Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-05-14 / 23. szám
23. szám. május 14. KÖZÉRDEK. 3-ík oldal. Ä múltak árnya. X-XXXVI. Közli: L u c z i f e r. Úgy az államnál, mint a vármegyéknél a hol szolgaszemélyzet van alkalmazásban, ezekre vonatkozólag alapszabályok Írják elő azal- kalmazottak jogait és kötelességeit, csak egyedül a láptársulatnál nem lett gondoskodás arról, hogy ezek jogokkal ruháztassanak fel, de kötelességekkel igen. A gátőröket és szolgákat az igazgató fogadta fel s ő is bocsájtotta el a szolgálatból. Jaj volt annak a szerencsétlennek, a ki, ha lábbal tiporták is, ellent mert volna mondani. Büntették oénzbirsággal, majd elbocsájtották a szolgálatból. Hogy milyen bánásmódban részesítették őket arról fényes bizonyíték az a sok változás, — a mely évről-évre előfordult körükben. Volt eset arra is, hogy egyik vagy másik megunta a folytonos durvaságot, hasonlóval viszonozta azt, mikor pedig ezért tettleges fenyegetést kapott, kapával támadt sértőjére, a ki csak a napszámosoknak köszönhette, hogy el nem nadrágolták, érdeme szerint. Ha panaszra mentek a gátőrök a durva bántalmazás miatt az igazgatóhoz, soha nem kaptak elégtételt, mert az igazgató az általa kedvelt egyénnel szemben nem mert elégtételt adni, ő tudja miért? A gátőröknek előirt kötelességeik mellett vágezniök kellett magán munkálatokat. A főmérnök luczernáját ők kaszálták le napszámosokkal, ők hordták be, egész napokat eltöltőitek azzal, hogy az igazgató háztartása részére tojást és csirkét szerezzenek be, a melynél az egész családjuknak falukat kellett járni. Jaj volt ha nem lett olcsón vásárolva a tojás és volt eset arra, hogy a szegény gátőr panaszkodott többeknek, hogy sajátjából kellett pótolnia a tojás vagy csirke árát, mert azzal gyanúsították meg, hogy megakarja csalni a főmérnökét. A társulatnál alkalmazott két szolga egyáltalán nem teljesített szolgai teendőket. Az egyik állandóan be volt osztva házi szolgának, inasnak a főmérnökhöz, melyet a társulat fizette, a másiK az pedig folytonosan a városban szaladgált boltba, mosónőhöz, bábához, piaczra. Ő teljesítette a bevásárlásokat, volt inas, szakácsnő egyszemélyben, a melyért a társulattól kapta a fizetést. Ha pedig fényes kirukkolást rendezett az igazgató a városba, a bakkon ült a társulati szolga s úgy szerepelt, mint urasági inas. Ezen a czimen is megtakarított az igazgató magának évenként 250 forintot, a mi 10 év alatt 2500 forintot tett ki. Ez is egy ut volt a meggazdagodáshoz. (Folytatjuk.) Közönség köréből. Nyílt levél Tanódi Endre öcsémhez! Ha bár sok lapot olvasok, — mi tagadás benne! mikor a Szamos homlokán három oly fiatal közreműködő erő nevével találkozom, mint a tietek, — kiknek szüleihez annyi kellemes társadalmi múlt köt, érdekel minden betűtök és azzal foglalkozom. Az utóbbi héten egészségi állapotom, társadalmi elfoglaltságom és a létért való küzdelmem lekötöttek és a Szamos 22-iki számát kivételesen más adta kezembe olvasás végett, melyre felelni egyúttal önérzetem utal. A függetlenségi párt szervezkedő gyűlésén Dr. Kelemen Sámuel ur foglalkozott a nemzeti munkapárt értekezletén elmondott beszédemmel, és mikor azt bontogatni kezdte, azon közbeszóllásra, a mely kétségbe vonta ottani felszólalásom jogosultságát, rejtélyesen viszhangot adott, — tehát először is mind a közbeszóló, mind a dr. ur kételyeit eloszlatni óhajtván, megnyugtatásukra azon felvilágosítással szolgálok, hogy én e nemes városnak csaknem félszázad óta közgyűlési decretummal biztosított tiszteletbeli polgára vagyok és bár lehet, hogy már