Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)

1910-07-23 / 33. szám

33. szám. julius 23. KÖZÉRDEK 5-ik oldal. M U SCHON G’BUZIÁSFÜRDÓ II II BAKTERIUM-MENTES IS II természetes ásványvíz ÜD1T-GYÓGYIT. ÜDIT-GYÓGYIT. Vese- és hólyagbajoknál, a vesemedence idült hurutjainál, hugykő- és fényképződésnél a lég­utak és a kiválasztó szervek hurutos bántal- mainál kitűnő hatásúnak bizonyult. ~ Orvosilag ajánlva. Főlerakat: KEREKES ÖDÖN cégnél Nagykárolyban. Halálozás. Kuun Gusztáv érkeserü-i lakos, vasúti tisztviselő élete 48., boldog házasságának 20-ik évében f. hó 19-én el­hunyt. Temetése 21-én folyt le nagy rész­vét mellett. Székelyhídi. Fegyelmi feljelentés. Szabó Zoltán ref. lelkész feljelentést tett felettes hatósá­gához Laczkovits László tanító ellen, a vele szemben állítólag használt becsületsértő ki­fejezések miatt. Mint értesülünk a feljelen­tés oka a legutóbbi választásokban leli in­dokát s Laczkovits László — aki a hívők körében általános tisztelet és szeretetnek örvend — a feljelentésben foglalt adatok ellen oly erős argumentumokkal fog élni, mely teljesen meg fogja dönteni a tiszteletes azon szándékát, hogy Latzkovitsnak kelle­metlenségeket okozzon. Az ügygyei külön­ben lapunk legközelebbi számában foglal­kozni fogunk. Tűz. F. hó 21-én valószínűség szerint vigyázatlanságból meggyuladt Dubay fivé­rek házánál az udvarra felhalmozott láda. A tüzet azonban észrevették és mielőtt el­harapódzott volna a kivonult tüzőrség el­oltotta. Évforduló. A székelyhídi önkéntes tűzoltó egyesület nagy ünnepség keretében készül megülni az egyesületi zászlószentelés évfordulóját a vasúti vendéglő kerthelyisé­gében. A ünnepély sorozatát lapunk leg­közelebbi számában közöljük. A talyigások. Sok szó esett már e lap hasábjain Székelyhid nevezetességeiről. Megírtuk e kicsi város 50 éves haladását, a melyről csak annyit jegyzett fel a krónikás, hogy Stubenberg gróf az idők vasfoga miatt lemondott a jus prima noctis jogáról, de egyről elfelejtettünk írni melyért nyájas olvasóink kegyes elnézését kérjük a „talyi- gásokról.“ A korán kelő Székelyhídi pol­gárnak egy látványban van része, a mely mosolygást csal, még a legkomorabb arczra is. Ilyenkor megy ki a tanyára a tízezer holdak boldog tulajdonosának uradalmi tisztikara. Más városban egy gróf intézője, .tisztje széplovakkal hajt végig az utczán illusztrálni akarván ezzel azt, hogy urat szolgál, tehát ő is úr, a ki ad valamitarra, hogy ha előkelőségéről és jószívűségéről nem beszélnek, de beszéljenek legalább szép lovairól és kocsijáról. Ennél a bevándorolt grófi családnál egészen máskép áll a dolog. Róla nem mint áldozatkész gavallérról, de a zsugoriság és fösvénység példaképéről lehet beszélni, a ki úgy látszik nemzeti büszkeségének tartja azt is, ha róla meg­vetéssel beszélnek az emberek. A grófi fogat, mely az intézőt a tanyára szállítja egy venhedt rósz gebéből, egy öszvérből áll, a mely egy ütött kopott, öszetákolt talicskát húz maga után, meg-megálva egy kátyúban, nagyot rántva a talyigán, hogy kihúzhassa belőle. Valóban gyönyörű látvány ez, mely bámulatba ejti a szemlélőt. Szegény tisztek akiket a létért való küzdelem ehhez az em­berhez vezet, nem tehetnek ellene semmit. A közvélemény ? az egyáltalán nem érdekli a grófot. Ki is hallotta volna azt, hogy egy cseh származású gróf törődne valamit a magyar közvéleménnyel. Mi azonban meg­írjuk ezt is, mint eddig reá olvastunk bűneit a fejére a grófnak. Hadd olvassa az or­szág a székelyhídi krőzüs viselt dolgait és lássa azt, hogy milyen eldoradója ez a szerencsétlen Hunnia a bevándoroltaknak a kik csak annak anyagi előnyei kihaszná­lását tartják szem előtt, de érette tenni va­lamit — szeretet hiányában — nem engedi roszlelküségiik. Vásári misériák. A biharmegyei leg­híresebb vásárok egyike Margittán van, a hova nemcsak a környék falvaiból seregle­nek nagyvásár alkalmával össze a vevők és eladók, de a szomszédos vármegyék föld- birtokosai és az ország kereskedői előtt is kedveltek a margittai országos vásárok. Már több alkalommal fordultak elő panaszok úgy a vámbérlö erőszakoskodásai, valamint a vásári felügyelet miatt; de az orvoslás rend­szerint elmaradt s az állapotok ahelyett, hogy javulnának napról-napra rosszabbod­nak. Az utóbbi időben, különösen a mar­halevelek átírása körül oly misérabilis álla­potok fordulnak elő, a melyek arra kész­tetnek bennünket a sajtót, hogy az eladó és vásárló közönség érdekei megóvása oká­ból ezekre a tarthatatlan állapotokra felhív­juk a biharmegyei közigazgatási hatóság és a főispán ur Öméltósága figyelmét. Nem egy esetet tudnánk felsorolni, hogy a vevő­nek órákig kell várnia a marhalevelek átíra­tása miatt, de megtörtént az is, hogy egy falusi embernek, a kinek marhalevele átírás közben a hivatalos helyiségben elkallódott, a vásár bezártáig kellett várnia, mig ügyét elintézték. Hogy az ilyen eljárás mellett a vásárlási kedv csökken és igy a vásár illetve a község érdeke veszélyeztetve van, feles­leges ecsetelnünk, épen azért kérjük a fő­ispán ur Öméltóságát, legyen kegyes elren­delni, hogy különösen nagyvásárok alkalmá­val a cédulaházban elég munkaerő álljon rendelkezésre, akik ne egyéb, magán ügyek­kel, de az átírással foglalkozzanak, s a vá­sári bíróság pedig a hivatalos órákban a részére kijelölt helyiségben tartózkodjék. Egy elfelejtett számadás. Még 1908. évben a Szabó Zoltán ref. lelkész beiktatása alkalmával történt az, hogy Marjay Péter esperes javaslatára á székelyhídi ref. egy­háztanács elhatározta, hogy az uj lelkész remek székfoglaló beszédét megörökítendő, azt kinyomatja és a hívek között elárusítja s az ebből befolyó jövedelmet pedig a Genfben felállítandó Kálvin szobor-alap ja­vára fordítja. Az egyháztanács ki is nyo­matta a beszédet és ezért a nyomdásznak 38 koronát ki is fizetett az egyház pénz­tárából. A nyomtatott beszédeket átadták Szabó Zoltánnak elárusitás végett, aki azt a harangozóval részben el is adatta. E cí­men tehát bármily csekély összegnek, de mégis be kellett folynia, amely első sorban a kiadások fedezésére lett volna fordítandó. Általános feltűnést kelt azonban az, hogy sem az 1908. sem pedig az 1909. évi egy­házi számadásokban ezen tétel benn nem foglaltatik s értesülésünk szerint az egyház­tanácsnak a befolyt jövedelemről s annak hova történt fordításáról, eddig jelentés nem lett téve a tiszteletes ur által! Minthogy pedig fel nem tételezhető az, hogy az igy befolyt összeg elkallódott volna; közpénz­ről lévén szó, tehát joggal kérjük fel a tisz­teletes urat, a közvélemény megnyugtatása céljából, legyen szives és közölje velünk azt, hogy hova lett a könyvek árából be­folyt összeg, s lett-e a jövedelemből bár­mely csekélység is a Kalvin-szobor javára beküldve ? ? N Y I L T T É R* Nyilatkozat. A „Közérdek“ f. évi 32-ik számában B. J. aláírással egy minden valódiságot nél­külöző és aljas rágalmakkal telt cikk jelent meg, amely személyemmel foglalkozva rólam olyanokat állít, ami valódiság esetén a kö­zönség megvetésének tenne ki. Kijelentem, hogy a cikk írója ellen a sajtópert megin­dítottam s B. J. ur felelni fog a bíróság élőt rágalmaiért. Berger József. * E rovat alatt foglaltakért nem vállal fele­lőséget á szerkesztőség. szám. 863/1910 vhtó. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. és az 1908. évi XLI. t. 19. és 20 §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a nagykárolyi kir. járásbíróság­nak 1910 évi V. 474. számú végzése követ­keztében Eperlman bécsi czég javára 264 K 44 f. s jár erejéig 1910. évi junius hó 2-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 2164 koronára becsült következő ingóságok u. m.: bolti­áruk nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járásbíróság 1910. évi V. 474/3 számú vég­zése folytán 264 korona 44 fillér tőkeköve­telés, ennek 1909 évi decz. hó 29. napjától járó 6% kamatai, és eddig összesen 76 K 84 fillérben biróilag már megállapított költsé­gek erejéig a fizetett összegek betudásával Nagykárolyban adós üzletében leendő meg­tartására 1910. évi augusztus hó 3-ik napjának délutáni fél 7 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezen­nel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingó­ságokat mások is le- és felülfoglaltatták és arra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagykároly, 1910. julius hó 18. napján. Fazekas Menyhért, kir. bír. végrehajtó. 607—1910. végr. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §. értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a székelyhídi kir. já­rásbíróságnak 1910. V. 797. számú vég­zése következtében Dr. Balogh Lajos ügyvéd által képviselt B. Diószegi Takarék- pénztár javára 1060 K. — f. és jár. erejéig végrehajtás után le és felülfoglalt és 3600. K-ra becsült ingóságok u. m. lovak, ekék, kukoricza, búzák, borok stb. 1060 K. — f. tőkekövetelés és jár. erejéig Nagyiétán 1910. évi augusztus hó 9-ik napjának d. e. 9. órakor nyilvános árverésen eladatnak. Melyhez a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. Dcz. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfize­tés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Kelt Székelyhid, 1910. évi jul. 20-án. Kollárik Béla, kir. bir. végrehajtó. 710—1910. végr. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881 t. c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a székelyhídi kir. járásbíróság­nak 1910. V. 432. sz. végzése következtében Dr. Moskovics Jenő ügyvéd által kép­viselt Patrakovics István javára 1500. K. — f. és jár. erejéig foganatosított végre­hajtás utján felülfoglalt és 1440 K-ra becsült ingóságok u. m. borok, tehenek, hízók stb. 1550. K. — f. tőkekövetelés és járulékai erejéig Nagyiétán 1910. évi julius hó27-ik napjának déli 12. órájakor nyilvános ár­verésen eladatnak. Melyhez venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t. c. 107. és 108. §§-ai értelmében készpénz fi­zetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alól :s elfognak adatni. Székelyhid, 1910. juli 11. Kollárik Béla kir. bir. végrehajtó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom