Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-09-03 / 39. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK szeptember 3. 39-ik sz. Bizonnynyal emlékezhetik mindezekre a „Marostorda“ szerzője. Váljon azok lejárták-e magukat, tegye a szivére a kezét s kérdem elmondhatja-e, hogy azokkal minden érintkezést megszakított ? Nem célom politizálni, mert e lap hasábjai nem engedik azt meg, csak ethikai alapon akarom bemutatni azt, hogy mily vastag tévedésben van a „Marostorda“ szerzője is. amikor positiv bizonyíték nélkül tisztán a politika sikamlós területén állva pálcát tör egy tiszta múltú egyén felett. Túllőtt a célon a t. szerkesztő ur! a Justh párt nem azonosítja magát a Ferencz párti nagy urak törekvésével és ádáz küzdelmével, hogy a t. szerkesztő is belássa ezt, idézem szóról-szóra a Justh-párti marosvásárhelyi „Függetlenség“ 1910. évi augusztus 23-án megjelent idevonatkozó cikkét amint következik: Mi az Erdősy főispán ügyében állás nem foglalunk. A dolgokat htien úgy adjuk elő, amint azok történnek, az ellene indított hajszában azonban nem veszünk részt, mert az nem elvi alapon foly, hanem személyes bosszú müve. Atn jöjjön a darabont üldöző Kossuth Ferencz párt, mi készséggel vállalkozunk arra, hogy egyesült erőkkel segítünk a vármegyét és a várost megtisztitani minden darabontól, de akkor aztán nincs irgalom, nincs személy válogatás és jöjjenek Désy urék a városházára, mert legfőbb darabont, az ők mostani jó barátjuk Bernády polgármester volt, a Vozári beiktatója, vacsorázó társa s abból a konyhából került ki a nemzeti küzdelemben az a piszkos röpirat is, a melyet Désy Zoltán becsülete ellen intéztek. Ők azonban most összepaktáltak, összeszövetkeztek s a Kossuth Ferencz párt a mungó Bernádyval szövetkezve a Justh párt jelöltjét elbuktatta a második kerületben s a városban és megyében mindenütt pártunk ellen dolgozott, ne várják tehát most, hogy mi segítsünk nekik megint csak személyes ügyeik előrevitelében. Amint ebből a vérbeli „Függetlenség“ cikkéből látjuk, igenis nem elvi alapon foly a harc, hanem személyes bosszú miíve az egész. A harctér kellős közepén íródott meg a cikk és pedig olyan organum részéről, amely a pro és kontra harcban részt nem vesz, vagyis tárgyilagos. Ilyent látva igazolva van az, hogy az egész becsületbirósági intézmény egy hajitó fát sem ér s azok, akik azt mistikus mázzal vonva be gyakorolják, maguk felett Ítélnek, mert igaz az, hogy becsületet senki nem adhat, sem el nem vehet. Lejárt már az a kor, amikor homályos bizonyítékkal lehetet a becsületet tönkre tenni, hogy valaki becsületes-e vagy sem, az nem egyes ember, de a köz Ítéletétől függ, már pedig az egész országnak hü tükre úgy a vidéki mint a fővárosi sajtó tekintélyes része az ilyen becsületvadászást elitéli. Tessék conkrét adattal előállani. Lássunk tisztán ! Akkor Ítélkezhetünk, ha a vádló és vádlott is meghallgattatik. Mig ezeket nem látjuk, addig becsületesnek kell tartanunk mindenkit, mert nincs jogunk a legszentebbet a becsületét elvenni, amit vissza nem adhatunk. Ezért helyes Magyarország miniszterelnöke intézkedése, aki keresztül látott az öt lovag Ítéletében, mert mint becsületes ember nem is tehetett egyebet. Nagyon helyesen jegyzi meg Szász Zoltán kiváló iró erre a hajszára, hogy ez a becsületbirósági ítélet nem diskvalifikál, de kvalifikál. Nem az a fontos, mi van Erősdyvel, hanem az, hogy van még Európában a 20-ik században ország, ahol ilyesmi előfordulhat, ahol a középkor még dívik, ahol az emberek azt hiszik, hogy ők urai a mások becsületének. Nagyon is dicsérendő Erősdy tette, ki nem hajolt meg a lovagi intézmény obscurus Ítélete előtt s fejét nem adta önként az azt kívánóknak át, hanem törvényre appelált. Erős, jellemes ember ez az Erősdy, aki a törvényt féli, becstelen nem lehet soha. A becsületes embert érheti bármi oldalról vád, de erőt ad ép a becsületért való küzdelemre, megacélozza s lepattan róla minden orvul számított és mért csapás. A becsületbirósági játékosdinak vége van örökre, ki