Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-01-01 / 1. szám

1. szám.

KÖZÉRDEK

3-ik oldal.

Ha fáj a feje,

ne tétovázzék, hanem használjon azonnal

Beretvás-p asztillát,

mely 10 perc alalt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. Ára 1 Korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban.

Készíti BeretVáS Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.

az amerikaiak, kultuszt űznek a gazdaságuk forrását képező nemzeti termelés védelméből; az angolok híresek gazdasági sovinizmusokról.

Mi ellenben vakon bálványozunk mindent, ami idegen: amerikai czipőt, franczia selymet, angol posztót kívánunk mindenáron ; mindenben csak azt keressük, ami nem magyar; nem bírjuk belátni, hogy a nemzeti vagyon védelme nemcsak az iparosoknak, de mindnyájunknak legközvetlenebb érdekünk, a minek elmulasztásával bűnt követünk el hazánk, önmagunk és maradékaink ellen.

Hát bizony ez a légkör a mi védtelen s minden irányban ezer nehézséggel küzdő iparunk fejlődésére kedvezőnek éppen nem mondható. Valóságos isten csodája, hogy ily viszonyok közt még teljesen el nem csene- vészett, gyökerestől ki nem száradt annak életfája.

Csak a legutóbbi években észlelhető, hogy társadalmunk az e téren reá váró feladatok megoldására szervezkedni próbál.

Társadalmi szervezetek létesülnek, melyek egy kedvezőbb atmoszféra létesülését s ezzel a fejlődés alapjának megteremtését tűzték zászlójukra. Ennek nyomán a közfelfogásnak némi lassú változása máris észlelhető. Mindenekelőtt kezd a köztudatba átmenni az a nagy közgazdasági igazság, miszerint iparunk kifejlesztése és megerősítése nemzetünkre nézve létkérdés.

Ezzel kapcsolatban a hazai termelés védelmének gondolata is mindjobban előtérbe lép. A közfelfogás nyomása összes intézményeinkben érvényesülni kezd, ideértve a törvényhozás tényezőit is. A közgazdasági szemlélet általános elnyomulása minden téren mégállapitható.

Természetes, hogy e téren máról holnapra való átalakulás nem várható. A megkezdett társadalmi munkában csak szívós kitartással érhetők el a számottevő eredmények. A munka az alapozáson kezdendő.

Az ipari fejlődés követelményeinek teljesen megfelelő erkölcsi légkör csak egy uj, helyesebb irányba terelt nemzedék nevelése utján lesz érthető. Ép ezért a munkát már az iskolában kell kezdenünk. Erre azonban | nem elégséges nehány kormányrendelet. Az egész társadalomnak s vele a szülőknek, j tanítóknak és tanároknak lelkében kell) a kérdés iránt érdeklődést, szeretetet kelteni.

Az iparvédő szervezetek tényleg, — a mesterségesen felszított első láz lecsillapod- tával — e téren találták meg legelső a legégetőbb feladataikat.

A munka megindult. Megindult az iskolában, az egyletekben, az egész társadalomban. Reméljük, hogy nem eredménytelenül. Es nyomában megszületik végre nálunk is az a kívánatos erkölcsi légkör, a melyből rendre a megfelelő törvényhozási és közgazdasági alkotások és intézmények is életre kelnek; szóval az a légkör, a melyből mint termékeny talajból, az ipar fája táplálkozhat.

Ez a társadalom feladata, hivatása e téren.

A többi az illetékes tényezőkre s elsősorban az iparosokra vár; ezen válságos időkben kell tenni megfeszített erővel kötelességüket. Remélhető, hogy meg is teendik.

Az egyesitett munkára pedig az áldást árassza a nemzetek sorsát intéző gondviselés !

Úgy legyen!

[G] - w .jr®' • • ä <* ® «ap O'® [ő]

: MAKAY MIKLÓS ÉS LIPICZKY GYULA *

• ®

% ~----- építészek, építési vállalkozók =•:- *

5 N

AGYKÁROLYBAN §

« Széchenyi-utca 26. szám. (Makay-udvar). 2

Ajánlkoznak

tervezésére és felépítésére S

j jutányos árak ;

: mellett. I

t *

jgj*'®'* • ««ve-*'*■■*'*'« * * » <• « » ■ -S\S'-®\g\'í\*lSl

HÍREK.

Lapunk olvasóinak, munkatársainak és barátainak boldog ujesztendőt kívánunk.

A görög Jcatholikus hitfelekezethez tartozó előfizetőink, munkatársaink és lapunk barátjainak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk.

Karácsonyi istentiszteletek a gör. kath. templomban. Január hó 6-án karácsony vigil iáján, az istenitisztelet reggel 8 órakor. Január hó 7-én (O dec. 25.) éjfélkor a „nagy éjjeli istenitisztelet, egybekötve Lytiával, kenyéráldással és hajnali istenitisztelettel; d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise szentbeszéddel, tartja Marchis Romulus esperes; d. u. ünnepi ve- csernye. Karácsony 2. és 3. napján (Sz. István

I. vértanú emlékünnepe) szokásos időben szentmise szentbeszéddel tartja Cupcea Péter lelkész és délután vecsernye.

Eljegyzés. Tátorján István okleveles épi- tész-mérnök városunk szülötte, szatmári lakos eljegyezte özv. Berecz Sándorné kedves és bájos leányát Iduskát, Érkávásról.

Megbízatás. A helybeli belvárosi 10 tantermes elemi iskola terveinek elkészítésére Tátorján István okleveles építész nyert megbízatást.

Zeneestély. A Zenemükedvelők-egyesülete karácsony másodnapján tartotta szép közönség előtt hangversenyét. A műsor első számának Erkel Ferencz „Hunyadi László“ nyitányát játszotta a zenekar. Mindnyájok harmonikus játékán meglátszott, hogy a darabhoz méltó oda adással voltak. Váczi Jolánka, kit partnere Wargha László vezetett fel: játszotta ezután a „Hullámok“ czimü nagy áriát, nagy művésziességgel, melyet a közönség óriási tapsviharral fogadott, úgy hogy ráaadásul még egy pár szép magyar nótával gyönyörködtette a hallgatóságot. Ezután ismét a zenekar játszott (Bra- huss Jánostól) „Magyar tánczot“ kifogástalanul. Itt ki kell emelnünk Péchy László szép gordonka szólóját és Wargha László gyógyszerész terez hegedű játékát, melyet igazán könyed simaságai, nagy érzéssel játszottak a közönség tetszése mellett. Ezután Pietro Mascagni (Gavalléria Rusztieana következett, melyet Po- zorszky Béla ur játszott Vitek karnagy zongora kísérete mellett, nagy művésziességgel, amelyet a közönség óriási tapsviharral megujráztatott. Játékán látszott, hogy mily művésziesen csalja ki abból a száraz fából a hangot. Nonn Gyula szavalta a (Bosszú) ez. költeményét Szilágyi Ferencznek nagy tudással. Végül az estélyt a zenekar Cibulka (Stephani Gavottjával) zárta be, a közönség tetszése mellett. Innen a közönség a Magyar király kávéházba ment, hol

selte az ajkait, mellére horgasztotta fejét és néhány másodperczig hallgatott. Aztán hidegen, gyorsan, a biró vallató hangján mondotta :

— Tóth István, hogyan fordítod akadályt jelentő főmondat után a a „hogy“-ot ? (Tóth István hallgatott.) Tehát nem tudod . . Binder Endre ! (Binder motyogott valamit, de nagyon bátortalanul.) Tehát te sem tudod . . . Heller Gyula! (Heller nagy, riadt szemekkel hallgatott.) Ülj le! . . . Török Pista ! (Nagy behemót legény, szenzácziósan hallgatott,) Ülj le! Szamarak vagytok. Csupa szamár.

A domine ajkai a nagy összepréselésben eltűntek, egészen befelé fordultak. Két hosszú karjával kaszált, nem tudott többé egy helyben maradni, az ablakig sétált s háttal az osztálynak, mintha az udvarra szólna le, morogta maga elé :-— A legjobbak is szamarak.

Hirtelen az első pad elé állott s most már némán, csak a keze intésével szólította föl a fiukat, sorra, ahogyan ültek. Egyik a másik után állott fel s egy intésre szégyenkezve bukott vissza a helyére. Egy, kettő, három, mind. Nem tudta megmondani a helyes terminust az első pad, a második sem, a harmadik sem.

A domine keserűen mosolygott. Érdesen Pattogtak ki öszszeszoritott ajkai közül a Szavak.

— Álljon fel, aki tudja.

Gőgösen álltam fel és csak másodperczek múlva vettem észre, hogy az egész osztályból

egymagám jelentkeztem. Akkor egy kicsit megrökönyödtem, de még nem nagyon. Mozgott bennem a pesti diák gőgje. Amikor azonban a dominóra néztem, egyszerre elszerettem volna sülyedni. A domine észrevette, hogy az egész osztályból az egyetlen idegen állott fel és fájdalom, düh, gyülölség szikrázott egyszerre a szemeiben. Olyan érzésem támadt, mintha valami nagy bűnt követtem volna el, mintha a következő pillanatban az egész osztály nekem esnék és remegve sütöttem le szemeimet. De a másik pillanatban dühösen feszítettem ki magamat. Eh, hát pesti diák voltam! Én tudom, mivel kell fordítani azt e „hogy“-ot! Én tudom !

A domine leintett. Mintha egy kutágas esett volna a fejemre, úgy szédültem a helyemre. Aztán láttam, hogy a domine föl-alá nyargal és összeszoritott ajkainak malomkövei kemény szitkokat törnek össze.

— Nem ... Üljön le ... Előbb tudni akarom, hogy hat esztendeig hiába kinlódtam-e ezekkel a barmokkal. Előbb tudni akarom, hogy hiába vezettem őket az első osztály óta, hiába vertem a fejükbe a latint, hiába voltam az apjuk, — tudni akarom, hogy csupa szamár szuszogott-e körülöttem hat esztendeig. Tudni akarom, hogy ezek közül nem akad-e senki, senki, senki . . .

Vijjongctt a megemelt hangjával.

— Tudni akarom . . . Senki? Senki? Senki? És akárhonnan jön egy idegen, az tudja?

Még egyszer keservesen, kérve, könyörögve

nézett szét a reszkető fiuk között. Egy nagy könyörgő, kereső, reménykedő szem.

De senki se jelentkezett a fiuk közül.

Most már féltem a következő pillanattól. Ez a rettenetes fájdalom megfogott és megdöbbentett. Ha valaki ebben a perezben azt súgta volna a fülembe, hogy hóhér vagyok, nem lettem volna meglepetve. Hiszen ez a domine sir! Amikor kezével megsimitotta fakó homlokát, láttam, hogy a keze reszket, ránga- tódzik.

Visszaült a katedrájába a domine, talán nem bírták a lábai. A fiuk szeme révetegen szédült, hol a dominéhoz, hol felém. A torkomig éreztem a szivem dobogását.

Félelmes másodperczek voltak.

A domine megemelte a kezét és intett, hogy feleljek. Képtelen nagy csönd volt. S én reszketve, halkan, mint aki bűnét vallja meg, elsóhajtottam:

— Quominus.

Azt a pillanatait sohasem fogom elfelejteni. A domine feje beesett a vállába, karja, mint egy fatuskó, esett le az Jasztalra s az egész ember darabonkint elhalt. Nem, ennél igazabb fájdalmas arezot nem láttam, nem is fogok látni sohasem.

Hozzám egy szava sem volt, egy pillantása sem. Nem is ez idegenből jött diák, hanem a végzet voltam, aki lesújtottam reá. Körülnézett az osztályon, mintha a fiuktól kérdezné, hogy minden igaz, lehetséges-e ? Aztán hirte-