Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-04-02 / 15. szám
Nagykároly, 1910. áprillis 2. 15-ik szám. III. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : ^ Előfizetési árak : D R. BIS ITZ BÉLA Helyben házhoz hordva egy évre 6-— korona félévre 3-— korona, a „Bánya" és „Közlekedés és Közgazdaság“ 1 Vidékre postán küldve egy évre 7-— korona félévre 3-50 korona, szerkesztője. EgyeS szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős SIMKÓ ALADÁR. szerkesztő jogosult. Nemzeti munka. Irta: Dr. BISITZ BÉLA. A munka hirdetésétől hangzik végig az ország. Reméljük és bízunk benne, hogy nem marad hangzatos jelszó. És ne is maradjon, mert mindenki, aki szivén viseli az ország sorsát és aki látja és belátja, hogy gazdaságilag mily sok okunk van igazi aggodalomra, — mindenki kell, hogy belássa, hogy itt a munka ideje. Mi nem a politika szempontjából Írunk a nemzeti munkáról. Mi, a nemzet gazdasági életének munkásai, a munkát nem csak hirdetjük, de állandóan teljesítjük is. És éppen azért, mert mi állandóan, napról-napra bizonyítjuk, hogy a mi munkánk terén a közgazdaság valóban a tények tudománya, ez okból üdvözöljük kétszeres örömmel azt az általános, nagy mozgalmat, amelynek jeligéje: a nemzeti munka Mi a nemzeti munka? Sehol a világon, legalább ott, hol czivilizált állapotok uralkodnak, ezt a kérdést sem fölvetni, sem megmagyarázni nem kell. De nálunk igen. Nem mintha kevésbbé volnánk czivilizáltak. De nálunk az általános felfogás nemzetgazdasági kérdésekben olyannyira kiforratlan és a közvélemény, ha egyáltalában van, oly kiskorú, hogy bizony vezetésre szorul. A nemzeti munkára szükség van a nemzeti vagyonosodás czéljából. Jól jegyezzük meg: a nemzeti vagyonosodás czéljából. Mert más az állami vagyonosodás és más a nemzeti vagyonosodás. A nemzeti vagyonosodás a polgárok, a nép, az ország lakosságának gazdagodását jelenti és ez képezi azután alapját az állam vagyonosodásának is. Már most, ha csak egyetlen futó pillantást vetünk azokra a csalhatatlan adatokra, amelyekből meggyőződést szerezhetünk arra nézve, vájjon miképpen állunk a nemzeti vagyonosodás terén, a lehető legvigasztalanabb helyzet tárul elénk. Önámitás szemfényvesztés a mi gazdasági életünk. Fájdalom, szemfényvesztés saját kárunkra. Imádkozzál és dolgozzál: ebből a jeligéből kiindulva, az imakönyv után azt ajánljuk, hogy az áruforgalmi statisztika közleményeit olvassuk. Olvassuk látó szemekkel, zavartalan agygyal. És azonnal tudni fogjuk, mit jelent a nemzeti munka és külünösen első sorban mit jelent minálunk. Az áruforgalmi statisztika adatai szerint az 1909. év első' 11 hónapjában a bevitel 1627 1 millió korona, ugyanezen időszakban a kivitel 1446'4 millió korona volt. Ennélfogva, amit már bevezetésül kiemeltünk, a beviteli többlet 1807 millió korona 'volt. Itt mindjárt megjegyezzük, hogy a bevitelből 1194-2 millió korona, a kivitelűnéből pedig 1083-9 millió korona Ausztriára esett, miért is a beviteli többlet Ausztriából hozzánk 110 2 millió kor. volt. Lássuk most már a behozatali egyes tételeket. Szövött árukban 466'8 millió korona, (ebből esik Ausztriára 451 ‘5 millió kor.), pamutáruk 202.2 millió kor., gyapotáruk 124 9 millió kor., ruházati készáruk 93.5 millió kor., bőráruk 82'4 millió korona, úgy, hogy miután mindezek a tételek az emberi ruházat körébe tartozó czikkeket tartalmaznak, ruházati árukban, czikkekben és gyártmányokban behozatalunk a múlt év első 11 hónapjában Összesen 970’1 millió korona volt. Volt még behozatalunk vasárukban 82'4 millió kor., gépekben 53' 1 millió korona, szén 49-5 millió kor. és végül a legkülönösebb, a legcsodálatosabb, a mezőgazdasági védvámok nagy diadala, búzában behozatalunk 84 6 millió korona. És itt mindjárt épülő tanulságul szembe állítjuk, hogy ugyanezen időszak alatt búzában a kivitelünk 57 millió korona volt és ebből következik, hogy a buzabehozatal 27-6 millió koronával meghaladja a kivitelt. Nem túloztunk tehát, amikor azt mondtuk, hogy vigasztalan közgazdasági helyzettel állunk szemben. íme, 970 millió koronát, illetve még a 12-ik hónapot is beleszámítva, kerek 1000 millió koronát fizettünk a külföldnek ruházatainkért. 