Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-01-22 / 4. szám

6-ik oldal. KÖZÉRDEK. 4-ik szám. Ha fáj a feje, ne tétovázzék, hanem használjon azonnal Beretvás-paszíillát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. Ára 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertálban. Készíti Beretvás Tamás, gzógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás. vettek, a csnndőrök eljárását illetőleg egyesek­nél félremagyarázásokra adott alkalmat. A való az, hogy Jenei Imre csendőr, a bűnösök rette­gett alakja egyik társával és 2 városi rendőrrel éppen akkor lepte meg a díszes compániát, a mikor vacsorázott és foglalta le a lopott áhatot. Másnap délelőtt a mikor a nép a templomból jött kifelé, kisérték fel a megmaradt kolbász- szál nyakában, általános derültség között Zsidót a községházára. efellíivás. Az Érmihályfalvai Járási Segélyszövetkezet heti 50 filléres alapon 1910. január 1-ével meg­nyitotta II-IK ÉVTARSULATÁT. Ugyancsak szives tudomásul adja, hogy január 1-vel szalacsi kirendeltsége is megkez­dette működését, ahol tagok épugy mint Errni- hályfalván, a főintézetnél felvétel iránt bármikor jelentkezhetnek. Kölcsönök a legkulánsabb feltételekkel adatnak, mig a betevők heti befizetéseik után 6°lo-os osztalékot élveznek. Bővebb felvilágosítást nyújtanak az em­lített intézetek vezetőségei. Érmihályfalvai Járási Segély szövet kezet. Ssékelyhid. Beteg elöljáróság. Mint részvéttel érte­sülünk a város érdemes elöljárói Fándly József főjegyző és Doby József főbíró már napok óta influenziában megbetegedtek és a szobát kény­telenek őrizni. Tiszta szívből kívánjuk mielőbbi felépülésüket, hogy a város érdekében működé­sűket mielőbb folytathassák. Választás. A székelyhídi Kaszinó-egye­sület folyó hó 16-án tartott közgyűlésén el­nökké Dr. Stätner János kir. közjegyzőt, alel- nökké Dr. Váradi Miklós ügyvédet választotta meg. A válásztással az egyesület oly kezekbe került, a kik azt magos nívóra fogják emelni, a mit köztiszteletben álló személyiségük eleve is biztosit. Tánczmulatság. A székelyhídi iparos önképző-egylet saját könyvtára gyarapítására f. hó 5-én a Fürdőház nagytermében zártkörű farsangi tánczvigalmat rendez. Kezdete este 8 órakor. Kedélyes egyházközségi gyűlés. Lapunk legutóbbi számában hirt adtunk arról, hogy az izr. egyháztanács lemondott hivataláról. Idő­közben a felmerült ellentéteket sikerült Kun Miklós, Mittelmann Lajos, Ellbogen Lipót és Farkas Salamonnak kiegyenliteni és a tanács tagjai megváltoztatták elhatározásukat s meg­maradtak hivatalukban. A vasárnapi gyűlést megelőzőleg egyik tanácstag úgy nyilatkozott az elnökről, hogy nem baj, ha nem is tartja meg állását, mert úgy sem tud szónokolni. — Tudomására jutván ez az elnöknek, a gyűlésen erre vonatkoztatva előadva a varjú és kanári mesé­jét, mely szerint, tudvalevőleg hangjaik szépsége felett vitatkoztak s bíróul a szaniárt kérték fel. A szamár a varjú mellett döntött, mire a kanári megjegyezte, hogy: „nem az fáj neki, hogy el­vesztette a fogadást, de az, hogy egy szamár volt a biró“. A mese általános derültséget kel­tett s a tanácstagot azzal bosszantják, hogy mo dja el azt a szép mesét, a mit az elnök czitált. Szemétlapát, mint bűnjelvény. Macsics járási számvevő megvette Igmándi Sándor bíró­sági Írnok telkét, de azért utóbbi megmaradt a házban, mint lakó. A bérlő és a tulajdonos között azonban a súrlódások napirenden voltak, különösen a cselédek között, a kik erős hadi­lábon álottak egymással. A napokban Macsics cselédje oly tettre ragadta magát, a mely élén­ken illusztrálja a mai cselédek viselkedését úr­nőik s egyáltalán az intelligens osztálylyal szemben. A vita hevében Igmándiné fejéhez vágta a kezében lévő szemétlapátot. A szegény insultát úrnő férjéért küldött a hivatalba, <■ ki hazajővén, a cselédet megrendszabályozta. A zajra Macsics is hazaérkezett, a ki mint ellen­fele cselédjét pofozta fel. A pofok zápora hulott a két cseléd arczára s a csattanások közé közbevegyült a sirás és jajgatás, mely elég szép nézőközönséget hozott össze az épületes lát­ványhoz. A fáradtság végre erőt vett a két via­doron s az ügy folytatását reábizták a járás­bíróságra, bűnjelként csatol/a a feljelentéshez a hivatását tévesztett szemétlapátot. Közgyűlés. A székelyhídi iparos önképző- egylet vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését Széchenyi János elnöklete alatt. Az elnöki je­lentés, mely az egyesület egy évi sikerdus te­vékenységéről s a pénztár állásáról szólott, a hol 2000 korona vagyon mutatkozott, egyhan­gúlag tudomásul vétetett és a felmentvény számadóknak megadatott s Balogh Dániel in­dítványára úgy elnök, mint tisztikarnak fárad­ságos működéséért