Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)

1910-10-15 / 45. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK október 15. 45-ik sz. CSAKIS A NŐKET ÉRDEKLI! r-iiT-i Katz Sámuel OE3 Megérkeztek az őszi és téli felöltök, bundák, szőrme és plüss paletók, boák és muffok legdivatosabb kivitelben. — Legújabb kosztümök és franczia ruhák mérték szerint készíttetnek. Kéase pongyoláit olcsó árban. mindazt, ami ezzel együtt jár, mert mindezek előrehaladásához, elnyerésé­hez, az egyetlen s mindent legyűrő alkalmatosság kell: a pénz. Pénzhez, gazdasági állam pedig csakis a ter­mények révén juthat és pedig azon termények révén, melyek szükségletein felül jutottak a gazdák osztályrészéül. Mert ha a föld csak annyit hoz, ameny- nyi épen elegendő, hogy a földmivelő ember magát, családját eltartani képest akkor az az ország mindenben stag­nál. Stagnálni pedig, mint Roschor, angol sociologus mondja egyet jelen, a retrográd fejlődéssel, vagyis a visz- szafejlődéssel. A népek harcza, a ro­hamos haladás, mely minden nemze­tet magával ragad nem tűr egy percz- nyi elmaradást sem. Mert a pillanatnyi lemaradás következménye az elmaradás, mely egyben erőgyengülést s végleges bukást von maga után. Ősz van. A tarlótt bokrokon ökör­nyál himbálódzik. Messziről harang­szó panaszos hangját hozza a késő őszi langyos szellő. A szűretelők vig danája lelkűnkbe kap s könnyes sze­mekkel tekintünk a mi véreink jövendő sorsa felé. Hej mikor függetleníthetjük mi majd sorsunkat a természet szeszé­lyeitől, mikor lesz boldog a magyar majd akkor is, ha a termése véletlenül nem vág be neki. Mikor lesz hegyen­völgyön lakodalom, még akkor is, mi­kor a súlyos gerezdek nem csillognak a szőlőtőkéken s lesz heje huja akkor is, ha a búza ára nem olyan magas, mint ebben az áldott esztendőben. Mikor?! Talán sohasem! Vagy mégis! Majd, ha a mi országunk támaszát és talpkövét, a tiszta erkölcsön felül, az ipar s a vele kapcsolatos kereskedelem alkotja. IBlfnl 1 Valódi rozs kenyér csakis a kutya véd- ----------- jeggyel -------­TB lEfon Jmf Tilefan szám 88. gaftjjStLt. szám 88. =kapható= Kolumby Nándor fűszer-, csemege-, bor- és ásványvíz-kereskedésében KTagyltároly, Vármegyeházzal szemben. Darabja. 30 fillér. Mindennap friss felvágott. □ 00=““=----------­Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatóságai, hó 13-án tartotta évi rendes közgyűlését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A gyűlést fél 11 órakor nyitotta meg elnöklő főispán, akit a terembe léptekor lelkesen megéljeneztek. Főispán meleg szavakban üdvözölvén a tagokat, örömének adott kifejezést, hogy a lefolyt politikai küzdelmek egyálta­lán nem zavarták meg a politikai pártok közötti békés együttérzést a közügyek iránt, kérte a bizottság tagjait, hogy a vármegye javának előmozdítása érdekében kifejtendő tevékenységében támogassák. A közgyűlés a beszédet lelkesen megéljenezte. A gyűlés első tárgya az alispáni jelen­tés, felolvasottnak tekintetett. A tárgyhoz, az az utakat illetőleg Szuhányi Ferenc orsz.. képviselő szólalt fel, aki a Tyúkod Porcs- almai ut kiépítésénél felmerült sérelmeket ecsetelte. Dr. Falussy Árpád érendrédi ügy­véd a nagykároly-érendrédi ut építésénél észlelt misériák felett siránkozott, nem mu­lasztván el saját érdemeit az ut építésének kieszközlése körül hangsúlyozottan és gyak­ran emlegetni, hivatkozván arra, hogy a minszternél személyesen közbejárt (?), köz­gyűlési felirat intézését javasolta. Ilosvay Aladár (igen finom kifejezéssel élve) téve­désnek minősiti Dr. Falussy Árpád állítását, jelenti, hogy az utmiseriák ügyében ugyan a közigazgatási bizottság felirt a miniszter­hez, de intézkedés nem történt. Igazságta­lanság nem történt. Igazságtalanságról szó nincsen ily irányú felirat intézését nem tartja szükségesnek, de hozzájárul ahhoz, hogy köz­gyűlés kérje, hogy a kőnek egy más bányából való szállítását rendelje el a miniszter, melyet Dr.Nagy Sándor felszólalása után, ki az erdődi ut kiépítésénél felmerült költségek visszatéríté­sét kérte, továbbá Kacsó Károly műszaki tanácsos, az államépitészeti hivatal főnöke felvilágosítása után, a közgyűlés magáévá tett. A törvényhatóság 1911. évi költségelő­irányzatát az állandó választmány azon ja­vaslatával, hogy egy aljegyzői, egy orvosi, egy közigazgatási gyakornoki állást rend­szeresít és egyik aljegyzői állást árvaszéki jegyzői állásnak minősiti, egyhangúlag el­fogadta. A közigazgatási bizottsági és köz­ponti választmány választására együttes szavazást rendelt el a főispán és a