Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)
1910-02-05 / 6. szám
Szekszárdi VI. évfolyam. 6. szám. Szombat, 1910. február 5. Riadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. szám. \z előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs JAJíOSITS KAROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: HOD\AK ISTVAJJ. Egyes szám ára 20 fillér. A bírósági jegyzők mozgalma. — Válasz a szabadkai birósigi jegyzők köriratára. — Többször megemlékeztünk már a bírósági jegyzői kar elég szomorú helyzetéről. Ez alkalommal a szekszárdi bírósági jegyzői karnak emlékiratát közöljük, amely voltaképpen csatlakozás a szabadkai jegyzői kar hasonló mozgalmához s egyúttal vitázó válasz az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek az igazságügyi miniszterhez intézett előterjesztésére, amelyben rideg állást foglalt el a jegyzők sok tekintetben méltányos kívánságaival szemben. így az elsőfokú bírák és ügyészek automatikus elő- lépését azáltal akarja előkészíteni, hogy a joggyakornoki és jegyzői kar »kiválasztás« folytán (értsd titkos minősítés!) rostáltassék meg inég idejekorán. Jegyző csak az lehessen, aki a birói vagy ügyvédi vizsgát letette s a X. fizetési osztályba jutás mindenkinek szorgalmától függjön, aki előbb szerez képesítést, fiatal korában jusson ide, egyébként viselje hanyagsága természetes következményeit. A X. fizetési osztályban is szigorú kiválasztást kell gyakorolni, hogy a IX. fizetési osztályba már csak mindenkép bevált és rátermett jegyző jusson, a kik sorából nyugodtan neveztessék ki a VIII—VII. fizetési osztályba sorozott biró, ahol az előlépés már automatice történnék, így látszólag tetszetős,az államháztartás mérlegére is kedvező, gazdaságos ez a hivatalos előterjesztés, de viszont a X. fizetési fokozatig feleresztett 30—32 éves jegyzők között már nem igen lehet selectálni s az amúgy is sok jövőt tönkretevő titkos minősítés áldozatául dobni oda őket. Egész terjedelmében közöljük tehát a szekszárdi, hivatása magaslatán álló jegyzői kar önérzetes válaszát, mely sok megszívlelendő dolgot mond el az igazságszolgáltatás visszásságairól is. E jogos, méltányos kívánságok teljesítése nemcsak magát a jegyzői kart nyugtatná meg, de hasznára válnék a még jobb igazságszolgáltatásnak is. A válasz igy szól: Minket is keserűséggel töltött el ez Országos Birói és Ügyészi Egyesület igazgatósága által a közgyűlés ele s innen a kormányhoz intézett emlékirat a maga egészében. Sejtettük ezt már a kolozsvári közgyűlésen történtekből, bár mégsem hihettük, hogy a titkár rabulisztikus okoskodása s félhivatalos tájékozatlansága, mellyel a jegyzők ügyében a kiküldöttünk által ismételten sürgetett érdemleges állásfoglalást megakadályoztn, az egész igazgatóságot ennyire téves irányba vezetheti. Kiküldöttünk a kolozsvári közgyűlésen a leghatározottabban hangsúlyozta, hogy az összes osztályok jegyzői kara a nagyváradi jegyzők második leiratában foglaltakat 4Vette magáévá s igy az a közgyűlés által, mint nyilván méltányos és egy cseppet sem szerénytelen, minden nehézség nélkül elfogadható. A megtévesztő válasz az volt s határozattá emeltetett, hogy ne kössük meg még a concrét utasítással se az igazgatóság kezét, amely igazgatóság a minisztériummal állandó összeköttetésben van s a mi ügyünket szivén hordja. Keserűen nyeltük le azt a kicsinylő, gúnyos hangot, amely a titkár urnák mozgalmunk ismertetése címén tartott előadásából egész végig kicsengett. Oly dissonans volt a csengő gúnyolódás hangja nagyrabecsült elnökünknek megnyitó beszédétől, de annyira meglepett bennünket, hogy csak a legnagyobb fokú meglepődés, másrészről az attól való tartózkodás, nehogy e dissonans hang pengetése a közgyűlésnek általában magas nívóját veszélyeztesse, tartotta vissza kiküldöttünket s bizonnyal többeket is attól, hogy azt a gúnyos hangot a leghatározottabban vissza ne utasítsák. De most már nincs semmi, nem találhatunk a legkisebb okot sem arra, hogy ne tiltakozzunk az emlékirat sérelmes botlása ellen s tiltakozásunkat a kormány elé ne terjesszük. Tiltakozunk az ellen, hogy a ma érvényben levő titkos minősítés korszakában — csoda, hogy egy ily monstrum csodaszülött ily hosszu- életü — a jegyzők között kiválasztást kíséreljenek meg a birói állásra alkalmas és alkalmatlanok külön két csoportjának megalkotása céljából. De egyúttal ne csak védekezzünk ezen vé- szedelmes korcsszülött — a titkos minősítésből ránk származható fegyver ellen, hanem a leg- határozattabban követeljük magának a titkos minősítésnek