Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-13 / 11. szám
II. szám Szombat, 1909. március 13 Szekszárd, V. évfolyam. Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. Szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik. 5 kor. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYESZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs : JANOSÍTS KÁROLY. ; felelős szerkesztő és laptulajdonos : BODNÁR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. Az u] telepítési törvényjavaslat. A magyar öntudat ébredezni kezd. Keserű tanulságok árán visszatérünk a nagy Széchenyihez. Gazdaságilag erős ország mindent akarhat s meglesz, amit akar. Nem ezekkel a szavakkal mondta tán, de ez volt életelve, igy cselekedett. A sok százados >,gravameneken«, »közjogi sérelmeken « nyargaló politikának kezd kifáradni vesszőparipája — vagy legalább egy kicsit félrerántva a gyeplőszár. A szélesre taposott országúiról — hol boldogulásunkat nem találtuk, kezdünk rátérni a rejtett gyalogösvényre, amelyet eddig biz elhanyagoltunk, amely pedig eddig talán már elvezetett volna ama mindnyájunk által várva-várt, óhajtva-óhaj- tott — ígéret földjére. De ne parabolázzunk, metaforázzunk. Mondjuk* ki röviden, hogy semmi közünk a különféle pártok nagy erjedési processzusához, de igen js van közünk ahhoz, hogy mi történik Magyarország közgazdasági megerősítésére s ezzel jövőnk megalapozásál a. Van a magyar,embernek egy talán kissé erős, de nagyon'találó kifejezése« elővette a jobbik eszét. Ezt alkalmazhatjuk a duna- parti, cifra, gótives palota 150, vagy nem tudjuk hány emberére is, akik a képviselőház elnapolása előtt kisürgették még az utolsó pár évtized legnemzeterósitőbb törvényjavaslatának, az uj telepítésről szóló törvénytervezetnek azonnal való beterjesz tését. Nem hisszük, hogy sürgősebb törvény- alkotásra volt volna, vagy lenne nagyobb szükség, mint amely most ott fekszik a t. Ház asztalán. Látjuk a nagy nemzeti veszedelmet, a kivándorlást. Bizonyára ez a törvény sem szünteti ezt meg végképen, de mint a kellő időben alkalmazott tépés, ideiglenes kötés, mérsékli a nagy vérvesztést, mig a hivatásos orvos, a magyar gazdasági s máslajta ipar és kereskedelem segítségére érkezik a maga hathatós, meggyógyító szereivel. Annyi bizonyos, hogy ha a kivándorlást l nem is akasztja meg végképen, de egyen- getője, hatalmas előmozdítója lesz a visz- szavándorlásnak, okos, célszerű befektetési irányt mutatva az idegenben összekuporga- tott dollároknak. A magyar népet a föld, a kevés föld kergeti ki s mig ipar nincs, csakis a töld hozhatja vissza! De az uj törvénynek lesz gyógyító ereje más irányban is. Gátat vet a nemzetiségi terjeszkedésnek. A Tribunák, nagyszebeni bankok csápjai nem érnek el még ide, Tolnamegye területére is. Az, idegen ^nagytőke sem akaszthatja meg egész vidékek meghódolását a magyar szónak, a magyar kultúrának. De ha nem lenne más nemzetboldogitó hatása, megbecsülhetetlen az a régen nélkülözött jogvédelem, amelyben részesíti a szegény földreéhes népet azzal a sokszor mindenéből kifosztó sipista társasággal szemben, mely a parcellázás örve alatt ezer meg ezer embert fosztott ki utolsó garasából. Ami magát a törvényt illeti, nagyjából a következő irányelveken épül fel. »A telephelyek nagyságuk és rendeltetésük szerint : gazdálkodó, munkás, vagy középbirtokos telephelyek. Minden 1800 katasztr. hold telephelyen azonban egy 500 holdas középbirtokot is kell létesíteni. Középbirtokos akadémiai képzettségű gazda lehet, kit a miniszter ajánlatára 3 jelölt közül az országos telepítési tanács választ ki. Elsőbbségük lesz azoknak a gazdatiszteknek, kik a telepítési és parcellázási akció folytán állásukat veszítették. Az állami telepítés intézője a földmivélési miniszter. Magát a törvényt a vármegyei gazdasági felügyelőségek, s a kerületi telepitő felügyelőségek hajtják végre. A miniszter vármegyénként véleményező telepitő tanácsokat szervezhet, a fő országos orgánum azonban a földmivelésügyi miniszter elnöklése alatt álló 24 tagú országos telepitő J tanács. Az állami telepítés fő elvei szerint: | egynél több telep-helyet senki sem kaphat. Az i uj telepesnek legalább annyi vagyonnal kell bírnia, hogy az első gazdasági felszerelést s a vételár legalább 10%-át, vagy az első két évre eső járadékot fedezheti. Közép birtokosok a vételár 20%-át tartoznak