Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)

1910-07-01 / 30. szám

6-ik oldal. KÖZÉRDEK július 1. 30. szám Öngyilkos, rabló. Rémes eset tartja izgatottságban Érselind lakosságát. Múlt hó 27-én egy iparosnak látszó egyén egy odavaló asszonytól 174 koronát rabolt. Az aaszony lármát csapott, mire a tolvaj sza­ladni kezdett. Az emberek üldözőbe vették, mire az visszafordult és revolverrel rá lőtt üldözőire, de szerencsére nem talált. Az üldözők azonban nem hagytak fel az üldö­zéssel, a rabló látva, hogy nem menekül­het, szivén lőtte magát és szörnyet halt. A hatóság megindította a nyomozást személy- azonossága megállapítása iránt, de egy székelyhídi gyógyszertárban készített Szabó József névre kiállított recepten kívül nem talált nála semmit. Lefényképeszték és el­temették. Érdekes, hogy a műkedvelő fény­képész, aki a felvételt készítette, oly szépen eszközölte a fotografálást, hogy 3 feje lett az öngyilkosnak, amelyek mindenkire ha­sonlítanak, csak az öngyilkosra nem. Halálozás. Egy gyönyörű fiatal asz- szonyt ragadott el múlt hó 30-án a kegyet­len halál szerető férje és szülei köréből. = Fried Samuné szül. Berstein Szeréna Berstein Farkas érmihályfalvai bádogos­mester leánya nyirbátorban hirtelen elhunyt. Temetése foló bó 2-án folyt le nagy rész­vét mellett. Képviselőtestületi közgyűlés. A vá­ros képviselőiestül ete múlt bó 28-án rend­kívüli közgyűlést tartott P. Kovács Sándor főbíró elnöklete alatt. Elnök a gyűlést meg­nyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Cséke Zsigmond és Szalai Zsigmond bizottsági tagokat kérte feh Rogge Károly főjegyző bemutatta az „Érmihályfalvai közbirtokos- ság“-féle ovodaalap alapitó levelét, melyet a közgyűlés elfogadott és az elöljáróságot utasította, hogy azt törvényhatósági jóvá­hagyás elé terjessze. Nagy Gyula illetőségi ügyében feilebezéssel él azon határozat ellen, melyben az illetőséget Érmihályfalvá- ban állapította meg. A csendőrlaktanya bérletére kötött szerződést jóváhagyta a közgyűlés. Glück Benő ajánlatot adott be a közvilágítás rendezése ügyében. Az aján­lat lényege az, hogy nevezett 7000 korona évi bér mellett kötelezné magát, villanyvi­lágítást vezetni be és a község világítása céljára 200 drb 32 gyf. fémszálas izzólám­pát felállítani, melynek fele egész éjjel, másik fele fél éjjel égne. Ezenkívül a községi épü­letek részére az elektromos áramot világítás céljára 20 százalékkal, erőátvitel céljára pedig 10 százalékkal olcsóbban számítaná Magánosok részére hektowattóránként 600 óráig 8 fillér, ezen felül 6 fillérért, ipari célokra 1000 óráig 3 fillér, ezen felül 2 fil­lérért számítaná. Az ajánlat felett élénk vita indult meg, melyben résztvettek Lovass István, Mátrai Ákos, Hintalan Ede és Buja- novits Béla, melynek végeredményekép ki­mondotta a közgyűlés, hogy a közvilágítás­nak minden oldalról való tanulmányozá­sára és javaslattételre egy bizottságot küld ki, melynek tagjaiál: Jakab Rezső, Dr. Klein Jenő, Benedek Zoltán, Mátray Ákos, Grósz Béla és Hintalan Ede bizottsági tagokat vá­lasztotta meg. Az 1909. évi pótköltségvetés ügyében hozott belügyminiszteri határozat tudomásul vétetett. Főjegyző előterterjesz- tette a takarékpénztár részvénytársaság ké­relmét a közraktárba érkező áruk kövezet­vámjának kezelésére nézve a már megadott engedély megújítása iránt. E kérdés ismét nagy vitára adott alkalmat, melyben részt­vettek; Hintalan Ede, Grósz Béla és Szat­mári Sándor. A kérdés végre is névszerinti szavazással döntetett el, a mikor is 14 szavazat ellenében 17 szavazattal a kére­lem teljesítését 5 évi időtartamra megadta. A jéggyár felállítása ügyében a kiküldött bizottság szerint annak létesítése rendkívüli költséges volta miatt kivihetetlen lévén, felhatalmazta az elöljáróságot, hogy a köz­ség részére szükséges jeget saját hatáskö­rében szerezze be. Ezzel a közgyűlés véget ért. Székelyhid. Színészet Székelyhídon. Kunhegyi Miklós