Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-03 / 14. szám
4 névszerinti szavazást kértek ugyan, de mert az aláírók nem voltak jelen, egyszerű felállásT sál döntött a közgyűlés. Szekszárd város villanyszabályrendeletét jóváhagyták. A kinematografiai célra át nem engedett nagyterem tüzveszélyességének megvizsgálásával azonban az alispánt bízták meg s az engedély kiadását a vizsgálattól tették függővé. Jegyzőkönyv hitelesitőkül a közgyűlés a főispán indítványára : Bodnár István és dr. Leopold Kornél bizottsági tagokat küldte ki. A közgyűlést a főispán pont 12 órakor rekesztette be. A szolgabirák utiátalánya. A következő levelet kaptuk vármegyénk egyik szolgabirájától : Igen tisztelt Szerkesztő ur! Régóta tapasztalom, hogy b. lapja a vármegyei dolgokat jóakaró figyelemmel kiséri. E mellett bizonyít az utolsó számban a paksi szolgabiróság tárgyában megjelent cikke is. A helyzet helyes felfogása mellett bizonyít különösen a megyei épületnek a bíróságival való szembeállítása. Tényleg szembeszökő abszurdum, hogy az ország kormányát képviselő főszolgabíró viskóban tanyázzék, a járási bíróság pedig palotában. De nemcsak ebben a tekintetben nagyobb ur a járásbiró. Ő neki 3—4 hivatalszolgája és 2—3 börtönőre van, a főbírónak hivatalánál pedig csupán 1 (egy) hivatalszolgája. Az is a nap legnagyobb részét a hivatal és a posta közötti utón tölti el. A kihágási büntető eljárás nagy bölcsen azt mondja, hogy az illetlenül viselkedő vádlottat ki kell vezettetni. De kivel ? No de igen eltértem a tárgytól. Egy másik igazságtalanságról akarok beszélni. A fő- szolgabirák utiátalányát, igen helyesen, felemelték 1400 koronára. Erre szükség is volt! Vármegyénkben a bérkocsiviszonyok oly gyalázatosak, hogy a főbírónak fogatot kell tartania, az pedig 1400 koronába belekerül. De hát, hogy vagyunk a szolgabirákkal ? A legtöbb járásban a szolgabiró legalább is ép annyit utazik, mint a főbíró, néhol még többet is. ő is ugyanazt a funkciót teljesíti, ugyanúgy képviseli a vármegyét, mint a főbíró, miért maradt a mi utiátalányunk 500 korona ? Mikor még a járásorvos is 600 koronát kap! Az őszszel volt az összes községekben koleravizsgálat, a télen képviselő- és előljáróválasztás, most lesz lóosztályozás, sőt néhány járásban püspökjárás is. Azonkívül vannak a rendes, időközi kiszállások. Már most feltéve, de meg nem engedve, hogy ezekből csak egyharmad jut a szolgabirónak, (de jut ám kétharmad is!), ráfizet az utiátalányára annyit, a mennyivel a főbirákét emelték. És miből fizessen rá ? Talán abból, amit a lakbérből megtakarított ? De ha legalább az önérzetére nem fizetne rá!! Itt van például a püspökjárás : akármennyi pénzért sem kap olyan kocsit a szolgabiró, a milyenen kisérhetné a püspököt. Kénytelen tehát kölcsön kérni kocsit. A nép pedig nagyon jól ismeri azt a kocsit és nagyon hamar készen van ám az Ítéletével! És elvégre ez is csak ajándék, amit elfogadni tilos a tisztviselőnek, de kénytelen elfogadni! Ne adjanak nekünk semmi uti- átalányt, hanem, mint Somogybán szokás, adják oda a főszolgabiráknak s azok gondoskodjanak a mi fuvarainkról is. De ha igy marad és máskor is igy összejönnek a tömeges kiszállások, akkor, aki nem tőkepénzes, kénytelen adósságot csinálni, pedig akkor igazán vége van ám a tisztviselői függetlenségnek! Mi nem kérünk fizetésfelemelést, sőt szívesen lemondunk az eddig meglevő utiátalányról is, csak ne kívánják tőlünk, hogy a saját zsebünk, sőt önérzetünk rovására parádézzunk a vármegye képviseletében ! Szívesen vagyunk szürke kishivatalnokok, de megvesztegetettség gyanúja és adósság nélkül! Egy szolgabiró. A Julián-egyesület uj alapitói. A múlt évben tüzetesen ismertettük a Julián-egyesület hazafias célját és hivatását. A mint már jeleztük, vármegyénkben Simontsits Elemér alispán lelkesen karolta fel a nemes célt s ő maga a mostani közgyűlés elé terjesztett időszaki jelentésében a következőkép számol be gyűjtése eredményéről : »A múlt évi október hő 31-én megtartott őszi rendes közgyűlésen voltam bátor szóval előterjesztést tenni aziránt, hogy a Szlavóniában KÖZÉRDEK valóságos magyar nemzeti missiót betöltő Julián-egyesület megkeresésének eleget téve, az egyesület alapitó tagjai közé a vármegye kö- j zönsége is lépjen be s az ehhez szükséges 500 korona a törvényhatósági bizottság tagjainak önkéntes adományaiból fedeztessék. Előterjesztésemet a tek. Törvényhatósági Bizottság elfogadván, az önkéntes adományok gyűjtése az ülésen meg is kezdetett. Minthogy azonban a szóban forgó közgyűlésen a bizottsági tag uraknak igen nagy része'nem volt jelen, azt pedig fel kellett tételeznem, hogy ennek a valóban hazafias célnak támogatásához a bizottságnak minden tagja hozzá kíván járulni : a közgyűlésen jelen nem volt megyebizottsági tag urakhoz körlevelet intéztem, hogy ekként az önkéntes adakozást mindenki számára lehetővé tegyem. Midőn a gyűjtés eredményéről ezennel beszámolok, örömmel jelentem be, hogy a gyűjtés eredményéhez képest Tolnavármegye közönsége a Julián-egyesületbe kétszeres alapitó tagsági díjjal lépett be, amennyiben a gyűjtés eredménye összesen 1103 korona 50 fillért tett ki, amely összeget gróf Széchenyi Béla v. b. 1.1. urnák, mint a Julián-egyesület elnökén°k a múlt év őszén hozzám intézett megkeresésére adott válaszképen megküldöttem. De nem kisebb örömmel jelentem be, tek. Törvényhatósági Bizottság azt, hogy a vármegye tisztikara a nemes cél iránti lelkesedésből önmagát aránylagosan megadóztatva, ugyancsak egy külön alapitó tagsági díjjal lépett az egyesület alapitó tagjii sorába.« Eddig tart az alispáni jelentés, de nekünk még valamivel meg kell toldanunk, azzal, amit Tolnavármegye szerdai közgyűlése, hogy, hogy nem, elfelejtett. Ha már senki sem vállalkozott reá, hogy elismeréssel adózzék a vármegye alispánjának sikeres gyűjtéséért, akadhatott volna a vármegye 440 bizottsági tagja között valaki, aki büszkén emelhette volna ki Tolnavármegye lelkes tisztikarának nemes áldozatkészségét, hogy úgyszólván szájától vonva el egy-egy falatot, nem csekély összegű önmegadóztatásával — oly szép, nemes formában adott kifejezést fen- költ hazafias gondolkozásának. Most kellett volna megnyilatkozni a hires tulipános érzésnek. Vo-gy már kiszáradóban van ama bizonyos tulipánnak még a — hagymája is ? ! Klimes Antal kitüntetése. Szép ünnepe volt múlt hó 28-án Hőgyész- nek. A zord idő, a távolság nem tartotta vissza az embereket, vonzotta őket Hőgyész felé egy hatalmas érzés: a szeretet. A legfelsőbb kegy lemosolygása, mint egyik szónok találóan megjegyezte, vagy irigységet kelt, vagy szánalmat; irigységet, ha érdethes emberre