácsnői minőségében sürög-forog a tűzhely körül, hol reggelit főz testvéreinek a 10 éves Jolánka. Az apró Jóska még mindig talál látni valót a százszor megcsodált karácsonyfa ékességein, pedig amint a lelógó csupaszon maradt pamutkötőkröl következtetni lehet, megfosztották legértékesebb kincseitől a kis Jézuska ajándékát. A padló csupasz deszkáin, jóizü játékába van elmerülve két kisebb testvér, kik most babszemekből csodás alakzatokat épitenek s ezeket szemléli bámulattal eltelve egy leánytestvérük. Belépésem szétrebbentette a kis társaságot. Okos, kicsi szemeiket némán függesztik rám s szinte falják szavaimat. Megértik mit akarok. A ház asszonyát helyettesitő legnagyobbik leány kötényével letörli az elém adott szék lapját, fürge mozdulattal felüti édes anyja imakönyvének hátulsó lapját, mert ide vannak beírva a család életében legnevezetesebb dátumok s megkezdődik a népszámlálás nagy munkája. Közbe-közbe megakadunk. Segítségünkre siet a szomszéd lakó és kisegít zavarunkból, elkészülünk. * Nagykároly, Könyök-utca 11. Mintha templomba léptem volna. Finom, ízléses bútorokon siklik végig szemem s egy friss családi szentély kellős közzepében találom magam. Távol, több nyitott ajtón keresztül hangokat hallok’. Észrevették bre- lépésemet, a mama, egy fiatal, piros'arcu, mosolygós asszonyka karjánpólyás gyermekkel jelenik meg előttem. Betessékel a másik szobába, hol barátságos meleg árad szét a szoba minden részébe. A fiatal férj kerül sorra, utánna az asszony. A kis babára mutatok, de még mielőtt szólhatnék, félig kérdő félig tiltakozó szavakkal a fiatal mama babájának számlálását nem óhajtja. Kölcsönösen kimagyarázván a dolgot, a Bélácska is föliratik s ezzel a megzavart házi béke és csend vissza nyeri nyugalmát. * — Népszámláló vagyok. — Nekünk nincs szükségünk nép- számlálásra — pörög a friss, takaros asz- szonyka. — Bocsásson meg asszonyom — szóltam — nekem legkevésbbé. Megértett s megkezdődött a hivatalos aktus, csak az nem fért kis, bokros fejecskéjébe, hogy minek összeírni valamennyi gyermeket, mikor azok még nem voltak „katonák“! Ezen is túlestünk, hanem jött az adó iránti kérdés. — No ez már_teij’atlan';' — mondja,' — az urak még most sem hagynak békét .az^aóéyal7 hisz a múlt héten volt itt a végrehajtó . . . * Alig hogy beköszöntem, ott terem ám az asszony előttem s ki is önti szive keservét. — No az Urak igazán már megölnek bennünket ezzel a számlálással, vagy micsodával. — Higyje meg Nagyságos Asszonyom, minket meg már meg is öltek — szóltam, kizökkenve a nyugodt lelkihangulatból. — Van földje ? — Megint adót akarnak nyakunkba akasztani Tekintetes ur, ugy-e? — nyelvel egy Kaplonyról ideszakadt földnűves asszony. — Majd ha fagy. — Tisztelje a törvény intézkedéseit mert ellenkező esetben igy meg amúgy, szavalom hivatalos komolysággal én az asz- szonyomnak. — No jó, hát Írjon be az ur 4 holdat — mondja ő. — Nincs többje igazán lelkem de Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. fogtechnikus. Gondoljunk a szegényekre. Végre beköszöntött a fagy, a hideg a valódi tél. Tegnap este didergő, fázó öreg koldusasszonyt láttam egy utcaszögleten, nem volt hová lehajtani fejét. Gondoljunk a szegényekre! Kéregetnek, koldulnak, utcára viszik testük fogyatékosságait, a közönség jó és irgalmas szivü, de ezek a szegény nyomo-
