Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-26 / 26. szám
1909 junius 26 KÖZÉRDEK 5 tatta s Szekszárdra kísérte. A tamási kir. járásbíróságtól Vágner Andor albiró, dr. Freyler Károly és dr. Kertész Lipót orvosokkal a helyszínére kiszállt s a csecsemő hutáját felbon- coltatta, akik megállapították, hogy a gyermek élve született. — Előkelő biztosító-társaság vidéki képviselősége részére tisztviselőt keres, aki a hőkezelésben jártas és a külszolgálatban, különösen a szervezésben és üzletszerzésben is kellő gyakorlattal bir. Kimeritő ajánlatok az eddigi állások feltüntetésével ,,Biztositó“ jeligere kéretnek. — Gyllhossági kísérlet egy csecsemő ellen. Ifj- Aesádi József csámpa-pusztai lakos ellen Dömötör Teréz ottani lakos gyermektartási keresetet indított. Ezt megtudta Aesádi, hogy a fizetéstől szabaduljon, folyó hó 17-én éjjel Dömötör Teréz lakásába lopódzott s gombostűvel az alig haromhónapos kis gyermek koponyáját megszórta. A sikoltásra fölébredt az anya s a lelketlen embert megakadályozta abban, hogy a gyermeket megölje. — Elvágta a nyakát. Schleinig Jánosné mórágyi lakos f. hó 18-ón délután, mikor csaladja nem volt otthon, nagy késsel hasát és gégéjét felmetszette s rettenetes kínok között meghalt. Schleinig Jánosné eskóros volt s mivel ez a baja az utóbbi időben mind sűrűbben jelentkezet elkeseredésében véget vetett életének. — Betörés. Effinger János kistabódi lakos utcafelőli ablakát f. hó 19-ére virradóra betörték s onnan különféle ágy és ruhaneműt mintegy 360 korona értekben elloptak. A lopással Sárközi János és vadházastársa és ifjú Sárközi János es ennek vadházastársa czikói kóbor cigányokat gyanúsítják. — Tfizek. Szekszárdon, folyó hó 23-an estefelé kigyult Dömötör Miklós állami anyakönyvvezető parásztai szőlőjében a tanya mellett levő félszer s teljesen leégett. A szerencsére gyorsan érkezett segítséggel sikerült megakadályozni, hogy a tanya is a lángok martalékává legyen, bár ebbe is belekapott néhányszor a tűz. — E hó 17 én éjjel Kurdon, a szőlőhegyen kigyuladt egy szalmafedelü ház és a tető teljesen elégett. — Folyó hó 22-én délután 2 óra után vészjel riasztotta föl Bátaszéket. Erb Mihálynak a Gyepszélen levő nádfedelü háza gyuladt ki s nehány perc múlva a hozzá épített és Pécsi István tulajdonát képező házzal együtt egy lángtenger volt. A tűzoltóság hamar ott termett, de vízhiány miatt a nagy szélben nagyon nehezen ment a munkája. Leégett Müller József Schuszternek háza is, továbbá I sertésól 5 malaccal együtt. Erb Mihály állítólag családi perpatvar miatt maga gyújtotta föl jól bebiztosított házát. A csendőrség kihallgatta és pártfogásába vette Erb Mihályt. A kár 5382 korona. Kovács J. vásártér-utcai műtermében hiányzó fogak pótlása, csaposfogak, arany koronák és szájpadlás nélküli fogak (hídmunka) készíttetnek. Fogtömés, foghúzás es fogtisztltás a legjobb módszer szerint eszközöltetik. — Szegényeknek rendel d. e. 8 —9 ig és d. u. I —2 ig. Disztagsági oklevél átadás. A dunaföldvári járás községjegyzői egylete • hó 22-én adta át Simontsits Elemér alispánlak és Rassovszky Julián főszolgabírónak örökös j iszteletbeli disztaggá történt megválasztásukról j zóló oklevelet. Az ünnepély lefolyásáról a kö- i 'étkező értesülést szereztük. Délelőtt 10 órakor a Niefergall N., Popovits í jJ'-, Gungl F. Takács Gy., Fugerth K., Babay j »•> Pesthy F., Huber F. és Bauer N. álló 9 I agu küldöttség tisztelgett Pakson Rassovszky ] ulián főszolgabíró lakásán. Niefergall N. egy- j -ti elnök a következő beszéd kíséretében adta t a közszeretetben álló főszolgabírónak a szek- zárdi Molnár-féle nyomdai műintézet által csi- osan kiállított díszes oklevelet: Tekintetes