szava- zatszedő-bizottság elnökévé az első bizott­ságnál Domahidy Istvánt, tagokká: N. Szabó Albert és Ujfalussy Lajost, a Il-ik bizott­ságnál Madarassy Gyulát, tagokká Dr. Jékey László és Kovács Miklóst nevezte ki. A bizottság tagjai lettek: Közigazgatási bizottsági tagok: Böször­Karddal leütötte az ágyúról, belehalt, be­szélik itt-ott. A rövid sorokon keresztül gázolnak a szavak, a kétnapos katonák közt félelmesen terjed tovább a beszéd ? Belehalt. . össze­verte .. Leütötte? Igaz. Hát ez már igy lesz? most már igy? A sorok megbomlanak mintha közéjük ütöttek volna, az emberek egy percre előbukkannak az egyenruhából, amint sápadtan és bambán egymásra néz­nek. A testek nem működnek, a tagok, a csuklók nem hajolnak, a gyakorlat megakad. De mint az ostor csördit bele a sorokba a káplárok hangja. A legények igazodnak s a lábak ismét kilépnek, a kezek feltartatnak, s a derekak lehajolnak. Az őszi szél meg csendesen kavargatja fejük felett a harangzúgást s a katonabanda taktusos gyászindulóját. A betegeket, a hibás újoncokat a kór­házba rendelték. Ott kitapogatja és meg­vizsgálja őket a főtörzsorvos ur, a rósz fülüeket, rossz szemüeket, meg a kiknek valami belső bajuk van, ki kell kopogtatni. Nincs is mind katonának öltözve, ez a si­lány beteges had bizony olyan, mintha a búzából a hibás, összeszáradt szemeket kü­lön szemelnék. Még bent vannak, a ló közt, alig látszanak. De hogy igy együvé kerültek, nagyon kiüt a baj rajtok. Összeszorulva járnak a laboratóriumba, egy pár öreg baka vigyáz rájuk, a kirendelt naposok a századtól, mint valami őrök a rabok felett. Itt ezek a nya­valyások bűnösnek is érzik magukat, mivel éppen most mertek betegek lenni. Fenyegető eszközök is láthatók, úgymint hosszú üve­gek és görbe csövek, veres folyadékok az asztalon, fényes ollók, hegyes fogók és ké­sek üveg alatt a polcokon. A fiatal doktor néha kidugja a fejét a másik szobából s hívja egyenként az em­bereket. A ki kijön azt körülveszik. Mit csináltak veled te? Leültettek, a szemembe néztek. Na, bolond bundás, tán szép a sze­med ? — kérdi a szakazvezető. Egy szőke- képű, vékony paraszt ez, aki már vígan .feszég a kék ruhában. Azok közül az ele­ven parasztlegények közül való, akik had­nagynak is jók lennének, ha olyan ruhába bujtatnák őket. Abba is csak bele kell szokni, a csillagok világítanak a gallérján a bojtok vígan fityegnek erre-arra a blúzán. Most kiszol az orvos: Lába Vaszi! Na 1 A legények összenéznek, melyiket hívják? Lába Vaszi nem halja, mert süket. Ott áll a fal mellett lerogyva, mint egy zsák krumpli, olyan csendes, olyan öntudat nél­kül való. A lába a széles bakancsban, mintha belesüppedt volna a földbe, a teste, a nagy, erős teste húzódnék utánna. Vastag nyaka izmosán, keményen hajlik előre az alacsony gallérból. Ez süket bizony. Lába Vaszit ha­mar ki is lökik a szobából a doktorok csak egy keveset kiabálnak reá. A többiek körül­fogják. Hátha szimulál a vacker! mondja a piros bojtos. Lássuk csak! Oda kerül a háta mögé és leejt egy pénzdarabot. Tudva­levő, hogy erre önkéntelenül megfordul minden szimuláns. Vaszt nem fordult meg,, nem halja. A többiek mégis összeröhögnek s vizsgálgatják az oláhot. A piros bojtos mellé áll, csendesen szól neki, de titokban csendesen megrántja a karját, TeVaszikám! Az oláh erre odafordul, a többi még rácso­dálkozik, mert azt hiszi, hogy a szólitásra fordult meg. Áhá, horgos! mondja a sza­kaszvezető, hallasz ugy-e ? Csak haza akar­tál menni az anyádhoz mi ? A szeretőd fersinge mellé? Majd kapsz kurta-vasat! Az lesz a szeretőd, szorítja a lábad, meg is ölelheted! Megálj csak vaszker! Lába Vaszilka nem értett ebből egy szót se. De látta, hogy gúnyos pofával röhögnek körülötte a többiek, látta, hogy hadonászik képe előtt a háromcsillagos ur, huzza, cibálja és fenyegeti. A bizonytalan hangtalanság veszedelmei rohanták meg Lába Vaszi szegény fejét. Még jobban neki dőlt a falnak a feje előre bicsaklott s cso­rogni kezdett a könny a szeméből. Nagy durva és értelmetlen csöppek hullottak a Vaszi kék blúzára, de hátha keserűbbek ezek, mint az apró, finom és értelmes könnycseppek? Kovács Gyula és Társa Őszi és téli női felöltők, divat bundák, szőrme és plüsch kabátok, boák és muffok, leány és gyer­mek felöltők, kosztümök, pongyolák, csipke, selyem és szövet-blouzok dús választékban vannak ál­landó raktáron, melyek a legolcsóbb szabott árak mellett árusittatnak. II II II ix o i divattermeitoen DEBRECZEN, Főtér 55. 1 II 11 II II Hungária kávéház mellett. II II

Next

/
Oldalképek
Tartalom