Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-04-12 / 18. szám

2-ik oldal. 1910. ápr. 12.

KÖZÉRDEK.

18-ik szám

Dezső, Rimái János Éradonyból; Dómján Sándor, Kis Valér Értarcsáról; Fráter Vincze, Takács Zsigmond G. Petiiből; Lovass Dániel, Lovass Béla, Szathmári Sándor, Jakab Rezső, Jakab Mór, Kocsár Árpád, Ennihályfalváról; Dr. Szirmay Vilmos, Eross Zoltán Érsemjénből; Szlávy József Érkenézből; Bányay László, Rácz Béla Bagamérból; Balkó József, Könyves Tóth Sámuel Álmosdról; Klotz Lajos, Istvánfy Sándor, Bodor Pál Kákádról; Rimay László, Gu- lácsy Sándor, Molnár Béla, Horváth Imre, Horváth Gyula Csokalyról; Kövessy István Ér- olasziból; Sárossy Károly, Széles József, Pluhár Pál, Mikecz Ferencz Diószegről; Lovász Béla, Kiss Ferencz, Karasszon József Szentimréről: Dömsödy Árpád Jankafaiváró!; Csiha Sándor, Nagy Gábor Nagykágyáról; Füzesséry Kálmán Kólyról.

Nagybizottsági tagok.

Székelyhidról: Balás György, Bancsik Aibert, Balog Sándor, Csorján Imre, Daróczi Sándor, Debreczeni Ferenc, Gönczi János, Grosz Benő, Kapusi Gábor, Kerekes Károly, ifj. Kulcsár Sándor, G. Kovács József, Karcza Sándor, Németi János, Pozsony Sándor Szilágyi Endre, Szilágyi Árpád, Somogyi Mihály, Szecsei Albert, Szecsénszki Mihály, Takács Imre; Álmosd- ról: Bihari József, Balogh Elemér, Balogh Endre, Nemes Sándor, Dobsa Sándor, Szabó Sándor, Szabó Dániel; Asszonyvásáráról: Fehér József, Tolvaj Bálint, Kovács Ferenc, Póka Ferenc, Oláh Sándor; Bagamérból: Szász Sándor, Szász Dániel, Mucsi Lajos, Karsai Lajos, Szombati Sándor; Diószegről: Teleki József, Kiss István, Korcsmáros Gábor, Lipcsey Ignác, K. Nagy Gábor, Hóza Dániel, Szűcs József, Farkas József, Molnár Gábor, Petrucz József; Csokalyról: Marczin Imre, Sós Imre, Selmeczi Jenő, Weisz Ignác; Éradonyból: Kállai Ferenc, id. Szodorai Sándor, Sziki Dániel, Szodorai András. Érkenézből: Gólya Gábor, Sándor György; Érkeserüböl: Gábor Sándpr, Kis Bálint, Lengyel Sándor, Sas Imre; Érolasziból: Kópis Sándor, Strájmecz András, Szilágyi János, Krik József; Érselindről: ifj. Horváth Sándor, Veres János, Vida József, Tarcze György ; Érsemjénből: Balázsi István, Babos Károly, Pásztor Lajos, Geszti László, Ludász Sándor, Nagy József; G. Petőből: Zádori Károly, Szávó Gábor, Prekup Mihály, Kis János ; Értarcsából : Marozsán János, Bucsuman Gábor, Szabó József, Máté Sándor, Lakatos Károly; Hegyköz- szentimréről: Fábri József, ifj. Nagy István, Oláh Sándor; Hegyközszentmiklósról: Istvándi Lajos, Nyiri János, Kalmár István, T. Oláh Lajos, Oláh Károly, Bécsi Sándor, Éehár Lukács; Kákádról; Biró Károly, Borsodi Sándor, Hevesi Imre, Kis Imre, Nagy József; Kólyról: Marosi István, F. Nagy József; Köbölkutról: Szennyesi Sándor, Gődér Imre, Venczel Lajos, Oláh Imre, Végh Mihály, Molnár Imre, Zsembinszky Lajos; Kiskerekiből: id. Báthori József, 'P. Szilágyi Lajos; Szentjobbról: Kubola János, Ku- bola András; Érmihályfalváról: Berecz István, id. Berényi Sándor, Báthori József, Barna György, Bihari Lajos, Csepregi Ignác, Csiri Andor, Csókási Károly, N. Dobos Imre, Dan- cziger Lajos, Fekete József, Füstös János, Glück Lajos, Győri István, Kun Mihály, K. Kovács Zsigmond, Kis Imre, V. Kovács Imre, B. Kovács Gábor, Kinczel Endre, Kocsár Lajos, Koch Géza, P. Kovács Sándor, Kurta János, Lévay Vince, Máté Sándor, Nagy Károly, Rubinstein József, Rosenfeld Lajos, Szentiványi Ferenc, Sziky Károly, Szász Imre, Soilauer Frigyes, Straszner Adolf. Solti Mihály, Sziki Gedeon, Tinkó István, Torda Lajos, Torda Imre Ürögi Sándor, Vajda Gábor, Zih Sándor.

