Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-08-13 / 36. szám
Nagykároly, 1910. augusztus 13. 36-ik szám. III. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP? Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak : Helyben házhoz hordva egy évre 6 — korona félévre 3 — korona. Vidékre postán küldve egy évre 7'— korona félévre 3 50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult . f Az ország dolgozik. Irta Dr. Bisitz Béla. Az aratás nagy munkája folyik. Gazdag termést ad, a szántó és a gazda dúsan látja jutalmazva kezemunkáját. A kasza pengése, a cséplő zakatolása a legszebb nemzeti munka és örömtelt szívvel látjuk, miként dolgozik itt az ország. De megelégedéssel látjuk, hogy hue az ország ott is dolgozik, ahol az utóbbi időkben vajmi ritkán láthattunk igazi munkát. Dolgozik a parlament. Nemcsak dolgozik, hanem jó munkát is végez. Dolgozik tehát és a munka hirdetésétől hangzik végig az ország. Reméljük és bizunk benne, hogy nem marad hangzatos jelszó. És ne is maradjon, mert mindenki, aki szivén viseli az ország sorsát és aki látja és belátja, hogy gazdaságilag mily sok okunk van igazi aggodalomra, — mindenki kell, hogy belássa, hogy itt a munka ideje. Mi nem a politika szempontból írunk a nemzeti munkáról. Mi a nemzetgazdasági életének munkásai, a munkát nemcsak hirdetjük, de állandóan teljesítjük is. És éppen azért, mert mi állandóan, napról napra bizonyltjuk, hogy a mi munkánk terén a közgazdaság valóban a tények tudománya, ez okból üdvözöljük kétszeres örömmel azt az általános, nagy mozgalmat, amelynek jeligéje : a nemzeti munka. Mi a nemzeti munka ? Sehol a világon, legalább ott, hol civilizált állapotok uralkodnak, ezt a kérdést sem fölvetni, sem megmagyarázni nem kell. De nálunk igen. Nem mintha kevésbbé volnánk civilizáltak. De nálunk az általános felfogás nemzetgazdasági kérdésekben olyannyira kiforratlan és a közvélemény, ha egyáltalában van, oly kiskorú, hogy bizony vezetésre szorul. A nemzeti munkára szükség van a nemzeti vagyonosodás céljából, Jól jegyezzük meg: a nemzeti vagyonosodás céljából. Mert más az állami vagyonosodás és más a nemzeti vagyonosodás. A nemzeti vagyonosodás a polgárok, a nép, az ország lakosságának gazdagodását jelenti és ez képezi azután alapját az állam vagyonosodásának is. Már most, ha csak egyetlen futó pillantást vetünk azokra a csalhatatlan adatokra, amelyekből meggyőződést szerezhettünk arra nézve, vájjon miképpen állunk a nemzeti vagyonosodás terén, a lehető legvigasztalanabb helyzet tárul elénk. Önámitás, szemfényvesztés a mi gazdasági életünk. Fájdalom szemfényvesztés, a mi saját kárunkra. Imádkozzál és dolgozzál: ebből a jeligéből kindulva, az imakönyv után azt ajánljuk, hogy az áruforgalmi statisztika közleményeit olvassuk. Olvassuk látó szemekkel, zavartalan agygyal. És azonal tudni fogjuk, mit jelent a nemzeti munka és különösen első sorban mit jelent minálunk. Az áruforgalmi statisztika adatai szerint az 1909. év első 11 hónapjában a bevitel 16274 millió korona, ugyanezen időszakban a kivitel 1446-4 millió korona volt, Ennélfogva, amit már bevezetésül kiemeltünk, a beviteli többlet 180’7 millió korona volt. Itt mindjárt megjegyezzük, hogy a bevitelből 1194'2 millió korona, a kivitelünkből pedig 1083‘9 millió korona Ausztriára esett, miért is a beviteli többlet Ausztriából hozzánk 110-2 millió korona volt. Lássuk már most a behozali egyes tételeket. Szövött árukban 466 8 millió korona, (ebből esik Ausztriára 451'5 millió korona), pamutáruk 202-2 millió korona, gyapotáruk 124‘9 millió korona, ruházati készáruk 935 millió korona, bőráruk 82'4 millió korona, úgy, — hogy miután mindezek a tételek az emberi ruházat körébe tartozó cikkeket tartalmaznak, ruházati árukban, cikkekben és gyártmányokban behozatalunk a múlt év első 11 hónapjában összesen 972-1 millió korona volt. Volt még behozatalunk vasárukban 82'4 millió korona, gépekben 534 millió korona, szén 49-5 millió korona, és végül a legkülönösebb, a , legcsodálatosabb, a mezőgazdasági védvámok nagy diadala, búzában behozatalunk 84 ö miliő korona. És itt mindjárt épülő tanulságul szembe állítjuk, hogy ugyanezen időszak alatt búzában a kivitelünk 57 millió korona volt és ebből következik, hogy a buzabehozatal 27'6 millió koronával meghaladja a kivitelt. Nem túloztunk tehát, mikor azt mondtuk, hogy vigasztalan közgazdasági helyzettel állunk szemben. Íme, 970 millió koronát, illetve még a 12-ik hónapot is beleszámítva, kerek 1000 millió koronát fizetünk a külföldnek ruházatainkért. 