Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-12-17 / 54. szám
KÖZÉRDEK december 17. 54-ik sz. 8-ik oldal. Royal szálloda Szatmár a vasúttal szemben. Tulajdonos: Havas Izidor. Csinosan butrozott tiszta szobák ! Jutányos árak! Ízléses ételek és italok ! Pontos kiszolgálás ! Nagykárolyiak találkozó helye. „Koílarit“ (bőricinBzj A jelenkor legjobb tetőfedő- és elszigetelő-lemeze. Egyedelárusitó Grosz Hermann és Fia Énmihályfalva. ÉRMELLÉK. Érmihályfalva. Mester-utca és Névtelen-utca. vagy pedig: végig jéggel lesz borítva árvíz folyik rajta. Nemrég emlékeztünk meg azon szomorú állapotról, hogy a Mester és névtelen-utcákon életveszedelemnek teszi ki magát az ember, ha arrafelé fog járni fagyos időben, ki is teszi magát az ember annak, hogy nyakát szegi vágy szerencse, ha csak egy lábtörés árán, tud megmenekülni. Mintha hallanánk a hirt, hogy a Mester-utcában egy szegény öregasszony, mint hazafelé tartott, megcsúszott és a lábát kitörte. Ezt a még meg nem történt esetet már azért is szóvá kell tennünk, mert a hatóság vajmi keveset törődik a kül-utcákkal illetve azoknak lakosaival, pedig hát a kül- utcák lakói is érmihályfalvai polgárok és fizetik épp úgy a nagy pótadót, akárcsak a Piactéren lakó polgárok, talán megérdemlik ők is, hogy a hatóság tóbb gondo-t fordítson az utcák rendben tartására. A szegény asszony esetéért ha megtörténik épp az oknál fogva, egyenesen a hatóságot kell majd felelősségre vonni. Ha két napig tart az eső, ezt is a kül-utcák lakói érzik meg legjobban. A felgyülemlett viz miatt a Mester-utcában és névtelen-utcában, a járás-kelés valóságos életveszedelemmel jár.A viz patakonként folyik az utcákon és — sajnos — Érmihályfalva városa bár ezreket költ más célokra, nem gondolt arra, hogy mily égető szükség van, hogy azon utcákon is csatornákat kellene ásni, melyen a felgyülemlett viz lefolyhasson. A lefolyó viz valóságos patakonként folyik az utcákon és a szegény járó-kelő emberek átázva, meghűlve, a város hanyagsága miatt betegekké válnak és nyomorba döntenek családokat. A város szépségét emelni és ezreket áldoznia belső városrész emelésére, dicsérendő dolog, de teljesen elhanyagolni a kül- utcákat — lelkiismeretlenség. A kinek módjában van a belvárosban lakni, az bizonnyára már szitkozódásaivai felforgatná az egész várost és szaladna fühöz- fához panaszát elmondani, hát csoda, hogy a kül-utcák lakói is elveszítették bárány türelmüket és mozgolódnak s most már hangosan követelik, hogy ők is vannak a világon, ők is fizetnek adót, hát a képviselő- testület rájuk is gondoljon és az ő egészségüknek megóvására néhány föltétlenül szükséges intézkedést tegyen. Szóváíettük ezen ügyet, mert égbekiáltó igazságtalanságnak tartjuk, hogy a külső utcák lakói oly negligálásnak legyenek kitéve. A tífusz, skárlát és influenza döhöng a városban, de az is igaz, hogy csak a külvárosban, ennek pedig egyetlen okát abban találjuk, hogy a hatóságok semmit sem törődnek a külvárossal. A szegény iparos osztály, melynek egyetlen, féltett kincse az egészség, azt is elvesziti az ilyen időjárás alkalmával hiszen, ki kapja legkönnyebben a betegséget, az a ki szárazon kerül haza és meleg szoba várja, esetleg jól főzött étel, vagy az, ki agyon^ csigázva a nehéz munkától, fagyos vízben kénytelen hazáig lábolni, otthon meg hideg szoba vár reá, melynek udvarán a viz csurog be az utcáról, mert nincs levezető csatornája. Ajánljuk az említett utcákat a