Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-02-26 / 9. szám

6-ik oldal. KÖZÉRDEK. 9-ik szám. fel, amikor a túlságosan nyerészkedőkkel szem­ben a maga és a nép erdekeit kellőképpen biztosította. * * * Mint a nagyobb uraságoknak mindenütt, úgy neki is sok feles tengeri földje volt, me­lyet a környékbeli községek szegényebb lakosai munkáltak meg. Nagy jótétemény ez sok nap­számos s zsellér-emberre nézve. — Ki tehet azonban róla, ha az embernek maga felé gör­bül a keze? Már pedig a feleseknél egy igy van. — Ezerféle furfanggal is kijátszák földesuraikat. Nagy volt tehát az ámulat, midőn Jaszt- rabszky a nála megjelent sváb atyafiaknak kijelen­tette, hogy ő bennök teljesen megbízik — hisz tudja, hogy becsületes emberek — azért csak felezzenek meg jó belátásuk szerint s vigyék haza az őket jogosan megillető felerészt. Az ámulat mellett persze nagy volt az öröm a felesek között. Nem is késtek a nekik engedett szabadságot' a saját előnyükre jól ki­használni. — Becsületes (?) felerészeiket sze­kerekre rakva vígan indultak hazafelé — útköz­ben a nagyságos ur jóságát magasztalva. És minden a legjobban sikerült volna, ha a nagyságos ur időközben másat nem gondolt. A jól megrakott szekereket beparancsoltatá a maga udvarába. „Mégis csak meggondoltam fiaim, mondá feleseinek, jobb . lesz az igy, mert lássátok, most mindnyájan itt vagytok együtt s igy e kötelezettségeteknek könnyen eleget tehettek, de holnap már — a mitől ugyan az Isten mentsen — valamelyikőtök beteg lehet — vagy a családba valami baj történhetik s akkor igy együttesen nem szállíthatnátok be az én része­met.“ Akarva-nemakarva, mert csalni akartak, csalódniok kellett. — De legalább meg volt mentve becsületességnek a látszata. * * , * Az meg az 50-es évek absolutizmusa ide­jén történt, hogy mert — ami akkor az hazafiui érzelemnek nyilvánuló volt, — nem akart adót fizetni, árverés alá került a gulyája. Ő e magában véve szomorú incidenst is be tudta vonni vidámkedélyének zománczával. Gulyása által jó előre úgy a kolomphoz szoktatta a gulyát, hogy ezt semmi erőszak attól el nem választható. Az elárverezés megtörtént. A kolompot Jasztrabszky magának kikötötte. Most , már csak tulajdonába kellett volna venni az államnak a gulyát. El is hajfották egv darabig. A Jasztrabszky intésére megadott kolomp-szóra azonban a gulya úgy visszafordult, mintha soha el nem árverezték volna. Most már mert ezek is meg­tették a kötelességöket, kifizette a követelt adót. * * * Egy alkalommal kereskedők mentek hozzá marha-bőröket vásárolni. Az öreg ur engedte is, hadd szedjék le a padlásról; azt is egykedvűen nézte, hogy porolják ki és tisztítják meg a penésztől s egyéb azokhoz tapadt esztendős szenytől. Mikor azonban az ára felől tudakozódtak — látván, hogy potomárért kérik, egyszerűen kijelentette, hogy a bőrök nem eladók. Persze, hogy bosszankodva állottak to­vább, de kénytetenek voltak elismerni, hogy neki igaza van. * * * A régi jó világra emlékeztető magyaros szokása volt, hogy mindenkit a társadalomban elfoglalt állása és munkaköre szerint becsült meg. Bizonyos alkalommal a végrehajtónak akadt nála hivatalos dolga. A nála ismeretes kitűnő vendégszeretettel fogadta s látta el úri asztalán: 1. E végrehajtó valamikor rézműves volt. — Nem sértem meg — szólott hozzá ebéd után Jasztrabszky — ha, tekintettel előbbi foglalkozására, egy kis munkát ajánlok. A cséplőgépem kazánját kellene kissé rendbeszedni. — Igen szívesen — válaszold emberünk. Úgy hát holnapig itten maradok. Meg is igazította a gépet. Minő nagy volt azonban a végrehajtónak csodálkozása, mi­dőn munkájából haza térve számára a kony­hában terített asztalhoz kelle ülnie. Jasztrabszkyhoz méltó kitűnő ötlet vala ez. * * * Egyszer meg nagyobb birtokot adott el. 45000 forint ütötte a markát s utánira a bu- gyelárisát. Ily nagy összeggel nem látta jónak fede­zett nélkül utazni haza. Bejelentette tehát, hogy hamis pénz van nála és most már a törvény gondoskodott róla, hogy alkalmas rendőri fe­dezet mellett utazzon otthonába. Itt hűséges vasvillás emberei között nyu­godtan érezte magát. * * * Páratlan rendszeretetéről tesz tanúságot a következő eset. Nem kisebb ur, mint maga az akkori közlekedésügyi miniszter, Pécsy Tamás jött le Budapestről, hogy pelei birtokát megtekintse. A reszege—-szaniszlói állomásnál szállott ki s hogy sokat ne kelljen kerülnie, a Jasztrabszky terjedelmes tagján keresztül vette útját Pelének. Tilos ut volt ez magának