színtársulata Székely- hidon működik változó anyagi támogatás mellett. Mindenesetre nagyobb, sokkal na­gyobb pártfogást érdemelne, mint amenyi­ben részesül. Kivételképen az elmúlt héten két telt ház is volt, Luxemburg grófja és Obsitos operettek előadásain. Mindkét elő­adás igazán művészi niveaun állott s méltó volt a sűrűn felhangzott tapsokra. A társu­lat művészi erői, élükön Molnár Bella pri­madonnával, igazán meglepő szép előadás­ban részeltették a támogatást gyakorló mű- pártoló közönséget. Az anyós és a vő. Érdekes perben fog dönteni legközelebb a nagyváradi tör­vényszék. A felperes S . . . a Györgyné székelyhídi lakos, az alperes L . . . s Imre ugyancsak székelyhídi lakos. A per tárgya 2000 horona hozomány, amelyet állítólag az anyós szeretete és bizalma nyilvánítása­ként letétbe adott át vejének. A pert egy becsületsértési panasz előzte meg, melyben felperesként a vő szerepelt, akiről az após azt állította, hogy ellopta a 2000 korona hozományt. Itt bocsánat kéréssel befejezést nyert az ügy, de az anyós, ki ezen tényé­vel bebizonyítani akarja veje iránti szere- tetét, nem a fiatal pár békéjére és nyugal­mára vágyik, hanem a 2000 korona hozo­mányra. Á fiatalok, akik rajongásig szeretik egymást, mulatnak a hasztalan erőlködésen, mert még olyan eset nem fordult elő egy ügyvéd praxisában sem, hogy egy anyós vejének letétet adjon azért, hogy az elvegye leányát feleségül. Az anyós dühöng, a vő pedig egész higgadtan fogja fel a dolgot, csak néha-néha tör ki belőle a keserűség és átkozza Kálmán királyt, aki egy törvény­nyel eltiltotta a boszorkányok megégetését s igy őt is megfosztotta egy gyönyörűség­től. Az érdekes per eldőlte iránt nagy ér­deklődés nyilvánul. Aljegyzői állás. Biharvármegze tör­vényhatósága jóváhagyta a város képviselő­testületének azon határozatát, melylyel a városnál aljegyzői állást szervezett. Az ál­lásra a pályázati hirdetés legközelebb meg fog jelenni. Esküvők. Mayer Lajos temetési vál­lalkozó f. hó 25-én vezette oltárhoz Kálcsár Mariskát. — Kalló Imre gazdálkodó szom­baton tartotta esküvőjét Bokor Zsuzsikával. Fráter Lóránd nótás levelet küldött egy szerkesztőségbe, amelyben bejelenti, hogy Székelyhídon megválasztották. Az érdekes nótáslevél a következő: Szerkesztő ur, e levelet gyöngyharmattal írom, Rózsaszirom irótollal, tulipán-papiron. Tündököl is minden sora, illatos, virágos: Én vagyok a képviselő és nem Molnár Ákos! Szász szál gyertya, száz itce bor, érmelléki fajta, 100 szál kortes, 100 menyecske s egész Mihályfalva Örül még a csecsszopó is, vigad a korcsmáros : En vagyok a képviselő és nem Molnár Ákos 1 Azt mondják, hogy vesztegettem, itatgattam, etetgettem Én a kerületben. Az Úristen rá a tanúm S ezer ember künn a falun, Tiszta az én lelkem. Nem itattam, nem etettem, Még csak nem is vesztegettem ; Nem is volt rá ok! Mért? Magukéból ittak, ettek, Magukéból adtak, vettek, Tőlem egyik sem kért. Kézről-kézre jár a nótáslevél a szé­kelyhídi kerületben, sőt dalolják is a Fráter-választók, a Molnár-párt ellenben a petícióra való anyagot gyűjti és a Kúriá­val akarja elhuzatni a Éráter Lóránd nó­táját ! Uj ipartelep. A szatmári faipar és cementárugyár gyékényfonó gyárat létesít. Az engedélyezési eljárás most van folya­matban. Adatok az életrajzhoz. Sok min­denféle károkról hallottunk már, amelyeket álatok tesznek, de olyat sohasem, hogy egy marhalegelöben a libák kárt tegyenek. Pedig hát ilyesmit is kitalál gróf Stubenberg József, a székelyhídi 10000 holdak boldog tulajdonosa. Az állomás alig pár lépésnyire esik a legelőtől. A főnöknek, aki a város­tól két kilométernyire lakik, libákat kell tartania, hogy legyen mit enni, mert olyan cseléd nem akad, aki naponta esőben, fagyban, sárban bemenjen a városba husért A libáknak pedig parancsolni nem lehet. Ők sétálnak, ahová a gúnárnak tetszik őket vezetni. A gunár pedig hamis álat, szeret a tilosba járni. így történt azután, hogy az