képviselőtestület figyelmébe és elvárjuk, hogy mielőbb csatornákat ásatnak majd az utcákban, hogy a jövő télen, ha ilyen időjárás áll be, a szegény emberek lakásaiba ne hatoljon a viz. Nyilatkozat. Csepreghy Antal urnák az „Érmellék“ legutóbbi számban közöit nyilatkozatára készséggel kijelentem, hogy egyáltalán szándékomban sem volt és nincs öt az „Iparos Otthon“ elleni feljelentés megtételével vádolni, annyival is inkább nem mert meggyőződtem arról, hogy a feljelentést nem ö, de más tette meg. A kérdéses nyilatkozatot nem is én, de Timkó István jegyző tette, aki azt állítása szerint egy pénzügyőri felvigyázótól hallotta. Berecz István ipartestületi elnök. A szegény ember nyomora. Alig, alig közeledik a tél, már mutatkozik a nyomor és a szenvedés. A nyomor pedig rósz tanácsadó, különösen, ha hozzájárul ehhez, még a családtagokról való aggodalom is. Sorján József 4 tagú családjával is nagy nyomorban él. A szegény ember két keze verejtékes munkájával alig képes a mindennapi kenyeret megkeresni, hogy csillapíthassa az éhségét gyermekeinek és betegen fekvő feleségének. Fára már nem jut belőle. A beteg ágyba fekvő ; asszony, a didergő gyermekekért való kétségbeesés, rósz tanácsadó és a különben derék, becsületes ember rósz útra tévedt. Szomszédjától, Sajti Ferenctől fát lopott, hogy meleg legyen a nyomor tanyáján, ne dideregjenek a gyermekek, legyen minél levest^(helyesebben lőrét) melegíteni a beteg asszonynak. A lopás kiderült, feljelentették a csendörségnek. A csendőrség látva a nyomor tanyáját, felvette elszorult szívvel a tény vázlatot és beterjesztette a bíróságnak. Hát ha érző szivvel is bírnak a törvény emberei, nekik' meg kell tenniök azt, amit a törvény előir. A társadalom. .. az napirendre tér az eset felett. Pótvásár. Érmihályfalva elöljárósága kérvényt nyújtott be a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy tekintettel arra, miszerint a múlt heti nagyvásár a hasított körmü állatok között fellépett száj- és körömfájás miatt megtartható nem volt, január hó 11. és 12-ére pótvásár engedélyeztessék. Betörés az Iparos Otthonba. Az elmúlt héten eddig ismeretlen tettes feltörte az Iparos Ottbon hetyiségét és behatolva a szobákba elvinni való értéket keresett. Szándéka azonban kárba veszett, mert nem talált semmit s igy ebédje maradványát, amelyet már megenni nem tudott, a kályhába rejtve távozott. Verekedő iparostanoncok. Érmihályfalva iparos nemzedékének aranyifjusága nagy ribiliót csapott szerdán este az utcán. Iskolából kijövet nézeteltérés támadt közöttük, amelynek folyamánya az lett, hogy az egész tábor két pártra szakadt és parázs verekedést rendezett, miközben kikerült a zsebből a bicsak is. A küzdőket sikerült kétfelé választani, de ebből az alkalomból kifolyólag felhívjuk a rendőrbiztos ur figyelmét arra, hogy a járókelők testi épsége megvédése céljából azon időben, amikor a tanoncok az iskolából kijönnek, az utcára egy rendőrőrszemet kiállítani szíveskedjék. Ellopott 400 korona. Kinos meglepetés érte Kun István gazdálkodót az elmúlt nagyvásár alkalmából. Addig, mig a feleségével bevásárlás végett lakásától távol volt, valaki bement a lakásába és egy fiókból a birtokosság tulajdonát képező 400 koronát ellopta. A gyanú Oláh István szij- jártó mesterre irányult, mert egyfelől teljesen ismerte a helyi viszonyokat, másfelől tudta, hogy Kun hol tartja a pénzét. A csendőrség erélyes nyomozást indított az ügyben és a tanuk vallomásából