Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)

1910-12-10 / 53. szám

53. szám. december 10.

és a csendőrséget értesíteni, akik megfékezték az apagyilkost és erősen megvasalva átadták a hatóságnak.

Lótolvajlás. F. hó 4-én Érsemjénben valószínűleg kóbor cigányok ellopták Nagy József 2 szép pejlovát, majd Kovács Sándor udvaráról egy jó kocsit és két hámot elkezelvén, vigan elhajtottak a faluból. A csendőrség a tettesek kiderítése iránt széleskörű nyomozást indított meg.

Egy község, a hol nincs vágóhíd. Méltán csodálkozhatik a nyájas olvasó, hogy a XX-ik században megtörténhetik ilyesmi, hogy egy községben vágóhíd ne legyen. Pedig ez igaz. De ha megtudja, hogy Bihar- megyében van ez a község, akkor egyszerre közömbössé lesz az ügy iránt, mert hát Biharban semmi sem tűnik fel különösnek. Utt megtörténhet minden. De mi megdöbbenünk, hogy Piskolt község érdemes elöljárósága a járási és állatorvos urak szó nélkül tűrik, hogy a levágásra kerülő jószág Weisz Lébi magán vágóhidján, — mely áll az utcán a ház előtt létesített bódéból — kerüljön levágás alá. Hogy a vér kipárolgása, a feloszlás alá kerülő állati hulladékokból kiözönlő bűz, egészségesek lennének az emberi szervezetre, nem hisszük el; hogy ebben a bódéban tisztán lehetne kezelni a fogyasztás alá kerülő húst, arra még Klósz Lajos bátyánk is kételkedve csóválja a fejét, de hogy miért nem segítenek ezeken a mize- rábiiis állapotokon, arra igazán nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal várjuk az illetékes hatóság feleletét.

Hatóságilag engedélyezett végeladás. Rosenfeld Lajos az érmihályfalvai piacon 30 év óta fennálló tekintélyes férfi és női divatkereskedését feloszlatja és hatósági engedélylyel végkiárusitja. A rendkívüli előnyös beszerzési forrásra és lapunkban közölt hirdetésére felhívjuk olvasóink figyelmét.

Borotva tolvajok. Mindeh fodrász, borbélynak, vagy legújabb meghatározás szerint a szőrteienitő intézet tulajdonosának a nyelvén kívül legerősebb fegyvere a borotva. A legnagyobb élvezettel teszi pár perez alatt a legszőrösebb embert is sima- | képűvé, miközben a legfrisebb pletykákat tárja a kundsaft elé. Ezek közé a szőrteienitő intézet tulajdonosok közé tartozik Mikruta Antal is, a ki arról nevezetes, hogy neki vannak legélesebb borotvái, és legfrisebb pletykái a községben. Egy idő óta azonban a vendégek azt kezdték tapasztalni, hogy j Mikruta nyelve gyorsabban forog ugyan de borotvái kezdik elveszteni élességüket és sokszor úgy jártak, hogy a fodrász percből egy félóra lett, inig a segéd elkészül a bo- rotválással. Végre is panaszt tettek az intézet tulajdonosának, aki elrémülve vette észre hogy az ő hires, drága és éles borotvái eltűntek az üzletből. Ijedtében bajusz pedrő helyett hajkenőccsel pederte ki a keze alatt levő deliquens bajuszát és viz helyett egész tányér habot kent az végig az arcán s eldobva tányért, fésűt, kefét, borotvát rohant a csendőrségre, miközben az utcán két embert is felborított sietségében a kik ékes szavakat kiabáltak utána. Itt aztán előadta sérelmét, könyörögve, hogy kerítsék elő az j ő drága borotváit, mert ha nem, ő egy ócska borotvával elvágja a nyakát. A csendőröknek megesett a szivük rajta, kinyomozták a tolvajokat, két alkalmazottja személyében s visszaadták a borotvákat jogos tulajdonosának. És most Érmihályfalván nincs boldogabb ember Mikrutánál, aki legalább két tucat borotvát mutatott meg eddig kundsaftjainak olyanokat, amelyeket tőle elloptak s amelynek nincsen párja Magyarországon, de az világon sem.

N Y I L T T É R

E rovat alatt közlötekért nem felelős a szerk.

Nyilatkozat.

A legutóbb tartott ipartestületi választmányi gyűlés alkalmával az elnök részéről olyan kijelentés tétetett, hogy én adtam volna be a feljelentést a nagyváradi pénzr ügyigazgatósághoz az „Iparos Otthonban“ folyó dorbézolásokról, melynek alapján az itafmérési engedély meg lett tagadva. Kije- iP

KÖZÉRDEK

lentem, hogy ezen állítás minden valódiságot nélkülöz és a rágalmazó ellen a megtorló intézkedéseket megtettem. Érmihályfalva, 1910. dec. 8.

