Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-05 / 23. szám

23. szám.

Szombat, 1909. junius 5

Szekszárd, V. évfolyam.

Kiadóhivatal:

Btzerédj István-utca 5. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetéseit ide küldendők.

Hirdetések

legjutányosabb számitissal, díjszabás szerint.

Megjelenik minden szombaton.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Előfizetés:

egész évre 10 kor., félévre 5 kor negyedévre 2 kor. SO fill.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor.

TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ UETILAP.

AZ ORSZÁGOS M. KIK. SELYEMTENYESZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Belmunkatárs : JANOSITS KAROLY.

Vármegyénk és a Dunántúli Közművelődési Egyesület.

A D. K. E. folyó évi junius 8-án tartja szokásos évi rendes közgyűlését Budapesten. Az egylet főtitkára dr. Fodor Oszkár terjedelmes évkönyvben számol be az 1908-ik egyleti évről. A minden tekintetben tartalmas könyvet alább tüzetesen ismertetjük, itt saját észleleteink, tapasztalataink alapján csupán egy és más megszívlelendő dolgot mondunk el az egyesületre vonatkozólag s talán annak üdvére és érdekében.

A D. K. E. nagy, hazafias célra alakult: A magyar közművelődésnek, hazafias szellemnek terjesztésére, a Dunántúlról történő kivándorlás korlátozására s a mennyiben ez nem lehetséges, annak irányítására. E céloknak elérésére: óvodák, népiskolák s egyéb tanintézetek létesítését, segélyezését, lenntartását, a hazafias szellemben működő s a magyar nyelv terjesztésében kitűnt tanítók, óvónők s a magyar nyelv elsajátításában nagyobb előmenetelt tanúsító tanulók jutalmazását, sót végül magát az iparfejlesztést is tűzte ki nemes feladatául.

Világért sincsen szándékunkban kicsinyeim azt a nemes önfeláldozás számba menő munkásságot, amelyet egyes lelkes férfiak fejtettek ki az egylet érdekében, né- hányuk lángolása, íáradhatlan ügybuzgalma úgyszólván »nem e világból való«, mindennek dacára elszomorító tényként kell megállapítanunk, hogy a nagy remények között alakított egyesület a fent vázolt hazafias hivatását — legalább olyan mértékben,

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BODNÁR ISTVÁN.

amint kellett és kívánatos lett .volna, be nem töltötte, sót még csak meg sem közelítette.

De hát mi ennek az oka ?

Oka legelsósorban maga a közönség, mely elmondhatni, még a mai napig sem értette meg a D. K. E.-nek nemes, hazafias, országmentó célját. Nem elszomorító, sőt mélyen lesújtó jelenség példának okáért az, hogy pár évtizedes fennállás után az egylet vagyona a 1908 év végén nem több, mint 161,533 korona 73 fillér? Micsoda honmentési akciót lehet ezzel a nyomorúságos összeggel kezdeni ? Úgyszólván semmit. Fészkelődé románjaink egy hét alatt többet összeadnak ennél, egy kulturális (?) orgánum, például valamelyik bukás szélén álló lapnak felsegélésére, vagy egy-egy magyar gyűlöletet ordító, hűvösre ítélt »mártírnak« anyagi gyámolitására. Lám a D. K. E. évkönyve már »nagy társadalmi érdeklődésnek--; jelenti ki a tagok számának 18 alapitó, 8 pártoló és 109 rendes taggal való gyarapodását is !

Hiba van tehát a közönségben is; de van hiba másutt is. Mi például nem tartjuk elégségesnek azt a csekély életjelt, amelyet az egyesület jobbára csak igy évi közgyűlései alkalmával ad magáról. Állandó, közvetlenebb összeköttetést kell keresni a közönséggel s nemcsak nyomott betűkkel, de a szó varázserejével is figyelmeztetni kötelességére. Nem hisszük, hogy pár százezer »Balatoni fürdő-kalauz < s a vidéket elárasztó nyomtatvány tenne akkora hatást, minthogyha Széli Kálmán, Pallavicini Ede, J Rákosi Jenő odaállanak a közönség elé s

Esyes szám ára 20 fillér.

kimondják azt a pár szót: adjatok, mer- kell; mert a hazának, a magyar nemzetnek faji és nemzeti szupremációja fordul meg minden koronán. Egy lelkes agitáló- körut ezrekkel, meg ezrekkel szaporítaná a most gyér tagok számát. Nem akarok dicsekedni, de én a kis ember, ezelőtt 15 évvel egy nap alatt 45 tagot gyűjtöttem csak Szekszárdon a DKE.-nek, Széli Kálmán, Rákosi Jenő egy negyedóra alatt ezreket nyernének meg e vármegyében a szent ügynek. De hát ne legyen vád, csak az igazság konstatálása — bizony a D. K. E. nagyon lebecsüli Tolnavármegye kulturális áldozatkészségét. Eddigelé még sekinek sem jutott eszébe, hogy bennünket is bevonjon ebbe a nagy érdekközösségbe, a nemzet- fentartás nagy, dolgozó műhelyébe. Nem volt itt egy árva vándorgyűlés, egyetlen egy lélek, aki csák meg is kérdezett volna bennünket, hogy hát jöttök-e, akartok-e velünk tartani a nemzetfentartás nagy munkájában. A D. K. E. és Tolnavármegye annyira idegen, elszigetelt állapotban él egymástól, hogy az évkönyv adatai szerint Tolnavármegye alispánja még most is — &i?ry Pa Is Széchenyi Sándorjgróf, volt főispán is, Nagydoroghon és Szegváron ésj nem Szekszárdon lakik.