állomásfőnök csapodár gúnárja valami grófi tojónak akart udvarolni s átvezette háremét a legelőre. Ezt pedig nagy kihágásnak mi­nősítették és befogták őket, mert még a gúnárnak is tilos a grófi legelő, hátha még háremét is oda viszi, az már főbenjáró vétek. Ki is szabták a tilosba járás árát, de a gunár addig sirt, könyörgött, mig elengedték a bírságot, de megizenték a főnöknek, hogy tartsa láncon a gúnárt, mert ha tilosba kapják, a legelőben okozott pusztításért kártérítést s talán esetleg apa­ságért is pert indit a gróf ellene. Garázda lakó. Újlaki József kalapos­mester vasárnap igen sokat talált bevenni Székelyhid világszerte hires borából. Egy szál cigány mellett tért haza Fried Mór bádogosnál levő lakására, ahol az őt csendre intő házigazda ellen éktelen haragra gerjedt: nem ő, de a szesz. Úgy látszik vasárnap az intelligens osztály egyik tagja részéről bemutatott reggeli előadás nagyon megtet­szett neki és elkezdett revolverből lövöl­dözni, majd mikor kifogyott a töltés, tég­lára került a sor és azzal beverte házigaz­dája és a lakók aklakait. Végre is Fried megunta a dolgot és csendőrökért küldött, akik nem mint a reggeli botrány hősei előtt szemet hunytak, de lefülelték és bekísérték a községházára és kihallgatás után, amikor a szesz elpárolgott a fejéből szabadon bo­csátották, de ellene a feljelentést a hatósá­goknál megtették. Érdekes kihágási ügy. Még f. év február havában történt, hogy Jurák Sán­dor bihardiószegi vendéglős ellen feljelen­tés tétetett a székelyhídi szolgabirói hiva­talhoz, hogy egy döglött borjut vágott volna le és azt vendégeinek eladta. A vizsgálat folyamán beigazolást nyert az, hogy a borjú élő és teljesen egészséges állapotban került a vendéglőshöz, aki csak kihágást követett el az állal, hogy a borjut nem a vágóhídon és előzetes orvosi vizs­gálat után ölte le s igy dr. Jakabovits Emánuel ügyvéd érvekben gazdag védelme mellett a szolgabirói hivatal Jurák Sándort a vád alól felmentette, csak csekély rend­bírságban marasztalta el és ezáltal az ártat­lanul meghurcolt vendéglősnek, aki kitűnő konyhájáról vármegyeszerte ismeretes, elég­tételt szolgáltatott. Székelyhídi antiszemiták. Ne ijed­jenek meg nyájas olvasóink, nem egyes egyénekről van szó, de az alkohol és annak hatásáról. Mert kérem szépen, hogy is lehetne azt elképzelni, hogy a XX-ik század elején úri és intelligens ember akad­jon, aki korán reggel, egy átdőzsölt éj után a nyilt utcán józanon hangoztasson antiszemita elveket s pláne pezsgő után zsidó vérre szomjazzon? Egész határozot­tan állítjuk azt, hogy az illetők sajnálatos tettüket az elfogyasztott szesz hatása alatt tették és mélyen sajnálják az esetet, miként annak kifejezést is adtak, amely a város lakosságának egy részét nyugalmában meg­zavarta. Nem is imánk a dologról, ha Székelyhídon az utóbbi időben, de különö­sen a választás és annak izgalmai óta ne tapasztalnók lépten-nyomon azt, hogy egyesek — de csakis akkor, ha bizonyos számú üveg borokat elfogyasztottak — szeretnek antiszemita jelszavakkal dicsekedni. Hát tisztelt uraim, arra kérjük önöket, de leg­inkább azokat az urakat, akik a legutóbbi reggelen előadást röktönöztek, szíveskedje­nek vagy kevesebb bort fogyasztani, vagy pedig a reggeli hangverseny előadást telje­sen beszüntetni. Hidjék el azt, aligha akad még a városban valaki, aki helyeselné a felekezeti kérdés szőnyegre hozatalát, pláne olyan módszer szerint, ahol egy müveit, intelligens urinőnek is szerepet szántak. Hidjék el azt, ma már a székelyhídi zsidó ép oly tiszteletre méltó polgára a város­nak, mint bármely felekezethez tartozó egyén, aki szorgalma, üzleti tevékenységé­vel igen sokat tesz egy város felvirágozta­tásáért. Egyet azonban bizonyára nem tesz s ezt neki bünül nem rója fel senki és ez az: nem mulat reggelig a vendéglőben és nem szomjaz egy átdőzsőlt éj után keresz­tény vért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom