Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-02 / 40. szám
1909 október 2 KÖZÉRDEK 5 TUDOMÁNY. IRODALOM. Felhívás Mikszáth Kálmán tisztelőihez. Mikszáth Kálmán ezidén tölti be irói munkássága nak negyvenedik esztendejét. Irodalmunknak ez az örömiinnepe közéletünknek hányatott napjaiban virradt reánk, mikor sokszoros buzgósággal kell ápolnunk a hitet nemzetünk szellemi erejében. Ennek a szellemi erőnek egyik legkiválóbb példája ós legfényesebb képviselője Mikszáth. Költészetének szeretete, megbecsülése, elismerése tegyen bizonyságot róla, magunkénak is érezzük azt az erőt, amely e gazdag pálya sugallója, hogy mi is részesei vagyunk. A mi nemzetünk lelkében, képzeletében és érzésében meleg és derűs, igazszavu és szeretetreméltó, hűséges és biztató: ott ragyog költészetében. Tréfálva ítél, évődve vigasztal, bo rongva gyönyörködtet, mesélve jövendöl. E költészetnél mi sem tárja föl gazdagabban ós elevenebben korunk magyar lelkét; mi sem erősiti jobban idehaza önmagunkban való méltó bizalmunkat ; mi sem tcijeszti messzebb idegenbe jogunkat a nipgbecsültetésre. Köszönjük meg neki ; köszönje meg egész nemzetünk. Amint teljes életében azon dolgozott, hogy ez a föld a mi nemzetünké maiadjon ; fejezzük ki iránta hálánkat azzal, hogy ennek a földnek azt a kicsiny darabját, melyet az ő eleinek, apáinak verejtéke öntözött, ajándékozzuk vissza neki. Még pedig akként, hogy az ajándékozó is megajándékozottnak érezze magát. Legjava munkáinak harminc kötetét (20 kötésben), a költő saját szerkesztésében, rendezzük sajté) alá : egész regényköltészetünknek egyik legkiválóbb és legbecsesebb gyűjteményét. Arát sokkal kisebbre szabtuk a régi kiadásokénál, mindössze 80 koronára (20 díszes kötésben 120 korona). Az előfizetések feléből fedezzük a kiállítás költségeit, másik fele pedig a nagy Írónak szánt nemzeti ajándékra jut. Kétezerütszáz előli zető biztosíthatja a nemzethez és a költőhöz egyaránt méltó terv megvalósítását. A magyar műveltséghez és a magyar közérzéshez, a magyar észhez és a magyar szívhez fordulunk. Akiben ereje él, lángja ég : egyesek, intézetek, testületek, hatóságok, támogassanak beniinnkot. Ékesítsünk fel minden magyar könyvtárt, minden magyar könyvtárnak ezzel a diszével: Mikszáth Kálmán munkáinak jubiláns kiadásával. Nemcsak a legméltóbb koszorút fonjuk igy, hanem a nemzetnek legbiztosabban termő magot hintünk Budapest, 1909. szeptember havában, a Mikszáth-jubileum bizottsága: Apponyi Albert elnök. Gróf Zichy Gyula, Antal Gábor, Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Darányi Ignácz, Gróf Desewffy Aurél, Báró Eötvös Loránd, Just Gyula, Kossuth Ferencz, Ormódy Vilmos, Prohászka Ottokár, Rákosi Jenő, Széli Kálmán, Wekerle Sándor, Wlassics Gyula, Zelcnka Pál diszelnökök. Beöthy Zsolt végrehajtóbizottsági elnök. Berzeviczy Albert, Herczeg Fe- renez, Hegedűs István, Hoitsy Pál, Heinrich Gusztáv, Rákosi Jenő társelnökök s rajtuk kivül vármegyénkből Apponyi Géza gróf, Apponyi Sándor gróf, Simontsits Elemér, Széchényi Sándor gróf. TANÜGYI HÍREK. Rovatvezető: Nagy Béla. Kinevezés. Szirtes Zsigniond paksi, izr. tanító, a topolyai állami polgári iskolához nevez tetett ki helyettesül. Nyugdíjazás. Komlóssy Antal, paksi községi tanitó, 1909 október 1-től évi 1180 koronával nyugdijaztatott.— Báter József, nagytormási rk. tanitó, 1909 nov. 1-től évi 1440 koronával nyugdijaztatott. Iskola avatás A duzsi újonnan épült díszes r. k. 2 tantermü iskola felszeutelési ünnepélye f. hó 3-án d. e. 1l^l0 órakor lesz. Tanitóválasztások. A szemcsédi községi ta- nitói állomásra Tatz Anna oki. tanítónő választatott meg. — A paksi községi tanitóválasztás f. hó 7-én d. e. 10 órakor lesz. Választási elnökül Sihanyi Domokos kir. tanácsos küldetett ki — A felsünánai ág. hitv. ev. II. sorszámú tanítói állomásra Moll Henrik oki. tanitó választatott meg. Uj gazdasági ismétlő iskola. Értény ben gazdasági ismétlő iskola állíttatott fel. Tanitó Fónay Jenő, ki gazdasági tanfolyamon volt. Tanítók személyi pótléka. A pécsi újságok utján néhány tolnamegyei újság is tévesen hozta azon hirt, hogy Baranyavármegyében ez évben állítólag 10 tanitó nyert volna személyi pótlékot. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága felirt ez ügyben a közoktatásügyi miniszterhez, honnét most érkezett le a válasz, mely szerint úgy Baranyában, mint Tolnában is ez évben csak 4—4 és nem 10 tanitó nyert személyi pótlékot. Tizet csak felterjeszteni rendelt, de azért, hogy abból 4-et kiválasszon, nem pedig, hogy valamennyinek adjon pótlékot. Gyermeknaptár. A 10 filléres gyermeknaptárt, m$lvet az Országos Állatvédő Egyesület adott ki. 1910. évre is ajánljuk megvételre. Kapható az Országos Állatvédő Egyesületnél Budapest, IX. kér., Ernő-utca 11 —13 sz. alatt. Ára 10 fillér. BÍRÓSÁGI ügyek. Esküdtek kisorsolása. A következő esküdtszéki ülésszakra a törvényszék a következő esküdteket sorsolta ki : Dr. Albersz Rezső, Adler M. János, Belasits Viktor, Dr. Beöthy Károly, Brebovszky Elemér, Bőrösök József Szekszárd, Bernrieder János Zomba, Blascsik Gyula Kajdacs, Frey János Szekszárd, Fürdös Gyula Fácánkér, Hofner György Kölesd, Hirschfeld Ármin, Kovács Dávid, Dr. Martin József Szekszárd, Mayer Alajos Bátaszék, Reicht Sándor, Schvirián József, Sto ckinger János Szekszárd, Szombathelyi Lajos Fadd, Sztankovanszky János Kajdscs, Simon István, Schuler József, Thassy László Bátaszék, Dr. Török Ottó Szekszárd, Tenczlinger Lajos Tolna, Tikos János Decs, Volf Henrik, Wigand János, Wachtel Károly, Dr. Zsigniond Ferenc Szekszárd. Helyettes esküdtek : Debulay Imre, Csillag József, Fülöp Lajos lakatos, Benczelics Ferenc, Ekés József, Egri Béla, Domonyai Péter, Barta István, Skultéti István, Mirth Gyula szekszárdi lakosok. KÖZGAZDASÁG. Szőlősgazdák figyelmébe. Az élet a legjobb tanitó. Oktatási rendszere egyszerű, világos és kegyetlenül őszinte. Jóra, rosszra egyaránt leplezetlenül tanít meg bennünket. Szigorú komolysága tétovázást, kegyelmet nem ismerő. Ahol az élet a tanitó, ott megszűnt minden protekció. Javainak osztásában cseppet sem válogatós, előtte egyenlők vagyunk mindnyájan. Az elet maga juttatta a szőlősgazdákat is arra a tapasztalatra, hogy a mostani termelési és értékesitési viszonyok mellett bajos az általános igényeket kielégítő borgazdálkodást folytatni. Megdrágult a munkaerő, de a bor ára ennek arányában nem emelkedett; a termények iránti kereslet gyalázatosán lanyha, raktáron heverő készletünk kamatot nem hozó holt tőke. Ráadásul hozzájárulnak a baj tetőzéséhez a számításon kivül sohasem hagyható elemi csapások, amik tetemes károkat okozva, régen lá- gatták meg szőlőinket oly mértekben, mint éppen az idén, amikor a helyzetrontó egyéb tényezők amúgy is kétszeresen voltak érezhetők. Mind olyan körülmények ezek, melyek úgyszólván az egész hazai szőlészetet alapjában veszélyeztetik és valósággal anyagi válságba sodorjak azokat a szőlősgazdákat, akik a szőlő- mivelest nem mellékesen, hanem — mint a mi vidékünkön is — főfoglalkozásként űzik és ennélfogva a szükségletek fedezésére szükséges anyagi erőt is kizárólag az abból nyert termények értékesítéséből merítik. Magyarázatra nem szorul, mert nyilvánvaló, hogy ezt az általános betegséget gyökeresen gyógyítani kell. Orvosolni olykép, hogy e korhadt, senki előnyére nem szolgáló viszonyok mielőbb tökéletesen kiirtassanak és ezek helyébe egészséges alapon nyugvó, nevezetesen olyan állapotok teremtessenek, melyek a borgazdálkodást s az azt tiző szőlőbirtokos osztály kényelmesebb, kevésbé gondterhes megélhetést lehetővé teszik, biztosítják és egyúttal alkalmasak legyenek arra is, hogy a biztosított kedvező helyzet az utódok számára fentartható s általuk is tartósan élvezhető legyen. Ez a megoldásra váró nehéz feladat. Önként merül fel a kérdés ennek kapcsán, hogy ki vállalkozzék e feladat megoldására, helyesebben : ki vállalkozhatik azon harc megküzdésére, amely teljes sikert felmutatni, illetőleg tartósan kedvező helyzetbe juttatni képes valamennyi szőlősgazdát ?' Tudnunk kell, hogy egy személy akarata a nagy általánosság szempontjából nem akarat, hanem minden érték nélküli óhaj, amely mint a pusztába kiáltott hang, nyomtalanul elvész, tererpteni és alkotni képtelen, mert gyenge és tehetetlen. De tudnunk kell azt is, hogy több egyén akarata Jtekintélyes hatalom, amely