köszönetét szavaztak. Jegyzőül a lemondott Papp József helyett Majer Lajos lett megválasztva. Rendőrség szaporítása. Folyó hó 1-től kezdve a rendőrség létszáma egygyel megsza­porodott s igy 5 egyén teljesiti a szolgálatút. Tűzoltó zenekar. Az újonnan szervezett zenekarban nagy szorgalommal folynak a gya­korlati oktatások s legközelebb a zenekar meg­próbálkozik a nyilvánosság elé lépni. Járda ügye. Az utczák kiköveztetése ügyében hozott képviselőtestületi határozatot a vármegyei közgyűlés jóváhagyta s igy annak ki­vitele iránt a lakosság a legnagyobb türelmet­lenséggel várja a kezdeményező lépések meg­tételét. Betörések Három nagyratörő csemete, névszerint Kovái Mihály, ifj. Klein Márton és Spitz Jakab 12—15 éves gyermekek szövetkez­tek egymással és betörő bandát alakítottak. Álkulcsokat szereztek és kinyitották Kenderessy Lajos kereskedését s onnan pénzt, órát, fülbe­valót loptak el s ezenkívül megkísérelték több helyütt is a lopásokat. Feljelentés folytán Soltész és Kiss csendörőrsvezetők vették kezükbe az ügyet, a kik 3 napi nehéz nyomozás után ki­derítették a tetteseket s a bünjelvényeket meg­találva áttették az ügyet a bírósághoz. Adj a tótnak szállást. Szabó Jánosné többszörösen büntetett nótárius tolvajnó beállí­tott Köbölkutra egy szegény asszonyhoz és szállást kért. A szegény asszony szívesen osz­totta meg vele hajlékát. Reggelre kelve azonban eltűnt a lakója, de vele együtt összes ruha­neműje is. Á csendőrség azonban nyomozni kezdett s sikerült az enyves kezű asszonyt épen akkor letartóztatni, a mikor a ruhaneműkön túl akart adni. A székelyhídi járásbíróság börtöné­ben várja példás büntetését. Uj Csendőrőrs. Köbölkút község elöl­járósága, tekintettel a nap-nap után előforduló kihágásokra és bűnesetekre, kérte a községben egy csendőrőrs felállítását. A kérelmet Márton Gyula járásőrmester pártolólag terjesztette fel felettes hatóságához s igy biztosra vehető az őrs felállítása. Kútba ugrott. A köbölkuti férjgyilkos­ságnak egy újabb áldozata akadt. Ugyanis a meggyilkolt nejének atyja abbeli szégyenében, hogy leánya férje meggyilkolására kedvessével szövetkezet a kútba ugrott, a hol halálát lelte. A szerencsétlen áldozat 3 gyermeke most a szomszédok könyörületére van bízva. Tűz-, jég- és életbiztosításokat fel vészén lapunk szerkesztősége I Gróf Károlyi György-tér 16. CSARNOK. Ifjúkori tévelygések. Két fogalom. Gondolatunk kutat elménk bűvös szárnyán, Búvárkodó lelkünk a vágyaink árnyán . . .— De beláthatlan az ür, minden útja téves, Mert végtelen a lét, s az emberi ész — véges. Tudásunk parányi, miként sejtelmünk nagy, Miként hitünk gyönge, mig erőnk el nem hagy. De ha reményünk vész . . . kétségbeesetten — Elménk végtelen nő.. . s fogalmunk lesz: Isten ! * Jön idő, a lelkünk azt hiszi, hogy árva. Érzeleg szenvedve . . . valamit várva . . . Szivünk lüktet, keblünk piheg, zilál, Vérünk melegszik, forró testünk kiáll. Sóhajtva lessük az erkölcs szent napját, Mely a gyötrő hétről — a szeretettel — megvált; És ha eljön a nap: lelkünk lesz szertelen — Fogalmunk árjába evez a — szerelem ! Accordok. Ahol az Isten embere tanyát üt Székesegyházak épülnek mindenütt. Imádkozni minden hivő oda megy, Hol fennen hirdetik, hogy az Isten — Egy. Lelkemben az erkölcs és vallás a Hit — S utam engem mégse a Szentegyházba vitt Eltévedt lelkem egy istennőre lelt, Ki előtt a testem imára térdelt. * Amint más földi lény, én is áhítoztam S egy fényes csillagért éjeket áldoztam, Ez égretörő vágyam, ábránd volt csupán, Egy delejes, fényes, futó csillag után. Képzeletem fennt járt, de lennt élt a lelkem, Csillagot a földön, nem az égen leltem . . . Hozzá szállt az imám, sok-sok sötét éjen S ő megjelent... és eltűnt, mint csillag az égen. Hozzá. Nem hallhatom mindent mondó szavad, Kezed kezembe fognom sem szabad A rózsalánc, mely minket összetartott, Egy röpke perc alatt szétszakadt — a rózsalánc. * Nincs lágy muzsika, véget ért a tánc, Melyet tiszta lelked körül jártam, Megtörtént az, amit félőn, remegve vártam Én égkék-szemü, szép kis ideálom, Elszállt az első, rózsaszínű álmom. * Elszállt az első, rózsaszínű álom — S a mint szállt lassan, csendben, észrevétlen, Futó napok, tűnő hetek alatt, Amint titokban, lopva elszaladt Sötét, nehéz, gondterhes fellegek Boriták köröskörül az Eget S megeredt szemünk forró zápora . . . * Ugy-e, szivem, az elválás kora ? Kora leszakadni a bimbózó ágnak, Kora lehullani a nyiló virágnak, Korán még meghalmi mi ifjú lelkűnknek, A mi igaz, tiszta, rózsás szerelmünknek. * De, ah, kezed megfognom sem szabad, Nem hallhatom mindentmondó szavad, A rózsalánc, mely minket összetartott Egy röpke perc alatt — szétszakadt . . . *

Next

/
Oldalképek
Tartalom