466 millió korona esik behozott szövött árukra és 471 millió koronára rúg kivitelünk búzában, lisztben és hüvelyes veteményekben. Nem hisszük, hogy van még a föld kerekségén ország ily szomorú statisztikával. De hát mit törődünk mi ezzel ? Már ezek az adatok is eléggé bizonyítják, hogy nemzeti vagyonosodásunk nem tart lépést a nemzeti követelményekkel. Több mint 1000 milliót fizetünk a külföldnek ruházati és egyébb iparcikkekért. Több, mint 300 milliót fizetünk évente a külföldnek az ott elhelyezett kölcsönök, jelzálog- levelek kamatai fejében, Összes fölöslegünk a külföldre megy. Mezőgazdasági termelésünk összes eredményét arra kell fordítanunk, hogy kielégítsük ruházati és egyébb ilyes igényeinket. Mert mit exportálunk, több mint 1000 millió korona értékben ? Gabonát, lisztet, húst, állatokat. És mit importálunk ? Textilárut, bőrárut, ruházati és egyébb fényüzési cikkeket. Majdnem olyanok vagyunk, mint a vad törzsek, amelyek ennivalóért vásárolnak fénylő csecsebecséket. Lehet-e tehát nemzeti vagyonosodásról szó, ha összes termelési fölöslegünkkel a külföldnek adózunk ? Mi hát a nemzeti munka ? Elérni azt, hogy fölöslegünkkel ne igy adózzunk a külföldnek. Elérni azt, hogy a gazdasági élet minden terén fokozott belterjességgel termelve, fölöslegünk a nemzeti vagyonosodás gyarapítására szolgáljon. És különösen elérni azt, hogy iparos állammá legyünk. Mert ez az egyedüli gazdasági panacea, még a mezőgazdasági érdekek szempontjából is. És aki igy és ily értelemben hozza a nemzeti munkát, ahhoz csatlakozik az ország. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 11-ikén rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen erősen látszott a nyár; alig 40-50 bizottsági tag volt jelen. A gyűlést pontban fél 11 órakor nyitotta meg Csaba Adorján főispán. Megnyitó beszédében emelkedett szavakban emlékezett meg Ő Felségéről, aki az idén ünnepli 80-ik születésnapját és kérte a vármegye közönségét, hogy Tolnamegye azon átiratát, amellyel hódoló feliratot intéz Ő Felségéhez egyhangúlag, pártszempontok kikapcsolása mellett fogadják el. A közgyűlés Nemestóthi Szabó Antal azon indítványa mellett, hogy Szatmárvármegye közönsége önálló feliratot intézzen a királyhoz, egyhangúlag elfogadta a főispán' előterjesztést. A hódoló felirat készítésével Ilosvay Aladár alispán bízatott meg. Ezután több mint 200 ügy került el- referálás alá és nagyobb részüknél egyhangúlag az állandó bizottság javaslatát fogadták el. Egyedül nagyobb vitát, úgyszólván vihart, csak az állandó bizottság azon javaslata keltett, amely szerint Csanálosi róm. kath. egyház azon kérelmét, hogy a templom keritése községi költségen bontassék le, utasítsák el. Rónai István erős hangon kelt ki a közigazgatás ellen, mert azt tapasztalja, hogy a megye határozott rossz akarattal intézi ez egyház ügyeit. Nemestóthi Szabó Albert szintén ilyen értelemben szólott és felhívta a közgyűlés figyelmét arra a hangra, amelyen Szabó körjegyző jelen felebbezését megírta. N. Szabó Antal kéri a közgyűlést, hogy minden felekezeti szempontot félretéve tisztán a bírói igazság szem előtt tartásával döntsenek a kérdés fölött. Ilosvay alispán es Kerekes jegyző visszautasították Rónay és Szabó azon vádját, mintha a megyét a részrehajlás vádja érhetné e kérdésben. Stoll Béla és N. Szabó Antal újabb felszólalása alapján az állandó bizottság javaslatát fogadták el nagy szótöbbséggel. — A Krassószörénymegyei árvízkárosultaknak 1000 koronát szavazott meg a közgyűlés. Úgyszintén segélyben részesítették a vármegyei tűzoltó szövetséget is. — A gyűlést pontban fél 12-kor rekesztette be az elnöklő főispán, akit a jelenlevők lelkesen megéljenezték. Alkalom olcsó bevásárlásra. Min- értesülünk, a Rosner-féle parti áruházban — minthogy az üzlet eladóvá lett téve — a tüztől megmentett árukat a tulajdonos igen jutányos áron bocsájtja a vevő közönség rendelkezésére. A nyár újdonságai, a legdivatosabb kelmékből készült férfi és gyermekruhák, női és leányka felöltők, paletok igen nagy választékban megérkeztek Bekker Orbán ruhakereskedésébe. Lapunk mai száma 8 oldal
