Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-07-23 / 33. szám
33. szám. julius 23. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Egy igazságtalan rendelet. A vallás- és közigazgatásügyi m. kir. miniszter legutóbb egy rendeletet bocsájtot ki, amely rendkívüli elkeseredést keltett a vármegyei felekezeti tanítók körében. A miniszteri rendelet ugyanis kimondja azt, hogy az újonnan rendszeresítendő állami iskoláknál, csakis a tanitóképezdét elvégzett és ott oklevelet is nyert tanítók alkalmazhatók, tehát azok akik az 1868. évi XXXVIII. t. c. értelmében oklevéllel nem bírtak ugyan, de a tanítói állás betöltésére igazolványt kaptak, ezután állami iskolánál tanítói állást nem nyerhetnek, de nyugdijazandók. Vármegyénkben az utóbbi években a kir. tanfelügyelő rendkivüli erélylyel vette kezébe az iskolák ügyét. Fáradhatlan tevékenységgel tette az előterjesztéseket — mindazon a helyeken, ahol az egyháztanács képtelen volt — az állami iskolák felállítása iránt s neki köszönhető az, hogy ma már a közoktatási ügy vármegyénkben tűrhető állapotban van. Sajnos azonban, hogy ezen felekezeti iskoláknál a tanerő épen olyanokból állott, akik nem birnak oklevéllel és most az idézett rendelet folytán állásukat fogják veszteni, Ezt mi részünkről igazságtalanságnak tartjuk, épen azért a szegény nős, családos emberek érdekében arra kérjük vármegyénk főispánját, képviselőit, de különösen a tan- felügyelő urat, hogy adandó alkalmakkor hanem is általánosságban, de egyes esetekben tegyenek előterjesztést a miniszter úrhoz, hogy tekintsen el a rendelet szigorú betartásától, hisz előfordulhat azaz eset is, hogy 15—20 éves, nagy családdal rendelkező tanitóról lehet szó, a kinek működése ellen eddig kifogás nem merült fel s a rendelet értelmében ki lehet téve a nyomornak és kétségbeesésnek. Azt pedig aligha célozhatja a rendelet, hogy az országban a nyomorgók számát szaporítsa. Szives tudomásul. Úgy a helybeli, mint a vidéki nagyérdemű közönségnek megkönnyebbiteni akarván a velem való érintkezést, Könyök-utcza 7. sz. alatti irodámba a telefont 91. sz. alatt bevezettem. Kiváló tisztelettel Rósenfeld Sámuel elsőrendű pincérügynök. FISCHER RÓZSIKA Érszentkirály és BERKOVITS SÁNDOR Nagykároly jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Konkurrencia minden téren. Bizony minden téren, még a saktéren illetve sak- teri téren is nagy a konkurrencia. Ott is nagy a tulzsofoltság, pedig hát a kvalifikáció nagyon meg van szorítva, akár Fény községben a korcsmái bérlet. Sakter nem lehet akárki, még protekcióval sem, ha nem zsidó. Dacára ennek az exklusiv kelléknek, már a metszők között is élénk a versengés. Bleyer Farkas mint tudósítónk irja — még rég óta folytatja Bere községben a metszőmesterséget, — még pedig közmegelégedésre. (Ezt nyilván úgy érti tudósítónk, hogy még egy megmetszett csirke sem panaszkodott a működése ellen.) A múlt hónapban azonban felhő vonult a csirkenyak, libanyak körül virágzó sakteri üzlet egére. A szomszéd községben, Csomaközön megtelepedett Miller Eizik és ő is űzte a mesterséget. Űzte addig, mig a konkurrencia miatt Bleyrék el nem kezdték őt űzni. Bleyernek 17 éves Sámuel nevű fia ugyanis megleste apja konkurrensét, zsákot húzott a fejére és úgy elverte, hogy a törvényszéken látlelet szerint súlyos a testi sértés, amit Miller szenvedett. Arczképleleplezés. A