Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-08-27 / 38. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK augusztus 27. 38-ik sz. Nincs okunk titkolózni! Egy barbár ítélet! Akik félnek a magyar bíróságtól! Nagykároly, 1910. augusztus 26. Nyolc magyar mágnás beszélgetett a parkklubban az Erősdy ügygyei kapcsolatosan. A tradiciósus nagynevű Pongrácz grófok egyik tagja, feladta a kérdést. „Tartsa fel az a kaszinói tag a kezét, aki nem lőtt idegen vadász területen vadat“ ? Egy sem tartotta fei a kezét. A magyar becsület kifogástalan botosaiból egybegyült becsületbiróság ezelőtt két héttel egy hasonló esetért egy ember felett Ítéletet mondott. Ez az ember egy szegény falusi református pap fiából, saját erejéből a vármegye legelső állására küzdötte fel magát. Erről az emberről azt mondották ki hasonló eset miatt, a melynek ellenkezőjét a parkklubb tagjai egyik sem merte volna becsületszavával bizonyítani, hogy ezen tényével eljátszotta a jogot arra nézve, hogy becsületes emberek között helyet foglaljon és annak a körnek tagja lehessen, ahol csak azoknak van helyük, akik nem lőttek idegen vadászterületen engedély nélkül vadat. Az illető most csinálhat ezzel a véleménnyel amit akar. Szomorkodhatik vagy kacaghat rajta. Ez az ő dolga. Ebbe beleszólani senkinek joga nincsen. Mi nem is az illető egyén érdekéből tesszük szóvá a dolgot, világért sem. Ezen az alsó és felső Ausztráliába való Ítéleten mi kacagunk ! Kacagunk annyira, hogy könnyünk csorog a kacagástól a papírra, a melyre Írunk. Kacagunk egy osztály szégyenén, amely egy tagjáról egy saját édes gyermekéről ilyen ítéletet hozott. Kacagunk ! s hidjék el nyájas olvasóink, aligha csalódunk, ha azt állíthatjuk, hogy a kacaj viszhangra talál minden jóizlésü ember lelkében Magyarországon, aliól a civilizáció nyugati szele lengedez. Kétségtelen, hogy az Abesziniai Negus az ítélet kimondásáért, a kitüntetések és érdemek egész légióját szórná rá a becsület királya, mert tudniillik Sudánban még barbarizmus uralkodik, de Magyarországon, ahol az embervadászat tiltva van és az emberhús evése bűntettet képez: az ítéletre, csak egy lehet a felelet: Kacagni rajta !!! Az erkölcsi züllés oly mély fokára jutott, hát a magyar társadalom, hogy egy ártatlan emberre ki lehet mondani nyíltan, büntetlenül azt a szót, hogy nem becsületes? Nem lopott, nem csalt, nem rabolt, nem panamázott, sőt még csak annak eltussolásában nem játszott közre, és mégsem becsületes ? De hát kiknek a szemébe nem becsületes ? Azokéba-e akik véres verejtékkel járulnak az ország fentartásához, s ha kell vérük feláldozásával is megmentik a hont a külső- és belső ellenségek ellen ? Azokéba, akik reggeltő 1-estig Íróasztal mellett görnyedve keresik a betevő falatot családjaik számára ? Azokéba-e, akik esőben, hóban, fagyban, égető napfény-ben dolgoznak, gyárakban, mezőn a mindennapi kenyérért ? Oh nem ! Ezek az emberek a földbirtokosok, tisztviselők, iparosok és munkás nép szemében becsületes volt s az is, mert az ő vérükből való, az ő körükből küzdötte fel magát arra a polcra, ahol most ál: tisztelve, szeretve, becsülve a nép ezreitől. Nem becsületes a tízezer holdak boldog tulajdonosai és azok talpnyalói előtt! De hát akkor miért kellett őt erkölcsileg elpusztítani akarni? A felelet csak egy lehet. Erősdy egy szegény egyszerű református falusi pap gyermeke s ezzel a tradícióval merte elfoglalni egy gentri vármegye főispáni széket. Ez volt nézetünk szerint az ítélet indító oka ! Ennek a bíróságnak gróf Károlyi Gyula volt az elnöke. * * * Ezelőtt másfél évvel egy tisztviselő egy másik társát, aki becsmérlő szavakkal illette s a kivel szemben más elégtételt szerezni képes nem volt, arcul verte. Két pof hangzott el a sértett arcán. Aki kapta az Wiezer Miklós láptársulati szakasz-mérnök, aki adta, az alólirott volt. Bejelentettem hivatalos utón az eseményt, kértem a vizsgálat megejtését. Ellett rendelve a vizsgálat. A felpofozott tagadta a nyert méltó megfenyitést, majd midőn reá sütötték meggyaláztatása bélyegét (tanuk kellettek ehhez) lovagias elégtételt kért, de minthogy attól elkésett, nem kapott. A vizsgálatot megejtették. Időközben a társulat tisztikara látva az üldözést melyben a becsületét védő tiszttársukat részesítik, állást foglalt mellette és követelte a vizsgálat szigorú és igazságos megejtését. Ezért a tisztikar fegyelmi utón dorgálást kapott. Alólirottat, aki a sértőnek a pofont adta, megbüntettek 200 korona pénzbírságra. A felpofozottat dorgálásra ítélték. Kissé drága volt a két pof ára! Ezeknek az ítélkező fegyelmi bizottságoknak az elnöke gróf Károlyi Gyula volt. * * Azután nyugdíjaztak. A társulat érdekében kifejtett tevégenységem jutalmazásául adlak hat havi szabadságot s engedélyezték a felemelt fizetéssel való nyugdíjaztatásomat. 39 éves, teljesen ép és egészséges ember voltam és vagyok ma is. Lapszerkesztő állásomból s nem nyugdijamból élek, hisz az kevés a gyermeknek kenyérre! Lapom egy jelestollu munkatársa „Lucifer“ aláírás alatt cikkeket adott le lapomban, amelyekben élénk színekkel ecsetelte az „Ecsediláp lecsapoló és szamosbalparti ármentesitő társulatnál“ évek hosszú sora óta különösen a pénztári könyvek vezetésénél észlelt súlyos beszámítás alá eső szabálytalanságokat. Helyet adtam a cikkeknek. Azt hiszem volt reá okom, miért? Nagy és súlyosan elbírálandó igazságokat tartalmazott a cikksorozat! A láptársulat vezetősége megdöbbent. Összehozták a választmányt. És az a választmány, amely súlyosan meg lett vádolva azzal, hogy kötelességszerü és vízjogi törvényben előirt ellenőrzői kötelességét elmulasztotta, magamagának bizalmat szavazott. r Kimondotta, hogy nem hiszi el a vádakat, vizsgálatot ez ügyben nem indit, bizalmat szavaz a társulati főmérnöknek és szakaszmérnöknek egyben őket felhatalmazta arra, hogy a cikk Írója ellen sajtópert indítsanak. Ellenem, mint nyugalmazott tisztviselő, a lap tulaldonosa ellen, ahol az inkriminált közlemények megjelentek, fegyelmi vizsgálatot indit.
