Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-07-09 / 31. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK Julius 9. 31-ik sz. Ha fáj a feje, ne tétovázzék, hanem használjon azonnal Beretvás-pasztillát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. Ára 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás. sokban, amelyekben már rég alkalmazzák azt a módot, hogy a poros utakat 10 naponként egyszer felöntözik a kellő módon elkészített, petroleumtartalmu folyadékkal, mely tapasztalat szerint annyira leköti a port, hogy a legerősebb szélvihar sem képes | fölverni, Egyetlen hátránya ennek az utca j öntözésnek az, hogy az öntözés első két napján meg-megüti szagló érzékeinket némi petroleum illat, ami azonban még mindig türhetőbb az arcunk, ruhánk minden hajlá- sát megtöltő utcapornál. * Ha valaki éjjeli kávéházainkon át akarná megismerni városunkat, furcsa következtetésre jutna. Ezekben a cudarul rosszul világított, füstös zugokban egyáltalán nem lehet felfedezni a rendes kávéházi életet. A leglényegesebb üzleti cikk ezekben a kassza tündére és fegfontosabb tényezője a külön szoba. Akármelyikbe téved az ember, néhány tétlen, bóbiskoló zenészre adad, akik úgyszólván őrszemekként vannak elosztva az egyes kávéházakban, abból a célból, hogyha itt, vagy ott egy-egy meggabalyodott pasas akad, fellármázza a többi őrszemeket a zsebbeliek kimuzsikálása végett. Hogy erre a célra miért van Nagykárolyban ilyen 3-4 fészek is, azt csak az illetékes hatóság tudná megmondani. Erkölcsi állapotaink épülésére nem, annyi bizonyos. (Folytatjuk.) Kévekötő zsineg ■I B bármily nagy mennyiségben jutányos áron kapható né TMM MjMné T vas, szerszám, konyhaberendezések, lószerszám vereték, gazdasági eszközök és festékáru üzletében Nagykároly, Deák-tér. Pöstyéni epistola. Pöstyén, 1910 julius 1. Igen tisztelt szerkesztő ur ! A rímekkel ugyan adós maradok és alighanem a költői szárnyalással is, ám ez utóbbi nem is volna stilszerü, mert hiszen | itt örülnek az emberek, ha járni tudnak, nem hogy szárnypróbálgatásra vetemednének. Áll ez kiváltképen arra a karavánra, j amelyet nap-nap után minden egyes vonat messze földről ideszállit. El-elnézem mint jönnek: az egyik tolókocsin, a másik hordágyon és akik a saját lábukon járnak, azok legnagyobb részének mankó vagy bot szolgál fegyverül a leroskadás ellen. És kérdem { magamtól, hogy ugyan honnan vetődik j mégis a fürdőparkba annyi épkézláb ember ? Az ember szinte kénytelen elhinni, hogy ebben a vízben, ebben az iszapban meg- I gyógyulnak még a nehéz betegek is és igy kerül elő az egészségesek tábora. Nekem akit egy barátságtalan ischias terelt ide, szerencsére nem állott módomban magamon tapasztalni ekkora átalakulást. Hogy milyen lehet azoknak az érzése, akik ezen a metamorfózison keresztülmentek, arról tájékoztatott egy szállóbeli ismerősöm. Valahonnan Litvániából vetődött ide, azaz dehogy vetődött szegény, úgy hozták; testvére és két szolga kellett a transporthoz és most — horribile dictu — tőlem mindenáron azt akarta megtudni, hogy ama kis szőke leánnyal, akivel előbb együtt látott, hogy ismerkedhetnék meg az esti reunionon, mert hát táncolni szeretett volna vele. Nagyon el volt keseredve, amikor megtudta, hogy a kis szőkeség nem tud németül és igy nem kérheti fel bosztonra. Azután komolyabb húrokat pengetett. Elmesélte mint állott már a kétségbeesés szélén, kínzó fájdalmai mennyire elkeserítették őt és hogy már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott afeletti bujában, hogy az orvosok nem tudtak számára enyhülést szerezni. Egészségének visszanyerését, úgymond, egy angol orvosnak köszönheti, aki átutazóban járt városukban és kezelő orvosának figyelmét a magyar csodafürdőre felhívta. És most itt állok — fejezte be beszédét a meghatottságtól elfogódva — ura vagyok minden tagomnak és nincs a kerek földön az az ember, akit irigyelnék, mert többet, mint amennyit én elértem itt: az ujjá-születésnél többet, senki sem dicsekedhetik. Ez az eset okozta-e, vagy sem, elég az hozzá, hogy ettől fogva nem ébresztett bennem oly mélységes sajnálatot a man- kónjárók, tolókocsin közlekedők, bicegők és bénák látása. Azzal vigasztalom magam, hogy hiszen mindegyikük előtt nyitva áll a gyógyulás útja. Litvániai barátom utján megismerkedtem egy szintén hazájabeli rendkívül csinos fiatal leánnyal, kinek kellemes, bájos személye már korában feltűnt nekem. Az első együttiét után csak azt sajnáltam, hogy annyi idei itt-tartózkodás után e szép hölgyet csak most ismerhettem meg. Soha annyira le nem bilincselt még nő, mint ez az elragadóan kedves, egyszerű leányzó, akiben