Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)
1910-01-08 / 2. szám
2 KÖZÉRDEK Mert igaz, hogy ma még a magyar földmiveló nép a nemzet fenntartó elem, de a sok Amerikábajárás máris nagyobb életigényekhez szoktatta s a minthogy hajdan a fejlődés örök törvénye, a szellős, magános sátrakból, tanyákra, pusztákra, majd falvakba vonta össze, ma az életösztön mind- inkább-inkább a városok felé tereli, ahol a testi, szellemi energia jobb értékesitésére nyílik alkalom. A város lesz tehát az a felszívó erő, mely a falvakban érvényesülni bármi okból nem tudó népelemet magába egyesíti s mivel egyrészt a természetes szaporulat, másrészt a nagyobb életigények miatt mindinkább kopik a föld, a megélhetés talaja a magyar paraszt lábai alól — elsőrendű nemzeti feladat uj otthont teremteni a falvak feles számú népének, mert ha ezt nem tesszük, a nemzetet erősítő elemek még inkább reálépnek a kivándorlás már is szélesre taposott útjára. A városok erősítése legyen tehát a cél, de nemcsak papiros autonómiával, hanem megfelelő anyagi eszközökkel is. A városi adminisztráció javítására szánt alamizsnaszerü fillérek ugyanis enyhíthetik talán a pillanatnyi nyomort, de nem sokkal érnek többet ama bizonyos hajítófánál; a segítésnek más irányban, sokkal hathatósabb eszközökkel kell történni. Nagy nemzetgazdasági beruházásra lesz itt szükség, amely azonban sokkal busásabb kamatot hoz majd az államnak, mint a mai, úgynevezett iparpártolásra kiadv>tt sok száz milliók, amelyek bizony csak kis részben szolgálják az igazi nemzeti célt s legtöbbször élelmes emberek zsebét tömik s igen sokszor olyan gyárakat teremtenek, amelyek legfeljebb a gyári statisztika számsorainak kedvező gyarapítására szolgálnak s a valóságban úgy festenek, mint a * katonaság századmagazinjai, ahol, meg kell lenini a szükséges mennyiségű Inadrágnak 1 ha nincs s szára, vagy a bakkancsnak : ha nincsen is talpa . . . A városokat tehát segíteni kell s fejlődésképesekké tenni, mert a még hiányzó gyáripart is csak ezek teremthetik meg, hozhatják létre. A székesfőváros közszükségletét 270, a vidékét 273 millió koronával irta össze a statisztika. A székesfővárosnak majdnem kizárólag műszaki beruházásokra van szüksége erre a nagy összegre, amely a legjobb befektetés ; mig a vidéken vízvezetékre 45'3, csatornázásra 41 9, kövezésre 22-2, laktanyákra 213, villamos világításra 18 6, városi rendezésre, az utca szabályozásra 13, kórházakra 11, vágóhidra 11 4 millióra van szükség. . Tessék ennél hatalmasabb iparpártolást elképzelni! Ha ez a közel 600 millió rendelkezésükre bocsáttatnék a városoknak akár kamatmentesen, akár mérsékelt kamatra, nem kellene sokkal többet az államnak ezen ösz- szeg évi törlesztésére fordítani, mint ameny- nyit most kétes értékű magánvállalkozások támogatására fordít. Sok száz meg százezer ember jutna igy keresethez, gyár-gyár után keletkeznék itt is ott is, mintegy magától természetes módon, csupán a szükséges cikkek előállítására. S a pótadózás mérvét mindenesetre csökkentő közvagyon gyarapodnék ezáltal, nem egyesek zsebe telnék csupán s betölt- hetnék a ma még igazán elhanyagolt vidéki városok valódi nemzeti hivatásukat, felszivói lennének a falvak idegenbe kénytelenitett munkásnépének, amely most olyan, mint a tőlünk elszállott pára, mely valahol messze, mint földre hulló eső, idegen nemzetek szántását, vetését, nemzeti kultúráját termékenyíti meg. B. London élelmezése. Irta: Zslgmond János k. r. tanár. Elmondok