Főszolgabíró ur! A dunaföldvári járás jegyzői egylete tekintetes Fc- toljabiró urat a közigazgatás terén szerzett érdemeiért és a gyzői kar iránt mindenkor tanúsított stives atyai jóindulatú örökös tiszteletbeli disztagjává választotta meg. Amidőn : erről szóló oklevelet egyletünk megbízásából szerencsés «yok tisztelettel általadni, engedje meg, hogy a magam és jegyzőtársaim nevében a legszivélyesebben üdvözölhessem és kifejezést adhassak tekintetes Főszolgabíró ur mélyen tisztelt személye iránt érzett őszinte tisztelet, szeretet és nagyrabecsülésnek. Igaz ugyan, hogy ezen érzelmeinket igen szerény- formában állott módunkban kifejezni és szives tudomására hozni: de mindazáltal méltóztassék ezt az oklevelet tőlünk I szívesen fogadni, mert ezzel szivünkből fakadó őszinte érzelmeiket kívánjuk tolmácsolni és egyleti jegyzőkönyveink ut- jtn megörökíteni, aziil a jokivánatunkk;d kiegészítve, hogy a mindenható Isten Tekintetességedet te-ti, lelki és szefemi tulajdonainak éaségében a magyar haza, kedves szerettei és a jegyzői kar igaz örömére soká g boldogul élni engedje! Rassovszky Julián főszolgabíró mélyen meghatva a következő érzéssel áthatott beszéddel köszönte meg a kitüntetést: Igen tisztelt Uraim! Fogadják megjelenésükért s azért a kitüntetésért melyben részesíteni szívesek voltak, őszinte hálás köszönetemet. A* urak előtt ismeretes, bogy a községi jegyzői kar iránt, mint szerintem a közigazgatási szervezet egyik legjelentékenyebb faktora ir int, a legnagyobb becsüléisel viseltetem. Ennek a hecsülés-ek alapja mindenkor a jegyzői állással járó fontos teendők ezerfélesége s az a tudat volt, hogy szemben a szinte mérhetetlen kötelességekkel s kívánalmakkal, a községi jegyzői kar sem erkölcsileg, sem anyagilag nem részesül abban a méltánylásban, melyet állásánál fogva rég kiérdemelt. Ha visszatekintek azokra az évekre, melyeket e járás közigazgatása élén eltöltött m. s ha vizsgálom, vájjon általában és különös esetekben a községi jegt zőkkel szemben tartozó kötelességemet híven teljesítettem e — ne méltóztassék kérkedésnek venni — felemelt fővel: igennel felelhetek. Nem hivatkozh tóm kimagasló sikerekre. De nem volt hivataloskodásom ideje alatt egyetlen egy kínálkozó alkalom sem, amelyben a jegyzői kar iránti szeretetem cserben hagyott volna. Nyilvánosan és nem nyilvánosan, Írásban és s'óval soha se szűntem meg a legyzői kar erkölcsi súlyát öregbíteni s másokat is arra bírni, hogy a jegyzői kart f ikozottabb mértékben s akként becsüljék meg, amiként aznk azt fontos közéleti szereplésüknél fogva méltán meg rdemllk. Egyesek tanúi 1 hettek annak is, hogy alaptalan támadásokkal sz ínben kitartó voltam igazsíguk védekezésében s nem egyszer hosszú kálváriát jártam én is azért, mert meggyőződésemtől eltántorítható nem voltam. Nem érdemül hoztam f 1 mindezt, csak röviden reá akartam mutatni arra, indokolni, bizonyítani akartam azt, hogy a jegyzői kar Iránti becsülésem odaadó tettekben is m.-gnyilvánult, őszinte meggyőződésből fakadó hecsülés. Midőn még egyszer is megköszönném szives kitüntetésüket, tiszta szivemből kívánom Uső sorban hazám érdekében, hogy a jegyzői kar mielőbb jusson a közigazgatás szervezetében törvényileg is arra a po'cra, amelyr-* k özéleti fontos állásánál fogva a gyakorlati élet már amúgy is felemelte. Az ünnepély végeztével a jegyzői kar a főszolgabíró nejénél tisztelgett és a szeretetreméltó és bájos úrnőnek a jegyzői kar nevében díszes csokrot nyújtott át Niefergall Nándor, A küldöttség egy órát töltött az ünnepeiteknél és azután a paksiak kivételével a küldöttség tagjai kocsira ültek és Szekszárdra utaztak. Dé'után két és fél órakor tisztelgett a Niefergall N.. Gungl J , Takács Gy , Babay G . Huber F. és Bauer K. jegyzőkből álló küldöttség Simontsits Elemer alispánnál. Niefergall Nándor a következő igen szép beszéddel üdvözölte az alispánt. Nagyságos Alispán űrt A dunaföldvári járási jegyzői egylet nagyságos Alispán urat a közigazzatás terén szerzett kiváló nagy érdemeiért és a jegyzői kar iránt mindig tanúsított pártUl.jn igazságossága és atyai jóindulatáéit egyhangúlag hozott hat rozattal örökös tisztelet beír disitagjává választotta meg. E nagyon szerény farmiban tolmácsolt üdvözletünkkel Nagyságod ig n tisztelt személye iránt érze t őszinte tisztelet, szeretet és nagyrabecsülésünknek óhajtottunk kifejezést adni és egyleti jegyzőkönyveinkben megörökíteni. Megörökíteni kívántuk főleg azért, mert Nagyságod nemes szive és fenkölt | lelkületre valló gondolkozása és eljárásával a jegyzői kart j minden alkalommal egyéni becse és ér télte szerint mérlegelte. | Mindig megadta ennek a kainak azt az erkölcsi tekintélyt és súlyt, melynek tagjai nehéz feladataik teljesítésével magukat erre valóban érdemessé tették. Amit a törvényhozás és ennek élén álló kiváló államférfiak a jegy'zőkiől e ég szűkkeblűén megtagadtak, azt Nagyságod bölcs intézkedéseivel mintegy jóvá kívánta tenni és erkölcsi támogatá ával ahhoz az emberfeletti munkálatokhoz, melyket a jegyzők egyr szrői a vezet-- sükre bízott nép javára é • boldogulására, másrészről az állami feladatokat képező munkálatok megoldása körül végeznek,- mintegy erőt kölcsönzött. Hazánkban a közigazgatás formáját és kereteit tételes törvények és megszámlálhatatlan rendeletek állapítják meg. Melyek azonban igaz becsesei és értékkel csak akkor bírnak, hogyha az államhatalom megfelelő végrehajtó szervekkel íen- d-lkezik, akik azokat a való élet követelményei szerint hajtják végre a nélkül, hogy ezzel jogtalan sérelmet és megrázkódtatást idéznének elő. Minden szerénvtelenseg nélkül sza- 1 badjon felemlíteni, hogy a magyar közigazgatásnak ilyen szervei közé soroljuk a jegyzőket is, akik — fájdalom — neme ak liogy nem rész-sülnek a legfelsőbb körök részéről abban a megérdemelt elbánás- és becsülésben, melyet vtgzett munkájuk és intelligenciájuk foiytán kiérdemeltek, sőt ellenkezőleg, az ország szine előtt jgyek znek ezt a kart újabb sérelmekkel és megaláztatással illetni. Nagyságodban mindig azt a kiváló magas állású főtiszt- viselőt tanultuk tisztelni, szeretni és nagyiabecsülni, aki magához emelte, munkatársainak tekintette a jegyzői kart és enyhíteni igyekezett azt a mellőzést és so« keserűséget, melyben évtizedek óta részesiiik őket Mindig elismerte azt, hogy ha ehhez az intézményhez nem fűződnek is nagy alkotások, tagjai a hazának hasznos és érdemes munkásai közé tartoznak. Különösen felemelőleg t at ránk jegyzőkre, hogy minden alkat- mat megr gadott, hogy a jegyzőn iránt érzett rokonszenvé- , nek és becsüléséntk kifejezést adjon. E mellett nagy meg- ! nyugv st és erőt kölcsönöz a jegyzői karnak nehéz feladatai teljesítésénél az a tudat, hogy azt a hatalmat, melvlyel a törvény felruházla, pártatlanul és igazsgáosan kezeli. Azért tehát méltóztassék megengedni, hogy midin há Iánk, szeretünk, tiszteletünk és nagyrabecsülésünknek e szerény oklevél átadásával magam és jegyzőtársaim nevében kifejezést adni bátorkodom, azzal a jókivánatommal egészítsem ki, hogy a mindenható Isten Nagyságodat a magyar haza, kedves szerettei és a jegyzői kar igaz örömére sokáig boldogul élni engedje! Az ünnepelt alispán igen meleg szavakban mondott köszönetét a kitüntetésért. Rögtönzött válaszának tartalma körülbelül a következő volt: Aki a közszolgálat nehéz pályáján működik és ezer meg ezer jogosulatlan érdek ellen kell küzdenie, hogy a közt lelkiismeretesen szolgálhassa, ritkán terem részére babér, de annál több tövis. Az átnyújtott disztagsági oklevelet a közigazgatási pályán kifejtett tevékenysége elismerése gyanánt adja át neki a jegyzői kar egy testületé, egy járás önérzetes jegyzői karának egyesülete. Ezen oklevelet ő babérnak tekinti, örömmel veszi és midőn a kitüntetést megköszöni, csak azt hangsulyazhatja, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is mindenkor készséggel támogatja nehéz és fontos feladatai megvalósításában a jegyzői kar összességét és egyeseit. — Az éljenzéssel fogadott beszéd után a küldöttség tagjai az alispán családjánál tisztelegtek, este 8 órakor pedig vacsorára voltak hivatalosak. A küldöttség tagjain kívül az alispán még Rassovszky Julián és Bajó Pál fő- szolgabirákat, dr. Éry Márton tb. fő- és Szévald Oszkár aljegyzőt látta vendégeiül. A háziasz- szony szerepét özv. Simontsits Béláné töltötte be ismert kedvességével és végtelen figyelmességével. A vendégek éjjel 11 órakor távoztak és a küldöttség tagjai igen kellemes emlékekkel utaztak haza községeikbe, feledhetetlen lesz előttük a ház úrasszonyának és a házigazdának legkötelezőleg szives figyelme és kedvessége. Záróvizsgák A polgári fiúiskolában. Úgy kellene lenni — és bizonyára el is jön majd ennek az ideje, — hogy a polgári iskola ünnepélye a város ünnepélye legyen, mert ez az iskolánk van hivatva arra, hogy értelmes, közügyekben önálló Ítéletre képes földmivelő; birtokos és müveit iparososztályt neveljen varosunknak és vármegyénknek. Az a közöny, mellyel közönségünk az iskolát — a szellemi kiképzés — ügyeit kezeli, lassankint fel fog olvadni s a haladáshoz szükséges érdeklődés foglalja majd el a helyét. A polgári fiúiskola 23 án megtartott záróünnepélye iránt szépen nyilvánult meg a közönség érdeklődése. A hálaadó isteni tiszteletről visszatért ifjúság az ünnepélyt a Himnusz eléneklésével kezdte meg, melynek elhangzása után Holub János, az iskola fáradhatatlan igazgatója intézett, a megjelentek körében lelkes visszhangot keltett tartalmas beszédet, az ifjúsághoz. Horváth Gyula III és Wendl Károly VI. oszt. tanulók sikerült szavalata és a Moudry Hugó tanár vezetése alatti énekkar precíz énekszámai után Hódi Gyula VI. o,szt. tanuló formás beszédben búcsúzott el osztálytársai nevében a tanári kartól. A búcsúzó után Holub János igazgató kiosztotta az iskolaszék által odaítélt ösztöndíjakat és a jutalmakat. Ezekben, a következők részesültek: A Bezeredj István-féle alapítványból egyenkint 21 kor. 18 fillért Fischl Ferenc és Deutsch Sándor IV. oszt., a Tolnamegyei Iskolatanács-féle alapítvány kamataiból pedig Szijjártó Ferenc és Nemet Árpád 11. oszt. tanulók kaptak ösztöndíjat. A magyar nyelvben legszebb előmenetelt tett idegen ajkú tanuló, Effinger Györgyi 'S dr. Steiner Lajos szekszárdi ügyved által felajánlott 10 koronás aranyat kapta, 10—10 korona jutalomban részesültek : Weisz Sándor 111, Kaufmann József IV. és Schubert János V. oszt. tanulók. Könyvet kaptak : Frei János, Szászy János, Kiéber Henrik, Mayer Andor, Engel Gyula, Kolepp Keresztély, Mohay János, Luther Gyuia, Deutsch Sándor, Hódi Gyula, Huber László és Wendl Károly. A polgári leányiskolában. A szekszárdi államilag segélyezett községi polgári leányiskola záróünnepélyét e hó 20-án a Szekszárd Szálló nagytermében tartották meg a közönség óriási érdeklődése mellett. A növendékek Kovácsne Nagy Lujza igazgató s tanárnőik vezetésével a polgári iskolától testületileg vonultak fel. A fehérruhás lánykák többszöri kedves szép éneklése után, amelyek betanítása Pap Gyuláne kiváló érdeme, Bodnár Mariska, Janusek Teréz, Szabó Ida, Gyimóthy
