Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-07-30 / 34. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK Julius 30. 34-ik sz. Ha fáj a feje, ne tétovázzék, hanem használjon azonnal Beretvás-pasztíllát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. Ára 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás. Átmeneti idők a társadalmi életben. * Irta: Kerekes Béla. A „Dunántúli hírlap“ belső munkatársa. Ha figyelemmel kisérjük a társadalmi életben lázas sitsséggel működő embereket, mind tisztább képet nyerünk arról, hogy az emberek, bár bizonyos körülmények közepette, különböző társadalmi állás szerint külön-külön csoportot alakítva helyezkednek el, egy teljes egészet igyekszenek alkotni, hogy a létfentartás ösztönétől sarkalva, saját erkölcsi s anyagi érdekük biztosítását, tőlük telhetőleg a legnagyobb mértékben elősegítsék. A kereskedelem, ennek a vajúdó társadalomnak egyik legfontosabb ága lévén, idézzük egy percre szemünk elé a jelen időben uralkodó téves fölfogást a maga valóságában, hazánk kereskedelmét s iparát illetőleg. A kereskedelem a gyakorlati életben oly szerepet tölt be, mint amilyet a szív, az ember szervezetében. Éltető szerepet. Mihelyt a szív megszűnt dobogni, az ember megszűnt élni. Ha a kereskedelem megszűnnék, az egész társadalom merev, mozdulatlan helyzetbe kerülni. Tudatában ez éltető elem fontos szerepének, még sem tudjuk azt kellőképen megbecsülni. Nem ápoljuk azt elég odaadással, nem vagyunk hozzá kellő ragaszkodással, sőt mondhatni, kicsiny- lőleg fordulnak el attól a pályától, melynek hivatásától egy egész nemzet erkölcsi tekintélye, jóléte s boldogsága függ, Ha egy futó pillantást vetünk kereskedelmünk jelenlegi helyzetére azonnal szembetűnik annak beteges állapota. Angol a vagy német ország gazdasági helyzetét, kereskedelmét s iparát tekintve, méltó megilletődéssel emelhetünk kalapot ezen országok előtt, melyek a kereskedelem és ipar terén oly óriási haladást értek el, jóval megelőzve hazánkat, hol sajnos, a testi munkát még mindig alárendelt dolognak, sőt sokszor szégyennek tartják. E szomorú, de való tényállást konstatálva, önkénytelenül is az a kérdés merül föl előttünk. lehet-e egy ország népe nagy és gazdag, hatalmas és boldog, haladhat-e lépést minden tekintetben más művelt államokkal, ha a munkát, mely isteni rendeltetés mindnyájuknak, megvetjük ? íme, szomorú példa rá hazánk, hol igen nagy átalakuláson kell még társadalmunknak átmennie, mig rá fog jönni arra a meggyőződésre, hogy egyedül a komoly munka megbecsülése az, mely egy ország existenciáját biztosítja s a társadalmi életben minduntalan megújuló súrlódásokat lényegesen megcsökkenti. Ma még a kereskedő és iparos osztályt sokan lenézzük. Visszatartjuk fiainkat a kereskedelmi és ipari pályától, kiölni igyekszünk belőlük a gyakorlati pálya iránt való hajlamot, s mig lehet fenyegetéssel tartjuk vissza még a gondolattól is, hogy félben hagyva tanulmányait, gyakorlati pályák valamelyikére lépjen. Pedig be kell látnunk, hogy társadalmunknak e téves s káros hatással biró nézete a legfőbb oka kereskedelmünk pangásának. Pedig a szülő igen csalódik, midőn azt hiszi, hogy gyermeke, ha a tudományos pályán teljesen hajótörést szenvedett, még mindig boldogul a kereskedő vagy iparos pályán. Ez négy tévedés, Ma már nem úgy * Jelen vezérczikket Kerekes Ödön helybeli kereskedő fia irta, aki laptársunknál melynek az ottani vidék egyik legtekintélyesebb sajtóirganuma a belső munkatársi tisztet tölti be. van, mint volt régen. Ezelőtt boldogulhatott két alsó iskolával is, ma már nagyon ajánlatos, ha minél több, de legalább 3—4 középiskolája legyen, hogy egy bizonyos elméleti tudással kezdje meg pályafutását. Ma midőn a megélhetésért nem csak dolgozni, de határozottan küzdeni kell, nagyon is szüksége van az elméleti tudásra, melyet az iskolában elsajátított, hogy azt a gyakorlataival párosítva idővel fejleszthesse és gyümölcsöztethesse. Vessünk egy pillantást a külföldi, akár Angol- vagy Németország államainak helyzetére, éppen az ellenkező felfogással fogunk találkozni. Tapasztalhatjuk, hogy mennyivel jobban megbecsülik a kereskedelmi s iparos osztályt. Mondhatni, az az ideáljuk. A vagyonosabb osztályú szülők, gyermekeiket kereskedőknek és iparosoknak nevelik, kik nem szégyenük, ha fiaikból nem lesz főispán, vagy államtitkár, mert már rég tudatában vannak annak az igazságnak, hogy a praktikus, öntudatos munka az, melylyel legelőbb lehet célt érni. Nálunk, ha valamelyik kereskedőnek vagy iparosnak az életben nagyobb szerencséje van, úgy, hogy tekintélyes vagyon birtokába jut, félben hagyja mesterségét s többé nem dolgozik. Azt mondja, szereztem eleget, most már lesz miből öreg napjaimra megélnem, a gyermekeim vagyonát is biztosítottam, s nyugalomba vonul, dacára annak, hogy még igen sok esetben, a legjobb munkaerőben van, s szó sincs róla, hogy