sugárzik, szánalmat, mosolyt, ha kortes szolgálat jutalmaként adatik. A vasárnapi ünnepen e két érzelem egyike sem volt jelen, nem férhetett oda, mert minden jelenlevő szivében a Klimes Antal főjegyző iránti igazi tisztelet és szeretet foglalt el minden helyet. Az egész ünnepségen ez az érzés vonult végig, a jelenlevő legelső, legkiválóbb társadalmi állású embertől, Hőgyész utolsó polgáráig mindegyiknek szivét ez töltötte be és nem egyszer láttam a fehér asztalnál el mondott beszédek közben, az igaz érzelem gyöngyeit, könycseppjeit mezjelenni a szemekben. Az ünnepély lefolyása a következő volt : Hőgyész községhaza udvarán délelőtt 10 és fél órakor nyitotta meg oáró Jeszenszky György főszolgabíró a képviselőtestületi ülést, röviden jelezve, hogy a közgyűlés egyedüli tárgya, a közgazdasági téren kifejtett érdemeiért kitüntetett Klimes Antalnak az arany érdemkereszt ünnepélyes átadása. Indítványára háromtagú küldöttség hivta meg az ünnepeltet, kit j a képviselőtestület és a nagyszámú vendégek, — kik közt ott láttuk Jeszenszky Andort, a gazdasági egyesület elnökét, Itátkay Lászlót, a kerület képviselőjét, dr. Éri Márton vármegyei tb. főjegyzőt, dr. Szentkirályi Mihályt, Szekszárd város polgármesterét, mintegy 80 jegyzőt és még sok jóbarátot, — lelkes éljenzéssel fogadtak. Gróf Apponyi Géza főispán szép beszéd kíséretében tűzte fel az arany érdemkeresztet Klimes Antal mellére. Beszédében örömének adott kifejezést, hogy neki jutott osztályrészül, hogy a legfelsőbb kegy- látható jelvényét ő tűzheti annak a férfiúnak mellére, akinek érdemeit a legközvetlenebbül ismeri, de ezen kitüntetésnek azért is örül, mert a közigazgatás igen fontos tényezőjét, egy jegyzőt ért ezzel a legfelsőbb meg- i becsülés, aki a tolnamegyei jegyzőegylet elnöke is és aki Hőgyész község érdemes főjegyzője. A főispán nagy hatást elért beszéde után Klimes Antal meghatva mondott köszönetét gróf Apponyi Géza főispánnak és báró Jeszenszky György főszolgabírónak, akiknek jóindulata hivta fel a figyelmet azon működése iránt, amelyet kötelességérzetéből kifolyólag végzett. Theisz Ferenc biró a község nevében üdvözölte az ünnepeltet. Baumgartm József képviselőtestületi tag ; a következő beszédet mondotta : Igen tisztelt Közgyűlés ! Legyen szabad az előttem szóló községi biró szavait j kiegészíteni Ezelőtt 18 évvel községünk jó csillaga, vagy jobban mondva az isteni gondviselés közénk vezette az ünnepelt férfiút Ifjú hév, tetterő", a vele érintkező személyek iránti előzékenység s különösen a közügyek minden ágára kiterjedő figyelem jellemezte működésének kezdetét. Mindezen tulajdonságai, közéleti tevékenységének további folyamán nemcsak hogy megmaradtak, de a természeti fejlődés törvényei szerint nála mintegy hatványozott mértékben mutatkoztak. Egyet nem akarok említés nélkül hagyni s erre különös súlyt helyezek. Működésének kezdetén tán nem vettük mindjárt észre, de az idők folyamán, a közelebbi társadalmi és hivatali érintkezés közben, a fent említett lelki előnyök mellett — sőt mondhatni, azokat kihatásaiban és erkölcsi értékökre nézve messze túlszárnyaló más jó tulajdonságot is fedeztünk fel szeretett jegyzőnk, közéleti vezetőnkben — s ez a minden emberileg menthető gyarlóság iránti elnézés, minden tehetetlenség és nyomor iránti igazi részvét, röviden szólva