Ezután Babos János a székelyhídi 48-as függetlenségi párt megalakulását kimondotta s egyben tekintettel arra, hogy 0 felsége a házat feloszlatta s újabb választásokat rendelt el, kéri a gyűlést, hogy a párt állítson jelöltet. Ő maga Fráter Lorándot ajánlja, azt az embert, a kinek hazaszeretete, elvhüsége s a független eszmékhez való ragaszkodása az egész kerületben ismeretes.

Riadó éljenzéssel fogadta a gyűlés a jelölést, a mely után Babos János elnök felkérte Fráter Lorándot programmbeszéde elmondására.

Szűnni nem akaró lelkes éljenzés között lépett az emelvényre Érmellék büszkesége és zajos tetszés nyilvánítások között mondotta el alábbi programmbeszédét.

Szeretett testvéreim!

A katonai pályán nőttem fel, ott tanultam meg hazámat szeretni.

A hazaszeretet temploma előttem egy oly szentséges hely, a hol nem csak a bíborban és fényes ruhában öltözöttek, (a mai nagy politikusok) hanem a mezitlábos ember is imát- kozhatik.

Én mint egyszerű fia és szolgája hazámnak, a történelem lapjairól 1090 éves fájdalmát ösmerem csak ennek a szegény országnak, pedig elmélyedtem én is a történelmi múltban, ki egész életemet — katonai pályám alatt — az irodalomnak és művészetnek szentelve, bizony nem egyszer sirattam meg keservesen a múltat, jelent és jövendőt.

Amit annyiszor elmondtak mások, hadd mondjam el én is, mert úgy érzem, hogy sokszor elmondani lehet, csak elégszer nem.

A függetlenségi és 4S-as párt ezelőtt 4 évvel más pártokkal karöltve, a mikor kormány alakításra vállalkozott azon czélból, hogy a Fehérvári darabontok félretolásával az alkotmányos rend helyre állittassék, nyíltan és férfiasán kijelentette, hogy az ország gazdasági függetlenségének megvalósítását a törvényes határidőn belül követelni fogja. Az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezés létrejöttekor aztán fölmerült az a kérdés, hogy a közös bank szabadalma meghosszabbittassék és erre a függetlenségi 48-as párt is rábirassék. De a párt megmaradt következetesen álláspontja mellett és a közös- bank szabadalmát nem is hosszabbította meg.

Kossuth Ferencz, a párt akkori vezére inkább hozzájárult ahoz, hogy az ország súlyos kvóta felemelést vállaljon magára, csakhogy biztosíttassák ez országnak ama joga, hogy az önálló magyar jegybankot 1911. január hó 1-re és az önálló vámterületet 1917-re felállíthassa. A párt — mint tudjuk — ünnepélyesen kimondta, hogy igenis, hozzájárul eme nagy teher elviseléséhez is, de csak azzal a mindent félre érthetetlen feltétel alatt, hogy az önálló magyar jegybankot 1911-re tényleg fel is állíthassa.

Megdöbbenéssel kellett tapasztalnunk, hogy a kiegyezés megkötése és a kvóta felemelése után, mintegy másfél évvel, a mikor a bank felállítására került á sor, az uralkodó megtagadta a bank felállításához való hozzájárulást.

Az uralkodó nem az önálló bankhoz való jogunkat vonta kétségbe-amit amúgy sem tehetett fennálló törvényeinknél fogva-hanem hivatkozott egyes politikusok ama tanácsára, kik neki azt mondották, hogy a bank felállítása az országra nézve káros, sőt veszedelmes.

Ezt azért kívánom hangsúlyozni, mert épen ez a kérdés idézte elő a függetlenségi és 48-as párt szerencsétlen ketté szakadását. Ugyanis, az előbb elmondottak alapján, a párt akkori vezére Czegléd piaczárói küldte szét 259 képviselő társát az országba, hogy agitáljanak mindenütt magyarország gazdasági önállóságának kivívása meilett, a bank felállítás érdekében. Amikor aztán a háromszáz népgyülést megtartották s az egész országban a bank felállítása mellett a lelkesedés tüzét már felgyújtották : ingadozást vettek észre magában a párt kebelében, amiért is elhatározták, hogy nyiltpárt kérdést csinálnak ebből, mely kérdés fölött a párt nyíltan ünnepélyesen és férfiason döntsön, hogy a kisded bank csoport, az a bizonyos harmincz számú okvetetlenkedő kitakarodjék ! Még nyolez nappal e nevezetes értekezlet előtt, a párt akkori vezére, Kossuth Ferencz, kijelentette, „hogy ha pedig az önállóbank felállításához való hozzájárulását megtagadják, a legszélső ellenzékbe megyünk át“ ... „mert hiszen a sujos terhű kvóta felemelést épen a bank ellen értéke fejében szavaztuk meg“ ...

