Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)

1910-03-05 / 10. szám

%

1910 március 5.

*

»ezek után* egy kis jegyzőséget keres magának, ahol megpihenhet.

Hát ennyire vagyunk ?! Odáig sülyedt már exponált s — önérzettel merem állítani — nagyfontosságu állásunk dekóruma, hogy azt asilumnak tekintik orvosilag beigazolt testi és lelki degeneráltságban vagy enerváltságban szenvedő — egyébként szánni való — beteg emberek?! És ne legyen senki, aki ez ellen tiltakozzék ? Hát igenis van : tiltakozik ellene Magyarország egész jegyzői kara, elsősorban a segédjegyzői kar. Hová jutunk, mi lesz belőlünk, ha ilyen emberek foglalnak el olyan állásokat, melyek elnyeréséért ők — testet- lelket ölő munkát végezve és ugyanilyen nélkülözéseket szenvedve — sokszor hosszú éveken át fáradoztak! Nem égbekiáltó, rettenetes igazságtalanság volna, ha egy ilyen ember miatt a tisztességes segédjegyzők bármelyike csak egy makulányi joghátrányt is szenvedne ? Pedig bárhol lenne is az illető jegyző — ami a mai választási rendszer és a mai szenzációt hajhászó — hogy ne mondjam — perverz gondolkodás mellett nem lehetetlenség — annak csakis egy jóravaló segédjegyző inná meg a levét, akit a »szenzáció* évekre vetne vissza. Hát csoda volna-e akkor, ha az elkeseredés és bosszúvágy a legbecsületesebb és legszelídebb emberből is fékevesztett anarchistát csinálna?

Kedves Segédjegyző - kartársak ! Anyagi helyzetetek égetően sürgős orvoslására irányuló jogos és igazságos törekvéstek mellett meg ne feledkezzetek az egész jegyzői kar tarthatatlan erkölcsi helyzetének javítását célzó, most már országos mozgalom hathatós támogatásáról.

Szolgálati szabályzatot (pragmatikát) kérünk, tudni akarjuk, kik vagyunk, mik vagyunk, (közjogi helyzetünk meghatározása), a választási rendszer helyett kinevezést, elavult »visita kánonikánk*-nak: az 1886. évi XXII. t.-c.-nek reformálását. Majd meglátjátok, hogy máskép lesz akkor. (A jól megalapozott erkölcsi helyzet magával hozza az anyagiakat is.) Protekció akkor is lesz, tán nagyobb mint ma, de nem fog megtörténni az, hogy azok az érdemes fiatalemberek, kiknek egyike azért, mert a nép nyelvén nem tud beszélni (ne tessék szó szerint venni), másika pedig azért, mert kissé kemény a dereka s az arca nem tetszik bizonyos helyen: egyáltalán nem jut vagy csak nagyon későn önálló álláshoz. De azért — kedves Segédjegyző-kartársaim — sokszor bennetek is rejlik a hiba, vannak, akik közületek nem akarván belátni a saját egyéniségükben rejlő — lehet, hogy — többnyire akaratukon kívül álló — mintegy öntudatlan — hibákat: nem magukra vetnek, hanem másokat okoznak sorsuk miatt.

Csak arra kérlek benneteket, hogy reánk, önálló jegyzőkre ne panaszkodjatok, ne nehezteljetek, mert higyjétek el, hogy tőlünk telhe- tőleg megtesszük s megadjuk nektek mindazt, amit lehet s nem kívánunk viszont mást, csak őszinte szeretetet és megbízhatóságot. Higyjétek el, végtelenül jóleső és megnyugtató érzés és tudat az, ha az ember látja, hogy hivatali alkalmazottjaiban megbízhat úgy, mint önmagában — nem csak éppen az anyagiakat illetőleg.

Én azt hiszem, hogy az a jegyző, aki látja, tapasztalja, hogy hivatali alkalmazottjaiban feltétlenül megbízhat s ezek viszont őt tisztelik is: viselkedik is azokkal szemben úgy, hogy panaszra okuk nem lehet.

Hisz egy megbízható, önállóan dolgozni tudó és akaró segéderő az irodában fölér egy főnyereménnyel, amit tapasztalni magam is szerencsés lehetek.

De a merre csak fordulok széles e vidéken, mindenütt a legteljeseb elismerés hangján beszélnek a kartársak segédjegyzőikről és viszont, épp azért rosszul esett nekem a cikkem elején hivatkozott közlemény 9 ik bekezdésében olvasható ama kitétel, hogy: »Bizony a segédjegyzői állapot most nagyon törékeny csolnak a jegyzői szeszélyek viharán. Semmiféle intézményes biztosíték nincs a jegyzők hűséges alattvalóinak biztosítására. Mert legtöbb helyen alattvalók. Ott, ahol nem állunk szervezett szegédjegyzői állással szemben, elég a legcsekélyebb ok a neheztelésre, az állásból való egyszerű elbocsátásra.« (Van ugyan ezután nyomban egy kis hizelgésszerü kijelentés az önálló jegyzői kart illetőleg, de az olyan vegyes érzelmeket kelt az' emberben, mint amikor valaki valakit valakinek megbízásából fejbeüt s aztán nyomban hideg borogatást tesz reá, hogy ne fájjon.)

Valamikor inkább, mint most volt kitéve

KÖZÉRDEK

a segédjegyzői kar a jegyzői — mondjuk hát s — szeszélynek, de ma, amikor túlnyomó részük | szervezett, rendszeresített állásban van: arról beszélni sem lehet; akit pedig a jegyző saját j zsebére és — jól jegyezzük meg magunknak — sohasem a maga kényelmére alkalmaz, hát azt hiszem, nem követ el megróni való dolgot, ha az illetőt akkor bocsátja el, amikor azt jónak látja, mert igaz ugyan, hogy a legtöbbje tisztességes, becsületes, jóravaló ember, de — amint azt dr. P. Ábrahám Dezső cikkíró ur mondja —: »Sajnálatos kivételek még a legelőkelőbb testületekben is vannak*. A jóravaló tisztességes embert mi önálló jegyzők egyhamar el nem bocsátjuk, megbecsüljük azt úgy, mint a falat kenyeret s bánunk vele úgy, mint a himestojással, csakhogy ő ne hagyjon faképnél bennünket, nem hogy mi küldjük el őt.

Ami pedig a részünkről adott anyagiakat illeti: gondoljátok meg kedves Munkatársaink, Kartársaink, hogy jövedelmünk ma jóval kevesebb mint volt (pl.: a magánmunkálkodási dijak alaposan le vannak szállítva, sőt e munkálatok nagyrésze a hivatalos — díjtalan — teendők közzé van és lesz sorozva), e mellett a megélhetési viszonyok legalább is 50 százalékkal súlyosabbak mint régebben, ezelőtt csak 10—15 évvel voltak. Ha az akarat meg is van, nincs meg a tehetség.

Részünkről: önálló jegyzők részéről, jóindulat és jóakaratban, úgy kartársi szere- tetben nincs és nem lesz hiány, hisz egyek vagyunk, egy célért küzdünk közös erővel. Jelszavunk: egy valamennyiért és valamennyi egyért

Megdöbbenéssel olvastam a cikkem elején jelzett »Közigazgatási Közlöny* hivatkozott szá- ! mában közzétett egy másik közleményből, hogy vannak még vármegyék, ahol a segédjegyzőknek »nincs megengedve* a jegyzői egyesületekbe való belépés. Hát ez egyszerűen abszurdum ; akkor a mi kis járási egyletünk (völgy- ségi) egy századdal előrébb van : itt nemcsak hogy beléphetnek az okleveles segédjegyzők, de egyenesen erkölcsi kötelességük belépni. Fel is kérem ezennel az ország összes jegyzői egyesületeit, hogy ahol ez még nincs igy, ott egyleti alapszabályaikat ily értelemben sürgősen helyesbíteni szíveskedjenek. S azt hiszem, ha úgy lett volna eddig mindenütt, nem lett volna szükség a »Segédjegyzők Országos Egyesületének* létesítésére, miután ez azt látszik mutatni, hogy két különálló érdek megvédéséről van szó s igy két különálló táborban kell küzdeni annak eléréséért s mert a segédjegyzői állás természetszerűleg csak rövid átmeneti állapot lehet, nem pedig állandó kenyérkereseti forrás, amelynél megállapodik és családot alapit az ember. Apropó ! Családos segédjegyzők ! Ne vegyék rossz néven kedves fiatal Kartársaim, de nem helyeselhetem azt s nem tudom az okát belátni annak, hogy miért kelljen 20—25 éves fiatalembereknek megnősülniök akkor, amikor az csak megnehezíti a megélhetésüket s határozottan akadályozza, hátráltatja az előbbre jutásukat, mert biztos tudomásom van róla, hogy az illetőket bizonyos mértékben — hogy is mondjam — kissé könnyedén gondolkozóknak tartja nemcsak a nép, de maga a felsőbb hatóság is. (Pedig mondhatom, hogy különösen újabban nagyon nagy a házasodási kedv.) Mi önálló jegyzők is voltunk már elég koros legények (26—35 évesek) mint segédjegyzők s még csak nem is gondoltunk a családalapításra addig, amig önálló állásba nem jutottunk.

És végül nem oszthatom az országos jegyzőegyleti elnök ama kijelentését, hogy : »Most rajtunk a sor, hogy az ő közeledésüket viszonozzuk.« Nem állottunk mi soha olyan távol egymástól, hogy egymáshoz »közelednünk* kellene. Eggyek voltunk s azok vagyunk, egy táborban küzdünk egy testtel egy lélekkel közös céljaink eléréséért. Nem »közeledésről*, hanem kölcsönös bizalom, megértés és főleg szeretetről van szó, melyet egymás iránt ébreszteni és táplálni legelemibb kartársi kötelességünk legyen.