egyet-mást London élelmezéséről. Magától értetődik, hogy eknora városnak a táplálása, főleg ahol a lakosság minden rétege olyan erősen] táplálkozik, nem csekélység. Ennek dacára iaz( lehet mondani, hogy gondon táplálása rfi|vrászerü. MirVtaszérü' annyiban, hogy itt mindeiM<i jó és olcsó táplálékhoz juthat. Ne feledjük, hogy Angliának vannak a világon a legnagyobb gyarmatai, melyek az állat- és növényvilág terén bőségesen termelik mindazt, ami nemcsak magának Londonnak, hanem szükség esetén minden angol város táplálására bőségesen elegendő volna. Gyors hajóik a világ minden részéből röpítik a legkülönfélébb élelmicikkeket. Kanada és Ausztrália óriási legelőin százezrével tenyétekhelyéhez közeledtem s az előre elkészített gipsszel hirtelen betapasztottam a lyukat és diadalmasan feküdtem vissza ágyamba, hogy végre élvezzem az oly rég nélkülözött nyugalmat. _ 3 — Igen, most már elaludtam, de nem sokáig 1 Hirtelen felriadtam : mintha a tücsök éles hangját hallottam volna. Felültem az ágyba s hallgatóztam. Csend volt. Egyszerre fájdalmas jajgatás ütötte meg a fülemet. Ijedten fordultam leánykám felé, de az nyugodtan aludt. Csakhamar újra hallottam. Vékony panaszos hang volt, mely a betapasztott tücsök felől jött. Igen tanár ur, a tücsök jajgatott! Élénken hallottam. Olyan fájdalmasan fütyült, hogy rettenetes volt. Remegtem. Még most is hallom a hangját, amint nyöszörögve, gyötrődve siránkozott, mintha panaszos hangon segítségért könyörgött volna. Gyorsan visszafeküdtem s a takarót a fejemre húztam; akkor is hallottam. Aztán a vánkosok alá dugtam a lejemet s kezemmel befogtam a fülemet: akkor is hallottam, folyton hallottam, de nem mertem rajta segíteni, féltem tőle s én folytonosan hallottam nyöszörgő, siró hangját s azóta mindig hallom tanár ur! Mindig ! És megőrülök, ha nem segit rajtam ! _ . . .! — Ugy-e komoly! De Ön segíteni fog rajtam ! __ P — I gen. Sokszor nappal is, de különösen este, ha lefekszem, az borzasztó ! Olyan élénken hallom, hogy nem tudok egy pillanatra sem elaludni. Felek, hogy megőrülök ! — Nem, ó nem félek, bízom önben 1 De ah ! Mi volt az ? __ . . .? — ön nem hallott semmit ? — De én jól hallottam 1 Innen, igen, innen jött a hang! Innen a sarokból! _ . . . ? — Nem, nem képzelődöm ! . . . Ah ! . . . Segítség! . . . A tücsök ! . . . Mentsen meg professzor ! Mentsen meg! . . . — Köszönöm. És Ön hozott ide a pam- lagra ? _ I — Ah mily jó ön! Már egészen jól érzem magamat . . . — Ó igen. Mindent pontosan betartok. — Igen. Holnap ilyenkor. Isten Önnel tanár ur. Köszönöm ... A viszontlátásra! Újból csengetés hallatszik. Az inas a IX-es beteget bocsátja be. A tudós professzor leülteti a betegét, alaposan kikérdezi, majd megfogja a pulzusát, zsebébe nyúl az órájáért és ... megrémültén felkiáltva, elbocsátja a paciens csuklóját: gyönyörű aranyórája az értékes lánccal együtt, mely az imént még a mellényén díszelgett és remek brillians melltüje eltűnt — örökre ! 