annál súlyosabb, annál inkább számíthat arra, hogy testet öltsön, minél nagyobb azok száma, akik ugyanazon akarat képviselői. Egyesülni, tömörülni kell tehát első sorban abból a célból, hogy tekintetbe vétessünk a vázolt helyzet megjavítására irányuló óhajaink nyilvánításakor. Sorakozni tömegesen azon zászló alá, amely mindnyájunk akaratát képviselve, mindnyájunk jólétének előmozdítására törekszik. A helyzet orvoslásának ez az első útja és egyedüli módja s cnmaga ellen vétkezik, aki e lépést megtenni elmulasztja. Mert kétséget nem szenved, a tömörülés oly fegyvert szolgáltat kezünkbe, mellyel teljes joggal élhetünk, anélkül, hogy ellenkezésbe jutnánk bármely tekintetben az általános felfogással és a melyet megfelelő módon , használva, lehetetlen biztos célhoz nem érni. És ezt, a nagy feladataink megoldását gátló mindennemű akadály leküzdésére legalkalmasabb fegyvert — sutba vetve az örökös tétlenséget és nembánomságot — tétovázás nélkül fogjuk két kézre és amellett gondoskodjunk arról is, hogy a tájékozatlan szőlősgazdák az egyesülés szükséges voltáról saját érdekünkben kimeritő felvilágosítást nyerjenek, az összetartásra buzdittassanak. A Magyar Szőlősgazdák .Országos Egyesülete — amelynek létezéséről bizonyára van tudomásunk, de annak ellenére kellő támogatásban ez egyésíiletet még sem részesítjük — is olyan szervezet, amely kizárólag a szőlősgazdák érdekeinek istápolására alakult és fennállása óta előre kitűzött célját — működéséből láthatólag — sohasem tévesztette szem elöl, minélfogva bizalmunkra rászolgált és megérdemli, hogy támogatásban részesittessék. Aki előtt nem ismeretlen az egyesülés eszméje, külön említés nélkül előre is tisztában lehet azzal, hogy a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületét e helyen nem véletlenül és nem azért hoztam szóba, hogy az egyesületnek ez utón propagandát csináljak; de tisztában van bizonyára azzal is, hogy a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének közleményem keretébe való szándékos bevonása korántsem önzetlenségből történt, hanem a fent érintett okon kivül azért is, hogy mindnyájunk, tehát a magam érdekében is, a tömörülés még nem elégge népszerű eszméjét propagálva, annak során kézzel foghatóan kimutassam, miszerint csakis szervezkedés utján pusztíthatok el a rajtunk élősködő férgek, e célra pedig éppen ezt az egyesületet tartom részemről legalkalmasabbnak. Nem ugyan azért, mintha olyan boszorkány- konyhának ismerném az egyesületet, amelybe tagul, belépve zsebre dugott, kézzel igényt tarthatnánk a mesebeli sültgalambra. Hanem céljaink elérésére azon okból tartom legmegfelelőbb eszköznek ezt az egyesületet, mert egyrészt, ha általában szó lehet a szőlősgazdák helyzetének megjavítására irányuló küzdelem eredményeként a valóságban tényleg érezhető kedvezményekről, ezeket a kedvezményeket nagyobbára ennek az egyesületnek, illetőleg az egyesület odaadó működésének köszönhetjük ; részint pedig, mert az a meggyőződésem, hogy amely szervezet aránylag gyenge erővel is az egész szőlőbirto- kosság érdekkörét érintő eredményeket kivívni képes, az az egyesület annál biztosabban fogja megállni helyét a támogatásunk által megnövesztett erővel, az előttünk megoldatlanul fekvő nagy és kényes természetű feladatok megoldásáért folytatandó erős küzdelemben. Természetesen, hogy ezt a harcot — bármely szervezet indítsa is azt — csak abban az esetben koronázhatja gyors és teljes siker, ha a küzdő fél megfelelő erővel rendelkezik. Ezt az erőt egyedül mi kölcsönözhetjük az érettünk harcolónak, tehát csakis rajtunk múlik: sikerrel, vagy kudarccal végződik-e az. Ajánlatos tehát, hogy erőgyarapitás szempontjából minél tömegesebben lépjünk be az említett egyesület kötelékébe. Minhogy a kifejtettek alapján saját jól felfogott érdekünk javalja, hogy erre a lépésre mielőbb rászánjuk magunkat, kötelességét teljesiti, aki még nem tag, ha ezt a mulasztását késedelem nélkül pótolja. De ne kerülje ki figyelmünket ezen cselekedetűnk mellett az sem, hogy az egyesület tagjai sorában nem szereplőknek a beiratkozásra való puszta serkentésével is nagy szolgálatot tettünk a közös ügynek, amely
