Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-08 / 19. szám
2 KÖZÉRDEK 1909 május 8 amint az szükségeltetnék. Egészen másképen van az állami iskolákban, ahol kimondják a számot, melynél több fel nem vehető s igy a tanulásban nagyobb eredmény is mutatkozik. De a hitközségek szegénységük folytán is spórolnak az uj tanterem létesítésével, uj tanító választásától, az államosítástól meg fáznak s igy marad minden a régiben. Köztudomású, hogy minden szülő szeretné, ha a fia az ipari pálya választásakor néhány középiskolát végezne. Sajnos, vidéken a taníttatás költségei a legtöbb szülő erejét felüihalad- ják s fiaik továbbtaníttatására nem képesek. S középiskola nélkül lesznek iparosokká! Ebben pedig senki más a hibás, mint az állam ! Az állam, mely tenger sok címen ezreket, milliókat fordít el mindenfelé, de semmiben sem oly fukar, mint az iskola — felállításban. Szégyen, hogy Magyarországban (kultur- államban) megesik az, miként 12—13,000 lelket számláló községekben nincs középiskola. Nincs polgári iskola, mely törvény szerint «dukálna». Nincs gimnázium vagy reáliskola, mely a jövő nemzedék műveltségének alapját lerakhatná! Dunaföldvár, a 12,000 lelket jóval felülhaladó nagyközség évtizedek óta 80,000 korona készpénz hozzájárulás mellett nem tud kapni egy polgári iskolát. Dunaföldvár község, hol az iparososztály van túlnyomó részben, nem kaphat egy oly középiskolát, hol gyermekeiket kiképezhetnék! Az 50-60 kor. havi kosztpénzt s egyéb kiadásokat a mai nehéz viszonyok közt pedig nem sokan bírják nélkülözni, nem tanulhatnak tehát tovább azok, akikről Írják, hogy : «a jövő az iparé!» — Ilyen körülmények közt kötve hiszem 1 . . . . Ha polgári, reáliskola vagy gimnáziumunk lenne, mennyivel más volna az élet. — A földművelő s iparososztály gyermekei százával szednék magukba a manapsag már megkívánt elemi műveltséget. S lenne földműves, lenne iparos az a tanuló, mennyivel jobban megállná mindenkor a helyét! Földváron volt már polgári, reál, gimnázium (papíron), most már ott sincs! Már a vezető férfiak unják a sok haszontalan s semmi eredménnyel nem járó «audienciát» s már-már belenyugosznak a változatlanba. Ha Magyar- országon még az ily nagyközségekben is spórolják az iskolát, hát fogyjon a pénz másra!... Kir. Tanfelügyelő ur 1 Ne engedje, hogy ez a tősgyökeres, szinmagyar «falu» iskola nélkül legyen 1 A «80,000 koronás ajánlat» s a «legalázatosabb» kérvény most is ott «hever» a kultuszminisztériumban, legyen kegyes, kerestesse elő s ha törik, ha szakad : iskolát Földvárnak 1 Ha lesz iskola Földváron s lesz iskola más (legalább hason lélekszámú) községekben is s az iparosoknak kötelezővé teszik a 4 középiskola elvégzését, akkor lesz «a jövő az iparé!» Előbb soha 1 Crassus. A gyermeknap Szekszárdon. Ami az időjárást illeti, a gyermekvédő liga helyi bizottságának nincsen sok szerencséje a gyermeknap rendezésével. A múlt évek tapasztalatain okulva, a hűvös április 2-ika helyett, a szép mosolygónak hitt május 1—2-ára tették az emberszeretet eme kedves ünnepét, az idő azonban erre a két napra sem emberel'te meg magát. Már a szombat szeles, borongós volt, de a vasárnap szakadó esője mondhatni teljesen elmosta az ünnepségnek egyik érdekes programpontját, a polgárlányok s fiatalság festői magyar ruhában való felvonulását. Máskor főispánunk is jelen szokott lenni a gyermeknapon. S hogy személyisége mennyire vonzó, semmi sem mutatja jobban, mint a helyi intelligenciának az ünnepségen való gyér részvétele. S hogy mindezek mellett az anyagi eredmény mégis olyan szép, ez a lelkes rendező bizottságnak, de legkivált a legtöbbet fáradó Rácz József városi alkapitánynak érdeme. A szép ünnepség május 1-én már délelőtt 10 órakor kezdetét vette. A szekszárdi népiskolák összes növendékei, valami ezren, tanítóik s tanitónőik vezetésével a gyermeknap céljaira emlékeztető feliratos jelvényekkel bejárták a várost, majd kisérve a hazafias nótákat játszó összes szekszárdi zenekaroktól, a korzóra vonultak, hol elhaladva a felállított urnák előtt, ki-ki leadta a maga szerény fillérjét. Ezután szép rendben haza távozott. Délelőtt 11 órakor a sétatér közepén felállított