Csepreghy Ignác

cipész iparos.

Székeiyhid.

Főunkatárs : Tjac*ftovi*?8h

Presbyteri gyűlés.

Az iskolák államosítása. Miért kell a ref. iskolákat államosítani?

A székelyhídi ref. egyháztanács f. hó 2-án gyűlést tartott. A gyűlés első tárgya egy alispáni rendelet tárgyalása volt.

A székelyhídi járás főszolgabirája már hónapokkal ezelőtt elrendelte a ref. iskolák közbotrányt okozó kerítéseinek a kijavítását. Akkor az egyháztanács, lelkész előterjesztése folytán azon a címen, hogy erre a célra az egyháznak nincs pénze a rendelet foganatosítását elhalasztotta, mely határozatáról a megkereső főszolgabírói hivatalt értesítette. Erre most már az alispán utasította a legkomolyabban az egyházat, hogy a tűrhetetlen állapotban levő kerítést a lehetőleg rö- videbb idő alatt javitassa ki, annyival is inkább, mert addig, mig a kerítés kijavítva nem lesz, az iskolákat nem fogja megnyitni. Az egyháztanácsnak erre akarva, nem akarva el kellett határozni a kerítés kijavítását s utasította gondnokot, Orbán Sándor és Be- reki Sándort, hogy a kerítést a lehető legrövidebb idő alatt csináltassák meg.

Lelkész mivel nem a saját, hanem az iskolák s ezzel kapcsolatban a nép érdekéről volt szó, méltatlankodott a szerinte igazságtalan rendelet ellen s az egész dolgot Dr. Nádai Samu körorvpsnak tulajdonítja.

S felveti ezt a kérdést: „Nem tudom, hogy kinek az intentiója folytán sarkalja Nádai Sámuel ur az egyházat, ezeknek a dolgoknak a megcsináltatására,, ? Mi megfelelünk a lelkész urnák erre a kérdésére. A körülmények kényszerítő hatása folytán.

A kérdéses* kerítést minden hatósági rendelet nélkül is, rég meg kellett volna csináltatni. De az egyháznál ez ideig mindenben és mindenkor a tiszteletes ur akarta érvényesült. Nem csuda tehát, ha az iskolák rendbe hozatására mióta a lelkész ur vezeti az egyház ügyeit semmi gond, semmi áldozat nem fordiítatott. Már évekkel ezelőtt szorgalmazta a hatóság az egyházat, hogy az iskoláknál bizonyos javításokat eszközöljön. Szorgalmazhatta! ügy van minden, mint ezelőtt 50 esztendővel volt. A tiszteletes urnák a legkisebb gondja is nagyobb volt az iskolák ügyénél s összes tevékeny- ' ségét saját önző céljainak az előmozdítására j és anyagi érdekeinek javítására fordította.

Vagy talán nem igy van ? Lássuk csak ! Egy esetet hozok fel. Ezelőtt három évvel Dr. Kiss Vilmos járás orvos, a járási szol- gabiró és a községi elöljáróság kíséretében az iskolákat megvizsgálta s elrendelte a j fiúiskolái padoknak mozgathatókká való átalakítását, az elkorhadt padló kijavítását és az ürszéknek az iskola ablaka alóli elhelyezését, Mindezt a nép, illetőleg a tanuló ifjúság egészségének az érdekében.

Ebben az időben az egyhá'znak csakugyan nem volt pénze. Megkérte tehát a j főszolgabíró urat, hogy adjon egy évi halasztást. A halasztás megadatott. És talán az év lejártával foganattosittatott a szolga- j bírói rendelet? Dehogy! Úgy van biz még ez ma is! Hiszen csak annak a népnek a gyermekei érdekeiről van szó akik ezt az egyházat keserves filléreikkel fentartják,

ilyen célra nincs és úgy látszik nem is lesz az egyháznak pénze.Pedig volt pénze! j Volt pénze, igaz kölcsön utján, a lelkészlaknak a mai kor kívánalmainak megfelelő átalakítására; volt pénze, ez azonban már nem kölcsön utján, a lelkészlaknak gyönyörű kettős kerítéssel való feldíszítésére; volt pénze a lelkészlakon levő kocsiszínnel f az egyházi hatóság jóváhagyás nélküli konyka s kamarává való átalakítására; volt

9-ik oldal.

pénze a tiszteletes ur lakásához vezető járda kikövezésére; volt pénze a tiszteletes ur lakása etőtti térnek a parkírozására; volt pénze a lelkészi iroda bútorzatára; volt pénze a iiszteletes ur fizetésének évi 730 koronával való felemelésére. Volt hát pénze mindenre, mindenre, amit a tiszteletes ur önző érdeke megkívánt. De nem volt pénze és úgy látszik nem is lesz, arra, amit az egyház és az iskolák jogos érdeke kívánna.