466 millió korona esik behozott szövött árukra és 471 millió koronára rúg kivitelünk búzában, lisztben és hüvelyes vetemé- nyekben. Nem hisszük, hogy van még a föld kerekségén ország ily szomorú statisztikával. De hát mit törődünk mi ezzel? Már ezek az adatok is eléggé bizonyítják, hogy nemzeti vagyonosodásunk nem tart lépést a nemzeti követelményekkel. Több mint 1000 Megérkeztek a tavaszi újdonságok ! „ ,A Jff legfinomabb gyártmányú kalapok, [, gallérok legszebb választékban oly, Széchenyi-utcza. (A róm. kath. elemi Utisf Versenyképes árak! termék-harisnyák egyedüli nagy raktára BLUM ÁRMIN férfi és női-divat üzletében. Nagykár iskolával szemben.) Fegyházban kötött női-, férfi- és gj Mimóza. Szótlanul ültek az ebédlőasztalnál Ripa- csék. Egyik másik hazament aludni; délután úgy is szabad idő van, nincs próba. Este az utolsó előadás. A „Iyrai tenor“ állát öklére támasztva bámulja a vendég fogadó bizonytalan szinü füstös falát, mig a komikus egyre szo- pogtatja az előtte álló borocskát. Lenke, a naiva, csipkét horgol. Idegen vendég nincs is más az étteremben. A karmester végig nyújtotta lábait egy pádon aztán hosszú hajjal ékeskedő fejét is lehajtá, nyilván alvási szándékból. Hogy miért- nem aludta a lakásán délutáni álmát, annak igen egyszerű a magyarázata. Téli idő volt. Odahaza hideg lett volna a szoba, mig itt enyhe melegben szunyókálhatott. Hja! Takarékoskodni kell, hiszen holnap utazunk ! A komikus kiitta az utolsó korty borocskát is. Nagy, sárga szinü zsebkendőjével meg- törlé száját, aztán távozni készült. — Haza megy Béla bácsi ? — kérdé a naiva. — Igen pofám — mondá a komikus. — Jaj, miért járkál ilyen időben, most is meg van hülve, estére sokat kell énekelnie. — Ne félts engem kis madaram, a vén csont mindent kibir. Aztán úgy sem sok van már nekem hátra. Öreg is vagyok, az életet is kezdem unni, meglássátok, egyszer csak nekem is legördül a függöny, aztán eltesznek az öreg sülyesztőbe. Hanem azt meghagyom — mondá emeltebb hangon, a lyrai-tenor felé fordulva — nekem ne gixerezzél a koporsómnál ! Vagy tanuld meg a síimet becsületesen, vagy hallgass a „Mért oly borus“-oddal. — Igyál öreg még egy üveg borocskát mert rosszul nézel ki — évődött a tenorista. Béla bácsi rá sem figyelt. Szemeit a naiván pihenteté, aki szorgalmasan horgolt. — Aztán mire neked az a sok csipke. — Kell a kelengyékhez — férjhez megyek. L— Ostoba beszéd — talán még mindig bízol a Gusztidban? — Igen Béla bácsi! Oly jó ember az, ábrándos kék szemeit mintha most is látnám. Eljő értem, igen, azt mondá, hogy Pünkösd után meglesz az esküvőnk. — Gyermekem ! Ne bízzál oly nagyon a férfi szavában. Könnyen lángra lobban a fiatal szív, aztán könnyen is feled. Más falu — más leány. Jól tudom magamról. Megölne téged a bánat, ha csalódás éré. — Nem lehet ő oly rossz, hogy hazudott volna. Minden héten héten ir levelet, alig várja szabadulását a katonaságtól. — Kivános, hogy teljesedjék vágyad, mert mint atya szeretlek, kis madaram. Ismerlek kicsiny korod óta, engem is rosszul, fájdalmasan érintene, ha szomorúságodat látnám. Gondolj a Mimóza meséjére ... s ne bízzál nagyon. — Sohasem hallottam; mondja el Béla bácsi! — Messzire, nagyon távol mitőlünk, a mandulafa országában, Japánban élt egy dúsHatóságilag engedélyezett végeiadás! kanavász, asztalnemű, chiffon, karton, ágyteritő, függöny, szőnyeg és az _ _ nir i* TMTITflIT összes e szakba vágó áruimat hatóságilag engedélynzeit végeladáson kiárusítom. liUHN 1Y1ÍÍ1Í1ÍU&&Í.