nagykárolyi izr. hitk. aug. hó elején fogja ünnepélyesen leleplezni m. évi aug. hóban elhunyt Spitz Antal, a hitk. 13 éven át volt hű elnökének szépen megfestett arczképét. Megint egy vicinálisról. Csak nem régen irtunk a szatmár—bikszádi h. é. vasút rejtelmeiről, ahol némileg sikerült is orvosolnunk a bajokat, amennyiben nagy takarítást rendeztek a vasúti kocsikban és a rozoga, ósdi, múzeumba való alkotmányok megérték, azt a nem remélt csodálatos eseményt, hogy padozataikat éves piszoktól felsurolták. Most újból egy vicinális mi- sériát kell panasz tárgyává tennünk. A szatmár—erdődi h. érdekű vasútról szól az ének, helyesebben a ballada 1 Ez ellen a vasút ellen már kötetekre menő panasz ment a kereskedelemügyi miniszterhez. Az orvoslás kilátásba is lett helyezve, de a viszonyok azóta nem hogy javultak volna de rosszabbodtak. — A vasút forgalomba helyezése után csak hamar fellendült a személy közlekedés annyira, hogy a téli hónapok kivételével, a midőn a gazdálkodásban némi szünet szokott beállani, már kezdettől- fogva kocsi hiány volt érezhető. A kocsi hiány kellemetlen következményeit a forgalom emelkedésének arányában hova-tovább elviselhetetlenebbeknek találta a közönség s főleg rendkivülileg rosszabbodott a helyzet, a mióta a vasút kezelését az állam vette át. A mai állapotok egyszerűen tűrhetetlenek, azok ellen minden emberi jobb érzés fellázad, mert a minő tortúrán az utasnak Szatmár-Németiből Szatmárhegyig keresztül kell mennie, az nem emberhez méltó barbárság, ilyesmitől az állatvédelem mai korszakában jobb érzésű ember az állatot is megkiméli. Nem tudjuk feltételezni, hogy egy teljesen kulturátlan államban lehessen olyan ronda, piszkos és közegészséget veszélyeztető vasúti kocsikat találni, mint a szatmár—erdődi h. é. vasúton és ilyen köz- veszélyes közlekedési eszközökbe, a nyári és őszi nagyobb forgalom idején állandóan kétannyi utast zsúfolnak be, mint amennyire hely van, úgy hogy nemcsak a kocsik belsejében, de a perronokon és a lépcsőkön is szorong a sok utas és csodával határos, hogy eddig valamely nagyobb szerencsétlenség nem történt. A nyaraló intelligensebb közönség naponta a kiszorult harmadosztályú munkás néppel másod osztályú kocsikba vagy megfordítva együvé szorul. Szatmár rend. tanácsú város mint erkölcsi testület nemrégiben tárgyalta is a vasútnál uralgó állapotokat és kimondotta, hogy az esetben, ha a miniszter nem segít az állapotokon kénytelen lesz a tarthatatlan helyzet és közveszélyes forgalmat rendőri beavatkozással meggátolni s ily értelemben fel- terjesztés elrendelését is határozta el. Igazán kíváncsian várjuk a miniszter ur döntését, mert hisszük és reméljük azt, hogy elérkezett a munka ideje, a melynek egyik legsarkalatosabb pontja kell legyen az is, hogy a vasúttársaságok zsaroló politikája ellen meg legyen védve az amúgy is sokat sanyargatott vicinálison utazó közönség. Tolvaj krónika. Hétfőn virradóra eddig ismeretlen tettes behatolt Bőhm Károly üvegkereskedő lakásába és onnan egy férfi öltönyt és 30 koronát ellopott. —Tolvajok jártak özv. Dr. Váczi Lajosné Fény- utczai lakásán is. Ott a zsákmány 50 korona értékű fehérnemű volt. Ékszert, órát, ezüstnemüt jótállás mellett bámulatos olcsó áron csakis Magyarország legnagyobb ékszerüzletében Deb- reczenben a Löfkovits Arthur és Társa cégnél vásárolhat. Pártoljuk a helyi ipart. Aki