megszüntetését, aminél lealázóbbat magára a minősítő hivatali elöljáróra nézve sem lehet elképzelni. Követeljük, hogy a minősítés a törvényszékek és táblák teljes ülésében történjék magának a minősitehdőnek jelenlétében. Követeljük, hogy a kinevezések az iissz- szohjálat alapján történjenek, mert csak igy lehet némiicép orvosolni azok sérelmét, kiket a folyton változó kormányok ezerszálu protekciója révén annyian ugráltak keresztül a rangsorban, hogy nem is tudná hamarjában megmondani, hol volna az ő helye a rangsorban, ha másoknak nem lett volna erősebb protekciója, mint neki. TÁRCA. A sirásó. Mélázva járok künn a réten. Fejemet adtam bujdosásnak. Nem messze, a temető-szélen, Egy új halottnak új sírt ásnak. Mogorva ember a sírásó. Reá köszöntőm a jó napot; Új Hamletként évődöm véle, S furcsa feleleteket kapok. Hogy fáradt-e ? — Azt nem ismeri. Hogy kinek ássa ? - Biz nem tudja! Mennyi idős? — Már nagyon öreg! Mi az élet? — A halál útja .. . Mosolyg az agg. Én elbúcsúzom . . . Bujdosom, gondjaim — veletek: Mily kevesen vagyunk sírásók, És ^m ily sokan vagyunk llamlet-ek! NÉMETH PÁL. geti A jó ismerős. Irta: Tóth Béla. Szokása a szegény embernek, hogy leplez- titkolja a nyomorúságot. Röstelli, hogy bár v ' a v o 7 o«/ ---reg geltől estig nehéz munkában izzad, még sem bir annyit keresni, a mennyire neki s családjának szüksége volna. Kiváltképpen a végrehajtó látó; ;atásától fél. Nem azért, mintha azt a néhány roskadozó bútordarabot sajnálná, ami helyett olcsó) pénzért másikat vehetne, hanem mert meglátnák a szomszédok, meg az ismerősek, hogy foglalni voltak nála. Csak ha már egyáltalán nem talál módot, hogy a végrehajtást megakadályozza, akkor nyugszik bele. De még igy is azon van, hogy minél kevesebben tudjanak róla. Elakarta hitetni a szomszédjával, hogy csak látogatóba volt nála az a két vagy három ur, aki délután abból a gummikerekü fiákerből kiszállott. Az meg szives- sen elhiszi, mert érdekében áll, hogy majd neki is elhigyjék, ha majd mondja. Mert ismerik már jól azou a vidéken a végrehajtókat. Majdnem minden nap akad dolga valamelyiknek közöttük, hát hogyne is ismernék. Most is éppen erre tart egyiknek a fogatja. Ott azelőtt a nagy bérház előtt áll meg, ahol a legtöbb szegény ember lakik. Szinte már tudják a lovak is, hogy nem kell tovább menniök, mert ahogy a sarkon befordulnak, egyszerre meglassítják lépteiket s csak várják, hogy melyik kapu előtt rántja meg a kocsis a gyeplőt, ott aztán megállanak. A végrehajtó, a becsüs meg egy ügyvéd- j segéd száll ki belőle. A házmester lakása felé j tartanak, ott aztán a becsüs beszól az ajtón : — Ebben a házban lakik Kovács Gáspár gyári munkás? Rikácsoló, kellemetlen női hang felel reá belliiről: Ebben, a harmadik emeleten, az a sarok ajtó az övék. A hatóság emberi tudomásul veszik a választ s mennek egyenesen a lépcső felé, mely a harmadik emeletre vezet. Nem szólnak egyetlen szót sem inig fel nem érnek egészen, mert a végrehajtó kövér ember, aztán nehezére esik lép: csőjárás közben a beszéd. Csak mikor már fölértek 8 a végrehajtó megáll, hogy kissé pihenjen, szólal meg félénken a becsüs, hogy gazdája szót- lan méltatlankadásának kifejezést adjon. — Nem értem, hogy az alperesek mind a harmadik meg a negyedik emeleten laknak. A végrehajtó még nem tud felelni, mert nagyon elfáradt, de a tekintetéből látszik, hogy egyet ért vele, vagyis, hogy hát ő sem érti, hogy a szegény emberek miért húzódnak mind annyira az ég felé ? Es tökéletesen igaza is van a becsüsnek, ügy sem fizetik meg ezek a szegény emberek az árendát a parányi kis padlás szobáért sem, hát mért nem vesznek lakást odalent a földszinten, akkor legalább könnyebb lenne a végrehajtó urnák látogatást tenni náluk. — Hogy is hívják azt az embert, aki ellen megyünk ? Kérdezte azután a végrehajtó, hogy megpihent. — Kovács Gáspár gyári munkás ideát a gépgyárban. — Na itt se sok dolgunk lesz —- válaszolt a hatóság leggyülöltebb közege, akinek már sok évi tapasztalatai voltak e tekintetben. Szinte tudta, hogy kár a költségekért, mert nem lehet venni ezen egy árva fillért sem. Ennél még nem jártunk soha —jegyezte a becsüs — hátha lesz valamije. Elindultak a sarok ajtó felé, amelyet a házmesterné megjelölt s a becsüs ahogy benyitott a szűk sötét kis konyhába, egy sovány, őszes hajú asszony jött eléjük. — Kovács Gáspár urat keressük — kezdte a szót a végrehajtó s fürkészőleg tekintett körül az egyszerűen bútorozott konyhában. — En volnék az kérem alássan. Felelt reá egy ötven év körüli férfi, akinek V.