Csodák-csodája történt/ Pártunk akkori nagy vezére elszomorító képet nyújtó vergődéssel adta tuttunkra, hogy ebbeli követelésünktől most el kell állani, mert azt nem engedi a ki- rály-„és ne menjünk fejjel a falnak“

Nahát kérdem én, nem e valósággal politikai bűnnek tartaná magyar ország független és 48-as polgársága,-amikor már minden magyar ember szivében felgyújtották az öröm tüzeket az ország gazdasági önállósága érdekében-a felemelt súlyos kvóta terhét az ország nyakába hagynák most s a jogaikért küzdő népek millióit a meghátrálás útjára vezetni ? A ki a terhet az ország nyakára hozta, annak kötelessége meg is állani a helyét akkor, amikor az

önálló bank felállítását követeljük most ezt a politikai tisztesség és becsület igy kívánja ám és követeli meg hazáját szerető minden fiától, polgárától.

Az eredmény ezt fényesen igazolta is, mert a párt óriási többsége a küzdők táborába maradt s a kicsiny hitüek szégyen szemre kivonultak a függ. és 48-as pártból, abból a pártból, amelynek imádságos igéit a hallhatatlan Kossuth Lajos tette le-ahelyett, hogy csatlakoztak volna a többség határozatához. Ez volt a párt szakadásának szomorú, de valóságos története.

Az ország sorsának intézése most a nemzet kezében van: oda állhat a csüggedő és le mondók mellé: vagy pedig oda allhat azok mellé, akik a felkínált hatalmat eldobva maguktól, a nemzet jogaikért folytatott harezban kitartottak! Tessék: Szabadon ítélhet most a nemzet 1 ítélhet, hogy Kossuth Ferencz katonái lesznek-e vagy megmaradnak, Kossuth Lajos katonája és vitézeinek!?

Á gazdasági függ. kivívásán kívül a 43-as párt kötelességének tekinti az általános egyenlő és községenkénti szavazati jog kivívását, mert az általános egyenlő községenkénti szavazatijog s nemzeti állam legszilárdabb alapja. Beláttuk, hogy ez az ország csak függetlenségi politikával tarthatja fenn magát, olyan függetlenséggel, — mely a Kossuth Lajos politikával élhet meg, amelynek pillér kövei a népek milliói és százezrein nyugszik: ezért vagyunk mi is hivei az általános egyenlő és községenkénti szavazatijognak! Tudjuk azt nagyon jól, hogy a függetlenségi és 48-as eszméket nem a mai vezérek teremtették meg, hanem azokat Kossuth Lajos lánglelke és szelleme alkotta meg az ő alkotásából, hagyományaiból maradt reánk a választási jog megalkotása is amit-fájdalom, Kossuth Ferenczék Tisza István Gróffal akarnak meg csinálni.

Az ők programjuk messze, nagyon messze eltért Kossuth Lajos szentséges hagyományától.

Azt mondják a szó elrepül, az írás megmarad. íme felolvasom azokat a pontokat, amelyik a mi függetlenségi és 48-as politikánknak fundamentomát képezik.

1. Magyarország gazdasági önállóságnak kivívása. Az önálló magyar bank kivívása. Az önálló vámterület 1917-re.

2. Az önálló magyar hadsereg megteremtése.

3. Az általános, egyenlő, községenkénti titkos szavazati jog.

4. A nemzeti előhaladás minden terén való {biztosítása.

5. A közigazgatásban és jogszolgáltatásban az önkormányzat teljes épségben tartása, az eljárás egyszerűsítése és olcsóbbá tétele.

6. Felekezeti téren és nemzeti kérdésekben a békének, jogrend uralmának biztosítása.

7. Az egységes magyar államiság szigorú védelme, közéletünk összes ágazataiban.

8. Községeink-Városaink érdekeinek előbbre vitele és bennük a hiányzó intézmények kiépítése.

9. A tisztviselők jogállásának pragmatikus biztosilása és anyagi érdekeinek fokozatabb védelme.

10. A kathólikus autonómia megvalósítása az 1848 év XX, t, c, végrehajtása, mely az összes bevett vallás felekezetek jogainak tovább kiépítésére s végrehajtására van megalkotva és a lelkészi fizetések rendezésére.

11. A mezőgazdaság ipar és kereskedelem évdelme; a kis iparosok és Kereskedők sujosbajainak sürgős orvoslására; Követelni fogom az uj ipartörvény sürgős megalkotását a kis iparosság óhajainak megfelelően; az iparos nyugdijj törvény megalkotását; vásár-ügy, házalás és fegyencz ipar kérés megoldását; a munkás biztositó törvény biztosítását, hogy a fél millió kis iparos jogos igényei biztosíttassanak a mezőgazdasági és ipari munkások érdekeinek fokoza tabb ápolása és előbbre vitele.

12. Az uj adótörvény megteremtése az igazságos progresszvitással. A hús és borfogyasztási adó eltörlése teljesen. Az adók igazságosabb és arányosabb megosztása, hogy t. i. a nagyobb birtokok földértéke éppen úgy értékeltessék, mint a kisgazdáké.

400 hosszú esztendő óta szívja vérünket az osztrák; azóta mindig az ő zsebére dolgozunk : most felvirradt egy hajnalsugár, a rettenetes elnyomatás után a reménységnek egyet-