szép, kényelmes és kitűnő anyagból készült cipőt vagy csizmát akar készíttetni, az keresse fel f-ttnzfti cipész-mestert Nagykároly, Gróf Károlyi-tér (Kerekes Ödön házában/, ahol a mai kor igényeinek megfelelő kiállítású tárgyakat kap jutányos árak mellett. — Több kitüntetés. Személyi változások a kegyes-tanítórendi szerzetesek nagykárolyi társházában. A rend központi főnöksége az idei tanév végén nyugdíjazott MatirkóKon- rád és Csintalan Pál tanárokat Podolinba, illetve Nyitrára helyezte át. Berényi Mátyás plébánossegéd a kolozsvári gimnáziumhoz hittanárvá lett kinevezve. Palmann Péter plébánossegéd az itteni gimnázium hittanára lett, mig Klacskó István és Szentiványi Béla tanároka plébánossegédi teendőkkel bízattak meg. Lőrik Ernő világi tanárt Kisszebenbe helyezték. Az innen elhelyezett és káplánokká kinevezett tanárok helyébe Grujber József, Szőllőssy Károly, Dr. Frick József és Tárkányi Ferencz tanárok jönnek, kik egyetemi tanulmányaikat az idén fejezték be. Az agrár-biztositó veszteségei. A „Pesti Napló“ f. évi 162-ik számából vesszük át az alábbi érdekes hirt. 1900-ban az agráriusok megalapították a Gazdák Biztositó Szövetkezetét, amelynek alaptőkéje jelenleg 1,979.100 korona. A kormány az agrár-biztositó intézet alapítását erősen támogatta és Darányi, a nép atyja, az alapításkor az állam pénzéből 460.000 korona szubvenciót adott a szövetkezetnek. A szövetkezet minden utón módon igyekezett a gazdákkal tűz-, jég- és élet-biztositási üzleteket kötni és ebbben hatalmas segítségére volt az OMGE és a többi gazdasági egyesület, úgy hogy sikerült a legnagyobb uradalmakat a társaság ügyfeléül megnyerni, különösen Tokaj vidékén és Abaujtorna vármegyében. Legutóbb tudvalevőleg a Hegyalját óriási jégverés pusztította, amely teljesen megsemmisítette a tokaji szőlőtermést. A hegyaljai szőlőbirtokok nagyrészt uradalmak kezében vannak, amelyek túlnyomóan a Gazdák Biztositó Szövetkezeténél voltak jégkár ellen biztosítva. A biztositó társaságnál eddig bejelentett károk, mintegy 15 millió koronára rúgnak. Éhez járul még, hogy Jászó-Ujfalu tűzkár által teljesen lepusztult és ez a község is a Gazdák Biztositó Szövetkezeténél volt biztosítva. Ezek az események és a társaságnál előfordult pénzhiány, a szövetkezetei súlyos anyagi válságba sodorták. A szövetkezet tüz- dijtartaléka 418.492 korona, tűzkár tartaléka 60.780 korona, egyéb tartalékai 251.682 korona s ha összes tartalékait fel is használja, a 15 milliós kárnak alig egy kis részét tudja majd megtéríteni. A társaság helyzete annál kedvezőtlenebb, minthogy a viszontbiztosítást elmulasztotta. A veszteség nagy részét a tagok fogják szenvedni, mert az alapszabályok szerint a társaságot ért károkért a tagok magánvagyonukkal vállalnak kezességet. Gondatlanság-e, vagy szándékosság? A magyar mágnások példaképe az elhunyt gróf Károlyi István idejében, a templom melletti kereszt helyének a legnagyobb gondozása volt elrendelve s valósággal gyönyörködött a szem, ha látta a szépen levágott pázsitot és tiszta utacskákat. Most egyszerre megváltozott minden. Az utakat belepte a gyom s jóllehet a gyepen termelt szénát az uj földesur elvitette, nem tartja érdemesnek a róm. kath. hívek előtt igen becses tér gondozását. Mi azt hisszük, hogy ezen 9! Ruhát fest és vegyileg tisztit HilUFEL SAMUEL :: Nagykároly, :: Kölcsey-utca 1-ső szám. Alapittatott 1902.