Szekszárd tehát nem létező földrajzi fogalom. Pedig kár. Most, hogy a D. K. E. rátalált s reátért az igazi siker elérhetésének eddig még nem taposott gyalog útjára s tömöríti a különféle irányú, de egycélu közművelődési egyleteket, nem volna szabad megfeledkezni mirólunk se, mert a kü- löntéle társadalmi egyesületek összefűzött

Babits Mihály verseiből.

i.

Anyám nevére.

Hajnalka volt az édesanyám,

Hajnalra születtem én.

S lelkemben már ily fiatalon Nincs hajnal, semmi remény;

Nincs hajnal, semmi vidámság,

Nincs hajnal, nincsen öröm;

Hajnalka volt az édesanyám,

S csak alkony az örököm.

Hajnalka volt az édesanyám : Kedélybeteg, árva nő ma;

Mióta meghalt édesapám,

Házunk oly szomorú, néma;

Mióta meghalt édes apám,

Házunk oly hallgatag, árva; Gyermekkoromba' — szegény fiú —

E házba valék bezárva.

Novemberben születtem én,

Hajnalka volt az anyám;

Ah, annyi gondja volt, szegény,

Hogy gondolt volna reám 5 Hogy gondolt volna fiára,

Ki titkon bura hajolt?

(Hajnalka volt az anyja, de ő November gyermeke volt.)

Siromra, ha meghalok, ez jön :

..Itt nyugszik az. ki nem élt:

Nem nyúlt az eléberakotthoz, Jőhetleneket remélt.

Világa nem a nap vala,

Csak a kölcsöníényü hold:

Hajnalka volt az anyja, — de ő E hajnal alkonya volt.

II.

Hunyt szemmel...

Hunyt szemmel bérceken futunk,

S mindég csodára vágy szivünk:

A legjobb, amit nem tudunk,

A legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit Szorítsd, ki unod a valót:

Himezz belőlük

Fázó lelkedre gyöngyös takarót

III.

Itália.

Itália I tudom városaid csodálni,

Hol dús sikátoron vidám nép incseleg.

Lázas az ily szűk ut, mint testben kék erek,

S nemes, habár hanyag, szennyben is királyi.

yonianak iveid s tűnt fényed palotái,

Árkádod, oszlopod, a sugaras terek,

Hol elszédülnek az ideges emberek,

Vonzanak a sötét toronylépcsők csigái.

De nem kékebb eged és a dombod se zöldebb, Mint honi dombjaink s a dunántúli ég,

E gömbölyű, szelíd, színjátszó kék vidék.

S olasz szív nem lehet emlékektől gyötörtebb A vén boltok alatt, az ősök piacán,

Mint én, ha földeden bolyongok bús hazám!

IV.

A lyrikus epilógja.

Csak én birok versemnek hőse lensi,

Első s utolsó mindenik dalomban:

A mindenséget vágyom versbe venni,

De még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kivül semmi; De hogyha van is, Isten tudja hogy’ van? Vak dióként dióban zárva lenni S törésre várni, b;h megundorodtam.

Bűvös körömből Dincsen mód kitörnöm, Csak nyilam szökhet rajta át: a vágy — De jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magara számára börtön,

Mert én vagyok az alany és a tárgy,

Jaj, én vagyok az omega s az alfa.

Néhány szó a junius kilencediki hangverseny szereplőiről.

Irta: Krammer Zsófia.

Bársony István.

Lapozgatok. Falorrr a betűket. Valami mérhetetlen, valami csodálatosan nagy gyönyörűségem telik benne. Boncolgatom szerte a gondolatokat, az egymáshoz fűzött csengő mondatokat. És látok;. Látok egy embert; szeretetből, a szép iránti rajongásból, fenségből összeszőtt emberi lelket. Ott van a betűk mögött, a könyv szellemében az aranyszavu, gyöngédlelkü költő: Bársony István.

Valamit megtanultam tőle. Meglátni a természetet. Úgy, a hogy ő tudja érzéseinkbe belelopni a maga rajongó szeretetét a természet iránt: nem tudja senki. Hőse a puszta, a láp, a róna, az erdő. Nekik suttogja el szerelmes szavát s az ő bugásukat hallgatja el hajnalpirka- dástól napestig, szürkülő alkonyborulástól reggeli