akkor a Doktor ur az élők sorában volt, de azon kétségem fönnáll, hogy e városnak hírét is hallotta. Polémizál továbbá a dr. ur öreg személyemmel, mondván: hogy én ez idők szerint az egykori khinai császárné szerepét töltöm be szemben a regenssel ? — Hát az összeköttetést tekintve ezen humoros analogia mosolyra ösztönöz, de kérem a dr. urat, huzza meg az elválasztó vonalat. Ugyanis: Mig a menyei birodalomban a törvényes rendet fölzavaró és az anarchia zavaros posványában halászni akaró, Boxerek föllázadásában az anya királyné nevével, sőt titkos akaratával gyűjtötték a lázadó főnökök párthiveiket a regens törvényes intézkedéseinek dacára, — Szent István birodalmának Szatmármegyei provinciájában az anya császárné a regenssel teljesen egyet ért abban, hogy: Salus rei publicae suprema lex estó? — teljesen egyet ért abban, hogy azon Boxer bandát, mely szegény hazánkat már két Ízben üldözte bele 4 és félévek alatt a törvényen kívüli állapotba és ma, a választások előestélyén is azt hirdeti, hogy ha mint kisebbség is kerülne be a parlamentbe, mindent elkövet a többség békés és az alkotmányos jogrendet célzó munkájának megindítása ellen, továbbá amely Boxer banda féktelenségeivel p'olitikai templomunkat a desentonrok korcsmájává aljasitotta le, véresre verve a védteleneket, — végre amely boxer banda aljas szenvedélyeitől elragadtatva, kővel és záptojással fogadja a legelőkelőbb államférfiuinkat, a többek között gróf Tiszát, gróf Apponyit, Hollót, stb. Hát kedves Endrém ! Ezen állami alkotmányos létünket fenyegető Boxer bandát megtörni nem hivatalos, de polgári közreműködéssel kérdem ? hogy nemcsak joga-é, de szerintem kötelessége úgy is mind az anya császárnénak, mind a régensnek! És ezen törekvésben, hála ez égnek, egyet is értünk, de azután ami a régens hivatalos jogkörébe tartozik, attól annál is inkább távol tartja magát az anya császárné, mert először: teljes erkölcsi és szellemi garanciáról van biztosítva és másodszor: nem kíván tápot adni a dr. ur által sejtetni óhajtott másodrendű föltevésekre. Hogy az igazsághoz hü legyek, ki kell jelentenem, hogy a Boxer lázadásnak Szatmár városában élő főnöke bizonyos részletekben magasabb és nemesebb nívóra emelkedett sok collegájánál, miután szemben velünk, kik más irányban lobogtatjuk zászlainkat, mikor legközelebb politikai ünnepünket ültük, mérsékletre intette elaltatott médiumait és azon megnyilatkozással bevallom, kihúzta toliam fullánkját, sőt föléleszti bennem azon meggyőződést, hogy őt nem sorozhatom a parlamenti merénylők cathegoriájába, azonban megengedi nekem a dr. ur, ha kifejezést adok azon aggodalmakkal telt nézetemnek, hogy akik nem elégelték meg még máig sem az országnak azon catasztrofális helyzetét, miszerint e rövid 4 évek alatt ma másodszor pang az a törvényen kívüli állapotba, melyből az első lépés az anarchia, második a katonai absolutizmus, de már előre terrorizálják az országot, hogy gátot vetnek a jövő országgyűlésen minden iránynak, mely a törvényes jogrendet helyreállítani törekszik, miután azon cél állami létünket fenyegeti, szerintem veszélyesebb minden ösztönszerü Boxer lázadásnál. Tért adtatok továbbá édes Endrém, a polémia megindítására lapotokban beszédemnek azon taglalására, melyben 1878-ban pártomnak és választóimnak független nemzeti bankunk fölállítása végett szegény házamnál található minden arany és ezüst érez készletemet fölajánlottam, és a Doktor ur gúnyosan — kicsinyéivé akarta nevetségessé tenni azon eszményi föllobanásomat — melylyel buzditólag hívtam követésre az országot. Kijelentette