Art elismerjük többek közt, hogy szép a tiszteletes ur lakása előtti tér. De azt sem tagadhatjuk, hogy a leányiskola kerítése meg förtelmes csúnya. Most már azt kérdezzük I minden józan gondolkodású és az egyház érdekeit a szivén viselő embertől: szabad volt addig a templomtér rendezésére legkevesebb 800—1000 koronát elkölteni, mig az egyház többi égető szükségletei nincsenek kielégítve? De szépen is veszi ki magát a diszkért mellett a leányiskolának dülledező gyepű kerítése! Hanem arra nincs pénz, mert az csak iskola.

Azt is elismerjük, hogy a tiszteletes urnák nagyon kellemes dolog, hogy fizetését 730 koronával felemeltette. Azt azonban határozottan állítjuk, hogy ezzel a felemeléssel az egyház anyagi helyzete teljesen megrendült. Az ilyen egyház, melynek minden garasára égető szüksége van, ezt a fizetés- emelést ki nem bírhatja!

Ezért nincs aztán pénz az iskolák szükségleteinek a fedezésére. Ezért diszteienkedik a leányiskola kerítése; ezért nincs pénz az egyház adósságának rendes s megfelelő törlesztésére; ezért, ezekért kell az egyháznak az iskoláit feláldozni; ezért, ezekért kell azokat az államnak előbb-utóbb átadni.

Nagyon helyes volt Orbán Sándornak a presbyteriumban az iskolák államosítására vonatkozó indítványa, mert ilyen körülmények közt azokat fenttartani többé nem lehet. Csak abban tévedett Orbán Sándor, hogy ezt mondta: „Azért kell átadni az iskolákat, mert a folyton növekedő követelményeknek az egyház nem tud eleget tenni.“ Nem ezért kell feláldozni! Azért kell feláldozni, mert az iskolák céljaira szükséges összeg más célra fordittatott. Ezért kell feláldozni! Egyedül csak ezért és semmi másért.

Igaz, hogy a község lakossága csak nyerhet a cserével. Mert ha az állam az iskolákat átveszi, az a nevelés ügyének csak előnyére fog szolgálni. Hanem, hogy az egyháznak mily kárára lesz veteményes kertjeinek feláldozása, ezt az egyház majd csak egy évtized után fogja megérezni.

Személyi hír. Örömmel értesültünk, hogy Kovásznay Mareell, a székelyhídi járás közszeretet és tiszteletben álló főszolgabirája súlyos betegségéből teljesen kiépülve haza érkezett és a járás vezetését átvette.

A tanítónői állás betöltése. Király Piroska uj állását folyó hó 1-én elfoglalta. A midőn ez alkalomból kifolyólag őt a leg- szivélyesebben üdvözöljük, kívánjuk, hogy találja fel köztünk azt az őszinte tiszteletet és önzetlen szeretetet, amelyben Álmosdon négy éven át része volt.

Vadászat. Az Érmelléki Vadásztársuiaí folyó hó 3-án Érolaszi határában igen jól sikerült körvadászatot rendezett. Terítékre került 52 db. nyúl s néhány db. fogoly. A társulat tiszta haszna 55 korona volt.

A fősszolgabiró szolgája. Nemrégiben közöltük, hogy Biró Sándor, a székelyhídi főszolgabiróság szolgája ál'aptalan panaszt emelt a biharmegyei alispánnál, hogy őt a főszolgabiróék mindenre használják, csak épen hivatalos dolgokra nem. A főszolgabíró ur, állítása szerint, teljesen átadta öt felesége őnagyságának, aki aztán házi cselédként alkalmazta, Biró Sándor levelére, melyet, mint jellemző adatot mi is közzétettünk, az alispán válaszképen meg- küldötte a szolgálati szabályzatokat. Azóta Biró Sándor miheztartás végett már bizonyára megkapta ezeket a szabályzatokat, de hasznukat alig veszi, mert, Kovásznay Marcell főszolgabíró már kérte felettes hatóságától, hogy Biró Sándort helyezzék át haladéktalanul máshová; kérését azzal indokolj, hogy szerinte Biró levele „szemtelen“ voU. meg aztán „az újságok is megírták“ az é|e^t;