Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-02-05 / 6. szám
Nagykároly, 1910. február 5. 6-ik szám. III. évfolyam. KÖZÉRDEK A ín Ti .*» r» ERMELLEK. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő és laptulaldonos : SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6’— korona félévre 3*— korona. Vidékre postán küldve egy évre 7*— korona félévre 3*50 korona Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult. Jótékonyság és szocializmus. Irta: Fürt Ferencz főrabbi. Nagykároly, 1910. évi február 4. Évről-évre, a téli időszak beáltával, midőn megritkul a kenyérkereset az amúgy is szükesen élő munkás számára és napról-napra szembeöltőbben nyilatkozik meg a nyomor és szegénység a jobbmóduak szeme láttára, a humánismus és a szív mélyében gyökerező nemes érzés mozgásba hozza a társadalmat és arra serkenti, hogy nyilvános jótékonysággal, ha már megszüntetni nem tudja, de tőle tel- hetőleg legalább enyhítse a nyomort. Amidőn gazdagsága vagy jóléte kívánatossá teszi az embernek, hogy viszonyaihoz mérten, néha viszonyain felül is, élvezze az életet és társas összejövetelekben a vigadásból kivegye a maga részét, egyszersmind arra is gondol, hogy élvezetének és mulatozásának megadóztatásával, alamizsnát juttasson a szükölködönek és nyomorban sinylödőnek. Ennek ellenében azt tapasztaljuk, hogy napról-napra hangosabb lesz a „kitagadottak“ kiáltása és feljajdulása a társadalom igazságtalanságai, vagy a megélhetési viszonyok megnehezülése által előidézett nyomora és nélkülözése miatt. És minél nagyobb a társadalom igyekezete, hogy megkönnyítse a szegénynek és nyomorgónak a megélhetést és nyújtsa neki az eszközöket, hogy ne szenvedjen éhséget, ne fázzék, ne nélkülözze a meleg ruhát, mely oltalmazza az időjárás zordsága ellen, annál nagyobb a szociálizmusnak hódoló tömeg panaszszava az állítólag igaztalan társadalmi rend ellen ; annál nagyobb az igyekezete, hogy a fennálló jogrendet felforgassa és a szerinte igazságosabb, a tiszta emberi jognak megfelelőbb társadalmi berendezést hozzon létre. Vájjon mi ennek az igazi oka ? A humánismus szellemének elégtelen kifejlődése-e, a vagy a proletárság tulkövetelései ? Kutassuk ezt közelebbről. A humánismus sokat dicsért alkotásai, a felebaráti szeretet anynyira magasztalt müvei, melyeket az altruismus létre hozott, arra szolgálnak, hogy a szenvedőnek, a gyámoltalannak, az elszegényedettnek és „kitagadottnak“ segítséget és támogatást nyújtsanak. Embertársaink, kiket betegség, kei'esetképtelenség és nélkülözés sújtott, kórházakban; népkonyhákban és szeretetházakban, betegsegélyző és munkáspénztáraktól nyerik gyógykezelésüket vagy gyá- molitásukat. De eme intézmények és alkotások nagyobbrészt erre alakult egyletek avagy önkéntes adományok által tartatnak fenn. Általában a nyomorgónak nyújtott filléreket alamizsnának mondjuk, de a szegények és magukkal tehetetlenek ama jogáról, hogy jobb helyzetben levő embertársaiktól támogatást és segélyt követeljenek szó sem lehet. Az általánosan uralkodó felfogás szerint mindenki szabadon rendelkezik az arca verejtékével szerzett, vagy örökség következtében munka nélkül is reá származott vagyonával. Az államnak és községének törvény szerint fizetendő adókon és illetékeken kívül minden ember saját belátására van bízva szerzeményének mikénti felhasználása. Különösen mindenki tetszésére van hagyva miként és mennyit áldozzon a felebaráti szeretet céljaira. Kötelesség e tekintetben nem létezik, joga a szegénynek nincsen, hogy a saját és övéi fentartására szükséges eszközeit követelje. Amit neki nyújtanak önkéntes elhatározástól függ. Le kell hajolnia, hogy felszedje a gazdag asztala alól a morzsákat és ha e közben rúgás éri, ne kiabáljon és ne ordítson. De a szegény még is felszisszen ! A „kitagadott“ nem akarja tűrni, hogy tapossák és megrugdalják, annál kevésbé, mert az odadobott morzsa nem is elegendő éhségének csillapítására. A tömeg lármája mind hangosabbá, követelései mind viharzóbbakká mozdulatai mind fenyegetőbbekké válnak. A szükölködők nem akarnak többé kérni és ku- nyorálni, nem hajlandók örökké a kitagadottak maradni. Így származik a szociális nyomorból a szociális veszedelem, mely hatalmának növekedésével és eszméinek terjedésével mind fenyegetőbbé válik a mai társadalmi rendre nézve. Évtizedek óta a legkülönfélébb gyógymódokkal próbálkoznak ellene, de lényeges eredmény nélkül. Apró fogások ezek csupán, de nem hatályos módszerek, flastromok csak, de nem radikális eszközök. Mint maga az isteni eszme, úgy az ő képmására teremtett emberi lény méltóságáról és egyenlőségéről táplált erős meggyőződés kiirthatatlanul gyökerezik az emberi szív mélyében. Ebből pedig önként következik a szükölködönek a vagyonos és jobbmódu