továbbá, hogy ő azt már kibővítve és javítva több ízben halottá és itt Széchenyi nevével akaratosan kicsinylőleg tévesztette össze nevemet. Kérlek Endrém ! súgd meg először is a Doctor urnák, hogy a gúnyolódás lelki vérengzés, tehát moderálja váltságos pillanataiban szenvedélyét velem szemben, ki őt soha nem sértettem, mert kettősdibe hamar fordul; és azon kifejezésére aztán, hogy ajánlatom őtet nem hatotta meg, megvártam volna tőled, kit már korodnál fogva is eszmények lengenek át, hogy azt kiáltsd: éppen az a disznóság, mert ki csak mint kakas szeméten csattogtatja szárnyait a nélkül, hogy áldozathozatalra kész volna, a reklamhősöknek bizonyos jellegét engedi sejtetni. Hát a mint mondja a Doktor ur, hogy azon áldozat nem volt jelentékeny, — abban igazat adok neki, daczára hogy ő nem tudhatja azt, mit ajánlottam föl, de mindenki csak annyit adhat, a mivel bir, azonban ha a palotákból a kunyhókig mindenki annyit ád, — s a mennyit bir, szerintem czélom még ma is megtestesíthető s itt meg kell jegyeznem a Doktor urnák, mikor ajánlatomat 200 koronára becsüli, hogy vegye tekintetbe, miszerint őseim és én már ezer évek lefolyásától máig számtalanszor adtuk ki kezünkből az ezüst kanalakat, hámjainkból a lovakat, toronyainkból a harangokat hazárk oltárára, dúltak át és rabolták ki birtokainkat törökök és a tatárok és vérökkel áztatták a haza védelmében őseink hazánk földjeit, tehát ezer évek óta fizetjük a települési és honosítási adókat, s ha én ma az egyetlen fogpiszkálót ajánlom közczélra, az tollem több, mint ha ő minden eddigi szerzeményét vándor botjával és magas tetejű kalapjával együtt dobja oda hazánk kincses kamrájába. Másfelől fújnak a szelek ma a 48-as talajra, mint hatvankét évek előtt Endrém ! Kérd a Doktor urat, nézze meg a levéltárba, mikor 1848-ban a Fischek, Rószok, Kaufmanok, Siffek, Adlerek, Veiszok, Sternbergek magazinba hozták arany és ezüst készleteiket önálló független magyar banknak érczalapjának biztosítására ? — Égy fiatal uj polgárnak, ha a törésen van, buzdító példa az a követésre és elitélendő, ha már nem követi, nyegle kicsinylése. Azon rossz hiszemü föltevésére pedig, hogy én sejtettem órám és gyűrűm vissza vándorlását, azt felelem : Ki hogy él, úgy Ítél ! Azon beismerésére a Doktor urnák, hogy gonosz csont, visszhangot kell adnom, (nem én mondtam) már csak azért is, mert azt itt a városban mutatja a mindennapi tapasztalat. Ugyanis vén kertész vagyok, de soha sem láttam minden gyökér nélkül fát megfogamzani idegen talajban és ő mim egy meteor ide leesvén, itt gyökeret vervén — most a politikai porondon verekszik azon egyénnel Dr. Kereszt- szeghy Lajossal, ki itt született, kinek apja is itt élte napjait és innen ment hatod magával, tehát együtt a hat testvér fegyvert fogva önvédelmi harczunk támogatására, tehát minden véres göröngy egy-egy emlékoszlopa ősei emlékének. Ám de úgy látszik, a kegyeletet megöli az emberekben a hipnothizálás és elaltatás művészete. Itt a példa: a vén Zahari németi polgár, kivel nem mint ő mondja egy óráig, de csak néhány perczig beszélgettem s mikor azon kifejezésemmel ébresztettem föl az öreget, hogy nincs ma függetlenségi párt, bevallása szerint rosszul lett és fölémejedett a gyomra, tehát kérdezze meg az én öreg szomszédom Kölcsey főorvos úrtól, hogy nem fuldokló éinejgésre ébred e föl az az ember, kit elaltatnak. Kobrák i fobrak i fobraki cipők 1 u cipők 1 ü cipők! • rr I cipók A legjobbak. cipők Legelegánsabbak. cipők Legkényelmesebbek. Mr Kizárólagos raktár DEBRECZENBBNf, Piacz-utcza 42. szám alatt.