sátorban a hölgybizottság friss virstlit és sört szolgáltatott. Ott szorgoskodtak: Scholz Gusztávné, dr.. Leopold Kornélne, Leopold Lajosné, Janosits Károlyné, Matzon Kálmánná, Jakab Lászlóné, dr. Müller Ferencné, dr. Spányi Leóné, Boros Zoltánná, Wigand Janka, Wigand Eci, Kristofek Margit, Schlosz Ibolyka, Steiner Olga, Pirnitzer Irénke és különösen nagy szorgalommal Salamon Bözsike. Italokat a következők voltak szívesek küldeni: Báró Schel- József, Debulay Imre. Kovács Dávidné, dr. Pirnitzer Béla, Reichl Sándor, Kamarás Béla, Ober- nik Károly, Antal Pál, özv. Bencsik Kálmánná és kedvezményes áron Littke L. pécsi pezsgőgyáros. Süteményt ingyen küldött Tóth János pék; Erdős Nándor és neje egy süteménynyel reme kül díszített kosarat küldött. Délután 3 órakor megkezdődött a felállított sátorban a vásár. A borsáiorban a fentemlitelt hölgyek sürögtek- forogtak, s a sütemenysátornál Nikitits Imréné. Dömötör Miklósné, Haugh Margit, Szabó Juliska, Obernik Paula, Almássy Ilonka, Takács Margitka, Kamarás Jolán és Józsa, Herczeg Mariska, Stokinger Milike nagy ambícióval kinál- gatták a jó kuglert és cukorkát A virágsátorban: Kovács Dávidné, Ágoston Károlyné, Mattioni Jánosné, Bodnár Istvánné, Hayt Ferencne, dr. Szentkirályi Mihályné, dr. Rubinstein Matyásné, dr. Kramolin Gyuláné, Triebler Ilma, Laky Irén, Rill Mariska, Kövessy Magda, Rácz Ilonka/ Ágoston Bözsike, Szabó Bözsike, Szabó Mariska, Linhardt Hilda, Treer Ilonka, Alacs Edit, Bodnár Mici és Mányoky Sári magánintézetének apró kis leánytanulói remekül feldiszitett kosarakban árulták a szép virágokat A délutáni órákban Garai Lajos és Kurucz Jóska zenekara sétahangversenyl rendezett, a főgimnáziumi ifjúság és polgári iskola ifjúsága a tanári kar vezetése mellett felvonult. A kicsinyeknek is volt mulatságuk, a rendezőség egy bábszínházát rendezett, melyen bizony a nagyok is mulattak. A vásár 7 óláig tartott. Ekkor Rácz József és dr Kramolin Gyula az urnákat kiürítette és a pénzt zár alá véve, a közönség elvonult, hogy resztvegyen a dalárda-estélyen. Az urnákba elhelyezett pénzt Dömötör Miklós es Rácz József bizottsági tagok megszámlálták, mely szerint 584 korona 53 fillér folyt be. Az adományok egyre folynak, a teljes eredményt a legközelebb fogjuk közölni. A vasárnapi kedvezőtlen idő elrontotta az ünnepélyt. Dacára ennek, a délutáni órákban festői magyar viseletben felvonultak a polgárság leányai és ifjai: Török Erzsiké, Csötönyi Juliska, Kovács Zsuzsika, Töttös Juliska, Szé- kelyi Erzsiké, Tóth Piroska, Ohn Erzsiké, Csanádi Sárika, Török Erzsiké, Szabó Juliska, Mészáros Juliska, Csötönyi Rozika, Kovács Sándor, Majsai Zoltán, Botyán Mihály, Csötönyi Sándor, Sárközi László, Székelyi Ferenc. A . leányok közt a sátornál megjelentek: Kovács Dávidné, dr. Kramolin Gyuláné, Triebler Ilma. A leányok által tartott ez a virág- és süteményvásár 45 kor. 82 fillért eredményezett. Sajnos, hogy az eső eliribsta ezt az erdekes látványosságot, nagy kárára a jótékony célnak. A gyermeknapra virágot küldöttek: dr. Leopold Kor- nélné, Endrey Lajosné, Takács Gáborné, Rill Mariska, dr. Rubinstein Mátyásné, Partecsics Jánosné, Wigand Jánosné. A sátrakat Petries József mézeskalácsos ingyen volt szives átengedni, az üvegedényeket pedig Fusz Ferenc. Simontsits Béla. Paaka Ferencnek a vármegyei közgyűlési terem számár, . a törvényhatóság megbízásából készített festménye van előttem : Simontsits Béla. Ez 01 — kiabok fel akaratlanul, mindjárt az első szempillantásra. A keresetlen, nemesen egyszerű diszmngvarban ott ül előttem karósszékében. Kissé mar faradt, látszik rajta, hogy jól esik a karját a szék támláján megpihentetni. De ha nem is a régi délceg és fiatal, még igy is daliás, férfias. Arcán van ugyan egy-egy vonás a szenvedésből, fájdalomból, de azért megvan még szemének sas tekintete, az a csodálatos nézés, a nyílt, egyenes, szúró, átható, veséket átjáró tekintet. Arczán ott az a sajátos, szinte komor vonás, mi első sorban szigornak, dacnak, vagy talán az erőt érző büszkeségnek tűnik fel, de valójában takarója a legnemesebb, jóságos szívnek és léleknek s hű kifejezője a férfiasság karekterének. Ennek a képnek legszebb dicsérete, hogy nemcsak a könnyen elleshető külsőt örókiti meg, de mintegy hű kifejezője a bensőnek, a léleknek, a szilárd, egyenes, határozott, soha meg nem alkuvó, puritán jellemnek, tipikus, hű képe a kivesző félben levő — gerinces embernek. A művész hatalmasan oldta meg feladatát, pedig régi, elmosódott fényképek után dolgozhatott csak. A szájon, a homlokon vannak ugyan némi kis hűséghibák, de maga az egész kép kifogástalan művészi alkotás, latszik, hogy a művész kedvvel, lélekkel dolgozott s nemcsak a külsőt akarta művészi mesterkedéssel tetszetőssé pepecselni, de a lelket is vissza- kivánta adni, ami sikerült is: mert az igazi Simontsits Bélát, Tolnavármegye egykori nagy nevű alispánját a maga régi valóságában látjuk magunk előtt. Az életnagyságu kép tehát művészi tekintetben is becses és értékes s mint ilyen kiváló disze lesz a közgyűlés nagytermének, a hová azonban csak az ősz folyamán fogják elhelyezni, mivel a művész Simontsits Elemér alispán megbízásából a család számára is másolatot készít róla. Ez alkalommal el kellene még egyetmást mondani magáról a festőről is, de hát Paczka Ferenc művészi egyéniségét, művész nejével együtt ismerik mindenfelé s mi tolnameryeiek különösen tudjuk méltányolni őt, ki tolnaszántói képeivel vármegyénket is belevitte a —- műtörténetbe. Most még csak^zt említjük fel róla, hogy ezt a képet Berlinben festette. Ő maga is itt volt hétfőtől szerdáig az átadásnál s személyesen győződött meg a frappáns hatásról, amelyet uj képe, az azt megszemlélőkre gyakorolt. A művész a nyarat Tolnaszántón fogja tölteni, dr. Kämmerer Ernő szépművészeti igazgató vendégeként s ez alkalommal ugyancsak a vármegye megbízásából Kossuth Lajos arcképét fogja megfesteni, még pedig hatalmas méretben, az Apponyi Gézáné grófné által ajándékozott Széchenyi kép nagyságának megfelelően. Az uj festmény Kossuthot hatalma, nagysága teljességében, 48-iki alakjában fogja ábrázolni. B. A szekszárdi dalárda bemutató estélyéről. — Irta: Krammer Zsófia. — A virágillattal telitett májusesti levegő megcsapkodta az utcán járók-kelők arcát, mialatt a nagyteremben szalagokkal, diadaljelekkel ékített zászlót vittek végig a közönség között. Lehajtottan vitték s aztán büszkén emelték fel; a dobogón áhítattal állották körül s a felzúgó első taps ennek a régi dicsőséges zászlónak, e dicsőséges zászló régi híveinek szólott. Azok állották körül, akik űj diadalokra akarják vinni, akik uj életr^ keltették a régi hires szekszárdi dalárdát, akik lelkesedéssel, szeretettel szervezték. S nekem az az érzésem támadt, hogy mélységes nagy köszönettel tartozunk nekik, hogy az első kívánságunk csak az lehet: áldja meg az Isten, aki ezt az eszmét oly lelkes szeretettel lelujitotta, aki fáradott és küzdött ujjá- teremtésén, Diczenty Lajost; áldja meg azt, aki oly buzgósággal állott elére, hogy mint városunk ejső embere e munkába is beleöntse szervező képessegét, városunk polgármesterét, Szentk’rályi Mihályt; áldja meg mindazokat, akik e zászló alá álltak, s fáradtságot nem ismerve, haladnak előre útjukon, a dalarda tagjait és karmesterüket: Linhardt Ignácot. Múlt szombaton, május első napján értek ütjük első állomásához, s bizony jóval felülmúlták azt a várakozást, melyet hozzájuk, i estélyükhöz fűztünk, bár nagy igényekkel mentünk el. Egy csomó remek magyar dal, s egy műdal, csudálatosán szép dalbokréta volt az első, melyet diadalmasan, zúgó tapsoktól kisérve tűztek zászlójukra. Az őszinte, a fentartás nélküli tetszés tapsai voltak azok. Csak a közön- ! sógtől váriam volna több érdeklődést, több előlegezett bizalmat az estély iránt. Szinte fájdalmat éreztem, midőn nem telt meg utolsó zugig a nagyterem, mint a hogy a nemes törekvés megérdemelte volna. Hát nálunk minden nagy eszmének előbb egy csomó közönyösséggel -kell megküzdenie? Nálunk nem csak azért kell törni magukat a küzdőknek, hogy eredményeket vívjanak ki, hogy előrehaladjanak, hanem először a közönyt, a nemtörődömséget keli legyőzni. Hiszem, hogy legyőzik, bizonyos vagyok abban, hogy elhárítják utjokból azokat ; az akadályokat is, melyeket magának a közönségnek kellene elhárítani. Hiszen már az első