1910 január 8. szik a szarvasmarha, sertés, mely majd mind az angol piacra kerül. Van gondoskodva róla, hogy a szegény- ember is olcsó, jó és tápláló húshoz juthasson. A marha-, sertés- és birkahús a gyarmatokról művésziesen készült fagyasztó-szekrényekben kerül az anyaországba Teljesen ép és egészséges hús ez, csak a vér mesterséges kivétele folytán egy kissé halványabb, mint a frissen vágott hús, de iz és táplálóság dolgában nem hagy semmi kívánni valót maga után. Bölcsen van gondoskodva arról is, hogy a hűsárusitás terén minél nagyobb verseny fejlődjék ki, hogy igy a fogyasztó közönség ne legyen az árusítók önkényének kiszolgáltatva. Azért olyan egészséges versenyt látunk itt e téren is életbeléptetve, melynek mását alig találhatjuk másutt és mindez a nagyközönség, főleg annak szegényebb osztálya kedvéért. Ez a verseny a következő módon történik. Estefelé a vásárcsarnokon kivül eső, e célra rendelt helyeken óriási mennyiségben (ami London lakosságának számarányát és húsfogyasztását tekintve természetes is) nagyban árusítják, részint a fagyasztott, részint a frissen vágott húst. A nagyban való árusítás nyilvános árverés utján történik; A vállalkozók egész ökröket, sertéseket, birkákat bocsátanak árverés alá. A kicsiben árusítók, vagyis a mészárosok ily módon vásárolják a kicsiben kimérendő húst. Magától értetődik, hogy a versenynek ez a célszerű módja mily olcsóvá teszi a fogyasztási cikkek egyik legfontosabbikát, a húst. Csak igy érthető a húsárakban mutatkozó nagy különbség. Aki ugyanis ily módon olcsón jutott nagyobb husmennyiséghez, az már a helyszínén kihirdeti, hogy nála a hús ilyen és ilyen áron kapható. Ilyenformán valósággal versenyeznek egymással az árusítók a hús olcsósága terén, ami csak mind a fogyasztó közönség javára válik. A fagyasztott hús 3rí' juLfpfrhafl feTé'-sern a frissen vágott húsénak, ami a 'szegény osztály húsfogyasztását nagyban megkönnyíti. A marhahús mellett még a birka és sertés szerepel nagyobb mennyiségben, mig a borjú majdnem hiányzik. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a praktikus angol nagyon kimélr a kis állatot, már azért is, mert megvan a fölneveléshez minden szükséges föltétele: legelő, rét és takarmány. Mindazon helyeken, ahol az állattenyésztést komolyan veszik, nem is járhatnak el más módon. A többi élelmicikkek terén is hasonló jól van ellátva London piaca. Az óriási vásárcsarnokban főzelék, gyümölcs stb. a legszebb és legváltozatosabb formában, a déli gyümölcsök pedig a maguk pompájában díszelegnek és áruk semmivel sem magasabb mint Egyptomban vagy Iindiában vásárolnók. Amit az anyaország zordabb kiimája miatt nem tud felmutatni, mindaz a legnagyobb könnyűséggel piacra kerül a gyarmatok buja éghajlata alól. Ilyen gazdag, ilyen világhatalmu nép, melynek birodalmában a nap soha le nem nyugszik, nem élhet drágán és szegényen, mert a gazdagságnak, a jólétnek ezernyi forrásai tárulnak föl előtte úgy otthon az anyaországban, mint óriási gyarmatbirtokain. Ezt látva, kétszeres okunk és alkalmunk van elgondolkozni azon a nem csak viszásnak, hanem betegesnek is mondható állapoton, ami nálunk az élelmi cikkek ára terén uralkodik. Agrár állam vagyunk, egyebünk sincs földünk terményeinél és még ehhez is oly drágán jutunk, hogy Londonban olcsóbban jutnak India, Egyptom vagy Ausztrália terményeihez. Kormányunk nem tud rajta segíteni, mert keze százszorosán meg van kötve közös vámterület és más egyéb olyan béklyók által, melyek szabad mozgásunkat még gazdasági téren i >s akadályozzák. Szabad rendelkezési jog kell egy országnak még gazdasági téren is, hogy | tehetségét, életrevalóságát — ha csakugyan van — kimutathassa. VÁRMEGYE. — Újévi üdvözletek a vármegyénél. Mivel a vármegye alispánját családi gyásza távoltartotta, a tisztikar nevében Forster Zoltán főjegyző távirati üdvözlést küldött úgy neki, mint gróf Apponyi Géza vbtt. főispánnak. Az alispán táviratban, főispánunk pedig levélben köszönte meg a szívélyes ovációt.