a miniszternek is. Emberek állották útját s tapotatt sem tehe­tett sehová. Hiába üzent be Jasztrabszkyhoz, hogy ő van ott. Csak miután ő maga ment be Jasztrabszky­hoz, az ő magyaros vendégszeretetének emlé­kével folytathatta útját kitűzött czélja felé. * * * Máskor meg hire járt, hogy valami Sza­bolcsban elveszett marhák az ő tagjába té­vedtek. E hírnek a nyomában csakhamar meg­érkezett a szabolcsi pandur-komiszárus negyed magával. Egyenesen Jasztrabszkyhoz mentek. Épen ebéd ideje volt, s Jasztrabszky kitüntető szívességgel fogadta s gazdagon megvendégelte őket. — Most már — mondották a vendégek szájokat megtörölve — itt az ideje, hogy el­járjunk küldetésünkben. — És ki akartak menni. Kint azonban csákányos és vasvillás em­berek erős fálánxa állotta utjokat. S midőn hüledezve kérdezősködtek ez ostomállapot oka felől, az öreg ur — mint a falu bírája — viszont csak annyit kérdezett: Uraim, hol a passus? Amelyet miután nem tudtak előmutatni, sajnálattal jelentette ki, hogy e nélkül idegen területen nem boldogulhatnak. Mert a rendet nem tartották meg, szégyenkezve kellett me­gyéjükbe visszamenniök. 209—1910. vhtó. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a nagykárolyi kir. járásbíróságnak 1909. évi V. 2089. számú végzése következté­ben Schvarcz Frigyes Trieszti cég javára 267 K 26 f. s jár. erejéig 1910. évi január hó 4-én .foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 950 koronára becsült követ­kező ingóságok, u. m.: bútorok, nyilvános ár­verésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járás­bíróság 1909. évi V. 2089—3 számú végzése folytán 267 korona 26 fillér tőkekövetelés, en­nek 1909. évi okt. hó 3-ik napjától járó 6% kamatai és eddig összesen 69 K 56 fillérben biröilag már megállapított költségek erejéig a fizetett összegek betudásával Nagykárolyban, adós lakásán leendő megtartására 1910. évi márc. ho 8-ik napjának délutáni 5 órája határi­dőül kitüzetikés ahoz a venni szándékozók ezen­nel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LL. t.-cz. 107 és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták ás azokra ki­elégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX, t.-cz. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagykároly, 1910. évi január hó 21-én. Fazekas Menyhért, _____________________kir. bir, végrehajtó. 19 7—1910. vhtó szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. és az 1908. évi XLI. t. 19. és 20. §-á értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti IV. kér. kir. járásbíróságnak 1909. évi Sp. II. 4542—4. számú végzése következ­tében Gál és Büchler budapesti czég javára 135 K 75 f s jár. erejéig 1910. évi február hó 8-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 850 koronára becsült kö­vetkező ingóságok, u. m.: bútorok és áruk nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykáiolyi kir. járás­bíróság 1910. évi V. 99—2. sz. végzése folytán 135 kor. 75 fillér tőkekövetelés, ennek 1909. évi szeptember hó 17. napjától járó 5% ka­matai, V3°/o váltódij és eddig összesen 47 K 76 fillérben biróilag már megállapított költsé­gek erejéig a fizetett összegek betudásával Nagykárolyban adós üzletében leendő megtar­tására 1910. évi márczius hó 11-ik napjá­nak délutáni fél 5 órája határidőül kitiízetik és ahoz a \enni szándékozók ezennel oly meg­jegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingó­ságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-a értelmében ké ;zpénzfizetés mellett, a legtöbbéi ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fog­nak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra ki­elégítési jogoi nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagykároly, 1910, febr. hó 24. napján. Fazekas Menyhért, kir. bir. végrehajtó. FEDA IPS m Jl|G]0s Kapható minden jobb füszerüzletben. I Az „Első nagykárolyi czipész f I termelő szövetkezet“ Nagykárolyban, a Gróf Károlyi % f György-tér 10. szám alatt (eddig \ f Kodácsy Miklós üzlethelyiség) levő 4 árucsarnoka I § f. évi március 1-én fog megnyílni. £ Az árucsarnokban mindennemű § 0 kész női-, férfi- és gyermekláb- » f beli a legolcsóbb árakért lesz f 4 árusítva. j| ^ Ugyanott mérték utáni megren- .4 ^ delések elfogadtatnak és a legrövidebb & 4 idő alatt eszközöltetnek. Az árucsarnokban kizárólag a | fi szövetkezet közös műhelyében f ;§ a tagok által helyben készített áruk f 1 kerülnek forgalomba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom