Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-01-15 / 3. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 3-ik szám. Arczképleleplezés. Kedves és lélekemelő jelenet játszódott le folyó hó 8-án délelőtt a Központi Takarék- pénztár igazgatósági gyűlése alkalmával. Gyűlés után a midőn a tagok már távozni készültek legnagyobb meglepetésre Sternberg Jenő ügyvezető-igazgató, mint részvényes az alábbi beadványt terjesztette elő az igazgatóságnak : A „Központi Takarékpénztár részvénytársaság“ tekintetes Igazgatóságának Nagykárolyban. Köztudomású és úgy vidékünk üzleti világában, valamint városunk nagyközönségének körében is elismert és méltányolt tény, hogy intézetünk felvirágzása, meglepő fejlődése, erős- bödése és az üzleti élet minden rétegében való népszerűsége, nagy részben és elvitázhatatlanul azon buzgó önzetlen és odaadó munkálkodás eredménye, a melyet szeretve tisztelt elnökünk és vezérigazgatónk: Reöck Gyula és Dr. Jékel László urak már évek hosszú sora óta fáradhatatlanul kifejtenek. Nehéz, fárasztó, sok körültekintést igénylő munkájuk ellenében ott látjuk a bizalomnak, a hírnévnek és tekintélynek fokozatos növekedését is. Nem lehet feladatom, hogy ezen ünnepies alkalomból részletesen ecsete jem kiváló tevékenységüket — ez intézetünk történetírójának lesz a feladata — módomban sem állhat, hogy ráutaljak minden egyes esetre, a mikor nehéz és aggodalmas napokban az ünnepeltek, mint intézetünk a jobb jövő reményeinek biztos letéteményesei jelentkeztek, csak rövid vonásokban működésűknek terét a következőkben óhajtom jellemezni. Úgy szeretet, munkakedv, odaadó és minden tekintetben való korrektség, ezekben összpontosítható intézeti tevékenységük. Meg vagyok győződve, hogy nemcsak intézetünk tisztelt igazgatósága és felügyelősége és tisztviselői kara, hanem összes részvényeseink előtt is elismert tiszteletnek, szei etetnek és közbecsülésnek örvendenek, de eltekitve az üzleti élettől, bennük az embert is megbecsülni, tisztelni és szeretni megtanultuk. Hogy azonban ezen őszinte ragaszkodásnak hosszú időn át látható tanúsága is leA főmufti belépett. Hozzátok a legszebb oldaliszkot, Fatimet, szólt padisah, mig hangja a fájdalomtól könnybe fűlt. És a szultán a validektit az eunouchok seregével a divan-terembe vezettette. Arczát sürü fátyol borította, valamint termetét is, de a fá- tyolon keresztül is meglátta Worthigton, hogy a keleti faj remeke áll előtte. Bár sajnálta az agg Abdul Kherimet, szivén kéjes remegés futott keresztül a gyönyörű teremtés láttára, kinek izzó szemei perzselő lángsugárait még a legsűrűbb fátyol sem tudta elhomályosítani. A főmufti kezébe tette Fatime parányi kacsóját és lord Worthigtont meleg tűz járja át, midőn a szultán a valideh kezének forró szorítását megérezte. Az esketés megtörtént és Worthigton már boldogan távozni készült, midőn a szultán parancs szava megállitá. — Megálj vezér, még nem vagyunk készen ! Szolgák, vigyétek vissza Fatimet. A vezér kérdőleg tekintet a szultánra. — Három nap múlva, folytatta padisah bejösz a háremembe és ott kiválasztod a legszebbet magadnak. Ha eltalálod Fatimet, úgy az a tied leszen, ha mást választól, fejedet veszted. Zülfikár vedd őrizet alá a gyaur vezért! Egy hórihorgas szerecsen lépett elő a szultán mögül, kezében óriási pallossal. A halál szele rebbent a termen keresztül. A basák és bégek halkan mormolni kezdték a szurát imát, melyet akkor mondanak a törökök, hogyha halott van a háznál, oly biztosra vették Worthigton halálát. Worthigton pedig komoran lehajtotta fejét majd ismét felkapva büszkén, fagyos mosoly- lyal ajkán távozott. Zülfikár mindenütt a nyomában s hogy el ne unja magát társaságában azzal mulattatta, hogy pallossára hajszálakat ejtett, melyek ketté szelve estek le a földre, evvel is bizonyítva annak élességét. A három nap eltelt. gyen, mint intézetünk egyik részvényese, tisztelettel van szerencsém kérni és indítványozni, határozza el a tekintetes Igazgatóság, hogy Reöck Gyula elnök és dr. yékel László vezérigazgató urak általam felajánlandó arcz- képeit, intézetünk czéltudatos, önzetlen és fára- datlan vezetése körül szerzett érdemeinek el- meréseül, annak méltó díszéül és az eljövendő időkben intézetünk későbbi vezetőinek példaadásául és buzdításul elfogadni és tekintettel az ő egyéniségükben megnyilatkozó nemes egyszerűségre, a nagyvilági zaj mellőzésével intézetünk legszűkebb családi körének közbejövetele melletti átvételét elhatározni méltóz- tassék. A képeket az utókor számára megőrzés végett tiszteletem és hálás megemlékezés kapcsán a tekintetes igazgatóságnak átadva, vagyok kiváló tisztelettel Sternberg Jenő. Az igazgatóság tagjai leírhatatlan lelkesedéssel fogadták a bejelentést s siettek őszinte ragaszkodásaik és szeretetük nyivánitásával elhalmozni a könnyekig meghatott elnököt és vezérigazgatót, majd köszönetiik és hálájuknak adtak kifejezést az ügyvezető-igazgató előtt a váratlan meglepetésért s egyben lelkes határozattal vették át megőrzés végett a kitünően sikerült arczképeket. Wolfram lámpák / (70% Tantal-lámpák ( áramtakaritás.) Villamos főzőedények Csengőberendezések Villanybevezetések legolcsóbban eszközöltetnek. Csillárok kaphatók SINGER MÁRTON ÉS TÁRSA cégnél NAGYKÁROLYBAN (Deák-tér). Lord Worthigtont bevezették a szultán háremébe. A díszes pompázó termek, a fényes tükrök ezrei, a szökőkutak s a mindent betöltő ambra és rózsa illat elkábitá fejét. Midőn pedig a hárembe lépett, elszédült attól a gyönyörűséges látványtól, mely szemei elé tárult. Mintha a menyország angyalai szállottak volna alá, hogy megtévesszék az emberi sziveket, oly válogatott szépségek voltak ott egy rakáson. Háromszáz szebbnél-szebb oda- liszk szemének perzselő sugara érte Worthigtont. — Válasz I — Hangzott egy láthatatlan alak parancsszava, melyre Worthigton rögtön a szultán hangjára ismert. Kéndelődve nézett szét a háromszáz szépségen, szigorúan mérlegelve mindegyiket. Ám választani nem tudott. Mindegyik szép volt s mindegyik mégis szebb. Midőn már harmadszor vette szemügyre a szemkápráztató szépségeket, figyelmét két oldaliszk vonta magára. Az egyik midőn szemét reája szegezte barátságosan mosolygott feléje, mig ajkán hainiskás mosoly játszadozott. Talán ez lenne a szultán valideh ? Hiszen Fatime az esketés alatt vágyódva szorította meg a kezét és most tán örül, hogy megszabadulhat a hárem émelyítő légköréből ? Ä másik oldaliszk pedig szomorúan tekintett reá. Avagy tán ez volna az igazi, ki sajnálja ily ifjan elpusztulni látni? A kettő közzül egyik biztosan Fatime! De melyik? — Válassz! — hangzott fel ismét a láthatatlan parancsszava. Erre Worghigtón,a két oldaliszk közül egyiknek megragadta kezét . . . Zene harsogott, ének hangzott fel, a müezzinek a mecsetek tornyán hálaimákat zengtek, — az egész hárem boldogan sóhajtott fel. Worthigton jól választott, az oldaliszk Fatime volt. Küldöttség a főispánnál. Csanálos község 60 tagú az egész elöljáróság, tanítók és legelőkelőbb polgárokból álló küldöttsége tisztelgett folyó hó 11-én Rónai István plébános vezetése alatt Dr. Falussy ^Árpád főispánnál, kérve őt arra, hogy a község lakossága és Szabó Dezső körjegyző között évtizedek óta fenforgó békétlenkedésnek egy erélyes intézkedéssel vessen véget. Ismeretes olvasóink előtt az a valóságos életharczá vált küzdelem, a mely évek óta folyik Csanálos község polgársága és jegyzője között. Az eset előzménye arra vezethető vissza, hogy Szabó Dezső irásbelileg kötelezte magát, hogy arra az esetre, ha csanálosi jegyzővé választják meg, áttér a róm. kath. hitre. A választás után Szabó Dezső nem váltotta be ezen Ígéretet, sőt valósággal üldözőbe vette azokat, a kik a nyilatkozat kiadására kérték fel, a békét teljesen megzavarta a községben s ettől a percztől kezdve megkezdődtek a torzsalkodások a nép és a körjegyző között. A feljelentések, a vizsgálatok napirenden voltak s a jegyző a helyett, hogy igyekezett volna a felzaklatott kedélyeket lecsilapitani, maga is az ellenállás terére lépett s igy még jobban élesztette személye ellen a gyűlöletet. Bármily, a község lakossága, avagy az egyházra nézve üdvös határozatot is hozott a képviselőtestület, a jegyző megfelebbezte, viszont a jegyző intézkedései estek folytonos kifogásolás alá a képviselőtestület tagjai részéről. Az elégedetlenség és gyűlölködés napról-napra erősbödött s úgy gyűléseken, mint a sajtóban egyre élesebbek lettek a támadások a jegyző ellen, a ki hasonló élesen felelvén, sajtóperek lettek mindkét részről megindítva. Végre oly élessé vált a helyzet, hogy egyik előljárósági gyűlés egyhangú határozattal bi zalmatlanságot szavazott a jegyzőnek s ezt nyilvánosságra is hozván, újból feljelentést tett a felettes hatóságnak ellene. Időközben egyik vármegyei közgyűlésen Rónai István bizottsági tag nyíltan vádat emelt Szabó Dezső ellen, azt állitván felőlié, hogy meghamisította a közgyűlés jegyzőkönyveit. Az eset nagy konsternatiót keltett. Az egész megye gyűlés követelte a főispántól azt, hogy azonnal indítson vizsgálatot ez ügyben s ha a vád igaztalannak bizonyulna, követelte a legszigorúbb megtorlást a súlyos sértés miatt. A megindított vizsgálat folyamán az ügyész a beterjesztett iratok átvizsgálása után és az eszközölt tanú kihalgatásokból kifolyólag 5034—908. b. sz. a. bejelentette, hogy nem vállalhatja el a vád képviseletét, mert annak jogosságát beigazoltnak látta s igy a hatóság elrendelte a fegyelmi vizsgálatot Szabó Dezső körjegyző eilen. Á fegyelmi vizsgálat ennek daczára késett s kilencz hó óta hever elintézetlenül a vár- megyeházánál. IdŐKözben a forrongás egyre nőtt a faluban, a nép követelte az elöljáróságtól, hogy vezessen küldöttséget a felettes hatósághoz s tegyen meg minden tehető törvényes lépést arra nézve, hogy az évtizedek óta felzavart béke újból helyre álljon s a község, a mely vármegyeszerte hires volt arról, hogy annak lakói között a legcsekélyebb békétlenség sem fordult elő, nyerje vissza békéjét, s áljon helyre a megzavart rend a faluban. Az elöljáróság végre engedett a felhívásnak s jóllehet az egész falu bejelentette részvételét a küldöttségben, 60 tagot kiválasztott közülök s kocsin bejöttek a vármegye főispánjához. A küldöttség panaszát Rónai István tolmácsolta. Ecsetelte az évtizedek nehéz harczait, ecsetelte azt, hogy a lakosság már a végső elkeseredés fokán áll a jegyző erőszakoskodásai és provokáló magaviseleté miatt s kérte a főispánt, hogy vessen véget a torzsalkodásoknak s mentse meg a népet gyűlölt jegyzőjétől, — annyival is inkább, mert elég ok van arra nézve, hogy a jegyző állásától felfüggesztessék s ellene a legszigorúbb eljárás tétessék folyamatba. Majd egy memorandumot adott át, a melyben fel vannak sorolva a jegyző ellen emelt összes panaszok és kifogások. Dr. Falussy Árpád főispán a küldöttséget igen szívesen fogadta, kijelentette, hogy van tudomása a község lakossága és a jegyző között fenforgó viszálykodásról. Intézkedni fog az elrendelt fegyelmi vizsgálat sürgős megejtésé-