gyermekét kereskedőnek vagy iparosnak adja, most már csak urat akar fiaiból nevelni, tudományos pályára adja, melynek ma már minden ága ugyanannyira túl van zsúfolva, hogy a megélhetés alig-alig lehetséges, vagy legalább is nagyon nyomorúságos. Éppen ez a baj nálunk, hogy mindenki ur akar lenni, köny- nyen szeretne élni s azért rettennek vissza attól a pályától, mely bár, küzdelmes és fáradságos, de kellő energia és kitartás mellet nagyon is meghozza fáradságának gyümölcsét, miáltal nem csak magának biztosítja a jólétet, de a társadalmi életben is előkelő szerepet tölt be s hazájának úgy erkölcsi és kulturális, mint anyagi jótlétének biztosítását, az ország kereskedelmének s iparának fölvirágoztatását, egy bizonyos mértékben elősegíti. Vigasztalódjunk abban, hogy társadalmuknak e gondolkozása csak átmeneti mely különböző körülmények lefolyása következtében teljesen meg fog változni s helyét a belátás, a meggyőződés s az öntudatos munka szelleme fogja — bár lehet, hogy már kissé későn is — betölteni. Táncmulatság. A nagykárolyi asztalos ifjak Rist György :: elnöklete alatt saját könyvtára javára :: 1910. AUGUSZTUS 6-ÁN a „Polgári Olvasókör“ összes helyiségeiben :: ZÁRTKÖRŰ :: TÁNCyiGALMAT rendez. A mulatság kezdete este nyolc órakor. Belépti-dij: személyenként 1 kor. 60 fillér. Családjegy 4 korona. Felülfizetéseket köszönettel fogad és hir- lapilag nyugtáz a RENDEZŐSÉG. Meghívó kívánatra előmutatandó. Nagykároly városa érdekében! Nagykárolyban egy tizenkét tagból álló bizottság adakozási felhívást bocsátott ki egy létesítendő konviktus érdekében. A kon- viktus érdeke szoros összeköttetésben van városunk érdekével, vagy más szóval azt is mondhatjuk, hogy a konviktus ügye városi ügy, a konviktus érdeke városunk elsőrendű fontos érdeke. A gyűjtést a m. kir. belügyminisztérium 23904—4909. számú rendeletével engedélyezte, minek folytán a bizottság a következő felhívást bocsátotta ki: „A nehéz megélhetési viszonyok és az eszmék, irányok szélsőségbe való csapongása egyre jobban és jobban érezteti intézetünk vezetőségével annak a szükségességét, hogy gimnáziumunkkal kapcsolatban konviktus állittassék fel. Erre különösen az a tapasztalat ösztönzi, hogy a jól felszerelt és a jó felügyelet alatt álló konviktusok sokkal alkalmasabbak a serdülő ifjúság nevelésére, mint a kosztadó helyek. Éle másrészt segíteni akar a szegénysorsu, de iparkodó és jó viseletű vidéki tanulókon. Ezeknek akar mérsékelt áron oly otthont biztosítani, — amely bátran pótolja a szülői gondoskodást. A vallásos és hazafias nevelés utjain az iskolával kapcsolatosan akar haladni. Aki ismeri a mai kor vallást és hazát kigunyoló törekvéseit az nem fogja kicsinyelni törekvéseinket. Otthont akarunk a vidéki törekvő ifjúságnak nyújtani, ahol a haza és a nemzet szeretetében megerősödjék és ahol az iskola erkölcsöt és vallást irányitó célzatai támogatásban részesülnek. Nagykároly szinmagyarságával több nyelvű vidék közép pontjában fekszik. Iskolánknak eddig is nagy érdemei vannak a környék megmagyarositásában. Ezt a hatást fokozná a konviktus, ahol a szomszéd román és svább falvak gyermekei olcsó pénzért és később, ha tőkénk gyarapszik, a legjobbak ingyen tisztességes ellátásban részesülnének. Csak a paedagogus tudja és méltányolja igazán, hogy mennyire szükséges a jó környezet a fejlődő lélekre. Az iskola munkája azért meddő legtöbbször, mert az iskolán kívül durva kezek lerombolják azt, amit az iskola félő gonddal épített. A legszebb remények sorvadnak igy el! Sokszor kell azt látnunk, hogy az ifjú lélek sokat Ígérő hajtásait elhervasztotta a vallástalan- ság és a bűn fagyosszele. Megkönnyítette ugyan a konviktus létesítését egy jótevőnek mintegy 18 ezer koronát kitevő adománya, de azért a nagy cél megvalósítására, a Szent Lászlóról nevezett konviktus biztos megállapítására még az ügy iránt lelkesedők adományait is kénytelenek vagyunk igénybe venni. Azért első sorban iskolánk volt tanítványaihoz és mindazon barátaihoz fordulunk, akik előtt nem közönyös, hogy kik és milyen gondolkodású és jellemű egyének az uj Magyarország vezetői. A vallásos, hazafias gondolkodás és a kötelesség szeretete tartotta meg hazánkat a múltban, ezek az erények virá- goztatják fel a jövőben ? Kérjük cimet, hogy támogasson filléreivel nemes célunk megvalósításában és terjessze gyüjtő-ivünket ismerősei körében, mert lehet-e magasztosabb cél, mint az ifjúságnak a jövő reményének helyes irányban való vezetése. Amint e felhívásból láthatjuk a szép, jó és nemes három magasztos fogalom jegyében indult meg a gyűjtés. Sajnos azonban, hogy a nehéz megélhetési viszonyok FII i En SAMU vasíieres kedése JA A im YHÍftOJj 1, x******* Dusán berendezett vas- és konyhafelszerelési üzletét gazdasági gépekkel szerelte fel, amelyek jutányos áron, jótállás mellett igen kedvező fizetési feltételek mellett kaphatók. Egy tanuló feluÉtetik.