kell irtani, mert a reakciót képviseli, s akkor felvirrad a tiszta egyéni becsület éltető napja. A ,,Marostorda“ szerzője előtt most egv becsülettel megszolgált kenyér iránti küzdelem folyik le. Egy embert; egy nős családos embert akarnak a törvény szándékos félremagyarázásával megfosztani gyermekeivel együtt, a mindennapi betevő falattól. Az ügy hasonló az Erősdyéhez. Ott egy vadőr, itt egy bosszút lihegő nyomdász vallomása az irányadó. Nem volna e szebb, magasztosabb, nemesebb szerkesztőtársa védelmére kelni ? Én azt hiszem igen. Mert egy ártatlan megvédésével hivatást teljesít, egy ártatlan földretiprásával pedig vétket követ el a sajtó. Wr. ütevlH /.«««(ó. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; • szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, Nagykároly, Könyök-utca 11. koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. fogtechnikus. Fogászati műterem Városunk tűzbiztonsága. „Szatmármegyei Közlöny“ laptársunk 35-iki számában vezetöcikkében foglalkozik ezzel a kérdéssel, ecsetelve a múlt hó 26-án tapasztalt azon vétkes indolentiát, hogy a tűzjelzés, illetve vaktüzilárma dacára 30 perc alatt sem vonult ki a tűzoltóság, az állítólagos tűz helyére. — Laptársunk kérte ez ügyben a vizsgálat sürgős elrendelését is annak megállapítása iránt, hogy kit terhel ebben a vétkes mulasztásban a felelősség? Hogy meg lesz-e ejtve a vizsgálat?, az nagy kérdés. Ilyen s a közönséget rendkívül érdeklő ügyekben nem szokott a polgármester nyilatkozni. De nem is a vizsgálatra van itt szükség, hanem a tűzoltóság alapos és gyors szervezésére s különösen a tűzveszélyeknél mutatkozó vízhiány megszüntetésére. Mert mi részünkről nem abban találjuk meg a kérdés megoldását, hogy 1—2 perccel gyorsabban vonul ki a tűzoltóság a vész helyére és kezdi meg a mentő actiót, de abban, hogy a tűz megfékezése és eloltásához szükséges vizet előtudja-e állítani ? A városunkban előfordult nagyobb tűzvészeknél, mindig az volt a tűz elterjedésének oka, hogy nem volt meg az eloltáshoz szükséges viz. Különösen nyári időben a kutak ki voltak száradva, télen pedig be voltak fagyva és igy vizet szerezni egyáltalán nem lehetett. Már pedig a tűzoltáshoz az egyik fő kellék a víz, mert enélkiil az emberi munka meddő marad. E szerényke lap hasábjain Fándly József székelyhídi tűzoltó főparancsnok tollából igen figyelemreméltó cikk jelent meg a székelyhídi vízszerzési módszerről, melyet — minthogy az ország több városában már létesítve lett — újból a városi képviselő- testület szives figyelmébe ajánlunk. A főjegyző ur által alkotott szabály- rendelet, amelyhez 41 éves tapasztalat fűzte, a következő: A „székelyhídi vízszerzési rendszer“ Minden háztulajdonos köteles fagymentes hónapokban udvarán egy — 2 hektoliternél nem kisebb, de 3 hektoliternél nem nagyobb ürtartalmu — hordót vízzel telve és leaknázva tartani. (Ezenkívül nyitott edényekben is tart a helyi szükségre kapitányvizet.) Azon utcában, melyben tűz üt ki, köteles minden háznép a hordót a kocsiút szélére gördíteni, hogy a gyüjtőkocsik köny- nyen hozzáférhessenek. Éjjel lámpával áll a hordó mellett a háznép valamely tagja addig, mig a hordóját e! nem viszik. A tűzhöz közel eső házaktól a hordók a vész helyére görditendök. A tűz elfojtása után az összegyűlt hordók (mindenkinek a házszáma rajta van) hazaszállittatnak — s tulajdonosaik által azonnal megtöltendők. A cikk megjelenése idejében Csorba Gyula főparancsnok ur figyelembe is vette annak tartalmát, sőt kilátásba is helyezte, hogy a képviselőtestületnek ajánlani fogja, a rendkívüli üdvös vízszerzési módszer elrendelését, sajnos azonban — valószínű nagymérvű elfoglaltatása miatt — elmaradt. A pénteki vaktüzilárma a kérdést újból aktuálissá tette. Gondolják meg a városatyák, hogy ennél a kérdésnél az egész CSAKIS A HÖLGYEIKÉIT ÉRDEKLI, HOGY Katz Sámuel Nagykárolyban, a Gróf Károlyi György-téren levő női divattermében as őszi újdonságok megérkeztek! — Dús választék palettók, guinmiköpenyegekben, bel- és külföldi gyapjú-kelmékben.