minden szépet és jót együtt találtam, Hogy teljes legyen örömem, ráállott arra, hogy közös ismerősünk gardirozásával a színházba együtt megyünk. Megjegyendő, hogy itt a szinházidő d. u. 6-8 között van. tehát hony sóit qui maly pense. Amikor aztán ütött a színház órája, egyszerre csak előtűnt az eddig elbújtatott miiláb és én a sántikáló szép lány mellett lepottyantam a hetedik menyországból. Annyi tisztelettel adóztam azonban a hirtelen fellobbant szenvedélynek, hogy megbíztam litván barátomat, ki gyógyulása színteréről sehogy sem akart távozni, hogy közölje majd velem, milyen eredménnyel fejezte be a kúrát szépséges hontársnöje. Én már nem tudtam megvárni, mert időközben ischiasomnak még irmagja sem maradt és ezentúl majd inkább vállalkozom a bevezetésbeli magas- röptüségre, mert nemcsak a tagjaim lettek könnyűek, hanem egy nagyon fontos tényező : a zsebem is. A honoráriumot tehát sürgősen kéri. ToUt. Ékszert, órát, ezüstnemüt jótállás mellett bámulatos olcsó áron csakis Magyarország legnagyobb ékszerüzletében Deb- reczenben a Löfkovits Arthur és Társa cégnél vásárolhat. Tűz-, jég-, élet- és baleset-biztosításokat felvesz a „K Ö Z É R DE K“ kiadóhivatala. Egy teljesen felszerelt kitűnő tekeasztal eladó. Értekezhetni: Rottmann Albert müasztalosnál. Bikszádi vasút misériái! Hogyan utaznak Szatmárról Bikszádra? Élclapok figyelmébe! Egy vicinális vasútról van szó, amely a „Bikszádi helyiérdekek“ nevét meri viselni, jóllehet saját részvényesei érdekét szolgálja. Ez a vicinális igazán elég érett már minden fligendebeli viccekre, amelyeket bátran, nyugodtan, minden megfontolás nélkül lehet reá alkalmazni. Lassan döcög állomásról- állomásra és minden megállóhelyet 10—20 percnyi pihenővel tisztel meg. Ha azt kérdezi a türelmetlen utas a kalauztól, mit várunk ? Rövid gondolkozás után azt a feleletet kapja reá: „az indulást“. Ez a várakozás pedig addig tart, mig egy lélek is feltűnik a látóhatáron, aki utazni akar rajta, akit az udvarias kalauz felsegít a vasútra s jóllehet harmad osztályú utas, a másod osztályú fülkébe, mert az rendszerint tömve van utassal. A másod osztályú utas azután kénytelen tűrni, hogy lábait a nagy sietésbe jól letapossák, az illető kapadohány füstöt fújjon az orra alá, s szomszédja akkorákat köpjön a padlóra, hogy egy kis macska bátran megfürödhetne benne. Ehhez pedig gyomor is kell, s igy nem ritka eset az, hogy tengeri betegség vesz erőt az utason, a vasúti igazgatóság kiváló figyelme folytán. Az állomáson nem mindig engedi unatkozni utasait a jeles vicinális. Még kéj vonatozásról is gondoskodik és előre-hátra tolatja őket az állomás területén! Nagyokat döccen egy-egy váltón és az utasok fejére ejti a pakktáskákat egy-egy kocsi felvételénél. Megáll ismét, majd elindul és újból megáll. Végre midőn a türelmetlen, összetört utas megérkezik Bikszádra, igazán nem tudja miképen történt, mert emlékezete szerint többet állott, mint ment az utón és futólagos összeszámítás szerint ment annyit visz- szafelé, mint előre Ez azonban valószínűleg helytelen benyomás, mert 372—4 óra eltelte után csak beérkezik a bikszádi állomásra, melynek távjelzőjét, mint nehéz, kínos helyzetből szabadult ember örömrivalgással, percekig tartó diadalfüttyel üdvözli. Ilyen maga a vonat, melynek leírása után az egyes kocsik belső comfortjával foglalkozni elengedhetetlen kötelességünknek tartjuk. Öreg, rozoga emlékkocsik vannak a kis mozdonyka után akasztva. Más országokban a vasúti építkezések múzeumában pihennek a rozsdaette, sok kisiklást és hófúvásban megrekedést átélt öreg kerekek. Bánatában csikorog, recseg, ropog, midőn az erőltetéstől fúvó, prüsszköló mozdony meg-megrántja kösz- vényes tagjait. Ablakait becsukni lehetetlen és igy az utasok fele azoknak zárvatartá- sával van elfoglalva jóllehet az örökös légvonattól arcuk feldagad és karjaikat alig birják emelni. Maguk a kocsik rondák és piszkosak s aligha láttak az ülések más portörlöt, mint a női utasok finom szövetruháit és a férfiak simára vasalt nadrágjait. Egy utas arról is panaszkodott nekünk, hogy megtörtént rajta az az esett, hogy Bikszádra érkezése után fésülködés közben olyan állattal kötött ismeretséget, amely csak kis fiú korában mutatta be iránta való ragaszkodását, melyet azonban a figyelmes szülői kezek rövid idő alatt kegyetlen gyilkossággal viszonoztak. Hogy pedig az utazás alatt a lábikrákat a bolhák aszfaltnak tekintik és azokon erőmutatványokat produkálnak mondanunk is felesleges. És ezek az állapotok igy vannak hónapok óta. Az Ruhát fest és vegyileg tisztit UFEL S E :: Nagykároly, :: Kölcsey-utca 1-ső szám. Alapittatott 1902.-ü