iránt támasztott igénye, hogy kellő segélyt kérjen tőle éhség és nélkülözés esetén. Eme igényei, kevély visszautasítása és dacoló követelódzésével a gazdagtól, vagy az államtól kierőszakolt concessiok még fokozták a „kitagadottak“ követeléseit. Ez a reactió törvénye, mely a nélkülözőket véleményük szerint megrövidített természetes joguk érzetében arra ösztökéli, hogy a fennálló jogrend ellen támadjanak és társadalmi berendezésünket, mely Felolvasás. Tartotta az „Izraelita nőegylet“ folyó hó 1-én rendezett műkedvelő-előadás alkalmával dr. Melinda László nőegyleti titkár. Hölgyeim és uraim! Felolvasásnak volt titulázva, tulajdonképen pedig amolyan bevezető előadás akar lenni ... Épülni nem sokat fog belőle az igen tisztelt hallgatóság, de mint a mai est szintén egyik szerény létrehozója czélszerünek találtam azért, hogy a többi számok nagyszerűsége annál inkább szembeötlő legyen. A nagykárolyi izr. nőegylet vezetősége hetekkel ezelőtt elhatározta, hogy nem elégszik meg azokkal a sikerekkel, amelyeket a humanizmus gyakorlásával, a szegényeknek, a nyomorgóknak a legintenzivebb támogatásával minden tekintetben elért, hanem ebbeli munkájában buzgón támogató nagyközönségnek is óhajtna valamit nyújtani, arra a babérokra is vágyódott, a melyet egy kellemesen, szórakozva eltöltött estély emléke okoz és amely estély a megelégedés érzetét váltsa ki az emberekből. Nem gondolta elérhetetlennek, mert hiszen biztosan tudta, hogy minden oldalról olyan támogatásban részesítik, hogy az eredmény kétségtelen. Nem igen csalódott. Tudatosan mondtam, hogy nem igen. Miért? A most előadandók igazolni fogják. Természetes egy estély rendezése s illetve egy acceptábilis programún összeállítása sok gondot, de még több közreműködőt kíván s tudnivaló mulatni mindenki szeret, de mulattatni vajmi kevesen. Ebbéli aggályait közölte velem egyesületünk érdemdús elnöknője, kit az úristen ebben a díszes positiójában tiszttársaival egyetemben (kik közé én is tartozom) sokáig éltessen, azonban megvigasztaltam már úgy, a hogy tudtam s azzal bocsátott el, hogy majd meglátom tanár ur mire megy. Borzasztóan bántott ez a tanári titulus, ki nem állhatom őket, nagyon sokszor voltam előttük kihallgatáson, s elhatároztam, hogy csak azért is jó repertoárt fogok összeállítani . . . S elkezdtem házalni .. . s még most is házalok. Ha ilyen üzleteket fogok csinálni későbben is. akkor előre becsukom, a még meg sem nyílt irodámat. Legelőször a szépek országában jártam (legalább ennyi hasznom legyen belőle). Az eredmény. . . semmi. „Magának szívesen megtenném, de borzasztó lámpalázam van, ha a világot rengető deszkákra lépek, feleli az egyik, kész örömmel közre működnék, de úgy megvagyok hülve, hogy beszélni sem tudok“ mondja a másik, „szerepelnék, de én igazán semmit sem tudok“ ezzel fogad a harmadik, a negyedik, a tizedik, a századik. Annyira feldühödtem ezen a sok visszautasításon, hogy elhatároztam, hogy többet a nőkkel soha sem kezdek. Megbántam. Ünnepélyesen visszavonom. Csak ilyenkor látom milyen consequens is va- vagyok én ebben a kérdésben . . . Mikor kicsit lecsendesedtem megbízásomat még nem adtam vissza, hisz ha Lukács Lászlónak szabad és lehet több párttal tanácskoznia, miért ne lehetne nekem. Ha a gyönge népség nem kedvel, biztosan örömmel zár keblére az erős nem. Megyek az én barátaimhoz és ismerőseimhez, azok bizonyosan nem hagynak cserben. Az első utam Singer Márton barátomhoz vezetett. Előadtam neki küldetésem czélját, hivatkoztam nevére, mit bizonyosan azért kapott, hogy jól tud énekelni s kértem hogy működjék közre. Erre azt felelte, hogy ő tényleg nagyon szépen és jól tud énekelni, s meg is Ígérte, hogy részt vesz, de csak olyan nótákat énekel, a melyikben az van, hogy adjál Isten olyan esőt, amelyik 40 napig tartson egy folytában, hogy az embereknek minden nap egy uj pár csizma kelljen s olyan sötétséget, hogy mindenki csak ivlámpákkal járhasson az utczákon. Megáldottam és otthagytam. A szomszédságában volt Adler Ernő, neki is elmondtam a mondókámat. Szokásához híven nagyon barátságosan fogadott, azonban sajnálatara nem tehet eleget a kívánságomnak, mert ő sas létére nagyon magasan repül, tollai már a Kölcsey eszméitől telitettek, s nem szállhat le a Nőegylet alacsony régiójában. Mit szólnak hozzá ?! mert én azt jegyeztem meg, kicsiny a bors, de csip. Felkértem Kaufmann Jenő bankigazgató urat, figyelmeztettem a rokonságunkra stbire. Hogyne vállalná szívesen, akár minden nap is, de megfelelő díjazás mellett, mert hiszen nem hiába Kaufmann ő, Minha pénzért csak vidéki Leltározás miatt az összes üzletben nfiiioiHafnaV levő áruk igen jutányos árak mellett ^ UölllalllClJv SZILÁGYI IMRE = női- és férfi-divatáru kereskedő Nagykároly, Deák-tér. rt<>