és minthogy Oláh testi fogyatkozásban szenved, a mankók nyomából megállapította, hogy tényleg fárt a házban, amely vádlott tagadásával szemben is megfogja állapítani bűnösségét. Az ügy át ett téve a bírósághoz. Intézkedést kérünk. Ismét igen gyakran fordulnak elő panaszok, hogy a bérkocsisok az érkező vonatoknál nem jelennek meg és az utasok közöttük úri nők is, kénytelenek a nagy sárban csomagokkal kezükben gyalog bevánszorogni a városba. Felkérjük Dr. Bujanovits Rudolf szolgabiró urat, — a kit erélyességéről ismerünk — teremtsen már egyszer rendet ezek között a nagy urak között. Megkívánja ezt a város kereskedelmi forgalma, de leginkább Érmihályfalva becsülete. Csaló sertéskupecz. Török Károly szegény fölhözragadt 4 gyermekes napszámos, kinek felessége gyermekágyban fekszik 3 darab sertést hajtott ki a múlt heti nagyvásárra, hogy annak árából nagyszámú családjának télire valót szerezzen be. A sertéseket el is adta Kiss János debreczeni ku- pecnek 180 koronáért, aki állítása szerint egy száz koronást adott neki át avval, hogy adjon vissza 5 forintot, mert 100 forintból visszajár neki ez az összeg. A szegény ember vissza is adta a 10 koronát és eltette a pénzt Két nap múlva fizetést akart teljesíteni s akkor világosították fel az írni és olvasni nem tudó embert arról, hogy meg lett csalva és nem 100 forintot, de 100 koronát kopott a disznókért. A szerencsétlen ember kétségbeesetten szaladt a csendőrségre, ahol előadta panaszát, mely a vizsgálatot megejtette ugyan de bizonyíték hiánya miatt a váddal tehetetlen. Török Károlyt az eset annyira megzavarta, hogy attól lehet tartani megőrül. Székelyhid. Főunkatárs : #. fixsht. Mi nem történik a vasúton. Cservenka János szentmiklósi illetőségű egyén boldogan utazott haza Budapestről egy harmadosztályú fülkében. Cservenka egy nagyobb bérház építésénél, mint kőműves vett részt és szép summát, állítása szerint, öt hónap alatt 200 forintot gyűjtött össze. Nem igen törődött kezdetben utastársaival, hanem kényelmesen elhelyezkedve lefeküdt a lócára, vánkosul két karját használta, melyeket keresztben feje alá tett és boldogan elaludt. Szolnokon ébredt föl és akkor látta, hogy a fülke teljesen üres s csak az egyik ablaknál bámul ki egy szép, fitos orrú, szőke hajú, 18 évesnek látszó szobaleány. A szép szobaleány láttára az álom elszállt szemeiből s felébredt benne a Doh Juan. Megkérdezte a szobaleánytól, hogy hívják, honnan és hova utazik, mint már a vasúti ismerkedésnél szokás. A leány, kit Stevulák Annának hívnak, — legalább azt a nevet mondotta — elmondotta, hogy Pestről utazik, hol egy gazdag családnál szolgált, haza Nagyváradra. — Hisz akkor nagyon jól van, együtt utazunk oly hosszú utón és unalmunkat elűzhetjük. Egyik szó követte a másikat s a sok beszédnek az lett a vége, hogy Cservenka János kőmüveslegény belebolondult a leányba. Püspökladányon kiszálltak s a szerelmes legény jól megvendégelte Annát s mutatta előtte, mennyi pénze van, milyen takarékosan élt Budapesten, hogy annyit tudott összegyűjteni. Hanka szobaleány-kiasszony áhítattal hallgatta a derék Cservenka őszinte beszédét, de esze azért másutt járt. Ő is elmondotta, hogy neki is van pénze takarékban, ki őt elveszi, bizony nem csalódna benne, mert jó takarékos asszony lenne és Cservenka ezt mintegy biztatásnak vette s úgy kerülgetve meg is mondotta a leánynak, hogyha megtudja, milyen az „otthoni“ hangulat, hát bizony el is veszi feleségül.