felfedeztük az ő páratlan, nemes jó szivét. Hogy miért érdemelte meg az arany keresztet, azt mi, a kik vele naponkéfit érintkezünk, legjobban tudjnk. Községünk, annak vidéke, sőt mondhatni az egész vármegye érezte áldásos működésének jótékony hatását. Bár munkálkodása kitörölhetetlen nyomokat fog hagsni közéletünkben, mégis szivem őszinte szeretete késztet arra, hogy oly indítványokat terjesszek elő, a melyek alkalmasak, hogy ünnepeltünk tevékenysége látható, mintegy élő alakban meglegyen örökítve. Indítványozom I-ször, hogy a képviselőtestület mint ilyen, őt kitüntetése alkalmából üdvözölje. 2-szór, hogy Klimes Antal érdemei jelen diszgyülés jegyzőkönyvében megörökittessenek s végül inditván/ozom, hogy az »Oberdorf« dűlőben most létesülő uj utca örök emlékül, az ű nevéről Klimes Antal-utcának neveztessék el A képviselőtestület mindezen indítványokat egyhangúlag elfogadta. A megyei jegyzőegylet nevében Niefergall Nándor, a simontornyai jegyzőegylet nevében Ludvig József üdvözölték igen szép beszédben Klimes Antalt. Itátkay László országgyűlési képviselő lendületes beszédben adózott Klimes Antal érdemeinek és Hőgyész község lakói előtt az elismerés zászlóját hajtotta meg, kik lehetővé tették, hogy Klimes Antal törekvései megvalósultak. Beszéde végén gróf Apponyi Gézához fordult, elmondta, hogy Hőgyészen egykor mint nemes ellenfelek állottak egymással szemben, később az alkotmányvédelem nemes harcában együtt küzdöttek és ma úgymond, ez a szép ünnep hozta őket egy táborba. Klimes Antal meghatva mondott köszönetét jegyzőtársainak és Rátkay Lászlónak. A diszgyülést néhány elismerő szóval báró Jeszenszky György főszolgabíró zárta be. A diszgyülés után a jegyzők gróf Apponyi Géza főispánnál tisztelegtek, velük mentek a vidéki vendégek is. A szép hőgyészi kastély fogadó szobájában Mefergall Nándor, a jegyzőegylet alelnöke üdvözölte a főispánt. Eljöttünk úgymond, nemcsak azért, hogy egy udvarias- sági kötelességnek tegyünk eleget, hanem hogy Méltóságod iránt érzett igaz és mély szerete- tünknek és tiszteletünknek külsőkép is kifejezést adjunk, de főként, hogy hálánkat tolmácsoljuk azon eljárásáért, hogy nemes figyelme a legfelsőbb királyi kegy külső jelét a jegyzői kar egy érdemes tagjának szerezte meg. Gróf Apponyi Géza főispán örömének adott kifejezést, hogy a közigazgatás nagy gépezetének igen fontos szervét képező jegyzői kar egy tagjának kiváló munkásságát a légfelsőbb helyről méltatták. Azután Rátkay Lászlónak felelt a díszközgyűlésen elmondott beszédére és hazafias, lelkes szavait azzal végezte, hogy hiszi, hogy az a szent érzelem, amely|az egykori ellenfelekből egy táborban küzdőbajtársakat teremtett a nemzeti ellenállás ftehéz óráiban, a hazaszeretet magasztos érzése legközelebb még szorosabban egy táborban egyesíti mindkettőjüket, hogy a békés időben teljes erejükkel munkálkodhassanak a haza javára. A főispán nemes érzéseit kifejtő lelkes beszédét nagy éljenzéssel fogadták a tisztegők. A tisztelgés után Klimes Antal lakására mentek az ünneplők. Ott Bereczk István simontornyai főjegyző üdvözölte érzéstől áthatott szavakkal Klimes Antalnét és egy remek csokrot nyújtott át neki. Délután 1 órakor a nagyvendéglő helyiségében társas ebéd volt, a melyen a főispán családi gyásza miatt, nem jelenhetett meg, de a 1909 április 3