fizetni vagy 5 évi járadéknak megfelelő óvadékot letenni. A gazdálkodó, munkás telepek 8 évig föld- és házado- mentesek. A közép birtokok azonban nem. Szerintünk pedig ezek is megérdemelnének legalább 4 évi adómentességet, mert a középbirtok első jó instruálása még nagyobb terhekkel jár. A magyar nép tulajdonszerzési vágyát egy kissé lohasztani fogja az az intézkedés is, hogy a telephelyek hatósági engedélyek nélkül sem jogilag, sem gazdaságilag fel nem oszthatók s Március idusán. Saru feloldva, fő fedetlen álljon, Utszéli zajt kövessen néma csend, Mig túl a messze, kéklő éghatáron A népszabadsag hajnala dereng. Némuljon el a kufar, önző érdek, Lengjen beke a hármas bérc felett, S lobogó lánggal egjen a szövétnek, Mit ők gyújtottak, — a felistenek! Nyugat felöl, tavaszi szellők szárnyán Suttogva szállt a bűvös szó felénk, S a szenvedésnek sivár éjszakáján Újból fakasztott rügyező reményt. . ■ . Viharrá lett a szellő suttogása, A zsenge gally, hatalmas tölgyre vált S fennen dicséri milljók zsolozsmája A szent szabadság dicső hajnalát. Trónok inogtak ; mu-tak omladékán Egy szebb jövőnek épült csarnoka; Fe búg a dal ezernyi ezrek ajkán, Hogy rabok többé nem leszünk soha- • • • Závár felpattant, nyílt a börtön ajtó, Villogó kardda lett a rabbilincs, Budának ormán büszkén leng a zászló S magyar hazának többé rabja ninc3. Saru feloldva, fő fedetlen álljon, Utszéli zajt kövessen néma csend, Mig túl a messze, kéklö éghatáron A népszabadság hajnala dereng. j Némuljon el a kufár, önző érdek, Lengjen béke a hármas bérc felett S lobogó hnggal égjen a szövetnek. Mit ők gyújtottak, — a felistenek! SZILÁGYI FERENCKépek a múltból. ni. Egy vasszeg, amely drága lett. Irta: V. Fejes György. Történészeink legnagyobb része, különösebben pedig az, amely a ref. egyház múltját kul- tiválja, rendszerint úgy tünteti fel a török uralmat, hogy az nagyon is kedvező volt a reformáció terjedésére; és hogy a hóditó bizonyos előszeretettel viseltetett az egyszerűbb tempio- j mok és szertartások iránt, amelyek az övéhez inkább hasonlítottak, mint a változatokban gazdag és fényesebb kathölikus gyakorlathoz.- Pedig bizony az egy lelkiismereti szabadságot leszámítva — amit a keleti természetből önként folyó közönyösségnek tudhatunk be — más egyéb nem nagyon bizonyítja előttünk a vélt kedvező állapotokat! . Egyformán lenézte biz az a keresztyént, bármelyik felekezethez tartozott; templomaikat ! sokszor »gyaur ebek pokolbeli gyülhelyének« í | vagy »fertelmes barlangnak« nevezvén el! Ép- ; i pen nem bánta, hogy az alattvalók mit hisz- : nek; erőszakkal ugyan nem téritett soha, mert elölte nem a vallás volt a kedves, hanem a mi- j nél több adófizető ; zsarolta a protestánst épp úgy, mint a katholikust, aszerént, ahogy érdeke kívánta, vagy szeszélye hozta magával. Számos adat bizonyítja, különösen a hatalom fénykorában : 1550—1640-ig, hogy a protestáns lelkészeket is tömlöcözte s a református templomok köveiből javíttatta ki a föld népével várainak megrongált falait. Szigetvár bástyái szomorú tanubizonysagul szolgálhattak erre nézve abban az időben; mert a szomszédos baranyai eklézsiák templomainak használható anyagát arra fordították úgy, hogy némelyik soha többé fel nem épült! Mások ismét tetemes váltságdíj lefizetésével menthették meg a pusztítás veszedelmétől. Nem egyszer 80—100—2oO tallér volt a kirótt taksa, amit a szegény hitsor- sosok nagy ügygyel-bajjal tudtak előteremteni a kontyos atyafinak Siklóson, Pécsen, Szigetváron, Budán avagy Szolnokon ! E körülményre rászolgált a zsarolási hajlamon kívül még Ómár kalifa azon törvénye is. mely szerint sem uj templomot emelni, sem a régit megújítani lelsőbb engedelem nélkül nem volt szabad. El lehet képzelni, hogy eme felsőbb engedelem kijáratása mennyi fáradságba és költségébe került a kérvényezőknek, ismerve a török közigazgatás és a hivatalnokok megvesztegethetőségében és kapzsiságában rejlő árnyoldalát ! Ez a tér is önként kínálkozott szamukra a harácsolás tekintetében és^ugyancsak fel is használták alkalomadtán. Egy ilyen eseményt hozok felszínre ez alkalommal, melynek árát egy bárányamegyc: kálvinista község : »Karancs« adta meg 1602-ben. Karaites ma is népes község ; az úgynevezett »Hegyalja« nyugati végén fekszik, mely egy teljesen magánosán álló alacsonyabb hegylánc, Monostortól Kfskőszegig (Batina\ tehát a
