Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)

1910-12-03 / 52. szám

Nagykároly, 1910. december 3. 52-ik szám. III. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és Ilii detési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult Főszerkesztő : Dr. Bisitz Füéla. Felelős szerkesztő: Simító Aladár. Fömunkatárs: Dr. Merts Xiászló. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6-— korona félévre 3'— korona. Vidékre postán küldve egy évre 7 — korona félévre 3 50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Nagykároly Gr. Károlyi György-tér 36. Telefon: 95. szám. Szatmár, Rákóczi-utca 26. Telefon 168. szám. Váljunk el? A társadalmi élet jogszabályokkal kor- mányoztatik. Minden egyes akciója törve- , nyekkel rendezvék, úgy hogy egészen bátran mondhatnék azt, hogy a társadalom nem egyéb, mint jogszabályokkal, törvényekkel és kötelességekkel körülhatárolt emberek egyesülete, közülete. A modern ember s egyben a modern társadalom az abszolút szabadság felé vágyódik s egymás után fel­töri, megsemmisíti azokat a bilincseket, melyeket a régi idők hagyománya, a vallás reá vert. Az ujabbkori áramlatok minden társadalmi törvény szigorúságát enyhíteni igyekszik, mert az; emberi élet végcéljának, 1 sőt egyedüli céljának a boldogság lehető elérését tekinti, a boldogság pedig, mely rokon eredetű a szabadsággal, a sok korlá­tozás következtében sokszor elmarad, hogy az emberi egyedeket a sivár jelen vigasz- talhatatlanságával büntesse. Az abszolút boldogság e földön elér­hetetlen, a relativ boldogság elérésére is sok olyan eszközre van szükségünk, mely eszközök legtöbbjétől a kíméletlen végzet már amúgy is megfosztotta legtöbb ember­társunkat. Ha már most mi földi tényezők is igyekezünk különféle rossz törvényekkel és szabályokkal útját állani annak, hogy legalább a relativ boldogság jusson egy némelyikünk osztályrészéül, akkor termé­szetesen mi magunk vagyunk okozói annak, hogy a boldogtalanok száma e szomorú földön még jobban szaporodjék. A házasságkötés, mely a legszebb s legköltőibb előjelek mellett kötődik legtöbb­ször, egyik legerősebb támasza, mondhatnék talpköve a modern társadalmi életnek. De a haladó korszak gondolkozó emberei reájöt­tek már arra is, hogy ’ „-holtomiglan-holto- diglan“ gyönyörű kijelentése nem állhatnak meg tulajdonképeni értelmükben, mert bizony igen sok, sőt a legtöbb modern Házasság nem az egymás megismerésén, egymás meg­becsülésén alapszik, hanem azon a hibás dogmán, hogy a leányoknak férjhez kell menniök s ezért a férfiaknak meg kell nő­sülniük. így jön létre azután az a sok el­hibázott házasság, mely azután csak a ké­sőbbi megismerés után teszi boldogtalanná a házastársakat, úgy hogy az egymás mellett élés lehetetlen, vagy csendes, sokszor lármás tragédiák szülőanyja. A modern társadalom kötelessége tehát, hogy azokat a kötelékeket, melyek egy ezer­éves vallási törvény egy egész életre szabott meg, felbonthassa s igy megakadályozza, hogy az emberek relativ boldogsága ne érvényesülhessen. Meg kell könnyitenie a válást, mert a mai élet törvényei igen lénye­gesen különböznek annak a korszaknak tör­vényeitől, melyekben a „holtomiglan-holto- diglan“ gyönyörű s valóban poetikus szab­ványai készültek. S vájjon mit látunk ebben az irányban ? A modern államok törvényhozásai tényleg igyekeznek is a régi s elavult házassági tör­BLUM ÜRMIN férfi- és női clivat üzlete (-a­MftGYKÁitOLY, Széchenyi -utca Isatb.. elemi népiskolá,-cal szeinOen.) lOII.IÍWt.Vl'# ES ÚJÉVI AE MAE IMI MA legversenyképesebb árakon ajánlja az itt felsorolt cikkeket, u. m.: mindenféle játékok, babák francia és öltöztetett, feihuz- tó vasutak, Önműködő játékok, gyermek-hangszerek, kardok, puskák, katonák, lovak stb. — Ugyanott kaphatók a legújabb téli kalapok, ingek, gallérok, nyakkendők, kézimunkák, sétapálcák, esőernyők s mindenféle férfi és női toilette cikkek. Fegyházto an Isiötott ixcsi, férfi és gyermekliarisnyfils: egyedüli nagy raktára. Nagy raktár valódi jéger alsó ruhákból. “1ÍS S3rí' Dús választék mindenféle szabó-kellékekben. a ható A szapuiö. Irta: Máriási József. Isten bocsássa meg biró ur, igez ! Én öltem meg szent igaz. És nem sajnáltam. Most se sajnálom. Szegény asszony vagyok, nincs szerencsétlenebb mint én. akasszanak föl érte nem bánom, legalább megkönyörül a jó Isten én rajtam is! . . . Ha az az igaz­ság, hát tessék itt vagyok, vigyenek! Ne­kem mindegy már úgyis. Csak én vagyok a hibás, a leányomnak semmi része benne. Ő csak nézte, hogy én mit csinálok. És ezt tessék elhinni nekem, nem mondanám, ha nem úgy volna. Tudta annyi szent, ő is tudta a leányom, hogy mit akarok a kicsi­vel de nem segített. Nem! De hát az az igazság, akasszák föl őt is velem egygyütt, neki is jobb lessz biró ur, ő sem panasz­kodik, tudom . . . Mer úgy is mi jó várhat még szegényre itt ezen a földön ? ! , . . De elmondok én mindent, úgy ahogy volt. Ne tessék megharagudni, egy kicsit soká tart, pedig sok dolgunk van ugy-e? Nekem se volt az életben valami jó sorom, a már bizonyos, Az ital, az az át­kozott ital, mindig csak az a baj! A bor meg a pálinka. Kivált a pálinka! ... Az az átok mi felénk. Nem én könyörgöm, mert nekem egy csepp se kell, úgy félek tőle mint a tűztök De az apám! Pedig de­rék halász volt, a bárkában nem akadt párja de mihelyt szárazra került, a torka volt az Istene, egygyik korcsmából a másikba . . . Hogy aztán én is férjhez mentem az uramhoz, eleinte csak meg voltunk vala­hogyan. Jó halász ember lett volna ő is, akkoriban nem ivott, csak vasárnap, meg hétfőn. Szó ami szó, nem volt az rossz ember, győzte a munkát, a tengertől se félt de mikor ittas volt, a jó Isten is hátat for­dítót neki, olyan veszekedett természete volt, pozdorjává tört mindent ami a kezeibe került. Pedig hát mi is elegen voltunk ám ! Öt gyerek! Az öt gyerek közül egyik kótya volt minálunk is. A kis leányom meg kuka. Aszondják az ital volt az oka ennek is. Az hogy az apjuk ivott. Nem igen akartam el­hinni eleinte. A jó Isten csak nem bünteti a gyereket, mert az apja iszik?! . . . Pe­dig mégis úgy van az. Az apjuk egyre keményebben ivott. Már utóbb négyszer-ötször leitta magát hetenkint. Egyszer olyan ittas fejjel eredt ki a tengerre. Beléveszekedett, szegény. Har­madnapra vetette föl a viz. Ilyen az az ital biró ur! Mikor aztán arra került, hogy a na­gyobbik leányomat férjhez adjuk, ugyan csak megnéztem az emberét. Isten az atyám, tüzbe tettem volna érte a kezem én magam, olyan szolid, be­csületes formája volt. Meg aztán fogadta is mennyre-földre, hogy ő nem iszik. Nem ő ! Egy kortyocskát csak vacsora után de az nem számit. — Hát jó, gondoltam legyen az övé a leány. De hazudott a bitang. Hazudott, biró Szántó Mór és Társa Szatmár-Rémeti, a színházzal szemben. Szatmár és uidéhe legnagyobb férfi-, fiú- és gyermehruháfí áruháza. Szőrme árukban nagy választék, úgymint városi és utazó bundák, gazdasági kabátok, lábzsákok, kocsis bekecsek és kocsis bundák. Rózsás szűrök és kocsis dol­mányöltönyök állandóan raktáron. — Szolid szabott árak! Lapunk mai száma 14 oldal terjedelemben és 3500 példányban jelent meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom