Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-11-19 / 50. szám
6-ik oldal. KÖZÉRDEK 50. szám. november 19. Egy jóházból való keresztény piccoló fizetéssel felvétetik a vasúti vendéglőben és 3 havi alkalmazás után 200 korona jutalmat kap. A reklám hatalma. Kohn Antal helybeli órás hire felköltötte a debreczeni üzletvezetőség figyelmét és úgy halljuk, megbízatást ad neki az összes vasúti órakezelésre. Eladó mosoda. Érmihályfalván egy teljesen jó karban levő, kitűnő forgalomnak örvendő öt év óta fenálló mosoda a városból való távozás miatt örök áron azonnal eladó. Értekezhetni Silbermann Józseffel Ér- mihályfalván. Szálloda átvétel. Grósz Sándor városunk szülötte Tasnádon a „Pannonia“ szállodát átvette és azt fényesen berendezve megnyitotta. Lapunkban közölt hirdetésére felhívjuk olvasóink figyelmét. Alkalom olcsó bevásárlásra. Mint értesülünk Bekkel* Orbán helybeli férfi, női és gyermekruha kereskedő, üzletében a női ruhák árusítását beszünteti s a raktáron levő, női kabátokat, boákat, női mikádókat és téli szőrme kabátokat minden elfogadható ár mellett kiárusítja. Ugyancsak rendkívüli jutányos áron árusítja az összes férfi és fiú öltönyöket valamint téli kabátokat is. E ritka bevásárlási alkalomra felhívjuk olvasóink jgyeimét. Egy jó karban levő rövid tssr ZONGORA te* ii ii ii olcsón eladó. 11 h h Gr. Károlyi István-u. 3. sz. alatt. Szerkesztői üzenet. Varga Endre Nagykároly. Nyomdai alkalmazottakkal hírlapi polémiába nem bocsájtkozunk. .............................. .......................... " ' ■ i N Y I L T T É R E rovat alatt közlötekért nem felelős a szerk. Nyilatkozat! A „Nagykároly“ cirnü lapban egy közlemény jelent meg, melyben az foglaltatik, hogy a „Nagykárolyi Cipészek Csoportja“ ellenem lopás miatt feljelentést tett a helybeli rendőrségnél. Kijelentem, hogy a feljelentés megtétetett, de igaztalan és az abban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak, sőt kilépvén a szövetkezetből, üzletet nyitottam s magam kértem a vizsgálatnak ellenem való elrendelését és egyideüleg ügyvédem Dr. Merts László ur utján a feljelentők ellen a bűnvádi eljárást folyamatba is tettem. Kodácsy Mikló:. cipész mester. Nyilatkozat. „Tóth József nyomdatulajdonost közönséges gyáva embernek nyilvánítom és mindaddig annak tartom, mig f. hó 17-én d. u. 2 órakor személyem ellen intézett qualifikálatlan támadásáért bocsánatot nem kér, vagy elégtételt nem ad.“ Lehner S. Sándor könyvelő. Visszhang a vádra. i. A „Szatmárvármegye“ politikai és társadalmi heti lap folyó 1910. évi 43. számában „szerkesztői üzenet“ rovatában velem foglalkozik. Azzal vádol, hogy K. 1. gyógyszerészre haragszom és haragom megnyilatkozását a szerkesztőséggel utánvételes portó címen megfizettettem, stb. Ünnepélyesen kijelentem, hogy én épp oly szívélyesen búcsúztam K. 1. gyógyszerésztől, amint lelkesedéssel üdvözlöm Sz. L. uj gyógyszerész urat. Ergo én K. 1. gyógyszerész urra nem haragszom, legfeljebb minden tisztességes emberrel lehet egyidejűleg: „amicus personae“ és „inimicus causae.“ Ha tényleg az én levelem a „Szat- mármegye“ szerkesztőségéhez címezve volt, akkor tévedtem, mert annak rendeltetési helye más volt. Tehát hibáztam, mert a címzésre nem ügyeltem jobban! Töredelmesen beismerem a hibát! Sietek is jó példát adni, mert a hibát beismerni és ha kell, „landa- biliter retractal“-va jóvátenni nem szégyen! Hogy én K. I. gyógyszerész urra haragszom, a „Szatmárvármegye“ szerkesztősége csak a sorok közt olvashatta. „Filius ante patrem.“ Megbocsát a „Szatmárvármegye“ szerkesztősége, de huszonhat éves tanítói multam után ehhez nem értek. Bocsánat! Meg van! Ez az ártatlan mondat „ha későn is, jobb mint soha.“ Hogy a nép igy búcsúzott K. I, volt gyógyszerésztől, ez igaz, s fen- tartom, ezért minden felősséget elvállalok. Mikor ezt írtam, nem tettem egyebet, minthogy a népnek hü tolmácsa voltam. Hogy az említett levél fizetetlenül ment el, azt éri legjobban sajnálom. Biztosítom a „szerkesztőséget“, hogy annak felbélyegzésére a kellő pénzösszeget kiadtarrij és a „Szatmárvármegye“ szerkesztősége egy bűnös manipulációról a leplet lerántotta.. Ha a tekintetes szerkesztőség meg nem haragszik a kárt ezennel visszatérítem s a dupla portót postabélyegekben ide mellékelve van szerencsém beküldeni. Csak egyet bátorkodom még megjegyezni, hogy soha prókátor nem kompromitálhatta jobban klienseit, mint ezen „szerkesztői üzenetéivel a „Szatmárvármegye“ előfizetőit. „Audiatur et altera pars“ elvnél fogva kérem soraim közlését. Hazafias tisztelettel: Nagyecsed, 1910. október 29. Herceg Péter, tanitó. II. A fenti cikkemre ugyancsak „Szatmárvármegye“ 1910. évi 45-ik számában és ugyancsak „szerkesztői üzenet“ rovatában szórol-szóra ezt a választ kaptam : „H. P. Nagyecsed. Levelét megkaptuk, de kívánságának, hogy azt lapunkban leközöljük, eleget nem tehetünk. Főelvünk ugyanis, hogy lapunkban csak választékosán megiit és a jó ízlést nem sértő közleményeknek adunk helyet. Hogy az előző levelét nem nekünk szánta és mégis hozzánk címezte, ez minden esetre nagyon megtisztelő reánk. Csalhatatlan jele, hogy sokat foglalkozik gondolatban velünk. Bűnös manipulációval ne vádoljon senkit, mert azt a levelet ön irta, amint azt második levelének kézírása is igazolja. De különben e kitétel használatot, „ha későn is jobb, mint soha“ : elismeri. Többet azonban erről nem cseveghetünk, mert az idő és a nyomdafesték drága.“ Hogy válaszom mennyire „igen“ vagy „nem“ választékosán megirt és a jó Ízlést „igen“ vagy „nem“ sértő közlemény volt, azt a „Szatmárvármegye“ tekintetes tanítói karra és a „Szatmárvármegye“ igen nagyra becsült olvasó közönségére bízom. Úgy látszik, hogy a beküldött 20 fillér postabélyeg újból eltévedt! Tapasztalatom az, hogy „Szatmárvármegye“ szerkesztősége ezt az elvet táplálja „qui non est mecum, contra me est“. Nem bánom! Legyen! Az én hitem pedig ez: „Amicus Pláto, Amicus Aristoteles: sed magis amica veritas.“ Mindezekből — harag nélkül — a kellő konzequenciát levonom. Több éve, hogy a „Szatmárvármegyé“-nek előfizetője vagyok, de csak azért, hogy „a nyomdafesték“ olcsóbb legyen, újévtől kezdve „nem leszek.“ „Dixi et salvavi animam meam.“ Nagyecsed, 1910. november 16. Herceg Péter áll. tanitó. ÉRMELLÉK. Érmihályfaiva. A háládatlan gyermek. Az özvegy szenvedései. Meglopta a jóltevőjét. Andersen meséibe fordulnak elő, hogy a mostoha anya halálra kínozza gyermekét, de az élet színpadán, elvétve vannak ily esetek, de sokkal gyakoriabbak a gyermeki hálátlanságok, az édes vagy nevelt szülőkkel szemben. Egy ilyen esetről értesít bennünket ottományi tudósítónk, mely kínos felháborodásban tartja a község lakosságát. Özv. Balos Gáborné örökbe fogadta Kovács Pétert. A jómódú asszony valósággal dédelgette a gyermeket, elhalmozván minden jóval amit csak egy anya tehet gyermekéért. Kovács Péter azonban rut hálátlanlansággal fizetett a jóságért. Dologkerülő, alattomos lett; aki nem átalotta jóltevőjét sértegetni, sőt veréssel is megfenyegetni. Az özvegy tűrt sokáig. Egész éjszakákat töltött el álmatlanul, sírva, zokogva, a rut hálátlanság miatt, azon törte fejét mit tegyen, hogy a jó útra térítse fiát, akit saját c. lilékéként szeretett. Szép szó, fenyegetés nem használt, végre is megunván a folytonos sértegetést f. hó 7-én kiadta az útját a háládatlan gyermeknek, megtiltván, hogy a házba lépjen. Kovács Péter átkozódások között hagyta el a házat, megfenyegette nevelőanyját, hogy bosszút áll rajta, halálra rémítve az amúgy is elgyötört asszonyt. A szegény özvegynek ettől a perctől kezdve nem volt nyugodalma. Folytonosan rettegésben élt, különösen attól a perctől kezdve, amidőn az udvaron elszórva egy levelet talált, melyben névtelenül megfenyegetik, hogy bosszút fognak állani rajta. Már három nap nyugodtan telt el, amikor is f. hó 10-én Kovács Péter beállított a házba és veszélyes fenyegetéssel illette nevelőanyját. A szegény özvegy megrémült s kiszaladt a házból a szomszédoknál keresve menekülést a bántalmazások ellen. Kovács Péter egyedül maradt a szobában. Ezt az alkalmat arra használta fel, hogy a szegény özvegynek a szobában egy szekrényben rejtegetett 3625 koronáját ellopta, s ezzel lávozott a lakásból az összes