Szeressük egymást!

Tevelen, 1910 évi február hó 27-én.

Diczendy Pál

kőzs. jegyző.

Tisztelettel kérjük, hogy az előfizetési összeget lapunk kiadóhivatalához juttatni szíveskedjék.

VÁROSI ÉLET.

— Szakosztályi ülések. Szekszárd r. t. város pénzügyi szakosztálya f. hó 2-án dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen Mikecz Endre számvevő a jéggyár fellálitásához szükséges 50 000 koronát a Szegzárdi takarékpénztártól javasolja felvenni folyószámlára, mert az intézett a kölcsönt a városnak előzékenyen 5°/o mellett hajlandó meg- adni. A szakosztály ezután a villamos telepre felügyelő bizottsággal együttes ülésben Szabó János mérnök részletes ismertetése után oly irányú javaslatban állapodott meg, hogy a képviselőtestületnek a villamos telepnek 220 000 K költséggel való kibővítését és a Tolnán tervezett villamos világításhoz szükséges áramnak a szekszárdi telep által való szállítását javasolja. Ezekkel a kérdésekkel a képviselőtestület a közelebbi jövőben fog foglalkozni.

— Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 3-án dr. Szent- királyi Mihály polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Uj János és Stann István képviselőtestületi tagoknak a jegyzőkönyv hitelesítésére történt felkérése után Horváth Ignác javaslatára Bezerédj Pált, a város díszpolgárát, valóságos belső titkos tanácsossá történt kinevezése alkalmából a képviselőtestület táviratilag üdvözölte. Ezután a következő határozatokkal hozták : 1 A báró Augusz-árvaház Wosinszky Mór utcai kertjének megvétele ügyében való határozathozatalra április 6 ára rendeltek gyűlést összehívni, mert a tagok határozatképes számban nem voltak jelen. 2. A hivatalos órák tekintetében egyhangúlag kimondották, hogy azok május 1-től szeptember végéig reggel 7 órától d. u. 1 óráig, október 1-től április végéig reggel fél 8-tól d. u. fél 2 óráig tartassanak. 3. A polgármesteri tiszti szolga fizetése 360 koronára felemeltetett. 4. Az esküdtképes egyének összeíró bizottságába dr. Mayer Gyula és Szeghy Sándor képviselőtestületi tagok választattak be. 5. A belvárosi templomba villamos berendezésű toronyóra felállítása elhatároztatott s a polgármester a verseny- tárgyalás megtartására felhatalmaztatott 6. A mezőgazdasági bizottság szervezéséről és ügyrendjéről szóló szabályrendelet jóváhagyásának megtörténte tudomásul vétetett, az március 10-én lép életbe, végrehajtásával a polgármester meg- bizatott. 7. A mezőgazdasági bizottság rendes tagjaivá Tomcsányi Lajos, Boross Zoltán, Schmi- deg Mór, dr. Martin József, Antal Pál, Veszter- gombi István, Dorogi Mihály, Uj János, Török Pál és Vesztergombi Antal, póttagokká: Mayer János, Szeghy Sándor, Székelyi József és Vol- her Mihály. 8. Az iskola alapvagyonhoz tartozó birtokon teljesitett építkezésnél előfordult többlet munka költsége, 550 K, engedélyeztetett. 9. A közmunka összeírása és kivetése, az 1911. évre, mellőztetni határoztatott. 10. AzEngel Jakabnak adott segély megtérítése megtagadtatott. 11. A Molnár Lajos rendőrkapitány felfüggesztése ügyében hozott közigazgatási bizottsági határozatot Őrffy Lajos, dr. Horvát Jenő, Horváth Ignác, Szabó Géza, Schneider János és dr. Szentkirályi Mihály hozzászólása után megfeleb- bezni határozták.

HÍREK.

— Személy hír. Apponyi Géza gróf vbtt., főispán és Széchenyi Sándor gróf vbtt., a főrendiház alelnöke 4-én Szekszárdra érkezett. A mai pártalakulás alkalmából itt időzik Perczel Dezső vbtt. is.

— Kinevezés. A pénzügyminiszter Vass István szekszárdi lakost ideiglenes minőségű díjtalan pénzügyi számgyakornokká nevezte ki.

— Áthelyezés. Zichy Gyula gróf pécsi püspök Perényi Pál paksi segédlelkészt Rácpetrére, Rumsauer János rácpetrei segédlelkészt Paksra helyezte át.

Ifj. Nagy Béla szekszárdi posta- és távirda segédtisztjelölt hivatalból Dombóvárra helyeztetett át.

— Hivatalos órák az igazságszolgáltatásnál. Székely Ferenc igazságügyminiszter elrendelte, hogy minden bíróságnál és bírósági hivatalban egyfolytában d. e. nyolc órától d. u. két óráig tartassanak hivatalos órák. A miniszter rendelete értelmében március 15-én lép életbe az uj hivatalos órarend az összes járásbíróságoknál, törvényszékeknél, ítélőtábláknál.